PCT utan – 1. resz

Megtett tav: 14 km off trail

Megcsinaltam. Elsetaltam az USA mexikoi hataratol Kanadaig. 4265 km, ~149.000m szint felfele, es kb ugyan ennyi lefele. Ez megfelel kb 101 maratoni tavnak es a tengerszinttol szamitva Mt. Everest 16.6-szori megmaszasanak. Itt fekszem a satorban a hatartol nehany percre, de meg most sem hiszem el. En csak tettem egyik labamat a masik ele mindig csak a kovetkezo celt latva magam elott, es most itt vagyok. Interaktiv terkep: minden este lementettem a GPS poziciomat ahol aludtam, itt egy helyen meg tudjatok nezni:

Rocky’s PCT Track

Annyi elmenyt szereztem ami tobb eletre is eleg lenne. Ha ez nem lenne mind a fejemben, tenyleg nem hinnem el, hogy ezt en csinaltam meg. Az elso par napban mikor elkezdtek Rockynak hivni, nem hasznaltam a nevemet, (=nem igy mutatkoztam be). Hogy lennek mar en Rocky? Azt sem tudom estenkent, hogy masnap reggel fel tudok-e kelni. Azt meg vegkepp nem, hogy fogok eljutni a kovetkezo allomasig, nem hogy kanadaig. Vegulis, tenyleg sosem adtam fel, ilyen ertelemben lehetek Rocky. Elertem a celomat, bar a ‘futottak meg’ kategoriaban. Nem dontottem meg semmilyen rekordot, nem voltam gyors, ultralight, de a legnehezebb taskam sem nekem volt. Valoszinuleg a thru-hiking hajnalan, a kulso mereviteses hatizsakok koraban a farmernadragos turazoknak sokkal nagyobb sulyt kellett a hatukon cipelni. Nem szamit. Az osszes sajat hataromat ledontottem, azokat is, amikrol nem is tudtam, hogy le lehet. Az elmult 150 napbol ha nem is minden pillanatra, de majdnem mindenre emlekszem. Zuhanyzasokra, ebedekre, gondolatokra, amik adott pillanatokban a fejemben voltak. Minden naprol van legalabb egy sztori, amire szivesen emlekszem vissza. Hany ilyen szakasza van a normal hetkoznapi eletnek? Ezeken morfondiroztam, mikor a satram narancssarga fenyebe burkolozva meghallottam az oromujjongasokat. Az elso turazok megerkeztek a Monumenthez. Ma mar nem volt ebresztom, nem sietek sehova. Boven van meg idom a repulo indulasaig, 1-2 napot akar meg el is tolthetnek a kornyeken. Persze ora nelkul is felebredek hajnalban, a rutin az rutin. Most mar a nappal kelek, ora nelkul, fuggetlenul attol, mennyire vagyok faradt. A termeszet az otthonom. Felebredes utan forgolodtam meg egy kicsit, mar amennyire 50 cm-en forgolodni lehet: egy helyben megfordultam, nehogy lelogjon valamim a matracrol. Ma nem sietek, mar nincs hova. A hangokbol itelve azonban ideje lenne felkelnem. Azert maradtam kozel a hatarhoz, hogy egyutt unnepelhessek masokkal. Oszinten szolva tegnap este azt remeltem talalok meg valakit a kozelben, de ugy tunik mindenki tovabb indult Manning Parkba (jelenleg ugye meg mindig a semmi kozepen vagyok). Osszepakoltam a cokmokomat, a satramat kint hagytam szaradni.

Ismerosoket talalok a hataron: Mango, akivel par hete talalkoztam eloszor, egyutt stoppoltunk a skykomishi postara. Maugli, aki ugyan itt visszafele velunk jott de mar Washington eleje ota elozgetett kulonbozo szakaszokon. Ket srac, akiket mar a sivatagban is lattam. Unneplunk:

Kati, akivel remeltem, hogy ma osszefutok. Mikor Oregon vegen utolert, azt hittem, akkor latom eloszor es utoljara, hisz sokkal gyorsabb nalam. Vagy 2 hettel utanam kezdett, megis utolert, de azert felajanlottam neki, hogy ha esetleg hasonlo idoben er be mint en, pozolhatunk a nalam levo magyar zaszloval. Igy is lett:

Amugy mesetem mar, hogy Kati milyen meno? Sajat maganak keszitette a satrat. Remelem mindenkiben tudatosult: a satrat, nem a zsebkendojet. Ez konkretan A legragabb darabja a felszerelesemnek. Ha nem mondja, siman azt hiszem, hogy egy 150ezres ZPacks satra van. Nem mondom, az en fejemben is megfordult, hogy nehany felszerelesemet magamnak keszitsem, de inkabb maradtam a MacGyver szintu javitgatasoknal, mikor tonkrement valamim. Ezen kivul maganak varrta az esoruhajat es a fenykepezo tartojahoz is keszitett extra kiegeszitest.

Ezen a napon meg Kanadaban nem volt legalis a fu (azota ha jol tudom, mar az), igy a monument mogotti tarolo, ami a trail regiszternek van fent tartva, igy nezett ki:

Egy ido utan a turazok elindultak tovabb: van aki Kanadaba Manning Park fele, van aki vissza Harts Passhoz, az elso helyhez ami autoval megkozelitheto – innen lehet tovabb stoppolni. Adott ponton egyedul maradtam, de vartam, remeltem, hogy jon meg ismeros. Igy is lett: megerkezett TwoPack, a szokasos modon fejezte ki erzelmeit: enekelt es tancolt oromeben es egy olelessel koszontotte a Monumentet. (Nekem is ez volt az elso, mikor ideertem tegnap).

Majd pedig a legregebbi turatarsam, baratom, Pirate, azaz Patrick.

Ki gondolta volna anno a 10. napomon a sivatagban, mikor eloszor talalkoztunk a szulinapomon, hogy egyutt fogunk allni a hataron? Egyutt kuzdottuk at magunkat a Sierra Nevada legnehezebb hagoin, egyutt masztuk meg a kontinentalis USA legmagasabb hegyet, Mt. Whitneyt, es egyutt keltunk at a legveszelyesebb folyokon, (ahol tavaly emberek haltak meg), hogy vigyazzunk egymasra. Neki ez meg nem jelenti az ut veget, hiszen kihagyta Oregon nagy reszet. Az elonye annak, hogy most irom a tortenetet, nem maradnak nyitott kerdesek: vegigturazott a kimaradt reszen es befejezte a PCT-t, az alabbi videot kaptam tole:

Egyutt indultunk tovabb Manning Park fele. Osszepakoltam a satramat – azert hagytam kint, hogy szaradjon, de mivel delelott megint eleredt az eso ismet csurom vizes lett. Sebaj. Most mar – ha minden jol megy, nem ebben fogok aludni. Meg 14 km es elerjuk a ‘civilizaciot’, egy videki rekreacios kozpontot. Ha nem a hatar korul lennenk, mar mindenki panaszkodott volna az osvenykondiciok miatt. Kidolt fak, osszenott novenyek, kimosodott hegyoldalak itt es az emult 30 km-en. Itt mar senki nem ‘hisztizik’, mindenki szimplan boldog. A hatralevo maszassal sem szamoltam, de sebaj. Ilyen kedvem volt, mikor elertunk a Parkba:

Gyorsan bejelentkeztem a csaladnak: elek, sot, el is ertem a hatart. A reszleteket majd kesobb, most ugy is mindenki alszik otthon. Becsekkoltunk a hostelbe. Kaptam egy sajat szobat. Miota elhagytam Magyarorszagot, 158 nappal ezelott, azota nem volt sajat szobam. Az ido nagy reszeben satorban aludtam, nehanyszor pedig hostelben.

Eleg furcsa igy utolag visszanezni ezt a kepet, nem tudjatok elkepzelni, mennyire otthonosnak lattam ezt akkor es ott. Persze, lattam a szoba puritansagat (nem volt sokkal nagyobb, mint ami a kepen lathato), de megis csak egy sajat szemelyes ter, sot sajat agyam is volt. Kidughatom a labam a takaro alol este, mostantol nem fog megfagyni. Sot, meg gurulni is tudok egyik oldalrol a masikra. Micsoda luxus! Kiteregettem a satramat es osszekeszudoltem a vacsihoz es az utana levo furdeshez. Mi mas lett volna az unnepi menu, mint egy hambi. A tarsasag pedig Pirate es TwoPack.

A turazokat itt szivesen latjak, egyutt ettunk az itt nyaralo turista csoportokkal. Mi, a koszos es szakadt ruhas termeszetben elok es tiszta, illatos es szep ruhaban levo nyaralok. Kicsit mindig irigykedve nezek ilyenkor mindenkire, akin nem log a ruhaja. Tiszta meg csak-csak leszek holnapra, de uj ruhaim ettol meg nem lesznek. A noiesseg erzeset mar reg elengedtem, de oszinten szolva kint nem is hianyzott. Mikor emberek koze kerulok, akkor a konraszt viszont eleg nagy. Sok igenyem most sem lenne, csak nem szeretnek extrem modon kilogni a tomegbol. Eleg lenne 1 nadrag ami pont a meretem, es egy polo, ami szinten nem log rajtam.

Harmasban indultunk el a hely jacuzzijaba, ami a szallashoz jart. Persze, lezuhanyoztunk elotte, na de nincs az az eros vizsugar ami par perc alatt tisztava varazsolna minket. Nem lennek a tobbi itt nyaralo helyeben…Kicsit engem is zavar, hogy ott aztatom magam, ahol a tobbi thru-hiker, nem a higieniarol vagyunk hiresek, de az erzes, amit a vizsugar a labammal es a fajo vallaimmal tett minden ketelyemet elfeledtette.

Volt alkalmam megvizsgalni magam egy majdnem egesz alakos tukorben. Kicsit feltem ettol a pillanattol, csak nehanyszor lattam az elmult honapban mit tett a testemmel a turazas. Nem tudom hany kilot fogyhattam, de szemmel lathato a valtozas meg nekem is. Persze, estenkent atoltozesnel feltunt, hogy csontokat erzek olyan helyen, ahol eddig sosem ereztem, nem volt sem idom sem energiam ezen ragodni. Lehet irigykedni a fogyas tenyere, de sajnos ki kell abranditsak minkenkit, nem ugy fogy le ilyenkor az ember, hogy egybol mehetne egy cimlapfotozasra. A fogyas izmok nelkul nem szep, nehany helyen mar inkabb egy csontvazra hasonlitottam. Arrol nem is beszelve, hogy 150+ km-nek 3 nap alatt torott taskaval megvan az ara: veres, kidorzsolodott derek.


A seb tovabb folytatodik a fehernemum alatt, de azokat a kepeket – ha nem haragszatok – inkabb megtartom magamnak. Fajt-e? Nyilvan igen, de mint korabban mar emlitettem, a fizikai fajdalom siman eltorpul egyeb erzelmek mellett, ill. rajtad is mulik, mennyire lesz eros az a fajdalom.

Egyutt indultunk vissza a szallasra.

Masnap pedig vegso bucsuzkodas utan indultam stoppal Vancouverbe. A stoppolas itt sem volt egyszeru, szerencsenk volt. Volt aki feladta es taxit hivott a legkozelebbi nagyobb varosig (Hope), ahonnan mar mennek buszok tobb iranyba, volt akinek a C terve az volt, hogy ha mas nem, elgyalogol a par szaz km-re levo celallomasaig. Uj lehetoseg nyilnak meg egy ilyen tura utan, teny, 4-5 nap alatt kenyelmesen el lehetne jutni Vancouverbe gyalog is.

A bucsuzas szomoru, de erre mar az elejetol keszul az ember, nem volt mar annyira rossz, mint az ut kozbeni varatlan elvalasok.

Vancouverbe erve kettos erzelmeim voltak: uristen, egy varos. Egy igazi nagyvaros, nem csak a neve alapjan ‘town’ vagy ‘city’. Reszben meglattam az ezernyi lehetoseget, amikkel az elmult fel evben nem tudtam elni. Vettem magamnak egy dezodort – ezt nem hasznaltam miota elhagytam Scout&Frodo hazat a 0. napon, es feltankoltam gyumolcsokbol. Gyonyorkodtem a varos fenyeiben – egy varos is lehet szep, nem csak a hegyek, foleg ennyi tavollet utan. Ellenben lattam az emberek szemeben (azon a kevesen, aki felfigyelt ram a mindennapi rutinja kozben), hogy hajlektalannak neznek. A taskam koszos, a ruhaim bar tisztak, szakadtak es ki vannak nyulva. Kenytelen voltam a pizsama nadragomba atoltozni es varost nezni (egy mintas leggings-szeru naci), mert kineztek mindenhonnan. Chinatownba erve az emberek a szemem elott, tolem 1m-re lottek magukat intravenasan, a varos ezen resze tele volt kemeny drogosokkal. Nem a nyugis marihuanat szivokrol beszelek, azokrol, akik csont es bor allapotban tebolyognak es nem latod a szemukben az ertelmet. Egy utcan fekvo hajlektalan – gondolom az elvonasi tunetei miatt – mar ordibalt a fajdalomtol, lattam, ahogy a kidudorodott erek a laban termeszetellenesen eletre kelnek es elkezdenek mozogni. Erre mit csinaltak a jarokelok? Nagy ivben kikerultek. Furcsa ezt latni azok utan, hogy az elmult fel evben, barkinek ha baja volt korulottem, egybol mindenki ugrott, hogy hol tud segiteni, mire van szuksege. Betevedtem egy helyi bolhapiacra is – bar furcsa alak voltak, gondoltam megorokitem a latvanyt.

A kep keszitese utan ketten szoltak oda, hogy ezt nagyon gyorsan fejezzem be, mert meg fognak verni. Meg mutogattak is, hogyan csinalnak, arra az esetre, ha nem ertenek a szobol. Azert nem ijedtem meg nagyon, mert az egyikuk biztonsagi or szerusegnek tunt (azert is mertem fotozni, mert o ott volt). Ennyit arrol, hogy a termeszetben voltam veszelyben. Es Vancouver bizonyos statisztikak szerint a vilagon az egyik legelhetobb varos. Na koszi, inkabb visszamennek a medvek, pumak es csorgokigyok koze.

Ket napig meg varost neztem, volt par izgi resz, de ismet raeszmeltem arra, hogy ha komoly tortenelmi helyszineket szeretnek latni azt nem az amerikai kontinens nyugati partja menten kell keresnem. Ez nem az a hely.

A repulout sima volt, bar az Air Canadat nem ajanlom, olyan mint egy fapados jarat, csak a jegyarakat nem igazitjak a szinvonalhoz.

Hazaerkezni viszont hihetetlenul jo erzes volt, minden szempontbol. A ferjem, a csaladom es a barataim mar mind-mind nagyon hianyoztak Magyarorszaggal egyutt. Mi lesz a kovetkezo? Azt hiszem, most egy ideig itthon maradok. 🙂

150. Nap – 09.13.

Megtett tav: 21 km PCT 34 km kerulo (55 km)

Wilderness Act, 1964-bol:

“A wilderness, in contrast with those areas where man and his own works dominate the landscape, is hereby recognized as an area where the earth and its community of life are untrammeled by man, where man himself is a visitor who does not remain.” – Howard Zahniser

Evezredek ota erintetlen taj. Az egyetlen ami ember epitette az az osveny, semmi mas. Hosszu orakon, neha napokon keresztul. Nincsenek vezetekek, kilatok, menedekhazak, vagy templomtornyok a messzesegben. Ha valaki tudja merre van Europaban a legkozelebbi ilyen, kerem, irja meg, felveszem a bakancslistamra. A par nappal ezelotti oriasi fakrol Gargoyle-nal talaltam par kepet, mivel o tarsasagban halad, van rajta turazo is, igy a meretek jobban latszodnak. Vajon mennyi idosek lehetnek?

Az elso gondolata minden turazonak ugyan az: Hogy fogok itt atmenni a 15 kilos taskammal ? A masodik: Na jo, en meg megoldom, de mit csinal egy lo?

Elerkeztem ahhoz a ponthoz, amikor vegre az gondolhattam “Ma tenyleg elmegyek Kanadaig”. Nam am akarhogy, meg vilagosban szeretnem elerni a monumentet. A nap 19:20 korul megy le, tehat megceloztam egy 7-es erkezest. Ez 4.5-5 km/h-s atlagsebesseggel sikerulhet a hatralevo 55 km-en, ugy, hogy nem allok meg ebedelni. Ebed…reggelizni sem tudtam. Szomjasan es ehesen keltem. Nincs vizem, se inni nem tudtam, sem megenni a hideg zabkasamat. Hoszallingozasban, vacogva pakoltam ossze a cokmokomat. Meg a fejlampam fenyenel indultam, de az ejszakai terkeptanulmanyozasnak koszonhetoen immaron magabiztosan. Egy kilometer sem kellett, elertem az elso vizforrashoz. Energia nelkul nagyon hosszunak tunt. Ha megeszem a kiszamolt kis adagjaimat, akkor is ehes vagyok. Ha pedig nem tudok enni egyszeruen nem mukodik a szervezetem. Energiara van szuksege. Jo sok idobe telt oszegyujteni a szukseges mennyiseget, amit lefagyott ujjakkal szurtem kozvetlenul a reggelis zacsimba. Menet kozben ettem, es ereztem, ahogy minden egyes lenyelt falattal ter vissza az energiam. A motor megkapta a benzint, így mar minden lepes sokkal konnyebb. Es nem is fazok annyira. Eljenek a kaloriak. A hegyteton elertem a kerulo osveny elagazojat. Elso vagyok ma erre. Elvan a gyerek ha jatszik.

Az elso ho. Nem irigylem azokat, akik napokkal vagy akar hetekkel vannak mogottem az ‘ah, mar Washingtonban vagyunk, raerunk’ hozzaallasuk miatt.

A kedvenc kis viragom immaron havasan:

Innentol egy jo hosszu, kb 25 km-es lejto vart ram kilatas nelkul. Egy ilyen turan rengeteg ideje van az embernek gondolkodni. Mar amikor epp nem osztonok altal vezerelve a tulelesre jatszol (azon gondolkozol van-e korulotted olyan medve ami elobb vesz eszre mint te ot, vagy epp kovet-e egy puma, lapul-e tul kozel a bozotban csorgokigyo, vagy csak epp azon aggodsz, hogy nem lesz hol aludnod ejszaka. Vagy csak epp azt szamolgatod farkas ehesen, hogy mennyit ehetsz abbol ami nalad van ha el szeretnel jutni a kovetkezo megalloig). Hihetetlenul megnyugtato az erzes, hogy van egy eleg jol meghatarozott, kezzel foghato celod. Kanada. Ott van az osveny a labad alatt. Latod a kovetkezo hegyet magad elott, a meredek domboldalakon kigyozo csikot. 5 honapon keresztul minden nap ugy kelsz fel, hogy ha egy picit is elorebb leszel, mint tegnap, mar tettel valamit azert, hogy ezt elerd. Rengeteget segit a cel es az ut fizikai megnyilvanulasa. Nincsenek benned ketelyek, hogy jo iranyba haladsz-e, amit teszel az tenyleg a celod fele visz-e. Egy lepes. Aztan meg egy. A kicsi, a lassu, motivialt, a gondolkodos, a pihenos, az is, ami faj, mind-mind elore visz. 150 napon keresztul minden nap atelni ezt, amit a mai rohano vilagban amugy nagyon nehez lenne ugyan igy, hihetetlenul kikapcsol. A varosi elet, vagyis leginkabb a civilizalt elet elegge elvont, es ez sok problemat (ketelyt) tud okozni. Itt minden egyes dontesnek kezzel foghato, lathato eredmenye van. Nem egy sor az exceledben, vagy egy dokumentum a gepeden. Egy lepes: 50-80 cm. Ennyit kell levonni a 4265 km-bol es mar is ennyivel kevesebb van hatra. Mentalis szempontbol boven feler egy pszichologussal egy jo kis tura, aki teheti inkabb egy ilyenre jojjon el (bocsi, ha van pszichologus olvasom :)).

Aki volt mar turazni, vagy esetleg rendszeresen jar, az tudja mennyit er egy nap sajat magaddal. Elrendezodnek a gondolataid, megbeszeled magaddal azt amire nincs idod a mindennapi rohanas alkalmaval es sokszor uj tervekkel es kitisztult fejjel mesz hazafele. Erre mar akar 1-2 nap is kepes. Kepzelhetitek, milyen hatasa van annak, ha erre 5 honapod van. Raadasul ugy, ahogy en csinalom, egyedul.

Hetvegente, szabi alatt otthon is be lehet iktatni hosszabb-rovidebb turakat. Vagy csak egy kis setat, tenyleg csak ajanlani tudom. Aki pedig megteheti, hogy hosszabb utra induljon, menjen. Mindenki meg tudja csinalni. A 6 eves es a 80 eves is. Az is, akinek faj a hata es a laba. A kifogasok csak a fejedben leteznek. (Jo esetben) nincs semmi fizikai akadalya annak, hogy egyik labadat a masik ele tedd. Ahogy azt nemreg egy jo konyvben olvatastam,: “nem kell minden fajdalomnak jelentoseget tulajdonitani”. A mentalis ero segit legyozni a fizikai fajdalmakat, a fizikai aktivitas pedig meggyogyitja a lelket. Edes egyensuly. Ep testben ep lelek, ahogy mondani szokas. Nem kell hozza draga felszereles sem. Egy kenyelmes cipo es idojarasnak megfelelo oltozek. Ha hosszabb utra mesz, egy kis kaja es innivalo egy barmilyen hatizsakba belepakolva. Ennel sokkal egyszerubb nem nagyon lehet az elet.

Peldaul a mar emlitett turabotjaidnak sem kell hiper-szupernek lennie. Egy megfelelo meretu bot is megteszi kezdetnek, amit az ut szelen talalsz. En a legolcsobb Dechatlonos verzival jottem (2500 Ft/db), es pont ugyan ugy ment tonkre mint a tobb tizezres darabok. A fogo reszenel lejott a szivacs es a hegye elkopott. A hegy engem nem igazan zavart, akkor fontos, ha nem self-standing satrad van es a turabot egyben a sator merevitese – ilyen esetben fontos a cserelheto fej. Mivel Europaban ez a fajta sator nem igazan divat, feltetelezem, nem sok ismerosomnek van ilyenre szuksege. Raadasul, ezek a folytonosan allithato draga verziok (nekem osszesen 4 fix allasa van), kepesek osszecsuklani egy-egy gyengebb pillanatukban, es egy csomoan folyton azt nezegettek, hogy sikerult-e egyforma meretre beallitani a ket botot. Turazni olcso es egyszeru. A ‘futni szulettunk’ elmeletet kicsit kiegeszitenem/modositanam. Meseltem mar lovas turazokrol akik szinten vegigcsinaljak ezt a turat. Az elso par honapban a lovasok gyorsabbak voltak nalam, nem csak az atlagos napi sebesseguket tekintve, hanem tobbet is tudtak haladni, mint en. Oregon kozepe ota (2500 + km) viszont a helyzet megfordult. Bar napkozben meg mindig megeloznek, mivel sokkal tobbet tudok menni egy nap, mint a lovak, most mar siman leelozom oket. Ebben mi vagyunk a legjobbak az allatvilagban. Hosszu heteken, honapokon keresztul minden nap menni es menni tovabb. Setalni szulettunk. Es a termesztben, a termeszettel osszhangban elni. Turazni szulettunk.

Ez pedig felhivas keringore. Most komolyan, mukodott mar valaha az, hogy ki van irva, hogy valamit ne csinalj es az emberek nem csinaltak? Nyilvan ezen keltem at.

A hosszu lejto utan egy kisebb, kb 10 km-es emelkedo, mielott visszaertem volna a hivalos osvenyre. Az utolso a PCT-n aztan mar csak lefele van. Sietseg ide vagy oda, ha vannak bogyok a kozelben, nem hagyom ki a nasizasi lehetoseget.

A hatarhoz kozeli resz, mar ujra hozta a lelegzetelallito formajat. Kicsit sajnalom a kihagyott szakaszt, valoszinuleg egy eleg szep hegyoldalakon turazast mulasztottunk el ezzel a volgybe le, majd felmaszassal.

Az osveny ujra elkezdett lejteni. Mar csak 12 km es vege. Talalkoztam 3 turazoval, egyikuket mar tobbszor is lattam az elmult par hetben. Ok epp terveztek a megallojukat. Most komolyan? Hogy lehet 2-3 oraval a cél elott megallni? Ezt mar nem tudtam megerteni. Az utolso 2 oraban szembejott 2 ismeretlen. Ok mar okolpacsival (=turazo kezfogas) gratulaltak. Nem, meg nem vagyok ott, meg nem kell gratulalni, gondoltam. Haladtam tovabb. A szivem mar az utolso emelkedo vege ota gyorsabban ver az indokoltnal. A levegot is inkabb kapkodom, nem az a szabalyozott amit mindig igyekeztem tartani.

Eleg jo erzes ezt latni a telefon kijelzojen:

A vegen a domboldalrol mar lehet latni a fak nelkuli savot, ami a hatart jelzi.

Majd par kanyargos szerpentin, meg nehany nagyon hosszunak tuno lepes es ott var a monument. Az ember nem is tudja milyen eros egeszen addig, amig nincs mas valasztasa, mint erosnek lenni. Mit erez egy ilyen tura vegen az egyszeri turazo? Mit nem? Izgatottsagot, oromot, buszkeseget, megkonnyebbulest, felszabadultsagot de aggodalmat (uristen, mi lesz most?) es szomorusagot is. Korabbi beszamolokat olvasva volt, akinek nem jon a meghatottsag. Nekem jott. Nincs celszalag, nincsenek szurkolok, mint egy versenyen. Nem vart tapsolo turazo csapat sem, mivel eleg keson erkeztem. Van egy fak nelkuli, monumentalis hatart jelzo sav es a szimbolikus PCT moument aminek a testveretol 4265 km-rel es 150 nappal korabban korabban elkoszontem. Egyedul voltam, mint a turam soran szinte vegig. Szerencsere. Igy atelhettem a pillanatot ugy, ahogy szeretettem volna. Egeszen idaig nem volt mas valasztasom, mint menni, menni, ameddig birok. Aztan menni meg egy kicsit. Majd osszeszedni magam es menni meg tovabb. Mindezt miert? Ezert:

Most viszont ahogy a monumentet magam mogott hagytam es alvohelyet kerestem a hatar kozeleben, azon gondolkodtam, hogy talan en vagyok az elso magyar no aki vegigsetalt a PCT-n az USA mexikoi hataratol Kanadaig (ezt sosem fogom megtudni), az alabbi jelenet jutott eszembe:

Es az erzelgosok kedveert egy Carrot Quinn idezet is:

“I remember reading somewhere that there are only two possible prayers: “help me” and “thank you.” “Thank you,” I say to the universe, before I fall asleep.”

Nem is koptatom tovabb a billentyuzetet. Ugy erzem az elmult 3 nap teljesitmenyevel igazi thru hiker lett belolem. Kiderult, hogy en is tudok sokat haladni es gyors is tudok lenni, ha akarok. Koszonom, hogy itt lehettem, koszonom, hogy olvastatok az elmenyeimet.

(Ne aggodjatok, meg lesz 1-2 osszefoglalo poszt a tura utani rovid es hosszabb tavu esemenyekrol, elmenyekrol, tanulsagokrol.)

tav

149. nap – 09.12.

Megtett tav: 49 km

Igertem kepeket az orokzold Washington allamrol. Az elmult nehany nap/hetbol ime egy gyujtemeny, az elso a ma reggeli vizforrasom:

Folytattam tovabb a felfele menetelt. Orulok, hogy nem haladtabb tovabb ejszaka, a maszas tetejen gyonyoru kilatas vart. PCT, te csodas.

Apropo emelkedo. Ezt az ’emelkedot’ (hegyet) masfel napig masztam. Es ezen nincs rajta az a 17 km, amit Stehekintol az osvenyig tettem meg, az is folyamatos felfele volt. Kb 50 km alatt D+ 1700m szintkulonbseg. Nem a legmeredekebb emelkedo amivel valaha talalkoztam, de minden bizonnyal a leghosszabb felfele a turan.

Nem faj. Fajt volna ha valahol az elso harom honapban talalkozom ilyennel. Most mar az adrenalin miatt sem faj. Nem tudom jol szavakba onteni azt a belso hajtoerot, ami most bennem van. Ma meg komolyabban elgondolkotam azon, hogy tenyleg nem allok meg Kanadaig. Ami emellett szol, az egyedul ez a mehetnek, igazabol jo lenne elvezni a taj szepseget es jo lenne nem hulla faradtan elerni a monumentet. Megis, mar mar csak 106 km maradt, mar pedig ilyen tavokat siman megcsinalnak olyanok is megallas nelkul, akik nem kulonosebben keszulnek ra. A tegnap emlitett ultra tavokat azert nem csinalja meg barki. Nem kerdes, tudnek haladni 106 km-t megallas nelkul. Ez most mar csak fejben dol el, kerdes csak az, akarom-e. Racionalisan nezve a megallast kene akarnom, igy ravettem magam egy edebre is. Kicsit tulterveztem magam kajaval. Az utolso szakaszra vagy 7 napnyi kajat hoztam, pedig most ugy nez ki, legrosszabb esetben 3 nap alatt meg tudnam csinalni. Persze, van nalam ugye puffer mert ugye Kanadaban nem szerettem volna a kajaszerzes miatt barmit attervezni. Kanadai dollarom sincs, de ezzel a jo par kilonyi extraval siman elvagyok a repulom indulasaig (szept 17.). A masik teny, ami a megallas mellett szol, az a legutolso kerulo a tuz miatt. Le kell terni az osvenyrol, ki tudja hogy lesz GPS jel es ejszaka meg mindig nem lenne jo eltevedni itt a semmi kozepen.

Miert sietek ennyire? Tehetnem azt, mint sokan masok: lassan haladni, es elvezni az utolso napokat. Egyreszt az idojaras sem olyan tokeletes, hogy csak ugy elvezni lehessen a letezest: vagy turazol es mozogsz, vagy alszol. A ketto kozotti megallokon fazol es alig varod, hogy ujra uton legyel vagy bent a meleg halozsakodban. Masreszt egyszeruen ilyen vagyok. Aki ismer, az tudja, mi mindenre kepes vagyok 1-2 ejszaka alatt, olyanokra, amikhez normal esetben hetek kellenenek. A PCT-t nem lehet 3 nap nem alvassal vegigsetalni, ehhez 5 honap munkaja kell, plusz az elotte levo alapos felkeszules. Jo lecke volt ez sajat magamnak, de a hajra erzese itt is megvan, hiaba kell csak onmagamat legyoznom.

Amugy, tudtatok, hogy a hegyek meretet a bolygo gravitacioja hatarozza meg? Az Everest azert nem tud nagysagrendekkel magasabb lenni, mert a lemezek osszeomlananak a sulya alatt. (Neil deGrasse Tyson: Astrophysics for People in a Hurry). Valoszinuleg furcsa ezt tolem hallani, az elmult par honapban megmasztam jo par hegylancot es megtettem ~474.000 metert felfele, de a Fold geologiai ertelemben nezve igazabol elegge lapos (sima feluletu geoid).

Delutan, a masodik hegy megmaszasanal szemje jott egy idosebb uriember – egy nagyobb bot funkcionalt a turabotjakent.

-Meg 3 nap es elered a celod?

-Nem-nem. Holnap, ha minden jol megy.

Gondolom neki 3 napba telt ez a szakasz. Megertem, az elejen en sem siettem sehova. A hegyteton az amugy is esos ido meg tovabb romlott. Elkezdett havazni. Legutoljara hoesesben meg a 3. napomon, a sivatagban voltam. Szep keretet ad ez igy a turanak. Bar oszinten szolva, hoesesben, atazva, hidegben, megint nem volt kedvem ejszaka tovabb menni. Az elobb emlitett urtol megerdeklodtem azt is, hogy szep-e a kilatas a kerulo osvenyen. Mint kiderult, erdoben halad egy volgyben, tehat kilatas teren nem vesztenek semmit egy kis ejszakai turaval.

Itt korabban is volt par szikla lavina, elerte az osvenyt, de szerencsere nem volt szemtanuja.

Harts Passt mar csak sotetedes utan ertem el. Ez az utolso nyoma a civilizacionak a hatar elott. Trailhead, ide jonnek kocsival a hetvegi turazok es indulnak el kuldonbozo 1-2 napos turakra a kornyeken. Itt kezdodne valahol a tuz miatti kerulo osveny, de az elozoekkel ellentetben nem talaltam nagy piros szalagokat es nyilakat.

Az osvenyen nincs egy hivatalos jelzes (mint pl itthon a feher alapon kek sav), rengeteg fele utjelzes van, mutattam mar parat. Az egyik legpuritánabb pl egy rombusz alaku femlap. Sok helyen a turazok feldobjak vicces uzenetekkel, nehany pelda az elmult par ezer kilometerrol:

Ez mar egy ideje a telefon hatterkepem, mindig aktualis.

Üzenet felfele menet:

Majd par ora mulva lefele:

Az egyik ejszakaba nyulo turam soran jottem ra, hogy ezek az egyszerunek tuno tablacskak a leghasznosabbak. Visszaverik a fejlampa fenyet es mar meszirol latod, merre van az arra. Na, most nem lattam ilyet.

Volt egy sejtésem azzal kapcsolatban, hogy merre kell továbbmenni, de ezek az osvenyt keresztezo utak mindig bekavarnak, sotetben nehez megtalalni melyik van a helyes irany. Egy foldut, illetve egy (jelenleg ures) ranger allomas es egy kijelolt satrazo hely. Arra pont eleg volt, hogy leterjek a PCT-rol es a fejlampa szuk fenyenel kapasbol ne talaljam meg a folytatast. Megneztem a tablan a terkepet: nincs a fejemben a pontos utvonala a kerulonek, de abban biztos voltam, hogy az altalam ismertekhez kepest ez egy uj verzio.

Szuper. Minusz 2 fok, atazott ruhak, hoeses es sotet. Nem vagyok 100%-ig biztos az utvonalban. Ebbol bizony nem lesz ejszakai tura. Raadasul meg az elvileg kozel levo vizforrast sem talaltam meg, akitol erdeklodtem, azok sem tudtak, hol van. Ajaj. Pont fel liter vizem maradt (egeszen veletlenul), csak a maszashoz szurtem a hegy labanal. Eredeti terveim szerint legalabb a vizforrasig el kellett volna ma jutnom. Sosem szamoltam el magam vizzel. Egeszen mostanaig. Arra epp eleg, hogy egyek egy kicsit, de inni mar nem tudok, sem utana, sem este. A reggeli forrocsokit elfelejthetem (ami ilyen hidegben eletmento lenne) de meg a kis hideg zabkasamrol is le kell mondanom. Folyadek nelkul nem tudom elkesziteni. Sosem gondoltam, hogy valaha ez a gondolat egyszer megremit majd. Hat, ez van. Elkezdtem felallitani a satramat. Eleg nehezen ment az atfagyott ujjaimmal, a sator merevitoje (fem) meg tovabb fagyasztotta a kezemet. A hopihek nem maradtak meg a satramon, mivel az elozo esti eso miatt teljesen vizes volt a kulso reteg. Sebaj, ma mar akar be is azhat a satram, hisz mindjart ott vagyok.

Kulonosen ovatos voltam a fozesnel, nehogy veletlenul ledontsem a gazrozsamrol az edenykemben melegedo vizet (elofordult mar korabban). Ha most nem tudnek meleget vacsizni sem, akkor az ejszakamat a veszelyes kategoriaba sorolnam. Hideg van.

Mikozben elfogyasztottam az utolso vacsoramat, alaposan tanulmanyoztam az osszes infomat. Nem csoda, hogy ossze vagyok kavarodva: 3 terkep, 3 verzio. Az app, a hivatalos PCT oldalrol letoltott terkep es itt amit talaltam, 3 kulonbozo utvonalat ir a jelenlegi poziciom es a kerulo kozott. 1) PCT, 2) egy foldut, 3) ’Shortcut trail’. Kivalasztottam azt amelyikrol leginkabb sejtesem volt a fejlampam fenyenel felmert terep alapjan (foldut). Ezen fogok holnap elindulni. Koran, nagyon koran, hiszen nem csak el akarom erni a celt, szeretnem ezt nappal, meg vilagosban megtenni. Ehhez viszont sietnem kell majd, nem is kicsit. Holnap elerhetem Kanadat. Sot, holnap el fogom erni Kanadat!

148. nap – 09.11.

Megtett tav: 31 km + 17.3 km off trail = ~48 km

Atlagos nap: eves, turazas, eves, turazas, eves, alvas. Masnap ugyan ez. Az idopontok es idotartamok valtoztak, attol fugg melyik szakaszon voltam epp, de a forgatokonyv minden nap ez volt. A sivatagban meg 6-7 kozott keltem, es korabban megalltam. Az elmult hetekben az ebresztom 4:30-kor csorgott, utana hajnalban irtam egy kicsit a blogot (lefekves elott ez sajnos mindig elalvasba fulladt, volt hogy egy szo kozepen), 5:30-kor jon a nap legnehezebb resze: ki kell kelni a jo meleg halozsakbol es el kell kezdenem keszulodni a hidegben, 6:30 korul indulas. A reggeli hideg zabkasa elfogyasztasa alatt meg egyszer atnezem az aznapi szakaszat, vizforrasokat, emelkedoket, tavokat, a terkepet (memorizalom, amit elozo este reszletesen atneztem). Csak hogy tudjam, mi var ram es ne kelljen folyton terkepet nezegetnem. Indulas utan fel oraval mar mindig ehes szoktam lenni, de kb 9-ig vagy 10-ig ki kell birnom. Ekkor megeszem a magok egy reszet, majd kicsit kesobb egy Cliff Bart. Delben 1 oras ebedszunet, par ora mulva a magok masik fele es ha voltam olyan ugyes akkor a Cliff Barbol meg volt egy kis maradekom delutanra. A vizszuresek szamat a Sierra ota probalom minimalizalni, nagyon sok idot el tud venni. Taska le, palackok elo, szures, majd minden vissza. Ha a korulmenyek engedik, 2-szer allok meg maximum. Delben, majd lefekves elott. Az, hogy ez epp hogy sikerul, a szakasz donti el. A deli azert optimalis, mert akkor nem kell ebedhez cipelni a vizet, az estinel pedig a vacsihoz is szurok, es masnap reggelre es delelottre is. Osszessegeben igy sokszor van nalam 3-3.5 fel liter, ami kicsit tobb, mint az indokolt, de legalabb idot sporolok. Este megallaskor jogazom par percet. Feltav utan jottem ra, hogy nehany napudvozlet ugy megnyugtatja a szervezetemet, mintha 2-3 oraval kevesebbet turaztam volna. Furcsa dolgokra kepes ez a joga, erre mar otthon is rajottem. Nem veletlenul hianyzik nagyon. Neha meg egy kis erosites is belefer, nehany fekvo es hasizom gyakorlat. Ezen jo par turazo meglepodik – mindenki tudja, hogy hasznos lenne, csak senki nem veszi ra magat, hogy 40+ km-ek utan meg plusz kaloriat egessen. Csak vesztem a kilokat, de a vekony izmok nelkul nem szep. Valoszinuleg szelmalom harcot vivok, de probalkozni azert lehet. Ezutan satorallitas, kozben felrakom a vizet foni a vacsihoz, es mire mindent elrendezek, kipakolok, felfujom a matracomat, mar kesz is a meleg rizs/teszta. Vacsi kozben atnezem a holnapi szakaszt, alaposan, kommentekkel, tavokkal, iranyokkal. Ezutan tisztalkodom, majd atoltozom es bebujok a meleg halozsakba. Innentol masodperek kerdese, es mar alszom is.

Ma is hajnalban keltem, 4:00-kor csorgott az ebresztom. Ez mar nem egy atlagos nap. Meg a nepfelkelte elott indulni akartam, nehogy valaki megtalalja a tilosban felallitott satramat. Nem tudtam kialudni magam a tegnapi kesoi fekves miatt, de most mar nem szamit. Valami megvaltozott bennem. Mar Stevens Pass (elozo megallom) utani elso nap ereztem, hogy mashogy allok a turahoz, mint addig. Nagyon kozel vagyok Kanadahoz, mar szinte erzem az illatat. Mar nem akarom elvezni a termeszetben toltott idot. Mar nem akarok este tarsalogni lefekves elott senkivel, mindig sotetedesig turazok. Meg a sivatagban, a legelejen az elso honapban volt par olyan motivalt pillanatom, amikor ugy ereztem ‘Ma elmegyek Kanadaig!’ illetve ‘Meg sem allok Kanadaig!’. Persze ezek csak a flow es tulhevultseg pillanatnyi (par oras) erzesei voltak. Tisztaban vagyok a fizika alapveto ut/sebesseg/ido kepletevel, es arra mire vagyok kepes. A nap mindig lement, eljott az ejszaka es en minden este lefekudtem aludni. Sosem a ‘ma’ volt az, amikor elerem Kanadat. Most viszont minden mas lett. Elindultam az utolso tervezett megallomtol. A PCT-ig meg 17.3 km van hatra. Ilyen messze van Stehekin az osvenytol. Senki nincs rajtam kivul, aki ezt a tavot lesetalna. Persze, aki ugyes volt, elozo nap felsetalt az osvenyig,a shuttle busszal lement Stehekenig, ma reggel felszallt a buszra es ugy ment fel vissza az osvenyig. Ez a gyors emberek kivaltsaga, akik tudtak a menetrendhez igazitani az erkezesuket, illetve azoke, akit nem erdekel mennyi penzt koltenek. Draga ez a shuttle jarat. Egy ut 8$. Nekem marad a seta. Na meg amugy is. Alig van hatra 130+ km. Tenyleg ez a 17 szamitana ~4100 megtett km utan? Nem hiszem. Nekem legalabbis biztosan nem. Most mar minden egyes lepesnek orulok, ami meg hatra van. Akkor is, hacsak egy kavicsos uton setalok felfele kulonosebb kilatas nelkul, nem a PCT-n.

Ugy tunik az idehozott autokat el mar nem viszik, akkor sem, ha mar nem toltik be a funkciojukat.

Tehat hatra van meg 130 km PCT, a tuz miatti kerulo osveny osszesen ehhez ad 6.3-at es meg 17.3 mig felerek az osvenyig. ~154 km. Ez mar csak egy kicsit tobb, mint egy Kinizsi 100. Ennel hosszabb tavokat futnak(!) le emberek egy huzamban. Jo, nincs ott a hatukon a 15-20 kg-os taska, de akkor is. Ott van a hazai pelda, a mar emlitett Kor (152 km). Emlékeztek, még Mt. Whitneynel irtam a Lowest to Highest (link: L2H) turautvonalrol, ami az USA legalacsonyabb pontjatol (Death Walley, Badwater) indul es a kontinentalis USA legmagasabb pontjanal er veget. Na ugyan ezt, bar kicsit mas utvonalon szinten lefutjak emberek, (Badwater verseny) 217 km. Vagy a Spartathlon (246 km). Az elobbin tavaly Lubics Szilvi 4. lett, a masodikat haromszor megnyerte. Jo, kerdezhetnetek, hogy jovok en ahhoz, hogy Lubics Szilvivel egy blogposztbam emlegessem magamat? Hat motivacio szinten, bizony, ilyenkor ezek a teljesitmenyek (is) adnak erot. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy most tenyleg meg sem allok Kanadaig.

Reggel meg betertem a peksegbe, az allabbi ellatmannyal indultam utnak:

Az uton felfele haladva megelozott a mar emlitett shuttle jarat, tele turazokkal. Sokan voltak, nem lattam kik, csak tippjeim voltak. Ugy szamoltam kb 2 oraval leszek csak mogottuk, akar be is erhetem oket meg ma. Meg sem alltam ebedelni, beosztottam a peksegen szerzett finomsagokat. Mint mondtam, ez mar nem egy atlagos nap. Nem a megszokott etelek, nem a megszokott idoben = hasfajas. Sebaj, a turazas majd segit. Mindig, mindenen segit.

Sajnos errefele eszakon az osszes huckleberry leerett. Nincs mit nasizni :(.

Mai szinek es egy kis hid amin at lehetett kelni a koveken ugralas helyett.

Volt egy minimum tav is amit teljesitenem kellett ma. 28 km-en keresztul a satrazas engedelykoteles lett volna a PCT-n, mivel a North Cascades Nemzeti Parkban nem lehet csak ugy barhol satrat verni. Ilyet szandekosan nem kertem, megadva magamnak a motivaciot a korai kelesre es a gyors haladasra. Sotetedes hataran ertem el az engedelykoteles szakasz veget, ekkorra mar eleredt az eso. A nevehez huen esos Rainy Pass kozeleben fejlampaval szurtem vizet az esoben, hidegben, a kezeim ismet lefagytak. Mondanam, hogy hianyzott az erzes, de nem igazan. Nagy tervek ide vagy oda, a megallast fontolgattam.

Par hettel ezelottig, mikor a tuz miatt lezartak a hatart, a PCT itt veget ert. Egy trail angel kihozott ode egy mini-monumentet azokank, akik nem tudnak elsetalni a hatarig. Cuki.

Egyetlen turazoval talalkoztam ma delutan, akit meg soha eletemben nem lattam. Egy azsiai ficko fekudt az osveny kozepen, aggodtam is, mikor meglattam, mi tortent vele. Aludtam mar en is centikre az osvenytol, de az osveny kozepen meg soha, es masoktol is azt hallottam, max ejszaka csinaltak ilyet, mert nem volt egy sik terulet ahol fel tudtak volna allitani a satrukat. Most azert volt par laposabb resz, nem egy meredek hegygerincen vagy hegyoldalon haladtunk. Kiderult, hogy csak almos volt egy aludt egyet. Tudnak furak lenni ezek az azsiaiak. Rajta kivul egy arva lelket nem lattam, pedig az a busz ami megelozott reggel, tele volt. Ennyire gyors lett volna mindenki? Meg sotetedes utan sem lattam egy satrat sem, pedig nagyon szerettem volna nem egyedul aludni. Rainy Passnal athaladtam a betonuton, az utolson, amit keresztez az osveny a hatar elott. Volt aki meg itt tervezett egy megallot, az elso no aki anno egyedul vegigment a PCT-n erre lakik es szivesen latja a megpihenni vagyokat. Nekem mar nagyobb pihenes nem igazan jart a fejemben, de igy estere egeszen kimerultem es mint emlitettem, mar elegge hideg is lett. Nem akarom ugy befejezni a turat, hogy elmegy tole a kedvem. A keresztezodesen atkelve bizonytalanul kerestem az osvenyt. A szeles, lebetonozott ut masik oldalan a fejlampa szuk fenyalagutjaval csak tippem volt, merre kellene tovabb haladnom. Talatam egy trail regisztert, de nem voltak benne ismeros nevek. Illetve egy osvenyt is talaltam, de PCT jelzes nelkul. Ki tudja, lehet van masik osveny is. Jobb lenne latni a kornyeket reggel, vilagosban. Talaltam egy satrat – ismeretlen, de juhu, nem vagyok egyedul!- , es egy lapos helyet a sajatomnak, igy ugy dontottem megallok.

Satorallotas kozben mindenem elazott, de hat mint emlitettem, innen mar nincs ami megallitana. Jol esett a meleg vacsi, kozben, mint mindig, atneztem a holnapi szakaszt. Holnap akar meglehet. Ha nagyon akarnam, 24 oran belul be lehetne fejezni a PCT-t. Jo, az nem holnap, hanem reggelhez kepest 24 ora, de majdnem ugyan az. Van par erv ellene, leginkabb az, hogy nem szeretnek eltevedni az utolso kerulo osvenyen, de ezt majd csak ott tudom eldonteni, ha mar latom a helyszint. Hallgattam az eso kopogasat a satram falan. Kimerulten, de megis izgatottan merultem alomba, szokas szerint pillanatokkal azutan, hogy vizszintesbe helyeztem magam es betakaroztam a halozsakomba.

147. Nap – 09.10. – Stehekin. Ja, es a medve.

Megtett tav: ~33 km kerulo osveny

Szokas szerint a napfelkeltevel indultam, tehat meg sotetben pakoltam ossze. Huvos volt a reggel. Ejszaka esett egy kis eso, de nagyobb vihar nem volt, mire elindultam, mar tiszta volt az eg. Ugy dontottem nem veszem fel a fantasztikus Frogg Toggs esoruhamat, mivel mar elegge szet van szakadva. Az elmult napok konstans esoben turazasa kicsit megviselte. Mar az is csoda, hogy ez a 15 dolcsis Amazonos szerzemenyem eddig kibirta a turat. Raadasul ha esetleg felmelegszik egy kicsit az ido, fel ora mulva allhatok meg levenni. Ehhez semmi kedvem. Rossz dontes volt. Minden osvenyre belogo novenyzet csurom vizes volt. Marpedig a nem PCT osvenyek arrol is hiresek (nyilvan a nagyvarosokhoz kozeli nepszeru hetvegi fel napos utvonalak kivetelek), hogy a termeszet jobban visszavette a teruletet, neha ugy kell magad atverekedni a novenyek kozt. Pillanatok alatt csurom vizes lettem.

Egy volgyben haladtam felfele, ket oldalt hegyek, elol a megmaszasra varo hegygerinc. Egy ido utan elertem a fak hatarat es vegre csak terd alatt folytatodott a hideg vizes aztatas. Meg kicsit feljebb mar csak sziklak lesznek, semmi novenyzet. Mar epp elkezdtem volna magamat sajnaltatni a hideg, a viz es a maszas miatt, mikor hirtelen hangos zugasra lettem figyelmes. Jobb oldalt a hegy tetejerol elindultak a kovek lefele oriasi robajjal es porral. Leginkabb egy lavinara hasonlitott, csak epp sziklakbol. Szikla-lavina. Par pillanat alatt felmertem, hogy ez szerencsere mogottem van es ha el is erik a gurulo sziklak az osvenyt, akkor sem engem talalnanak el. Tatott szajjal figyeltem es hallgattam. Sosem lattam meg ilyet. Oszinten szolva, ezzel eddig nem szamoltam mint veszelyforras. Mostanaig. Jobban megfigyelve a tajat nem ez volt errefele az elso, nehany szikla-folyas eleg kozel is van az osvenyhez. Nem is tudom mit csinalnek, ha pont felettem indulna meg egy ilyen. A taska nelkuli futas lefele eleg eselytelen probalkozas lenne. Meg Kalifornia vegen belefutottam nehany favagoba, pont akkor dontottek ki egy fat, mikor elhaladtam mellettuk. Az is hihetetlen hanghatassal es porral jart, ereztem a legaramlatot ami megcsapott, nehany kis faag es egy csomo por meg nekem is csapodott, amik a kidolt es a kidolt fa altal eltort fakrol tortek le. Persze, a sok film miatt ilyenkor hajlamos azt gondolni az ember, hogy o majd el tud futni, ki tudja kerulni az ilyen hirtelen jott veszelyforrasokat. El kell hogy keseritsek mindenkit, ezek bizony sokkal gyorsabban tortennek annal, mint hogy emberi reflexekkel le lehessen reaglni oket. Nem, akkor sem lehet, ha nagyon jok a reflexeid. Ez puszta szerencse. Ha meg epp el is ugranal egy kidolo fa elol, megsebesitenenek a letort agak amik szanaszet szorodnak. Szoval, belegondolva a kiszolgaltatottsagomba kicsit megszaporaztam a lepteimet.

El is ertem a hegygerincet, ahonnan jol lathato volt: a kovetkezo volgy vegen, ahova tartok, Stehekin kornyeken, epp esik.

Szuper. Egy meglepoen meredek lefele utan ujra bekerultem a novenyek koze. Ennyire meredek talan csak a Sierra volt eddig, koncentralnom is kellett, hogy ket labon maradjak. Szoval a novenyek…ujra csurom vizesre aztattak, de annyira, mint eddig soha. Az egesz nadragom elazott, a felsoim is. Minden bizonnyal en voltam erre az elso ma, senki nem itatta meg fel ezeket a nagy cseppeket, ram vart mind. Komolyan elkezdtem felni, hogy egy felfazast kockaztatok, bar a kockaztatas nem igazan jo fogalom. Most nem tudtam mashogy donteni, ami mas kovetkezmenyekkel jart volna. Nem volt mas valasztasom, mint tovabb haladni. Tudom, ez is midig igy van, de amikor komoly a tet mindig eszembe jut. Masik ruham nem volt, ilyen korulmenyek kozt nem segitene az egy reteg mar sok helyen elszakadt esonadragom. A megfazas meg oke, az nem szokott annyira ledonteni a labamrol, de sajnos otthon a felfazas eleg gyakori betegsegem, foleg nyaron a legkondik miatt. Hideg es eso ida vagy oda, szerencsere a turat eddig megusztam. Ha felfazok hat felfazok, majd aggodok a kovetkezmenyek miatt akkor, ha mar megortent a baj. Kicsit kesobb az esofelhok kozelebb jottek hozzam es elkezdtem felulrol is azni. A kezeim teljesen atfagytak, ugy dontottem -most eloszor a tura folyaman – hogy elrakom a botjaimat.

Apropo turabotok. Tudom, a magyarorszagi turazo kozosseg ezt meg nem nagyon erti, otthon folyton jonnek a kerdesek, hogy “Es, tenyleg hasznal?”. Itt egy kicsit mas a kultura, a legultralightabb turazoknak is van legalabb egy. Egy kezemen meg tudom szamolni hany thru-hikert lattam botok nelkul. Varjatok csak, mig otthon meglattok a hiker boxbol szerzett hiper-szuper ultrakonnyu napernyommel turazni. Kivancsi leszek, hogy neznek ram majd a Keken a borsodi kis falvakban, mikor ‘sibotokkal’ es esernyovel setalok, mikor sut a nap. Haha.

A Big4-on kivul (hatizsak, sator, matrac, halozsak) szinte minden megkerdojelezheto, hogy van-e ra szukseg egy ilyen turan. Sok ultralight ugye meg is kerdojelez mindent, de a turabotok tekinteteben az egyetertes szinte egyhangu. Kell. A botok nem csak egyensulyozni segitenek, leveszik a terheles egy reszet is a labadrol, ill egy csomo mindenre jok meg (link). Olvassatok el, nem akarom leforditani a cikket. Egyes tanulmanyok szerint gyorsabb is leszel tole (link), bar ezzel vitatkoznek, a kenyelmes atlag sebessegedet lehet megnoveli, de van az az eroltetett menet, ahol mar hatrany. Minden elonye ellenere, ha esik az eso, lefagynak a kezeim, igy raerositettem oket a taskamra. Igy felvaltva tudtam melegiteni az atfagyott ujjaimat a ruhaim alatt hasamnal. Ezt a modszert meg a Knife’s Edge-n fejlesztettem ki, mikor a feltamado szel miatt uj satorhely utan kellett neznem, elazva, atfagyva. Ahogy haladtam lefele a volgyben, a folyo menten, az egyre duzzadt. Az utolso atkelesnel mar egy jelentosebb patakon atkeles kovetkezett. Meg sem neztem, van-e opciom szarazon atkelni. Mar ugy is annyira vizes vagyok, mintha usztam volna. Ha lett is volna egy kidolt fa, az ilyenkor vizesen sokkal veszelyesebb, mint belegazolni a folyoba. Nem csereltem cipot, nem turtem fel a nadragom szarat. Felesleges lett volna. Nosztalgiaval gondoltam vissza a Sierra-beli aggodos elso atkelesekre. Most mar nem hat meg egy ilyen kisebb patak. Volt ennel sokkal rosszabb. Combkozepig elsullyedtem, majd konstataltam, hogy ez bizony szinten egyszerubb lenne botokkal. A sodras eros volt es a kovek is csusztak a meder aljan. 3 ponton tamaszkodni sokkal biztonsagosabb, mint ketton (ilyenkor ugye a ket botot ossze kett fogni, mintha egy lenne). Mindegy, a folyo kozepen mar keso volt meggondolni magam, igy lassan, de biztosan atkeltem a masik partra.

Mint kiderult azas szempontjabol ez volt a napom legrosszabb resze. Az eso elallt, nem volt tobb folyon atkeles, es talalkoztam szembe jovokkel is, akik elottem mar felitattak a viz nagy reszet a novenyekrol, igy lassan, de biztosan elkezdtem szaradni. 3 ora turazas kellett, de mindenem csontszaraz lett. A nadragom es a cipom is, a zoknimmal egyutt. Nem tudok betelni ezzel a testho dologgal. Nagyon kiraly. Kora delutan, mar boven a megszokott ebed idom utan ugy dontottem mar mozognak annyira az ujjaim, hogy tudjak enni. Elovettem mindent, ami menet kozben eheto (barmi, amit nem kell fozni, pl a tonhal konzerv kanallal is ilyen). Epp vegeztem, mikor azt vettem eszre, hogy egy medve fut lefele a hegyoldalrol, pont felem. Igen, egy igazi medve, nem egy nagyobb mormota. A szivem elkezdett hevesen dobogni, masodperc toredeke alatt eszembe jutott, hol tartom a kesemet. A taskam bal oldali pantjan log egy karabineren, hogy jobb kezzel a leheto leggyorsabban elerjem, ha szuksegem lenne ra. Kb ugyan ennyi ido alatt felmertem azt is, hogy erre most (meg?) nincs szuksegem. Helyette beugrott a szukseges scenario: biztonsagos tavolsagban levo medve (kb 15m), ami nem vesz eszre teged: Elso pont: Hivd fel magadra a figyelmet. Rakiabaltam, majd mozdulatlanul vartam a hatasat. A kettes pontra (tunj nagynak es meg hangosabbnak, emeld fel a botjaidat, mutasd neki a taskad) mar nem volt szuksegem. A botjaim amugy is, mint emlitettem, a tura soran eloszor, a taskamra voltak erositve. A maci leult, elforditotta a fejet, majd ugy dontott visszamaszik a hegyoldalra. Mondanam, hogy veszelyes helyzet volt, de nem volt az. Szerintem epp jatek kozben zavartam meg, olyan mokasan futott lefele. Sajnos kepem nincs, nem tartozik a tuleles elso pontjai koze egy jo selfie, de higyjetek nekem. A maci ott volt:

Egeszen feldobta a napomat. Az elso igazi medvem amit eloben latok termeszetes elohelyen. Vegre. A tokeletes medve: igazi fekete, meg veletlenul sem barna szinu, hogy elbizonytalanodjak a fajtajat illetoen. Nem volt nagyon nagy, inkabb olyan erett tinedzsernek mondanam (1.3- 1.5m hosszu, szoval az is lehet, hogy csak nosteny volt), raadasul a kiabalasom utan egybol menekulore fogta a dolgot. Pont ilyen medvet szerettem volna latni.

Par perc mulva, meg az elmeny friss hatasa alatt voltam, utolert TwoPack. Woho! Ismet megoszthatom az oromomet vele, bar most inkabb kicsit irigykedo reakciot kaptam, mivel o sem latott meg sosem medvet, csak szeretett volna. Jol lattam a labnyomok alapjan, hogy nincs elottem. Egy ismerose meghivta egy esti szallason alvasra Holden Villageben, igy modositotta a tervet es inkabb ott maradt. Ma pedig siet az altalam is celnak tartott peksegbe Stehekinbe, igy csak par percet beszelgettunk. A stehekini peksegre mar Carrot Quinn konyve (link) ota kivancsi voltam, mert eleg jokat irt rola. Illetve, a Sobo-k mar Oregon kozepe ota emlegettek nekem, hogy ezt nem lehet kihagyni, igy a kivancsisagom meg jobban nott. Ez lett hivatalosan is a legregebb ota emlegetett hely, ahol enni lehet. Az eddigi amerikai ‘peksegek’ amikkel talalkoztam (bar nem igazan voltak errefele a vilag vegen, sokkal konnyebb hamburgeres helyet talalni), maximum egy otthoni kavezonak mentek el. Par suti, azok sem tul extrak, semmi sos.

A kerulo vegen elertem a bekotoutat, ahol bar jar valami fele hivatalos busz, nem ertem el a napi parszori menetrend szerinti jaratot, igy maradt a sietos seta.

Nem volt rossz, sot, nagyon jo volt amit kaptam, bar egy otthoni peksegtol azert messze volt. Barmelyik altalam ismert europai nemzet atlagos peksegeben tobb mindent talaltam volna ami tetszik, bar ehhez hozza tartozik, hogy inkabb a sos dolgokat szeretem, mint az edeseket.

Jollakottan indultam tovabb. Siettem a postara, pont oda is ertem zaras elott. 2 csomag vart a dobozhalmok kozott. Az eslo hely, ahol elektronikus nyilvantartas volt es a postas ctrl+F-fel pillanatok alatt megtalalta a csomagjaimat. Vegre nem volt gond a 3 nevembol, es abbol, hogy a Simon reszet nezik mindig a keresztnevemnek. Ez mar itt kerem szepen a jovo. Szukseg is van egy excelre ennyi doboz kozott.

Egyikben a resupply, masikban a Sierra utan feleslegesnek itelt cuccaim. Ekkor voltam a legnagyobb melypontomon, es mielott komolyan elgondolkodtam volna a feladason, inkabb megszabadultam par cucctol es szereztem egy uj cipot. Na meg nyilvanossa tettem a blogot. Mukodott a recept, itt vagyok kb 160 km-rel a vege elott. Utolag is koszonom mindenkinek a biztatast.

Utolso resupply rendezes.

Tudtam mosni, vegre mosogeppel es nem kezzel. Mondjuk most mar siman kibirtam volna a vegeig enelkul is. Az itteni hiker boxot pedig csak a postas segitsegevel sikerult megtalalnom, az egyik teljesen atlagosnak kinezo bear box volt az. Beszereztem egy pici dobozos bort a jovobeni unnepleshez. Meglepo modon fel voltak keszulve, volt kicsi pezsgo, kicsi sor, es kicsi bor is. Az meg nem erdekel, hogy az emberek altalaban pezsgovel szoktak unnepelni, en a bort szeretem :).

Stehekin: hegyekkel korulvett, toparton fekvo kis telepules.

Hasonloan Holden Villagehez, ide sem lehet autoval eljutni. Az opciok: hajon a Chelan tavon keresztul, turazva a hegyeken at es hidroplannal, ami le tud szalni a vizen. Van vagy 30 km-nyi beton, ut es nehany autot is lattam (allitolag hajoval hoztak ide oket), de pl nem kell hivatalos rendszam rajuk, mert ugy sem kozlekedhetnek az allami utakon (nincs kozvetlen kapcsolat az orszagutakkal).

A gyerekek biciklivel jarnak iskolaba.

Na jo, ez a regi suli, az uj ott van a fak mogott.

Az idojarasrol a helyi rangernel erdeklodtem, aki egy kinyomtatott lapot vett elo. Kb 2-3 napra innen Hart’s Passnal fent este mar ho varhato. Ajaj.

Termeszetesen itt mar semmi terero, sot, fizetos a wifi is, max 250 MB, es a vilag leglassabb kapcsolata jar erte. Nagy nehezen mindossze 1 uzenetet tudtam elkuldeni, amiben csak annyi allt, jol vagyok es kb hany nap a hatar. Amiket nekem kuldtek csak hianyosan kaptam meg. Az eg aldja a facebookot, aki kulon lefejlesztette a messenger alkalmazast, nem kell a fb app-ban uzengetni, az ugyanis ilyen lassu netnel nem tolt be. Mire mindennel vegeztem, megszereztem a satrazashoz szukseges engedelyt, (nem lehet am csak ugy barhol satrat verni, engedely kell + ki van jelolve thru-hikereknek az egyik kemping egyik resze), mar besotetedett.

Fejlampaval kerestem az ismeretlen kempingben a kozos satorhelyet, sikertelenul. Gondoltam majd megjegyzem a tabor terkepet es odatalalok, nem csinaltam rola fenykepet. Ez valoszinleg nappal sikerult is volna, de fejlampaval kudarcot vallottam. A kemping egy teljesen ures reszen felallitottam a satramat, egyedul, de volt kozel par epulet, ahol volt egy kis mozgas. Most kivetelesen emberek miatt aggodhattam este, kinezem az itteni rendszerbol, hogy ha rossz helyen satrazom akkor az ejszaka kozepen elkuldenek mashova. Aki nem tudja belekepzelni magat: nem lenne annyira jo moka a felallitott satrat, felfujt matracot, kipakolt cuccokat ujra visszarakni a taskaba, feloltonzni a halozsak nelkuli lethez es ujra felallitani mindent mashol. Ismet csak remenykedtem a nyugodt ejszakaban.

146. Nap – 09.09

Megtett tav: 18 km + ~18 km kerulo osveny

A tegnap esti hid. Indokolatlanul nagynak tunik a folyo meretehez kepest.

Persze, lattam mar eleget ahhoz, hogy el tudjam kepzelni azt az evet, azon belul is azt az idoszakot, amikor ez a meret igenis indokolt. Nagyon sok hasonlo magasan levo hidon jottem at, es sok olyan is volt ami mar nem allt, mert egy korabbi ev extrem idojarasa mar tonkretette.

Tegnap a nap masodik feleben 16 km-en keresztul haladtam lefele, ma pedig egy 18 km-es emelkedovel kezdtem. Mini Sierra. Nem tudom elegge hangulyozni, mennyire mas ez itt, mint otthon. Erre sajnos nem lehet a magyar dombokkal edzeni. Szerencsere, mire valaki idaig eljut Nobo-kent mar megvan minden szukseges izma, a kitartas azert nem art. Nem olyan kellemes 4-5 oran keresztul folyamatosan ugyan azt az izomcsoportot hasznalni. Nem riasztott meg ez reggel, meg fejlampa fenyenel pakolam ossze mindent (persze vizesen, nehezen, nyilvan nem szaradt meg semmim). Ejszaka eleg faradt voltam ahhoz, hogy ne aggodjak a vizes cuccaim es a hideg miatt. Nem olyan kulonleges ez, minden este ugy alszom mint akit baltaval vagtak fejbe. Nincs energiam fazni, felni vagy megijedni barmitol. Ha nem lenne ebresztom 12 orat siman aludnek egy huzamban, de igy marad a 7-8, attol fugg milyen kedvem van. Aztan minden reggel csoda tortenik, nem hulok ki, felebredek. A halozsakom belseje a testem melegenek koszonhetoen szaraz, a kulseje ilyen idoben paras.

Sajnos lent a volgyben meg a GPS-em sem mukodott. Eloszor a tura soran be sem hozta azt, ahol vagyok. Ez mar nagyon a vilag vege, de legalabbis az USA-e. Tett mar le nagyon messze az osvenytol es tett mar le kozel, csak rossz helyre, de ilyen meg sosem volt. Feleslegesen sokszor vegeztem helymeghatarozast es pontosan kovettem epp hol tartok a terkepen. Ha itt eltevedek, nincs 2 oran belul falu, mint Europaban. Ki tudja, ha rossz osvenyre tevedek az zsakutca-e, ill. hany nap mulva jutnek civilizacio kozelebe (ami valoszinuleg egy kihalt ut lenne, ahonnan meg 1-2 ora autout barmilyen vilagvegi kis telepules). Nem kockaztathatok.

Az egyik terkepellenorzesem soran lepteket hallottam magam mogott. TwoPack!! Azt hittem mar sosem latom tobbe. A talalkozo elegge feldobta a maszos delelottomet. A legutolso varosban ugy dontott egy nappal tovabb marad a csoportjaval, de mint kiderult meggondolta magat. Neki sem volt kedve egy helyben ucsorogni ennyire kozel a vegehez, tarsasag ide vagy oda. Egyutt masztuk meg a hegyet, majd ertuk el a tuz miatti lezart teruletet.

Innentol, ha maradhattunk volna a PCT-n, csak lefele vart volna rank Stehekinig, kovetlezo megallonkig. Igy most maszhatunk meg egy kicsit – mar nem a lovak szamara is konnyen teljesitheto PCT korulmenyek kozott, hanem meredek sziklakon neha negykezlab. Ill. var rank Holden village utan egy resz aminek a szintprofiljat csak nagyjabol tudjuk kitalalni a rossz minosegu terkepek alapjan. Bar van egy rossz eloerzetem, mikor talalkoztam par napja Tornadoval, az alabbi beszelgetes zajlott le koztunk:

“En: A kerulonel Stehekin utan turaztal, vagy hajoval jottel?

Tornado: -At a hegyen? Ah…

En: -Milyen hegyen?”

Szoval, valoszinuleg ezen a rovid extra maszason kivul is var meg ram emelkedo.

Addig is, a kerulo elmehetett volna a rendes PCT-nek is, latvany tekinteteben. Mintha egy festmeny szereploje lettem volna, annyira hihetetlen volt a latvany. Ez mar nem is a valosag. A kep tovabbra sem adja at. Ezt latni kell.

Majd a szinek a mezon.

Ill a rovid maszas utani kovetkezo tajkep sem utolso. Hegyek, ho, gleccser-to. Elkepeszto ez a Washington. Komolyan. Akinek csak egy allamra van ideje, ide jojjon. Ha tehetitek augusztus vegen/szeptember legelejen. Itt meg az az osveny is lelegzet elallito, amit csak kerulonek jeloltek ki.

Pont ebed idoben a nap is kisutott kb fel orara, igy meg tudtam szaritani mindenemet. Vegre. Ez mar nagyon kellett, ha 3. este is vizes cuccokkal kellett volna aludnom, annak nagyon nem orultem volna. Egy este oke. Ketto is. A harmadik viszont mar eleg erosen jokedv rombolo. TwoPack elore ment, ugy tervezte Holden Villageben keso-ebedel (nekem erre a sebessegem miatt eselyem sem volt), Pirate viszont utolert es csatlakozott hozzam az ebedem erejeig. Kiderult, hogy o is a szigeten satrazott, csak egy masik reszen, amugy az elmult napokban elottem volt.

Vegul Pirate is elore ment es egyedul ertem el Holden Villagebe. Elfogyasztottam a nevre szolo csokimat is.

Holden Village. Mivel ez a kerulo osvenyen van, es 1 nappal utolso megallom, Stehekin elott, nem igazan terveztem vele semmilyen teren. Egeszen ma delelottig, amikor is TwoPack es Pirate el nem ultette a gondolatot a fejemben, hogy ok bizony itt esznek egy jot. Egesz delutan az jart a fejemben, hogy mi mindent vehetek majd itt, barminek orulnek, ami nincs eppen a taskamban. Azt mar latom, hogy a budgetembol kijovok, igy a penztarcam nem szab hatart. Mar mindent unok. Elegem van a zabbol, a magokbol az energia szeletekbol es a poros kajakbol. Neha a sajtbol es a jerkybol is. Barmit, tenyleg barmit megennek ami nem az elmult 5 honapom menuje volt.

Mint kiderult, nagyon jol tettem, hogy nem terveztem ezzel a telepulessel semmit. Nincs itt az eg vilagon semmi. Nem jon ide autout vagy vasut, csak gyalog az osvenyen lehet megkozeliteni – ahogy en is tettem, vagy hajoval a kozeli tavon keresztul. Telefon nincs bekotve, ha valahogy kommunikalni szeretnel a nehany itt elovel, azt irjak irj e-mailt, talan valaszolnak. Ez egy regi banyaszfalu, ahogy neztem most leginkabb valamilyen katolikus vallasu emberek udulohelyekent szolgal. A tablan levo program szerint sok az istentisztelet, a napi ketszeri etkezes pedig elore feliratkozos. Ahany ember ker, annyira keszitenek. Ha maradnek vacsira meg ehetnek valamit, de ezt nem terveztem. Az egesz telepules alapvetoen nem dohanyzo, egy pont van kijelolve, ahol ha szeretnel, tudsz cigizni. Kukak nincsenek, mert szemetszallitas sincs. Amit termelsz, magaddal kell vinned. Legalabb a szemetemet igazan kidobtam volna.

A legtobb ember itt udulo turista volt, meg vizet is nehezen szereztem. Nagy nehezen talaltam egy helyit, aki szivessegbol bevitt egy eldugott kozossegi epulet eldugott folyosojan levo mosdoba. Megtoltottem 1 palackot (mivel ugy tudom most megint masznom kell tobbet nem akartam cipelni), majd megmostam a kezemet es az arcomat szappannal. Ez felert egy jo zuhanyzassal. Aggodalomra adott okot (es ez osszecseng a Tornadotol kapott valasszal), hogy mikor a vizforrasokrol es satorhelyekrol erdeklodtem, emberunk azt a valaszt adta, o bizony nem tud semmit, ezt a hegyet meg nem maszta meg, es nem is fogja. Ez mar tul sok lenne neki.

Kicsit elveszve ereztem magam, turazot sem lattam, pedig ahol civilizacio van, mindig van legalabb 1 “kozpont” ahol a turazok osszegyulnek. Altalaban a bolt kornyeken. Most nem lattam senkit. Bizonytalanul haladtam tovabb. GPS jelem tovabbra sincs, bar most mar nem is megyek vele sokra, csak egy rossz felbontasu pdf-em van a ram varo utvonalrol. Legjobb tudomasom szerint ma mar nem volt elottem senki: akivel talalkoztam innen hajoval tervezett Stehekinbe jutni a mar emlitett tavon keresztul, egyedul TwoPack mondta, hogy o turazni fog. Hiaba volt elottem legjobb tudomasom szerint, sajnos nem lattam a labnyomait. Sem a legfrissebbek kozott, sem a regiek kozt. Talan mar irtam rola, a korulottem turazokat konnyeden felismerem a labnyomukrol. Egyetlen ismeros nyomot sem lattam. Talan meggondolta magat es megis hajoval ment, mint mindenki akivel talalkoztam, mert az elozo nehany nap esos idojarasa kikeszitette oket. Continuous footpath…irtam mar errol. En mar nem szallok hajora, folyamatosan setalok Kanadaig. Szunet nelkul. Akkor is, ha hosszabb, akkor is, ha hideg van, akkor is, ha esik, es akkor is, ha egyedul vagyok.

Eleg meredeken kezdotott a maszas, es bar az infok alapjan ez mar varhato volt, egy kicsit azert megjedtem. Ennel gyorsabban terveztem haladni. Az ejszakaba semmikepp sem szeretnek belecsuszni, pedig az most mar eleg hamar jon. Se GPS, se jo felbontasu terkepem, ismeretlen terepen. Persze, a PCT is ismeretlen mindig, mivel vandorlok, az megis az a PCT. Kozel 5 honapja mar az otthonom, ott biztonsagban erzem magam. Ott az app, tudom hol tudok aludni (vagy epp hol nem), a regota jelen levo veszelyekrol is mindig irnak es azt is tudom hol van viz. Sokan vannak rajtam kivul. Ezek kozul most semmi nincs meg. Az ido is csak fel oran keresztul volt jo meg delben, azota mar esett is kicsit es most is csak gyulnek a felhok. Egy folyomeder menten haladt az osveny a terkep szerint, de ez sem jelent semmit. Voltam mar ugy terkep alapjan kozel a vizhez, hogy eselytelen volt megkozeliteni azt (meredek szakadek menten haladtam). A szel is mintha egyre erosebb lenne, en pedig felfele haladok, ez jobb nem lesz. Raadasul – errol szinten semmi infom nem volt – az egesz erdo le van egve korulottem, nem latom mikor lesz jobb. Marpedig a szel es a leegett erdo egyutt nem a barataim. A leegett reszeken teljes szelcsendben is minden recseg-ropog, nagy szelben pedig siman ki tudnak dolni a felig elegett fak vagy le tudnak torni nagy agak. Nem erzem biztonsagban magam. Felek.

Azt mar csak felve irom le, hogy ma tudtam meg, Washington allamban (rangerek altal megerositett teny), el 2 grizzly. Nem csak a hataron Kanadabol attevedt peldanyok, itt laknak ‘eletvitel szeruen’. Nem, ettol pont nem felek, de mindenki mas szokott, ezert gondolom megemlitem :).

Sorra vettem mi okozza a frusztraciomat. 1) nincs nalam tobb, csak 1 liter viz. Ez nem eleg meg a mai satrazashoz sem. Egy oran belul szerencsere az osveny eleg kozel kerult a vizhez annyira, hogy tudtam meg szurni 3 litert. Ezzel mar akar Stehekinig is eljutok, nem erdekel a plusz suly, mivel nem nem tudom hol lesz legkozelebb vizem, nem kockaztatok. Elso pont kilove. 2) Fogalmam sincs, hol lesz egy par negyzetmeteres sik resz a satramnak, ha tovabbra is felfele halad az osveny. Megfogadtam, hogy az elso reszen ahol fel tudom allitani a satramat, megallok. Kiveve, ha tul veszelyesnek itelt leeget fak kozt lesz. Igy is volt, az elso lapos hely nem volt biztonsagos, haladtam tovabb. A masodik viszont egy nehany nagyobb csoport ep fa kozott volt. A nagyon magas leegett fak akar meg igy is veszelyt jelenthettek egy komolyabb szelben, de egy kicsit nagyobb biztonsagban ereztem magam. Koran volt meg, vagy fel oram is volt sotetedesig, de ma nem akartam ejszaka haladni. Mint mar emlitettem, mivel nem a PCT-n vagyok, nem erzem magam biztonsagban. 3) Egyedul vagyok. TwoPack nincs elottem, igy utolerni sem tudom. Nehany oras idointervallumban senki sincs elottem, es abban is biztos vagyok, ma mar senki nem indult el utanam Holden Villagebol. Vegulis, ez csak a szokasos. Rengetegszer voltam mar maganyos, ez is csak pont ugyan olyan nap, mint a tobbi. Ez is csak egy osveny, csak epp nincs PCT-kent elnevezve Ez csak nehany gyulekezo felho es csak egy kis erosodo szel. Lehetne sokkal rosszabb is. Akarhogy nezzuk, kihoztam a maximumot, amit ebbol a helyzetbol ki tudtam. Nincs mas hatra, mint aludni egyet.

145. Nap – 09.08

Megtett tav: 42 km

Talaltam egy kiskanalat es egy fejlampat a satram mellett. Nem irigylem azt, akinek ez most hianyzik. A fejlampa bar rendesen elazott, mukodik.

Nem folyt patak a satram alatt, de az eso reggel is esett, igy mindent vizesen pakoltam el. Este a ruhaim sem szaradtak meg teljesen, mivel teljesen el voltak azva amikor megalltam. Pakolaszas es vacsi kozben mar nem termelt annyi hot a szervezetem.

Ma nem is az eso aztatott tovabb, hanem a novenyek. Az osveny tovabbra is nagyreszt erdoben halad, de ha epp nincsenek fak felettem, ember magassagu novenyzet meg van, ami belelog az utamba.

Derektol lefele ilyenkor csurom vizesre azok, a cipom is jobban elazott, mint egy folyon atkelesnel. Ott miutan kijovok a vizbol, kifolyik belole a viz. Most folyamatos utanpotlast kap a novenyekrol, oldalrol es felulrol. A viz jeghideg, mar az elso 10 lepes utan ugy erzem magam, mintha folyekony jegben slattyognek. Sebaj, hatra van meg 45-50 ezer masik mara, jobb ebbe beletorodni. Amin nem tudok valtoztatni, inkabb megprobalom elvezni. Vegulis, lehetne ez sokkal rosszabb is. Most mar nincs az az idojarasi korulmeny, ami megallitana. Na jo, biztos van, csak nagyon kicsi ra az esely.

A levego paratartalma is nagyon magas, igy meg akkor sem tud megszaradni a mozgastol ami rajtam van, ha epp nem vagyok novenyek kozott. Az osvenyen setalni nem veszelyes, de vannak kidolt fak amiket kerulgetni kell. Az egyikhez eleg meredeken kellett maszni fel es le is (emlekezteto: egy 15-18 kg-os taska tovabbra is a hatamon van). Ezeken nem lehet sietni, mert tul nagy a kockazat, most mar igazan nem szeretnek leserulni. Egy srac akit meg sosem lattam kb elrohant mellettem korabban, majd ezutan a fa utan megtalaltam egy vizforrasnal, ahol elmeselte, hogy elesett, azt hitte nem fog tudni felallni es hogy lehet eltort a keze. Segitseget nem akart hivni, azt sem szerette volna ha egyutt turazunk tovabb es a fajdalom csillapitot sem fogadta el. Felfele menet ujra elrohant mellettem. Remelem epsegben eler a kovetkezo pontig, ahol van civilizacio.

Egy ponton a lefele kanyargo szerpentinen az osveny lathatoan el volt terelve lefele a saros szakadek iranyaba. Furcsa volt, altalaban az ellenkezoje szokott torenni: faagakkal zarjak el a  hegyoldalt, hogy ne akard levagni a kanyarokat. Kivancsi termeszet vagyok, megneztem mi lehet az oka. Hat az, hogy az osveny be volt szakadva.

Remeltem, hogy ebed idore leerek az elottem levo volgybe, ahol talan mar nincs olyan hideg es nagy eso, igy meg tudok allni enni. Eddig ezzel egyszer sem volt gond, mindig ugy jottek ki a nagyon hideg es esos szakaszok, hogy pont varosba erkeztem mire nagyon elkezdtem volna fazni. Tobbszor is ugy dontottem, inkabb nem allok meg enni, mert attol csak rosszabb lesz a helyzet. Most meg 2-3 nap amig a kovetkezo megallomhoz erek, igy a nem eves nem opcio. Hiaba voltam atfagyva, nem vart par ora mulva a meleg lakas, radiator, vagy szaraz ruhak. Marad az optimista hozzaallas es a rajtunk kivul allo tenyek elfogadasa. Ez van. Hideg es eso. Nehany fa alatt talaltam egy olyan pontot ahol csak kicsit esett ram az eso, lefagyott kezekkel probaltam elkesziteni az ebedemet. Egy meleg leves ilyenkor eletet ment, bar teny, alig mozgo ujjakkal kicsit nehezze valik minden amit ezert meg kell tenni. Ilyenkor nem nyilnak a csatok es a zipzart sem tudod rendesen lehuzni a ruhadon. Az 5 ujj max kettokent funkcional: van egy alig mozgo huvelykujjad es a tobbi, ami alkalmatlan barmilyen finommotoros funkcio betoltesere. Eroltettem a mozgasukat, bar nehany esetben kicsit feltem, hogy eltorom az ujjaimat. A rossz mozdulatokbol eredo fajdalmakat sem ereztem, fogalmam sem volt a taskabol ki/be pakolasnal epp merre hajlanak. Nagyon nem irigylem azokat, akik stovelessek, tehat nincs gazuk es gazrozsajuk ilyen idoben. Nem er annyit az a par megsporolt gramm. Fajdalmasan sok ido telt el addig amig elkeszult a kis ramen levesem, de minden porcikamat atmelegitette. A nap fenypontja volt az a par perc, amig szurcsolgettem. Amig a levesem/foetelem elkeszul, meg szoktam enni az ebedre szant feherje forrasaimat: beef jerky, tonhal es sajt. Erre most nem volt eselyem, mivel nem tudtam kibontani a csomagolasokat. A leves utanra maradt minden, ami azzal jart, hogy mire teljesen befejeztem az evest ujra kihult a testem. Nem tudott eleg hot termelni egy helyben ulve, vizes ruhakkal. Nagy nehezen, megint alig mozgo kezzel osszepakoltam mindent es alig vartam, hogy mehessek felfele a kovetkezo hegyre. 20 perc. Ennyi kell kicsit eroltett menetben es nem fogok fazni. Mar sokszor lemertem. Ha nem lesznek novenyek es felho akar meg el is kezdhetek megszaradni, bar ebben nem remenykedtem. Sajnos par perc utan meg kellett allnom vizet szurni, mert ebednel elfogyott az utolso csepp innivalom is. Most nem tudtam vizforrashoz igazitani a megallot, inkabb szaraz helyet neztem. Ami azt jelentette, hogy a nalam levo osszes vizet elhasznaltam, inni sem tudtam az eves utan. (Szandekosan tartogattam az esetleges vizforras nelkuli ebedre fel litert delelott). Ujabb macera kovetkezett, ami a megszokottnal sokkal tobb idot vett el: taska le, vizszuro elo, es mehetnek az amugy is lefagyott ujjaim a jeges patakba. Ennel mar ugy sem tudok kevesebbet erezni veluk. A vizszureshez erot is kellene kifejteni a tenyereddel, hogy atnyomd a vizet a szuron, ezt most probaltam kreativ testhelyzetekkel megoladni, nagyjabol sikeresen. Lassan, de biztosan. Folyadekpotlas ide vagy oda, kicsit szomjas is voltam, semmi kedvem nem volt atfagyva inni a hideg vizbol. Minden egyes kortytol csak meg jobban faztam. Inkabb visszaszenvedtem mindent a helyere es haladtam tovabb. A hangulat legalabb Jurassic Park szeru volt.

Talalkoztam a lengyel sracokkal, mindketten rovidnadragban ultek es ebedeltek. Rossz volt rajuk nezni, latszolag is at foltak fagyva es panaszkodtak is errol. Lesz holnap/holnap utan egy kerulo erdotuz miatt, ahol van ket opcio: az egyik, hogy vegig setalod az egeszet, a masik, hogy hajora szallsz, ami elvisz a kovetkezo varoskaba, igy es megsporolsz egy fel napot. Egyelore meg mindig a setat tervezem – majd meglatjuk hogy alakul az idojaras addig. Ok mar feladtak ezt a tervuket, a hajo erkezehez igazitjak a sebesseguket.

Mindenkinek a fantaziajara bizom, hogy elkepzelje, hogy lehet ilyenkor elintezni az alapveto biologiai szuksegleteket. A problema ott kezdodik, hogy ha pisilned kell, nem tudod kigombolni a nadragodat majd lehuzni a cipzart. Elobb utobb persze sikerul, csak ez is egy kihivas a nap soran.

Egy szakaszon kesobb kicsit felszakadozott a felhozet, igy lattam a korulottem levo hegyeket.

Az erdotuzet es a fustjet is, amit ki fogok kerulni. A kep majdnem kozepen latszik a fustolgo hegyoldal.

Nem annyira kozel mint tegnap, de ma is lattam mormotat. Akkorat, hogy eloszor azt hittem egy kisebb medve fut felem. Nem is vett eszre, igy egy ideig figyeltem, ahogy falatozik a bogyokbol. Neki is teljesen kek volt a szaja.

Mivel nem akartam napot veszteni, haladnom kellett a tavot illetoen. Sajnos sok extra ido elment azzal, hogy lassan tudtam csak barmit megoldani. Le lehetett volna vagni a PCT egy reszet egy folyon atkelessel (ezt volt regen a PCT), de allitolag ez az eletveszelyes kategoriaba esett, uj helyen jeloltek ki az osvenyt.

Masreszt sokan elegge komolyan veszik ezt a ‘ne vagd le az osveny’ dolgot.

(Homemade Wanderlust Dixie kommentje)

Nem vagtam le semmit, vegig setaltam az uj, hivatalos osvenyen oriasi fak kozott. Ki erti ezt? Utoljara Kaliforniaban lattam ekkora (es meg sokkal nagyobb) fakat. Jo lenne tudni mitol fugg epp melyik fajta milyen korulmenyek kozt szeret ennyire megnoni. Ezen kivul egeszen Oregonban ereztem magam, mivel par km-en keresztuk amig a folyo melett haladtam, az osveny teljesen sik volt.

Fejlampaval kerestem a satorhelyemet. A folyon, hol egy korabbi ponton a nem hivatalos PCT-n at lehetett volna kelni, itt volt egy hosszu hid. A hid alatt pedig egy sziget, ahova be lehetett ugralni koveken. Mivel mar teljesen sotetben ertem ide, fejlampaval, kicsit bizonytalan voltam, hogy a jo helyen probalkozom-e az atkelessel, de sikeresen atjutottam es talaltam egy sima feluletet a satramnak. Mivel tegnap este, ma reggel es szinte egesz nap esett, a sator csurom vizes volt. Probaltam ugy belepakolni, hogy a tobbi cuccomat ne aztassa el, az alvo ruhakat es halozsakot csak a legvegen vettem elo, mikor a matracon ulve mar nagyjabol szarazon tudtam oket tartani. Nem voltak mar teljesen szarazok, kicsit nedves mindenem, de valoszinuleg meg igy is eleg melegen fog tartani ejszaka. Azt csak remelem, hogy holnap jobb ido lesz, mert meg egy ilyen nap utan nem vagyok biztos benne, hogy ez ugyan igy lenne.