Megtöröm a csendet.
5 év elteltével, 2018 óta először, újra magyar túrázók próbálkoznak a sikeres PCT teljesítéssel. A ’19-es indulókat nagyrészt ellehetetlenítette ill. túl nagy kitérőre kényszerítette az időjárás, a ’20-’21-’22-es terveket pedig a Covid írta felül. Idén először van esélyük újra azoknak, akik az amerikai vadon meghódítására vágynak (Magyarországról, korábban még nem létező vízummal). Szerencséjükre – az időjárástól amúgy függetlenül – a SOBO, tehát északról délre tartó irányt választották. Ha a klasszikus NOBO útvonalat választották volna (amit én is 2018-ban), könnyen a ’19-es próbálkozók sorsára jutottak volna. A Sierrában leeső extrém hómennyiség miatt NOBO-ként idén ismét szinte lehetetlen a klasszikus, flip-flop nélküli PCT teljesítés (így nevezik azt, ha valaki szakaszokat hagy ki, hogy később visszatérjen teljesíteni). Ráadásul nem akárkik vágnak neki a nagy útnak: két srác, nagyszerű művészek a saját területükön (bár magukra még sosem hallottam volna, hogy ezt a szót használnák). Mindketten olyan szemmel látják a világot ahogy kevesen, és ezt át is tudják adni. Kíváncsi leszek, hányan fognak útnak indulni a hatásukra a következő években Magyarországról.
Ákos és Viktor az USA és Kanada határánál lévő PCT monumentnél (forrás: Facebook)
Ákos (Facebook, Instragram) nagyszerű fotós, mindig észreveszi azokat a kompozíciókat, amiket más nem, Viktor (Facebook, Instagram) pedig olyan hangulatot teremt a videóiban, hogy úgy érzed, mintha te is ott lettél volna vele az útja során. Mindkettejüket személyesen is ismerem, nem ma kezdték a túrázást, tapasztaltak, nagyon jó esélyekkel vágnak neki ennek a hosszú útnak. Rendszeresen képeket, bejelentkezéseket várhatunk tőlük. Az első pár hétben, a washingtoni szakaszon még ritkábban, de ahogy haladnak délre, már gyakrabban tudnak majd posztolni, heti akár 2-3 alkalommal.
Újra magyar nyelven – még ha csak itthonról is – részesei lehetünk egy igazi PCT kalandnak.
Hajrá srácok!
PCT kalandok 