Megtett tav: 21 km PCT 34 km kerulo (55 km)

Wilderness Act, 1964-bol:

“A wilderness, in contrast with those areas where man and his own works dominate the landscape, is hereby recognized as an area where the earth and its community of life are untrammeled by man, where man himself is a visitor who does not remain.” – Howard Zahniser

Evezredek ota erintetlen taj. Az egyetlen ami ember epitette az az osveny, semmi mas. Hosszu orakon, neha napokon keresztul. Nincsenek vezetekek, kilatok, menedekhazak, vagy templomtornyok a messzesegben. Ha valaki tudja merre van Europaban a legkozelebbi ilyen, kerem, irja meg, felveszem a bakancslistamra. A par nappal ezelotti oriasi fakrol Gargoyle-nal talaltam par kepet, mivel o tarsasagban halad, van rajta turazo is, igy a meretek jobban latszodnak. Vajon mennyi idosek lehetnek?

Az elso gondolata minden turazonak ugyan az: Hogy fogok itt atmenni a 15 kilos taskammal ? A masodik: Na jo, en meg megoldom, de mit csinal egy lo?

Elerkeztem ahhoz a ponthoz, amikor vegre az gondolhattam “Ma tenyleg elmegyek Kanadaig”. Nam am akarhogy, meg vilagosban szeretnem elerni a monumentet. A nap 19:20 korul megy le, tehat megceloztam egy 7-es erkezest. Ez 4.5-5 km/h-s atlagsebesseggel sikerulhet a hatralevo 55 km-en, ugy, hogy nem allok meg ebedelni. Ebed…reggelizni sem tudtam. Szomjasan es ehesen keltem. Nincs vizem, se inni nem tudtam, sem megenni a hideg zabkasamat. Hoszallingozasban, vacogva pakoltam ossze a cokmokomat. Meg a fejlampam fenyenel indultam, de az ejszakai terkeptanulmanyozasnak koszonhetoen immaron magabiztosan. Egy kilometer sem kellett, elertem az elso vizforrashoz. Energia nelkul nagyon hosszunak tunt. Ha megeszem a kiszamolt kis adagjaimat, akkor is ehes vagyok. Ha pedig nem tudok enni egyszeruen nem mukodik a szervezetem. Energiara van szuksege. Jo sok idobe telt oszegyujteni a szukseges mennyiseget, amit lefagyott ujjakkal szurtem kozvetlenul a reggelis zacsimba. Menet kozben ettem, es ereztem, ahogy minden egyes lenyelt falattal ter vissza az energiam. A motor megkapta a benzint, így mar minden lepes sokkal konnyebb. Es nem is fazok annyira. Eljenek a kaloriak. A hegyteton elertem a kerulo osveny elagazojat. Elso vagyok ma erre. Elvan a gyerek ha jatszik.

Az elso ho. Nem irigylem azokat, akik napokkal vagy akar hetekkel vannak mogottem az ‘ah, mar Washingtonban vagyunk, raerunk’ hozzaallasuk miatt.

A kedvenc kis viragom immaron havasan:

Innentol egy jo hosszu, kb 25 km-es lejto vart ram kilatas nelkul. Egy ilyen turan rengeteg ideje van az embernek gondolkodni. Mar amikor epp nem osztonok altal vezerelve a tulelesre jatszol (azon gondolkozol van-e korulotted olyan medve ami elobb vesz eszre mint te ot, vagy epp kovet-e egy puma, lapul-e tul kozel a bozotban csorgokigyo, vagy csak epp azon aggodsz, hogy nem lesz hol aludnod ejszaka. Vagy csak epp azt szamolgatod farkas ehesen, hogy mennyit ehetsz abbol ami nalad van ha el szeretnel jutni a kovetkezo megalloig). Hihetetlenul megnyugtato az erzes, hogy van egy eleg jol meghatarozott, kezzel foghato celod. Kanada. Ott van az osveny a labad alatt. Latod a kovetkezo hegyet magad elott, a meredek domboldalakon kigyozo csikot. 5 honapon keresztul minden nap ugy kelsz fel, hogy ha egy picit is elorebb leszel, mint tegnap, mar tettel valamit azert, hogy ezt elerd. Rengeteget segit a cel es az ut fizikai megnyilvanulasa. Nincsenek benned ketelyek, hogy jo iranyba haladsz-e, amit teszel az tenyleg a celod fele visz-e. Egy lepes. Aztan meg egy. A kicsi, a lassu, motivialt, a gondolkodos, a pihenos, az is, ami faj, mind-mind elore visz. 150 napon keresztul minden nap atelni ezt, amit a mai rohano vilagban amugy nagyon nehez lenne ugyan igy, hihetetlenul kikapcsol. A varosi elet, vagyis leginkabb a civilizalt elet elegge elvont, es ez sok problemat (ketelyt) tud okozni. Itt minden egyes dontesnek kezzel foghato, lathato eredmenye van. Nem egy sor az exceledben, vagy egy dokumentum a gepeden. Egy lepes: 50-80 cm. Ennyit kell levonni a 4265 km-bol es mar is ennyivel kevesebb van hatra. Mentalis szempontbol boven feler egy pszichologussal egy jo kis tura, aki teheti inkabb egy ilyenre jojjon el (bocsi, ha van pszichologus olvasom :)).

Aki volt mar turazni, vagy esetleg rendszeresen jar, az tudja mennyit er egy nap sajat magaddal. Elrendezodnek a gondolataid, megbeszeled magaddal azt amire nincs idod a mindennapi rohanas alkalmaval es sokszor uj tervekkel es kitisztult fejjel mesz hazafele. Erre mar akar 1-2 nap is kepes. Kepzelhetitek, milyen hatasa van annak, ha erre 5 honapod van. Raadasul ugy, ahogy en csinalom, egyedul.

Hetvegente, szabi alatt otthon is be lehet iktatni hosszabb-rovidebb turakat. Vagy csak egy kis setat, tenyleg csak ajanlani tudom. Aki pedig megteheti, hogy hosszabb utra induljon, menjen. Mindenki meg tudja csinalni. A 6 eves es a 80 eves is. Az is, akinek faj a hata es a laba. A kifogasok csak a fejedben leteznek. (Jo esetben) nincs semmi fizikai akadalya annak, hogy egyik labadat a masik ele tedd. Ahogy azt nemreg egy jo konyvben olvatastam,: “nem kell minden fajdalomnak jelentoseget tulajdonitani”. A mentalis ero segit legyozni a fizikai fajdalmakat, a fizikai aktivitas pedig meggyogyitja a lelket. Edes egyensuly. Ep testben ep lelek, ahogy mondani szokas. Nem kell hozza draga felszereles sem. Egy kenyelmes cipo es idojarasnak megfelelo oltozek. Ha hosszabb utra mesz, egy kis kaja es innivalo egy barmilyen hatizsakba belepakolva. Ennel sokkal egyszerubb nem nagyon lehet az elet.

Peldaul a mar emlitett turabotjaidnak sem kell hiper-szupernek lennie. Egy megfelelo meretu bot is megteszi kezdetnek, amit az ut szelen talalsz. En a legolcsobb Dechatlonos verzival jottem (2500 Ft/db), es pont ugyan ugy ment tonkre mint a tobb tizezres darabok. A fogo reszenel lejott a szivacs es a hegye elkopott. A hegy engem nem igazan zavart, akkor fontos, ha nem self-standing satrad van es a turabot egyben a sator merevitese – ilyen esetben fontos a cserelheto fej. Mivel Europaban ez a fajta sator nem igazan divat, feltetelezem, nem sok ismerosomnek van ilyenre szuksege. Raadasul, ezek a folytonosan allithato draga verziok (nekem osszesen 4 fix allasa van), kepesek osszecsuklani egy-egy gyengebb pillanatukban, es egy csomoan folyton azt nezegettek, hogy sikerult-e egyforma meretre beallitani a ket botot. Turazni olcso es egyszeru. A ‘futni szulettunk’ elmeletet kicsit kiegeszitenem/modositanam. Meseltem mar lovas turazokrol akik szinten vegigcsinaljak ezt a turat. Az elso par honapban a lovasok gyorsabbak voltak nalam, nem csak az atlagos napi sebesseguket tekintve, hanem tobbet is tudtak haladni, mint en. Oregon kozepe ota (2500 + km) viszont a helyzet megfordult. Bar napkozben meg mindig megeloznek, mivel sokkal tobbet tudok menni egy nap, mint a lovak, most mar siman leelozom oket. Ebben mi vagyunk a legjobbak az allatvilagban. Hosszu heteken, honapokon keresztul minden nap menni es menni tovabb. Setalni szulettunk. Es a termesztben, a termeszettel osszhangban elni. Turazni szulettunk.

Ez pedig felhivas keringore. Most komolyan, mukodott mar valaha az, hogy ki van irva, hogy valamit ne csinalj es az emberek nem csinaltak? Nyilvan ezen keltem at.

A hosszu lejto utan egy kisebb, kb 10 km-es emelkedo, mielott visszaertem volna a hivalos osvenyre. Az utolso a PCT-n aztan mar csak lefele van. Sietseg ide vagy oda, ha vannak bogyok a kozelben, nem hagyom ki a nasizasi lehetoseget.

A hatarhoz kozeli resz, mar ujra hozta a lelegzetelallito formajat. Kicsit sajnalom a kihagyott szakaszt, valoszinuleg egy eleg szep hegyoldalakon turazast mulasztottunk el ezzel a volgybe le, majd felmaszassal.

Az osveny ujra elkezdett lejteni. Mar csak 12 km es vege. Talalkoztam 3 turazoval, egyikuket mar tobbszor is lattam az elmult par hetben. Ok epp terveztek a megallojukat. Most komolyan? Hogy lehet 2-3 oraval a cél elott megallni? Ezt mar nem tudtam megerteni. Az utolso 2 oraban szembejott 2 ismeretlen. Ok mar okolpacsival (=turazo kezfogas) gratulaltak. Nem, meg nem vagyok ott, meg nem kell gratulalni, gondoltam. Haladtam tovabb. A szivem mar az utolso emelkedo vege ota gyorsabban ver az indokoltnal. A levegot is inkabb kapkodom, nem az a szabalyozott amit mindig igyekeztem tartani.

Eleg jo erzes ezt latni a telefon kijelzojen:

A vegen a domboldalrol mar lehet latni a fak nelkuli savot, ami a hatart jelzi.

Majd par kanyargos szerpentin, meg nehany nagyon hosszunak tuno lepes es ott var a monument. Az ember nem is tudja milyen eros egeszen addig, amig nincs mas valasztasa, mint erosnek lenni. Mit erez egy ilyen tura vegen az egyszeri turazo? Mit nem? Izgatottsagot, oromot, buszkeseget, megkonnyebbulest, felszabadultsagot de aggodalmat (uristen, mi lesz most?) es szomorusagot is. Korabbi beszamolokat olvasva volt, akinek nem jon a meghatottsag. Nekem jott. Nincs celszalag, nincsenek szurkolok, mint egy versenyen. Nem vart tapsolo turazo csapat sem, mivel eleg keson erkeztem. Van egy fak nelkuli, monumentalis hatart jelzo sav es a szimbolikus PCT moument aminek a testveretol 4265 km-rel es 150 nappal korabban korabban elkoszontem. Egyedul voltam, mint a turam soran szinte vegig. Szerencsere. Igy atelhettem a pillanatot ugy, ahogy szeretettem volna. Egeszen idaig nem volt mas valasztasom, mint menni, menni, ameddig birok. Aztan menni meg egy kicsit. Majd osszeszedni magam es menni meg tovabb. Mindezt miert? Ezert:

Most viszont ahogy a monumentet magam mogott hagytam es alvohelyet kerestem a hatar kozeleben, azon gondolkodtam, hogy talan en vagyok az elso magyar no aki vegigsetalt a PCT-n az USA mexikoi hataratol Kanadaig (ezt sosem fogom megtudni), az alabbi jelenet jutott eszembe:

Es az erzelgosok kedveert egy Carrot Quinn idezet is:

“I remember reading somewhere that there are only two possible prayers: “help me” and “thank you.” “Thank you,” I say to the universe, before I fall asleep.”

Nem is koptatom tovabb a billentyuzetet. Ugy erzem az elmult 3 nap teljesitmenyevel igazi thru hiker lett belolem. Kiderult, hogy en is tudok sokat haladni es gyors is tudok lenni, ha akarok. Koszonom, hogy itt lehettem, koszonom, hogy olvastatok az elmenyeimet.

(Ne aggodjatok, meg lesz 1-2 osszefoglalo poszt a tura utani rovid es hosszabb tavu esemenyekrol, elmenyekrol, tanulsagokrol.)

Megtett tav: 49 km

Igertem kepeket az orokzold Washington allamrol. Az elmult nehany nap/hetbol ime egy gyujtemeny, az elso a ma reggeli vizforrasom:

Folytattam tovabb a felfele menetelt. Orulok, hogy nem haladtabb tovabb ejszaka, a maszas tetejen gyonyoru kilatas vart. PCT, te csodas.

Apropo emelkedo. Ezt az ’emelkedot’ (hegyet) masfel napig masztam. Es ezen nincs rajta az a 17 km, amit Stehekintol az osvenyig tettem meg, az is folyamatos felfele volt. Kb 50 km alatt D+ 1700m szintkulonbseg. Nem a legmeredekebb emelkedo amivel valaha talalkoztam, de minden bizonnyal a leghosszabb felfele a turan.

Nem faj. Fajt volna ha valahol az elso harom honapban talalkozom ilyennel. Most mar az adrenalin miatt sem faj. Nem tudom jol szavakba onteni azt a belso hajtoerot, ami most bennem van. Ma meg komolyabban elgondolkotam azon, hogy tenyleg nem allok meg Kanadaig. Ami emellett szol, az egyedul ez a mehetnek, igazabol jo lenne elvezni a taj szepseget es jo lenne nem hulla faradtan elerni a monumentet. Megis, mar mar csak 106 km maradt, mar pedig ilyen tavokat siman megcsinalnak olyanok is megallas nelkul, akik nem kulonosebben keszulnek ra. A tegnap emlitett ultra tavokat azert nem csinalja meg barki. Nem kerdes, tudnek haladni 106 km-t megallas nelkul. Ez most mar csak fejben dol el, kerdes csak az, akarom-e. Racionalisan nezve a megallast kene akarnom, igy ravettem magam egy edebre is. Kicsit tulterveztem magam kajaval. Az utolso szakaszra vagy 7 napnyi kajat hoztam, pedig most ugy nez ki, legrosszabb esetben 3 nap alatt meg tudnam csinalni. Persze, van nalam ugye puffer mert ugye Kanadaban nem szerettem volna a kajaszerzes miatt barmit attervezni. Kanadai dollarom sincs, de ezzel a jo par kilonyi extraval siman elvagyok a repulom indulasaig (szept 17.). A masik teny, ami a megallas mellett szol, az a legutolso kerulo a tuz miatt. Le kell terni az osvenyrol, ki tudja hogy lesz GPS jel es ejszaka meg mindig nem lenne jo eltevedni itt a semmi kozepen.

Miert sietek ennyire? Tehetnem azt, mint sokan masok: lassan haladni, es elvezni az utolso napokat. Egyreszt az idojaras sem olyan tokeletes, hogy csak ugy elvezni lehessen a letezest: vagy turazol es mozogsz, vagy alszol. A ketto kozotti megallokon fazol es alig varod, hogy ujra uton legyel vagy bent a meleg halozsakodban. Masreszt egyszeruen ilyen vagyok. Aki ismer, az tudja, mi mindenre kepes vagyok 1-2 ejszaka alatt, olyanokra, amikhez normal esetben hetek kellenenek. A PCT-t nem lehet 3 nap nem alvassal vegigsetalni, ehhez 5 honap munkaja kell, plusz az elotte levo alapos felkeszules. Jo lecke volt ez sajat magamnak, de a hajra erzese itt is megvan, hiaba kell csak onmagamat legyoznom.

Amugy, tudtatok, hogy a hegyek meretet a bolygo gravitacioja hatarozza meg? Az Everest azert nem tud nagysagrendekkel magasabb lenni, mert a lemezek osszeomlananak a sulya alatt. (Neil deGrasse Tyson: Astrophysics for People in a Hurry). Valoszinuleg furcsa ezt tolem hallani, az elmult par honapban megmasztam jo par hegylancot es megtettem ~474.000 metert felfele, de a Fold geologiai ertelemben nezve igazabol elegge lapos (sima feluletu geoid).

Delutan, a masodik hegy megmaszasanal szemje jott egy idosebb uriember – egy nagyobb bot funkcionalt a turabotjakent.

-Meg 3 nap es elered a celod?

-Nem-nem. Holnap, ha minden jol megy.

Gondolom neki 3 napba telt ez a szakasz. Megertem, az elejen en sem siettem sehova. A hegyteton az amugy is esos ido meg tovabb romlott. Elkezdett havazni. Legutoljara hoesesben meg a 3. napomon, a sivatagban voltam. Szep keretet ad ez igy a turanak. Bar oszinten szolva, hoesesben, atazva, hidegben, megint nem volt kedvem ejszaka tovabb menni. Az elobb emlitett urtol megerdeklodtem azt is, hogy szep-e a kilatas a kerulo osvenyen. Mint kiderult, erdoben halad egy volgyben, tehat kilatas teren nem vesztenek semmit egy kis ejszakai turaval.

Itt korabban is volt par szikla lavina, elerte az osvenyt, de szerencsere nem volt szemtanuja.

Harts Passt mar csak sotetedes utan ertem el. Ez az utolso nyoma a civilizacionak a hatar elott. Trailhead, ide jonnek kocsival a hetvegi turazok es indulnak el kuldonbozo 1-2 napos turakra a kornyeken. Itt kezdodne valahol a tuz miatti kerulo osveny, de az elozoekkel ellentetben nem talaltam nagy piros szalagokat es nyilakat.

Az osvenyen nincs egy hivatalos jelzes (mint pl itthon a feher alapon kek sav), rengeteg fele utjelzes van, mutattam mar parat. Az egyik legpuritánabb pl egy rombusz alaku femlap. Sok helyen a turazok feldobjak vicces uzenetekkel, nehany pelda az elmult par ezer kilometerrol:

Ez mar egy ideje a telefon hatterkepem, mindig aktualis.

Üzenet felfele menet:

Majd par ora mulva lefele:

Az egyik ejszakaba nyulo turam soran jottem ra, hogy ezek az egyszerunek tuno tablacskak a leghasznosabbak. Visszaverik a fejlampa fenyet es mar meszirol latod, merre van az arra. Na, most nem lattam ilyet.

Volt egy sejtésem azzal kapcsolatban, hogy merre kell továbbmenni, de ezek az osvenyt keresztezo utak mindig bekavarnak, sotetben nehez megtalalni melyik van a helyes irany. Egy foldut, illetve egy (jelenleg ures) ranger allomas es egy kijelolt satrazo hely. Arra pont eleg volt, hogy leterjek a PCT-rol es a fejlampa szuk fenyenel kapasbol ne talaljam meg a folytatast. Megneztem a tablan a terkepet: nincs a fejemben a pontos utvonala a kerulonek, de abban biztos voltam, hogy az altalam ismertekhez kepest ez egy uj verzio.

Szuper. Minusz 2 fok, atazott ruhak, hoeses es sotet. Nem vagyok 100%-ig biztos az utvonalban. Ebbol bizony nem lesz ejszakai tura. Raadasul meg az elvileg kozel levo vizforrast sem talaltam meg, akitol erdeklodtem, azok sem tudtak, hol van. Ajaj. Pont fel liter vizem maradt (egeszen veletlenul), csak a maszashoz szurtem a hegy labanal. Eredeti terveim szerint legalabb a vizforrasig el kellett volna ma jutnom. Sosem szamoltam el magam vizzel. Egeszen mostanaig. Arra epp eleg, hogy egyek egy kicsit, de inni mar nem tudok, sem utana, sem este. A reggeli forrocsokit elfelejthetem (ami ilyen hidegben eletmento lenne) de meg a kis hideg zabkasamrol is le kell mondanom. Folyadek nelkul nem tudom elkesziteni. Sosem gondoltam, hogy valaha ez a gondolat egyszer megremit majd. Hat, ez van. Elkezdtem felallitani a satramat. Eleg nehezen ment az atfagyott ujjaimmal, a sator merevitoje (fem) meg tovabb fagyasztotta a kezemet. A hopihek nem maradtak meg a satramon, mivel az elozo esti eso miatt teljesen vizes volt a kulso reteg. Sebaj, ma mar akar be is azhat a satram, hisz mindjart ott vagyok.

Kulonosen ovatos voltam a fozesnel, nehogy veletlenul ledontsem a gazrozsamrol az edenykemben melegedo vizet (elofordult mar korabban). Ha most nem tudnek meleget vacsizni sem, akkor az ejszakamat a veszelyes kategoriaba sorolnam. Hideg van.

Mikozben elfogyasztottam az utolso vacsoramat, alaposan tanulmanyoztam az osszes infomat. Nem csoda, hogy ossze vagyok kavarodva: 3 terkep, 3 verzio. Az app, a hivatalos PCT oldalrol letoltott terkep es itt amit talaltam, 3 kulonbozo utvonalat ir a jelenlegi poziciom es a kerulo kozott. 1) PCT, 2) egy foldut, 3) ’Shortcut trail’. Kivalasztottam azt amelyikrol leginkabb sejtesem volt a fejlampam fenyenel felmert terep alapjan (foldut). Ezen fogok holnap elindulni. Koran, nagyon koran, hiszen nem csak el akarom erni a celt, szeretnem ezt nappal, meg vilagosban megtenni. Ehhez viszont sietnem kell majd, nem is kicsit. Holnap elerhetem Kanadat. Sot, holnap el fogom erni Kanadat!

Megtett tav: 31 km + 17.3 km off trail = ~48 km

Atlagos nap: eves, turazas, eves, turazas, eves, alvas. Masnap ugyan ez. Az idopontok es idotartamok valtoztak, attol fugg melyik szakaszon voltam epp, de a forgatokonyv minden nap ez volt. A sivatagban meg 6-7 kozott keltem, es korabban megalltam. Az elmult hetekben az ebresztom 4:30-kor csorgott, utana hajnalban irtam egy kicsit a blogot (lefekves elott ez sajnos mindig elalvasba fulladt, volt hogy egy szo kozepen), 5:30-kor jon a nap legnehezebb resze: ki kell kelni a jo meleg halozsakbol es el kell kezdenem keszulodni a hidegben, 6:30 korul indulas. A reggeli hideg zabkasa elfogyasztasa alatt meg egyszer atnezem az aznapi szakaszat, vizforrasokat, emelkedoket, tavokat, a terkepet (memorizalom, amit elozo este reszletesen atneztem). Csak hogy tudjam, mi var ram es ne kelljen folyton terkepet nezegetnem. Indulas utan fel oraval mar mindig ehes szoktam lenni, de kb 9-ig vagy 10-ig ki kell birnom. Ekkor megeszem a magok egy reszet, majd kicsit kesobb egy Cliff Bart. Delben 1 oras ebedszunet, par ora mulva a magok masik fele es ha voltam olyan ugyes akkor a Cliff Barbol meg volt egy kis maradekom delutanra. A vizszuresek szamat a Sierra ota probalom minimalizalni, nagyon sok idot el tud venni. Taska le, palackok elo, szures, majd minden vissza. Ha a korulmenyek engedik, 2-szer allok meg maximum. Delben, majd lefekves elott. Az, hogy ez epp hogy sikerul, a szakasz donti el. A deli azert optimalis, mert akkor nem kell ebedhez cipelni a vizet, az estinel pedig a vacsihoz is szurok, es masnap reggelre es delelottre is. Osszessegeben igy sokszor van nalam 3-3.5 fel liter, ami kicsit tobb, mint az indokolt, de legalabb idot sporolok. Este megallaskor jogazom par percet. Feltav utan jottem ra, hogy nehany napudvozlet ugy megnyugtatja a szervezetemet, mintha 2-3 oraval kevesebbet turaztam volna. Furcsa dolgokra kepes ez a joga, erre mar otthon is rajottem. Nem veletlenul hianyzik nagyon. Neha meg egy kis erosites is belefer, nehany fekvo es hasizom gyakorlat. Ezen jo par turazo meglepodik – mindenki tudja, hogy hasznos lenne, csak senki nem veszi ra magat, hogy 40+ km-ek utan meg plusz kaloriat egessen. Csak vesztem a kilokat, de a vekony izmok nelkul nem szep. Valoszinuleg szelmalom harcot vivok, de probalkozni azert lehet. Ezutan satorallitas, kozben felrakom a vizet foni a vacsihoz, es mire mindent elrendezek, kipakolok, felfujom a matracomat, mar kesz is a meleg rizs/teszta. Vacsi kozben atnezem a holnapi szakaszt, alaposan, kommentekkel, tavokkal, iranyokkal. Ezutan tisztalkodom, majd atoltozom es bebujok a meleg halozsakba. Innentol masodperek kerdese, es mar alszom is.

Ma is hajnalban keltem, 4:00-kor csorgott az ebresztom. Ez mar nem egy atlagos nap. Meg a nepfelkelte elott indulni akartam, nehogy valaki megtalalja a tilosban felallitott satramat. Nem tudtam kialudni magam a tegnapi kesoi fekves miatt, de most mar nem szamit. Valami megvaltozott bennem. Mar Stevens Pass (elozo megallom) utani elso nap ereztem, hogy mashogy allok a turahoz, mint addig. Nagyon kozel vagyok Kanadahoz, mar szinte erzem az illatat. Mar nem akarom elvezni a termeszetben toltott idot. Mar nem akarok este tarsalogni lefekves elott senkivel, mindig sotetedesig turazok. Meg a sivatagban, a legelejen az elso honapban volt par olyan motivalt pillanatom, amikor ugy ereztem ‘Ma elmegyek Kanadaig!’ illetve ‘Meg sem allok Kanadaig!’. Persze ezek csak a flow es tulhevultseg pillanatnyi (par oras) erzesei voltak. Tisztaban vagyok a fizika alapveto ut/sebesseg/ido kepletevel, es arra mire vagyok kepes. A nap mindig lement, eljott az ejszaka es en minden este lefekudtem aludni. Sosem a ‘ma’ volt az, amikor elerem Kanadat. Most viszont minden mas lett. Elindultam az utolso tervezett megallomtol. A PCT-ig meg 17.3 km van hatra. Ilyen messze van Stehekin az osvenytol. Senki nincs rajtam kivul, aki ezt a tavot lesetalna. Persze, aki ugyes volt, elozo nap felsetalt az osvenyig,a shuttle busszal lement Stehekenig, ma reggel felszallt a buszra es ugy ment fel vissza az osvenyig. Ez a gyors emberek kivaltsaga, akik tudtak a menetrendhez igazitani az erkezesuket, illetve azoke, akit nem erdekel mennyi penzt koltenek. Draga ez a shuttle jarat. Egy ut 8$. Nekem marad a seta. Na meg amugy is. Alig van hatra 130+ km. Tenyleg ez a 17 szamitana ~4100 megtett km utan? Nem hiszem. Nekem legalabbis biztosan nem. Most mar minden egyes lepesnek orulok, ami meg hatra van. Akkor is, hacsak egy kavicsos uton setalok felfele kulonosebb kilatas nelkul, nem a PCT-n.

Ugy tunik az idehozott autokat el mar nem viszik, akkor sem, ha mar nem toltik be a funkciojukat.

Tehat hatra van meg 130 km PCT, a tuz miatti kerulo osveny osszesen ehhez ad 6.3-at es meg 17.3 mig felerek az osvenyig. ~154 km. Ez mar csak egy kicsit tobb, mint egy Kinizsi 100. Ennel hosszabb tavokat futnak(!) le emberek egy huzamban. Jo, nincs ott a hatukon a 15-20 kg-os taska, de akkor is. Ott van a hazai pelda, a mar emlitett Kor (152 km). Emlékeztek, még Mt. Whitneynel irtam a Lowest to Highest (link: L2H) turautvonalrol, ami az USA legalacsonyabb pontjatol (Death Walley, Badwater) indul es a kontinentalis USA legmagasabb pontjanal er veget. Na ugyan ezt, bar kicsit mas utvonalon szinten lefutjak emberek, (Badwater verseny) 217 km. Vagy a Spartathlon (246 km). Az elobbin tavaly Lubics Szilvi 4. lett, a masodikat haromszor megnyerte. Jo, kerdezhetnetek, hogy jovok en ahhoz, hogy Lubics Szilvivel egy blogposztbam emlegessem magamat? Hat motivacio szinten, bizony, ilyenkor ezek a teljesitmenyek (is) adnak erot. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy most tenyleg meg sem allok Kanadaig.

Reggel meg betertem a peksegbe, az allabbi ellatmannyal indultam utnak:

Az uton felfele haladva megelozott a mar emlitett shuttle jarat, tele turazokkal. Sokan voltak, nem lattam kik, csak tippjeim voltak. Ugy szamoltam kb 2 oraval leszek csak mogottuk, akar be is erhetem oket meg ma. Meg sem alltam ebedelni, beosztottam a peksegen szerzett finomsagokat. Mint mondtam, ez mar nem egy atlagos nap. Nem a megszokott etelek, nem a megszokott idoben = hasfajas. Sebaj, a turazas majd segit. Mindig, mindenen segit.

Sajnos errefele eszakon az osszes huckleberry leerett. Nincs mit nasizni :(.

Mai szinek es egy kis hid amin at lehetett kelni a koveken ugralas helyett.

Volt egy minimum tav is amit teljesitenem kellett ma. 28 km-en keresztul a satrazas engedelykoteles lett volna a PCT-n, mivel a North Cascades Nemzeti Parkban nem lehet csak ugy barhol satrat verni. Ilyet szandekosan nem kertem, megadva magamnak a motivaciot a korai kelesre es a gyors haladasra. Sotetedes hataran ertem el az engedelykoteles szakasz veget, ekkorra mar eleredt az eso. A nevehez huen esos Rainy Pass kozeleben fejlampaval szurtem vizet az esoben, hidegben, a kezeim ismet lefagytak. Mondanam, hogy hianyzott az erzes, de nem igazan. Nagy tervek ide vagy oda, a megallast fontolgattam.

Par hettel ezelottig, mikor a tuz miatt lezartak a hatart, a PCT itt veget ert. Egy trail angel kihozott ode egy mini-monumentet azokank, akik nem tudnak elsetalni a hatarig. Cuki.

Egyetlen turazoval talalkoztam ma delutan, akit meg soha eletemben nem lattam. Egy azsiai ficko fekudt az osveny kozepen, aggodtam is, mikor meglattam, mi tortent vele. Aludtam mar en is centikre az osvenytol, de az osveny kozepen meg soha, es masoktol is azt hallottam, max ejszaka csinaltak ilyet, mert nem volt egy sik terulet ahol fel tudtak volna allitani a satrukat. Most azert volt par laposabb resz, nem egy meredek hegygerincen vagy hegyoldalon haladtunk. Kiderult, hogy csak almos volt egy aludt egyet. Tudnak furak lenni ezek az azsiaiak. Rajta kivul egy arva lelket nem lattam, pedig az a busz ami megelozott reggel, tele volt. Ennyire gyors lett volna mindenki? Meg sotetedes utan sem lattam egy satrat sem, pedig nagyon szerettem volna nem egyedul aludni. Rainy Passnal athaladtam a betonuton, az utolson, amit keresztez az osveny a hatar elott. Volt aki meg itt tervezett egy megallot, az elso no aki anno egyedul vegigment a PCT-n erre lakik es szivesen latja a megpihenni vagyokat. Nekem mar nagyobb pihenes nem igazan jart a fejemben, de igy estere egeszen kimerultem es mint emlitettem, mar elegge hideg is lett. Nem akarom ugy befejezni a turat, hogy elmegy tole a kedvem. A keresztezodesen atkelve bizonytalanul kerestem az osvenyt. A szeles, lebetonozott ut masik oldalan a fejlampa szuk fenyalagutjaval csak tippem volt, merre kellene tovabb haladnom. Talatam egy trail regisztert, de nem voltak benne ismeros nevek. Illetve egy osvenyt is talaltam, de PCT jelzes nelkul. Ki tudja, lehet van masik osveny is. Jobb lenne latni a kornyeket reggel, vilagosban. Talaltam egy satrat – ismeretlen, de juhu, nem vagyok egyedul!- , es egy lapos helyet a sajatomnak, igy ugy dontottem megallok.

Satorallotas kozben mindenem elazott, de hat mint emlitettem, innen mar nincs ami megallitana. Jol esett a meleg vacsi, kozben, mint mindig, atneztem a holnapi szakaszt. Holnap akar meglehet. Ha nagyon akarnam, 24 oran belul be lehetne fejezni a PCT-t. Jo, az nem holnap, hanem reggelhez kepest 24 ora, de majdnem ugyan az. Van par erv ellene, leginkabb az, hogy nem szeretnek eltevedni az utolso kerulo osvenyen, de ezt majd csak ott tudom eldonteni, ha mar latom a helyszint. Hallgattam az eso kopogasat a satram falan. Kimerulten, de megis izgatottan merultem alomba, szokas szerint pillanatokkal azutan, hogy vizszintesbe helyeztem magam es betakaroztam a halozsakomba.

Megtett tav: 18 km + ~18 km kerulo osveny

A tegnap esti hid. Indokolatlanul nagynak tunik a folyo meretehez kepest.

Persze, lattam mar eleget ahhoz, hogy el tudjam kepzelni azt az evet, azon belul is azt az idoszakot, amikor ez a meret igenis indokolt. Nagyon sok hasonlo magasan levo hidon jottem at, es sok olyan is volt ami mar nem allt, mert egy korabbi ev extrem idojarasa mar tonkretette.

Tegnap a nap masodik feleben 16 km-en keresztul haladtam lefele, ma pedig egy 18 km-es emelkedovel kezdtem. Mini Sierra. Nem tudom elegge hangulyozni, mennyire mas ez itt, mint otthon. Erre sajnos nem lehet a magyar dombokkal edzeni. Szerencsere, mire valaki idaig eljut Nobo-kent mar megvan minden szukseges izma, a kitartas azert nem art. Nem olyan kellemes 4-5 oran keresztul folyamatosan ugyan azt az izomcsoportot hasznalni. Nem riasztott meg ez reggel, meg fejlampa fenyenel pakolam ossze mindent (persze vizesen, nehezen, nyilvan nem szaradt meg semmim). Ejszaka eleg faradt voltam ahhoz, hogy ne aggodjak a vizes cuccaim es a hideg miatt. Nem olyan kulonleges ez, minden este ugy alszom mint akit baltaval vagtak fejbe. Nincs energiam fazni, felni vagy megijedni barmitol. Ha nem lenne ebresztom 12 orat siman aludnek egy huzamban, de igy marad a 7-8, attol fugg milyen kedvem van. Aztan minden reggel csoda tortenik, nem hulok ki, felebredek. A halozsakom belseje a testem melegenek koszonhetoen szaraz, a kulseje ilyen idoben paras.

Sajnos lent a volgyben meg a GPS-em sem mukodott. Eloszor a tura soran be sem hozta azt, ahol vagyok. Ez mar nagyon a vilag vege, de legalabbis az USA-e. Tett mar le nagyon messze az osvenytol es tett mar le kozel, csak rossz helyre, de ilyen meg sosem volt. Feleslegesen sokszor vegeztem helymeghatarozast es pontosan kovettem epp hol tartok a terkepen. Ha itt eltevedek, nincs 2 oran belul falu, mint Europaban. Ki tudja, ha rossz osvenyre tevedek az zsakutca-e, ill. hany nap mulva jutnek civilizacio kozelebe (ami valoszinuleg egy kihalt ut lenne, ahonnan meg 1-2 ora autout barmilyen vilagvegi kis telepules). Nem kockaztathatok.

Az egyik terkepellenorzesem soran lepteket hallottam magam mogott. TwoPack!! Azt hittem mar sosem latom tobbe. A talalkozo elegge feldobta a maszos delelottomet. A legutolso varosban ugy dontott egy nappal tovabb marad a csoportjaval, de mint kiderult meggondolta magat. Neki sem volt kedve egy helyben ucsorogni ennyire kozel a vegehez, tarsasag ide vagy oda. Egyutt masztuk meg a hegyet, majd ertuk el a tuz miatti lezart teruletet.

Innentol, ha maradhattunk volna a PCT-n, csak lefele vart volna rank Stehekinig, kovetlezo megallonkig. Igy most maszhatunk meg egy kicsit – mar nem a lovak szamara is konnyen teljesitheto PCT korulmenyek kozott, hanem meredek sziklakon neha negykezlab. Ill. var rank Holden village utan egy resz aminek a szintprofiljat csak nagyjabol tudjuk kitalalni a rossz minosegu terkepek alapjan. Bar van egy rossz eloerzetem, mikor talalkoztam par napja Tornadoval, az alabbi beszelgetes zajlott le koztunk:

“En: A kerulonel Stehekin utan turaztal, vagy hajoval jottel?

Tornado: -At a hegyen? Ah…

En: -Milyen hegyen?”

Szoval, valoszinuleg ezen a rovid extra maszason kivul is var meg ram emelkedo.

Addig is, a kerulo elmehetett volna a rendes PCT-nek is, latvany tekinteteben. Mintha egy festmeny szereploje lettem volna, annyira hihetetlen volt a latvany. Ez mar nem is a valosag. A kep tovabbra sem adja at. Ezt latni kell.

Majd a szinek a mezon.

Ill a rovid maszas utani kovetkezo tajkep sem utolso. Hegyek, ho, gleccser-to. Elkepeszto ez a Washington. Komolyan. Akinek csak egy allamra van ideje, ide jojjon. Ha tehetitek augusztus vegen/szeptember legelejen. Itt meg az az osveny is lelegzet elallito, amit csak kerulonek jeloltek ki.

Pont ebed idoben a nap is kisutott kb fel orara, igy meg tudtam szaritani mindenemet. Vegre. Ez mar nagyon kellett, ha 3. este is vizes cuccokkal kellett volna aludnom, annak nagyon nem orultem volna. Egy este oke. Ketto is. A harmadik viszont mar eleg erosen jokedv rombolo. TwoPack elore ment, ugy tervezte Holden Villageben keso-ebedel (nekem erre a sebessegem miatt eselyem sem volt), Pirate viszont utolert es csatlakozott hozzam az ebedem erejeig. Kiderult, hogy o is a szigeten satrazott, csak egy masik reszen, amugy az elmult napokban elottem volt.

Vegul Pirate is elore ment es egyedul ertem el Holden Villagebe. Elfogyasztottam a nevre szolo csokimat is.

Holden Village. Mivel ez a kerulo osvenyen van, es 1 nappal utolso megallom, Stehekin elott, nem igazan terveztem vele semmilyen teren. Egeszen ma delelottig, amikor is TwoPack es Pirate el nem ultette a gondolatot a fejemben, hogy ok bizony itt esznek egy jot. Egesz delutan az jart a fejemben, hogy mi mindent vehetek majd itt, barminek orulnek, ami nincs eppen a taskamban. Azt mar latom, hogy a budgetembol kijovok, igy a penztarcam nem szab hatart. Mar mindent unok. Elegem van a zabbol, a magokbol az energia szeletekbol es a poros kajakbol. Neha a sajtbol es a jerkybol is. Barmit, tenyleg barmit megennek ami nem az elmult 5 honapom menuje volt.

Mint kiderult, nagyon jol tettem, hogy nem terveztem ezzel a telepulessel semmit. Nincs itt az eg vilagon semmi. Nem jon ide autout vagy vasut, csak gyalog az osvenyen lehet megkozeliteni – ahogy en is tettem, vagy hajoval a kozeli tavon keresztul. Telefon nincs bekotve, ha valahogy kommunikalni szeretnel a nehany itt elovel, azt irjak irj e-mailt, talan valaszolnak. Ez egy regi banyaszfalu, ahogy neztem most leginkabb valamilyen katolikus vallasu emberek udulohelyekent szolgal. A tablan levo program szerint sok az istentisztelet, a napi ketszeri etkezes pedig elore feliratkozos. Ahany ember ker, annyira keszitenek. Ha maradnek vacsira meg ehetnek valamit, de ezt nem terveztem. Az egesz telepules alapvetoen nem dohanyzo, egy pont van kijelolve, ahol ha szeretnel, tudsz cigizni. Kukak nincsenek, mert szemetszallitas sincs. Amit termelsz, magaddal kell vinned. Legalabb a szemetemet igazan kidobtam volna.

A legtobb ember itt udulo turista volt, meg vizet is nehezen szereztem. Nagy nehezen talaltam egy helyit, aki szivessegbol bevitt egy eldugott kozossegi epulet eldugott folyosojan levo mosdoba. Megtoltottem 1 palackot (mivel ugy tudom most megint masznom kell tobbet nem akartam cipelni), majd megmostam a kezemet es az arcomat szappannal. Ez felert egy jo zuhanyzassal. Aggodalomra adott okot (es ez osszecseng a Tornadotol kapott valasszal), hogy mikor a vizforrasokrol es satorhelyekrol erdeklodtem, emberunk azt a valaszt adta, o bizony nem tud semmit, ezt a hegyet meg nem maszta meg, es nem is fogja. Ez mar tul sok lenne neki.

Kicsit elveszve ereztem magam, turazot sem lattam, pedig ahol civilizacio van, mindig van legalabb 1 “kozpont” ahol a turazok osszegyulnek. Altalaban a bolt kornyeken. Most nem lattam senkit. Bizonytalanul haladtam tovabb. GPS jelem tovabbra sincs, bar most mar nem is megyek vele sokra, csak egy rossz felbontasu pdf-em van a ram varo utvonalrol. Legjobb tudomasom szerint ma mar nem volt elottem senki: akivel talalkoztam innen hajoval tervezett Stehekinbe jutni a mar emlitett tavon keresztul, egyedul TwoPack mondta, hogy o turazni fog. Hiaba volt elottem legjobb tudomasom szerint, sajnos nem lattam a labnyomait. Sem a legfrissebbek kozott, sem a regiek kozt. Talan mar irtam rola, a korulottem turazokat konnyeden felismerem a labnyomukrol. Egyetlen ismeros nyomot sem lattam. Talan meggondolta magat es megis hajoval ment, mint mindenki akivel talalkoztam, mert az elozo nehany nap esos idojarasa kikeszitette oket. Continuous footpath…irtam mar errol. En mar nem szallok hajora, folyamatosan setalok Kanadaig. Szunet nelkul. Akkor is, ha hosszabb, akkor is, ha hideg van, akkor is, ha esik, es akkor is, ha egyedul vagyok.

Eleg meredeken kezdotott a maszas, es bar az infok alapjan ez mar varhato volt, egy kicsit azert megjedtem. Ennel gyorsabban terveztem haladni. Az ejszakaba semmikepp sem szeretnek belecsuszni, pedig az most mar eleg hamar jon. Se GPS, se jo felbontasu terkepem, ismeretlen terepen. Persze, a PCT is ismeretlen mindig, mivel vandorlok, az megis az a PCT. Kozel 5 honapja mar az otthonom, ott biztonsagban erzem magam. Ott az app, tudom hol tudok aludni (vagy epp hol nem), a regota jelen levo veszelyekrol is mindig irnak es azt is tudom hol van viz. Sokan vannak rajtam kivul. Ezek kozul most semmi nincs meg. Az ido is csak fel oran keresztul volt jo meg delben, azota mar esett is kicsit es most is csak gyulnek a felhok. Egy folyomeder menten haladt az osveny a terkep szerint, de ez sem jelent semmit. Voltam mar ugy terkep alapjan kozel a vizhez, hogy eselytelen volt megkozeliteni azt (meredek szakadek menten haladtam). A szel is mintha egyre erosebb lenne, en pedig felfele haladok, ez jobb nem lesz. Raadasul – errol szinten semmi infom nem volt – az egesz erdo le van egve korulottem, nem latom mikor lesz jobb. Marpedig a szel es a leegett erdo egyutt nem a barataim. A leegett reszeken teljes szelcsendben is minden recseg-ropog, nagy szelben pedig siman ki tudnak dolni a felig elegett fak vagy le tudnak torni nagy agak. Nem erzem biztonsagban magam. Felek.

Azt mar csak felve irom le, hogy ma tudtam meg, Washington allamban (rangerek altal megerositett teny), el 2 grizzly. Nem csak a hataron Kanadabol attevedt peldanyok, itt laknak ‘eletvitel szeruen’. Nem, ettol pont nem felek, de mindenki mas szokott, ezert gondolom megemlitem :).

Sorra vettem mi okozza a frusztraciomat. 1) nincs nalam tobb, csak 1 liter viz. Ez nem eleg meg a mai satrazashoz sem. Egy oran belul szerencsere az osveny eleg kozel kerult a vizhez annyira, hogy tudtam meg szurni 3 litert. Ezzel mar akar Stehekinig is eljutok, nem erdekel a plusz suly, mivel nem nem tudom hol lesz legkozelebb vizem, nem kockaztatok. Elso pont kilove. 2) Fogalmam sincs, hol lesz egy par negyzetmeteres sik resz a satramnak, ha tovabbra is felfele halad az osveny. Megfogadtam, hogy az elso reszen ahol fel tudom allitani a satramat, megallok. Kiveve, ha tul veszelyesnek itelt leeget fak kozt lesz. Igy is volt, az elso lapos hely nem volt biztonsagos, haladtam tovabb. A masodik viszont egy nehany nagyobb csoport ep fa kozott volt. A nagyon magas leegett fak akar meg igy is veszelyt jelenthettek egy komolyabb szelben, de egy kicsit nagyobb biztonsagban ereztem magam. Koran volt meg, vagy fel oram is volt sotetedesig, de ma nem akartam ejszaka haladni. Mint mar emlitettem, mivel nem a PCT-n vagyok, nem erzem magam biztonsagban. 3) Egyedul vagyok. TwoPack nincs elottem, igy utolerni sem tudom. Nehany oras idointervallumban senki sincs elottem, es abban is biztos vagyok, ma mar senki nem indult el utanam Holden Villagebol. Vegulis, ez csak a szokasos. Rengetegszer voltam mar maganyos, ez is csak pont ugyan olyan nap, mint a tobbi. Ez is csak egy osveny, csak epp nincs PCT-kent elnevezve Ez csak nehany gyulekezo felho es csak egy kis erosodo szel. Lehetne sokkal rosszabb is. Akarhogy nezzuk, kihoztam a maximumot, amit ebbol a helyzetbol ki tudtam. Nincs mas hatra, mint aludni egyet.

Megtett tav: 42 km

Talaltam egy kiskanalat es egy fejlampat a satram mellett. Nem irigylem azt, akinek ez most hianyzik. A fejlampa bar rendesen elazott, mukodik.

Nem folyt patak a satram alatt, de az eso reggel is esett, igy mindent vizesen pakoltam el. Este a ruhaim sem szaradtak meg teljesen, mivel teljesen el voltak azva amikor megalltam. Pakolaszas es vacsi kozben mar nem termelt annyi hot a szervezetem.

Ma nem is az eso aztatott tovabb, hanem a novenyek. Az osveny tovabbra is nagyreszt erdoben halad, de ha epp nincsenek fak felettem, ember magassagu novenyzet meg van, ami belelog az utamba.

Derektol lefele ilyenkor csurom vizesre azok, a cipom is jobban elazott, mint egy folyon atkelesnel. Ott miutan kijovok a vizbol, kifolyik belole a viz. Most folyamatos utanpotlast kap a novenyekrol, oldalrol es felulrol. A viz jeghideg, mar az elso 10 lepes utan ugy erzem magam, mintha folyekony jegben slattyognek. Sebaj, hatra van meg 45-50 ezer masik mara, jobb ebbe beletorodni. Amin nem tudok valtoztatni, inkabb megprobalom elvezni. Vegulis, lehetne ez sokkal rosszabb is. Most mar nincs az az idojarasi korulmeny, ami megallitana. Na jo, biztos van, csak nagyon kicsi ra az esely.

A levego paratartalma is nagyon magas, igy meg akkor sem tud megszaradni a mozgastol ami rajtam van, ha epp nem vagyok novenyek kozott. Az osvenyen setalni nem veszelyes, de vannak kidolt fak amiket kerulgetni kell. Az egyikhez eleg meredeken kellett maszni fel es le is (emlekezteto: egy 15-18 kg-os taska tovabbra is a hatamon van). Ezeken nem lehet sietni, mert tul nagy a kockazat, most mar igazan nem szeretnek leserulni. Egy srac akit meg sosem lattam kb elrohant mellettem korabban, majd ezutan a fa utan megtalaltam egy vizforrasnal, ahol elmeselte, hogy elesett, azt hitte nem fog tudni felallni es hogy lehet eltort a keze. Segitseget nem akart hivni, azt sem szerette volna ha egyutt turazunk tovabb es a fajdalom csillapitot sem fogadta el. Felfele menet ujra elrohant mellettem. Remelem epsegben eler a kovetkezo pontig, ahol van civilizacio.

Egy ponton a lefele kanyargo szerpentinen az osveny lathatoan el volt terelve lefele a saros szakadek iranyaba. Furcsa volt, altalaban az ellenkezoje szokott torenni: faagakkal zarjak el a  hegyoldalt, hogy ne akard levagni a kanyarokat. Kivancsi termeszet vagyok, megneztem mi lehet az oka. Hat az, hogy az osveny be volt szakadva.

Remeltem, hogy ebed idore leerek az elottem levo volgybe, ahol talan mar nincs olyan hideg es nagy eso, igy meg tudok allni enni. Eddig ezzel egyszer sem volt gond, mindig ugy jottek ki a nagyon hideg es esos szakaszok, hogy pont varosba erkeztem mire nagyon elkezdtem volna fazni. Tobbszor is ugy dontottem, inkabb nem allok meg enni, mert attol csak rosszabb lesz a helyzet. Most meg 2-3 nap amig a kovetkezo megallomhoz erek, igy a nem eves nem opcio. Hiaba voltam atfagyva, nem vart par ora mulva a meleg lakas, radiator, vagy szaraz ruhak. Marad az optimista hozzaallas es a rajtunk kivul allo tenyek elfogadasa. Ez van. Hideg es eso. Nehany fa alatt talaltam egy olyan pontot ahol csak kicsit esett ram az eso, lefagyott kezekkel probaltam elkesziteni az ebedemet. Egy meleg leves ilyenkor eletet ment, bar teny, alig mozgo ujjakkal kicsit nehezze valik minden amit ezert meg kell tenni. Ilyenkor nem nyilnak a csatok es a zipzart sem tudod rendesen lehuzni a ruhadon. Az 5 ujj max kettokent funkcional: van egy alig mozgo huvelykujjad es a tobbi, ami alkalmatlan barmilyen finommotoros funkcio betoltesere. Eroltettem a mozgasukat, bar nehany esetben kicsit feltem, hogy eltorom az ujjaimat. A rossz mozdulatokbol eredo fajdalmakat sem ereztem, fogalmam sem volt a taskabol ki/be pakolasnal epp merre hajlanak. Nagyon nem irigylem azokat, akik stovelessek, tehat nincs gazuk es gazrozsajuk ilyen idoben. Nem er annyit az a par megsporolt gramm. Fajdalmasan sok ido telt el addig amig elkeszult a kis ramen levesem, de minden porcikamat atmelegitette. A nap fenypontja volt az a par perc, amig szurcsolgettem. Amig a levesem/foetelem elkeszul, meg szoktam enni az ebedre szant feherje forrasaimat: beef jerky, tonhal es sajt. Erre most nem volt eselyem, mivel nem tudtam kibontani a csomagolasokat. A leves utanra maradt minden, ami azzal jart, hogy mire teljesen befejeztem az evest ujra kihult a testem. Nem tudott eleg hot termelni egy helyben ulve, vizes ruhakkal. Nagy nehezen, megint alig mozgo kezzel osszepakoltam mindent es alig vartam, hogy mehessek felfele a kovetkezo hegyre. 20 perc. Ennyi kell kicsit eroltett menetben es nem fogok fazni. Mar sokszor lemertem. Ha nem lesznek novenyek es felho akar meg el is kezdhetek megszaradni, bar ebben nem remenykedtem. Sajnos par perc utan meg kellett allnom vizet szurni, mert ebednel elfogyott az utolso csepp innivalom is. Most nem tudtam vizforrashoz igazitani a megallot, inkabb szaraz helyet neztem. Ami azt jelentette, hogy a nalam levo osszes vizet elhasznaltam, inni sem tudtam az eves utan. (Szandekosan tartogattam az esetleges vizforras nelkuli ebedre fel litert delelott). Ujabb macera kovetkezett, ami a megszokottnal sokkal tobb idot vett el: taska le, vizszuro elo, es mehetnek az amugy is lefagyott ujjaim a jeges patakba. Ennel mar ugy sem tudok kevesebbet erezni veluk. A vizszureshez erot is kellene kifejteni a tenyereddel, hogy atnyomd a vizet a szuron, ezt most probaltam kreativ testhelyzetekkel megoladni, nagyjabol sikeresen. Lassan, de biztosan. Folyadekpotlas ide vagy oda, kicsit szomjas is voltam, semmi kedvem nem volt atfagyva inni a hideg vizbol. Minden egyes kortytol csak meg jobban faztam. Inkabb visszaszenvedtem mindent a helyere es haladtam tovabb. A hangulat legalabb Jurassic Park szeru volt.

Talalkoztam a lengyel sracokkal, mindketten rovidnadragban ultek es ebedeltek. Rossz volt rajuk nezni, latszolag is at foltak fagyva es panaszkodtak is errol. Lesz holnap/holnap utan egy kerulo erdotuz miatt, ahol van ket opcio: az egyik, hogy vegig setalod az egeszet, a masik, hogy hajora szallsz, ami elvisz a kovetkezo varoskaba, igy es megsporolsz egy fel napot. Egyelore meg mindig a setat tervezem – majd meglatjuk hogy alakul az idojaras addig. Ok mar feladtak ezt a tervuket, a hajo erkezehez igazitjak a sebesseguket.

Mindenkinek a fantaziajara bizom, hogy elkepzelje, hogy lehet ilyenkor elintezni az alapveto biologiai szuksegleteket. A problema ott kezdodik, hogy ha pisilned kell, nem tudod kigombolni a nadragodat majd lehuzni a cipzart. Elobb utobb persze sikerul, csak ez is egy kihivas a nap soran.

Egy szakaszon kesobb kicsit felszakadozott a felhozet, igy lattam a korulottem levo hegyeket.

Az erdotuzet es a fustjet is, amit ki fogok kerulni. A kep majdnem kozepen latszik a fustolgo hegyoldal.

Nem annyira kozel mint tegnap, de ma is lattam mormotat. Akkorat, hogy eloszor azt hittem egy kisebb medve fut felem. Nem is vett eszre, igy egy ideig figyeltem, ahogy falatozik a bogyokbol. Neki is teljesen kek volt a szaja.

Mivel nem akartam napot veszteni, haladnom kellett a tavot illetoen. Sajnos sok extra ido elment azzal, hogy lassan tudtam csak barmit megoldani. Le lehetett volna vagni a PCT egy reszet egy folyon atkelessel (ezt volt regen a PCT), de allitolag ez az eletveszelyes kategoriaba esett, uj helyen jeloltek ki az osvenyt.

Masreszt sokan elegge komolyan veszik ezt a ‘ne vagd le az osveny’ dolgot.

(Homemade Wanderlust Dixie kommentje)

Nem vagtam le semmit, vegig setaltam az uj, hivatalos osvenyen oriasi fak kozott. Ki erti ezt? Utoljara Kaliforniaban lattam ekkora (es meg sokkal nagyobb) fakat. Jo lenne tudni mitol fugg epp melyik fajta milyen korulmenyek kozt szeret ennyire megnoni. Ezen kivul egeszen Oregonban ereztem magam, mivel par km-en keresztuk amig a folyo melett haladtam, az osveny teljesen sik volt.

Fejlampaval kerestem a satorhelyemet. A folyon, hol egy korabbi ponton a nem hivatalos PCT-n at lehetett volna kelni, itt volt egy hosszu hid. A hid alatt pedig egy sziget, ahova be lehetett ugralni koveken. Mivel mar teljesen sotetben ertem ide, fejlampaval, kicsit bizonytalan voltam, hogy a jo helyen probalkozom-e az atkelessel, de sikeresen atjutottam es talaltam egy sima feluletet a satramnak. Mivel tegnap este, ma reggel es szinte egesz nap esett, a sator csurom vizes volt. Probaltam ugy belepakolni, hogy a tobbi cuccomat ne aztassa el, az alvo ruhakat es halozsakot csak a legvegen vettem elo, mikor a matracon ulve mar nagyjabol szarazon tudtam oket tartani. Nem voltak mar teljesen szarazok, kicsit nedves mindenem, de valoszinuleg meg igy is eleg melegen fog tartani ejszaka. Azt csak remelem, hogy holnap jobb ido lesz, mert meg egy ilyen nap utan nem vagyok biztos benne, hogy ez ugyan igy lenne.

Megtett tav: 34 km

Tenyleg szep lett a to reggelre. Sajnos nem fert bele az egesz latvany, mar igy is majdnem leestem hatrafele dolve. Nem szeretnek Darwin dijas lenni.

Eltero velemenyek vannak arrol, melyik a legszebb resze a PCT-nek. Nagyon sokan a Sierra Nevadara voksolnak, ami egeszen ertheto. Maga a teny, hogy 2400m ala nem nagyon ereszkedtunk, teljesen el voltunk szigetelve a civilizaciotol, megkuzdottunk a havas hagokkal es veszelyes folyon atkelesekkel, megadta a hangulat a szakasznak. Indulaskor meg azt is hallottam, hogy sokaknak Oregon tetszik inkabb a legjobban. Oket annyira nem ertem, teny, eleg extrem vulkanikus tajak voltak arrafele, viszont ha valasztani kell melyiket ajanlom annak, akinek csak az egyikre van ideje, a Sierrat ajanlanam.

Meglepo modon Washingtonrol nem igazan hallottam sokat korabban, azon kivul, hogy esos es hideg. Pedig nekem most mar egyertelmuen ez a kedvenc szakaszom. Valoszinuleg sok egyeb tenyezo is kozre jatszik:

• Most mar tenyleg megvannak a szukseges izmaim a turahoz es az eronletem is. Aki anno azt mondta Mt. Whitney kozeleben, hogy akkorra mar eletunk legjobb formajaban leszunk, az hazudott. Boven van meg hova fejlodni onnan. Mar siman megyek 35 km-t ugy, hogy az pihenonapnak szamit. 45 km kornyeken is inkabb a naplemente allit meg, nem a faradtsag.
• Az idonyomas is kisebb, kevesebb a valtozo a rendszerben. +/- 3 napos pontossaggal meg tudom mondani a hatarhoz erkezes becsult idejet az allam eleje ota. Emlitettem mar, hogy a thru-hiking nem a legegeszsegesebb etkezesi szempontbol, talan fizikalisan sem a tuledzes allapota miatt. Hozzateszem, ez az etrend ennyi mozgassal valoszinuleg meg mindig jobb, mint sok ember otthoni eletmodja. Ami miatt megis igazan megeri eljonni egy ilyenre az a szellemi kikapcsolodas. Csak a termeszet torvenyeinek kell alkalmazkodni (ill USA torvenyeinek, de amik itt kint ram vonatkoznak, azokat fokent a termeszet vedelmere talaltak ki, igy nem esik nehezemre betartani oket). Nincs mas, mint en es a termeszet. Az idojaras ablak miatti idonyomas az egyetlen, ami komolyabb stresszt okoz, most mar ez is csokkent.
• Minden, ami a hosszu tavu turazas resze, legyen az jo vagy rossz, rutinna valt, a komfortzonam resze (a minden napos faradtsag es fajdalom is).
• Nincsenek veszelyes folyon atkelesek. Persze, volt, hogy vizes lett a cipom, de eletveszelyhez koze sem volt egyik folyonak sem.
• Az osveny tobbnyire puha, foldon haladok es nem sziklakon, es meg veletlenul sincsenek 30-50cm-es lepcsok ezekbol.
• Mivel nem vagyok olyan magasan, nincs oxigenhiany. Ezt anno a vartnal rosszabbul viseltem, igy orulok, hogy tul vagyok rajta.
• Az alacsonyabban haladas masik elonye, hogy nem vagyok folyton a fahatar felett. Szeretem a fakat, az erdoket, Washington tud hihetetlenul zold lenni. Talan egy kesobbi posztban majd gyujtok nehany kepet errol.
• Nem csak zold tud lenni a taj, hanem szines is. Nem csak sziklak es ho van, mint a Sierraban. Mar boven az oszben vagyunk: minden piros, sarga, zold. Itt ugye a legtobb noveny levele pirosra valtozik, nem sargara. Magyarazat itt. (Igazabol talan napok, hetek kerdese, hogy leesen az elso ho.)

Szoval, ez a kedvenc allamom. Ez egy kicsi es ‘kenyelmes’ Sierra Nevada.

Glacier Peak most mar kozelrol:

Egy mormota ugy gondolta, jo lenne velem baratkozni. Jo sok kephez pozolt, be is rakok ide a szuksegesnel kicsit tobbet. Nezzetek a szoret a szaja korul, ugy tunik, o is szereti a bogyokat.

Elojott a haverja/parja is egy ido utan.

2500 merfold, 4023 km. Legalabb ez ki volt rakva. Anno azt irtam, hogy az elso 1000 km nagyon lassan telt, a 2. ezer meg mindig, bar kicsit gyorsabban. A 3. mar gyors volt, nos, nem is tudom ez a 4. hova lett.

Ezen a folyon pedig at kellett kelni, meg ez a hid volt a legbiztonsagosabb.

‘Glacier water’, allitolag valami asvanyi anyag miatt van ilyen tejfeher szine. Sok gleccserrol folyt ilyen viz.

Delutanra sajnos megerkezett az amugy estere es masnapra igert rossz ido. Annyira elkezdett esni az eso es alacsonyra ereszkedtek a felhok, hogy ugy dontottem delutan 5 korul megallok (kb 10 km-rel az eredeti celom elott). Mar igy is csurom vizes voltam. Sajnos az osveny innentol csak felfele tartott (mar igy is megmasztam az emelkedo egy reszet), es ha esetleg fel is jutottam volna – es a korulmenyek olyanok, hogy nem tudok/akarok satrat allitnai, a kovetkezo satorhelyek meg 10 km-rel arrebb, egy ujabb hegy tetejen lettek volna. Tehat ha fent meg rosszabb ido van, akkor akar veszelyesre is fordulhatna az estem, amit nem szeretnek. Igy is sokkal tovabb birtam a delutant mint masok, a normalis satorhelyek mar elfogytak (2 volt csak), mire ugy dontottem megallok. Nekem egy lejtos, koves felulet jutott, ahol legalabb a viz nem fog megallni a satram alatt. Max atfolyni alatta. Van, aki ilyenkor kis vizelvezeto arkot as a sator domboldal feloli resze kore. Ezt az otletet eleg hamar elvetettem, mivel az en helyem ehhez tul koves, sziklas volt. Maradt az ‘Ah, ugy sem pont itt fog folyni alattam a viz. Csak nem.’ hozzaallas.

Megtett tav: 44 km

Az utolso idojaras ellenorzes szerint par nap mulva eso varhato. Ezzel nem lehet mit kezdeni, kivarni nem erdemes, ez itt mar Washington, ahol ezek eleg gyakoriak. Ennek egyelore semmi jele, meleg van es szep az ido.

Egy ‘Hat te meg mit keresel itt?’ talalkozoval indult a nap. Szembe jott Tornado, akit Kennedy Meadowsban, a Sierra elejen ismertem meg. O tanitotta meg hogyan kell medvebiztosan fellogatni a kajas taskamat, ill. neki koszonhetem eletem elso meno kajajat, mivel vegetarianus, nekem adta az egyik csirkes Mountain House vacsijat. Amugy o az egyetlen akivel eddig talalkoztam, aki ugyan ugy napi csomagokat keszit a kajajabol, mint en. Ezen kivul ugyan ugy rendes hatizsakja van, mint nekem (azt talan mar latjatok, hogy erre mindig felfigyelek), nem az UL (ultralight) amibe nem lehet barmennyi cuccot belerakni, mert megadja magat. Vegigment egyebkent mar az AT-n, kiprobalta milyen ultra konnyunek lenni, aztan inkabb visszatert ahhoz, hogy kenyelmesebben turazik nagyobb taskaval. Megertem.

(A kepen latszik egy zoldes sarga taska, ez a satram uj taroloja. Az ominozus szel&kod kombos eredeti elvesztese ota szemetes zsakban taroltam, ami egy konnyu, de kevesbe tartos megoldas volt. Ezt az uj tatyot egy hiker boxbol szereztem. )

Osszefutottam vele meg Mt. Whitney utan is azzal az elkoszonessel, hogy talan 1 honap mulva talalkozuk, mivel zenesz, sietett a Sierra vegere, hogy odaerjen egy fesztivalra koncertet adni. Hetkoznapi neven Kevin Selfe, blues enekes. Azota 1-2szer lecsekkoltam merre tart, mikor Kati dobozat megtalaltam Castellaban, az o doboza is ott vart a tobbi kozott. Volt is eselye, hogy beerjen, mar csak par nap kulonbseg volt koztunk Oregon vegen, amikor ugy dontott, OR-WA hataran szeretne befejezni a turat, mivel ezen a kornyeken lakik. Igy OR vege utan felment a hatarhoz, es elindult delre. Sokan ugralnak amugy szakaszok kozt, esetleg meg iranyt is valtanak, ezt hivja a thru-hiking szakzsargon ‘flip flop’-nak.

A taskameretekrol meg egy par szot. Allitolag a felelmeinket cipeljuk a hatunkon ilyenkor. Ahogy elnezem a taskam tartalmat, ket dologtol felek igazan. Az egyik a hideg (dupla falu sator, -12 fokig eletben tarto quit, matrac 5.7-es R value-val – ezekrol majd irok a vegen az igert felszereleslistamban), a masik meg az hogy ehes leszek (legalabb 4500 kCal/nap kaja van nalam). Ettol fuggetlenul szoktam fazni is es ehes is vagyok, nem tudom mi lenne ha meg amellett dontenek, hogy UL leszek. A 3. talan ahhoz kotheto, hogy szeretek tiszta maradni, a nedves torkolendoknek eleg nagy sulya van, alvo ruhaim es varosi ruhaim is vannak. Ill. van nalam egy torolkozo is. Bar azt mar azota, hogy kiderult, az elet, a vilagmindenseg meg minden legfontosabb kerdesere a valasz 42, ill. hogy a Foldet igazabol az egerek megrendelesere keszitettek, tudjuk, hogy egy stopposnal mindig van torolkozo. Marpedig en mostanaban eleg gyakran stoppolok. (Mielott valaki azt gondolja idiota vagyok – marmint meg jobban, mint eddig – , olvassa el a Galaxis utikalaus stopposoknak c. konyvet).

A nap masik nagy pillanata az volt, amikor megeloztuk a legidosebb PCT turazot. Mar hallottam rola korabban: 81 eves, es a fiaval turazik, aki 60 korul van. Ezen a kepen epp egy 70 eves elozi a 81 evest. Remelem most mar tenyleg senkitol nem hallom majd azt, hogy ‘tul oreg vagyok a turazashoz’. Amiben a kor tenyleg akadaly az a suly. Ok mar nem valaszthatnak, nekik ultrakonnyunek kell lenniuk, ha vegig akarjak csinalni. Erdemes megnezni a taskameretek kozti kulonbseget (az alabbi es a fenti kep, amin Tornadoval vagyok).

A 3. nagy pillanat az lett volna, mikor elerem a 4000. kilometert, ami bar megtortent, nem volt kirakva semmilyen formaban. Igy kep nincs, de ez ma volt. 4000 km. Szep, kerek szam. Cserebe elkezdtem zacsiba gyujteni a bogyokat, hogy tudjak menet kozben is enni.

Mai taj es vizforras:

A 44 km-nek is ara volt. Mar eleg rovidek a nappalok, hamarabb sotetedik, mint ahogy elfaradnek, igy a kinezett emelkedo tetejen levo szep tohoz (vagyis, csak gondolom, hogy reggelre szep lesz) csak este ertem el, sotetedes utan. Ami igy ram vart, mar csak a szokasos: satorallitas, atoltozes, vacsi, fejlampa fenyenel.

(Ui.: Remelem mindenki kihasznalja a hosszu hetveget egy hosszabb rovidebb tura erejeig. Jotanacs, mivel mar itthon tenyleg nagyon rovidek a nappalok, vigyetek ti is fejlampat (vagy barmilyen lampat)).

Megtett tav: 4 km

Utolso elotti resupply rendezes:

Igy nezett ki a szallas:

Most kulonosen nehez volt elhagyni ezt a pontot. Az utolso hely, ahol van internet eleresem es tererom. Ellenoriztem, hogy befizettem-e mindent, amit otthonra kell es hogy tenyleg jon-e az utolso csomagom Stehekinbe. Duplan ellenoriztem, hogy mindennel egyutt (rendeles + ami a taskamban van) van-e eleg kajam a repulo indulasaig. Nem tudom meg hogy jutok el a repterig, de nem szeretnek a kajaszerzessel veszodni. Remelem, hogy a bounce boxom (azok a cuccok, amikrol a Sierra utan ugy gondoltam, nem lesz ra szuksegem) is ott var majd a postan, ezt egy trail angel joindulatara biztam legutoljara Washington elejen, hogy kuldje tovabb. Letoltottem a kerulo osvenyek (a hatarig ketto is lesz) es British Columbia (CAN) offline terkepet, es megneztem az osszes opciot ahogy el lehet jutni a vegallomasomtol, Manning Parktol, a vancouveri repterre. Meg mindig van vagy 320 km a vegeig, de most mar nem tehettem meg azt, hogy majd ut kozben elolvasom mi var ram. Ha valami szokatlan van a szakaszon, arrol tudnom kell, hogy tudjak vele tervezni. A legvegen lemondtam a telefonelofizetesemet is. Ez amugy varatlanul bonyolult volt, nagyon nem akartak elengedni a rendszerbol. Amilyen konnyu volt megkotni, annyira nehez volt megszabadulni tole. Innentol akkor sem tudok kapcsolatba lepni a kulvilaggal, ha valami csoda folytan megis lesz terero. Segitseget sem tudok kerni. (Vagyis, fogalmam sincs, hogy tudok-e majd, nem tudom a magyar SIM-em hogy mukodik itt, a vilag vegen.)

Turazas elotti infok:

Nem voltak nagy terveim mara, de azokat is megdonttottem negativ iranyban. Keso delutan indultam csak el, es ha mar ugy is elvesztegettem a napot, megalltam hamar. Igy egy vizforras mellett Piratetel satraztam, akinek sikerult beernie, mivel az elmult ket napban alig haladtam.

Ez pedig a mai rejtely. Tovabbra is egy erdoben vagyok.

Megtett tav: 23 km

Sietseg ide vagy oda, tul sok volt a finom bogyo utkozben. Kicsit vissza kene fognom magam, valamit a maciknak is hagyni kene, ok is ezeket eszik. Ha medve lennek, tuti ezen a kornyeken nasiznek folyton.

Stevens Passhoz kozeledve athaladtam a helyi siliftek alatt. Ez a 3. megallo Washingtonban, a 3. sikozpont is egyben.

Az utolso lejton lefele mar volt egy kis terero. Az utolso, innen eszakra nem lesz semmi, meg a legutolso megallomban, Stehekinben sem (csak egy nagyon gyenge wifi). Ilyenkor folyamatosan pittyeg es rezeg a telefonom, no nem azert mert olyan fontos ember vagyok es mindenki engem keres, hanem mert a kedves barataim folyton szetspammelik az osszes beszelgetest, minimalis informacio tartalommal. A sok uzenet kozott volt egy meglepetes is. Gretchenek irtak, a hazasparpar, akinek a fia is turazik (TwoCan) es a Rokak egyik tagja. Legeloszor ugye Eszak-Kaliforniaban talalkoztam veluk, aztan egyszer Oregonban. Mivel a Rokak epp most voltak ott, ahol en 3 napja, Snoqualmieben, feljottek hozzajuk (6-7 ora autout az otthonuktol). Majd meg feljebb autoztak ide, Stevens Passhoz (meg ropke 2 ora), csak azert, hogy itt hagyjanak nekem egy csomagot a sikozpont portajan. Hihetetlen. Ha valaki megkerdezi, mi volt a legnagyobb meglepetes a tura soran, a valaszom egyertelmu. Teljesen idegen emberek kedvessege, tamogatasa. A sok trail angel, trail magic, a fuvarok, amik kozul senki nem fogadja el a felajanlott benzinpenzt, neha szallas es tisztalkodasi lehetosegek. Tenyleg nem ertem. (Talan az van mogotte, hogy itt sosem volt szocializmus, az itt elok sosem allam bacsitol vartak a megmentest. Itt mindenki magara van utalva, ezaltal egymast is jobban segitik. Az onkenteskedesnek is nagyobb hagyomanya van itt az USA-ban, mint otthon).

A csomag:

Ez a kedvesseg visszaadta az emberekbe vetett hitemet, bar igazabol ez mar a 0. napon, Scout&Frodonal megtortent. Azota a PCT nem hagyja elveszni, sot, mindig csak radob egy lapattal.

Nem maradt mas hatra, mint eljutni a 26 km-re fekvo Skykomishba, a postara. Csatlakozott hozzam egy Mango nevu vekony lany, rovidnadragban, hosszu, szoke hajjal, mar tisztan. Ezaz – gondoltam (es mondtam is neki), allj csak elore, neked tuti megallnak majd. En a koszos, kinyult ruhaimban valoszinuleg nem vagyok tul meggyozo. Meg igy sem volt egyszeru stoppolni, vagy 20 percbe is beletelt, mire kaptunk egy fuvart. Atvettem a csomagom, a ‘varosban’ (nepesseg: 216 fo) mi mast ettem volna, mint egy hambit (nem volt mas), ittam hozza egy huckleberry shaket, aztan visszastoppoltam a sikozponthoz. Az odafele fuvarom arrol meselt hogy szokott kokainozni, a visszafele pedig legalabb 3 formaban kinalgatta a marihuanat. Ez van, orultem, hogy fuvart kaptam.

Nehanyan a masik iranyban es kicsit messzebb levo Leavenworth-be vettek az iranyt. Erdekessege, hogy a varoskat bajor mintara csinaltak, nezzetek meg a kepeket, tenyleg olyan, mintha Nemetorszagban lenne. Ez most kevesbe motivalt, voltam mar parszor Munchenben, Kanadaig viszont meg sosem setaltam el.

Ismet egy ski lodge volt a szallasom, itt mar volt egy ‘host’ is, aki csinalt nekunk vacsit. Ez mar teljesen hostel hangulatu volt. Kozos vacsi, majd kozos mosogatas. Mar mindenkit ismertem korabbrol:

Balrol jobbra: Extatic (hires arrol, hogy oltonyben turazik, persze a nadrag szarat es a zako ujjait levagta. Upstreammel, a 18 eves lannyal turazott sokat, a Sierraban szinte minden nap talalkoztam veluk), Mango, Splash (nezzetek meg a kepeit: Link. Ilyen az amikor valakinek van egy jo fenykepezoje es tudja is hasznalni.), Debra Uj-Zelandrol (vele eloszor Scout&Frodonal(!) talalkozam), egy srac akinek mar nem emlekszem a nevere pedig mar parszor lattam, es a jobb szelen BearCub.

Kimostam a ruhaimat kezzel, a pinceben le volt valasztva egy helyiseg, ahol ventillatorok es futotest volt kihelyezve, hogy hamar megszaradjon minden. A resupply rendezesre mar nem maradt idom, majd holnap.

Megtett tav: 40 km

Kicsit ossze kellett kapnom magam a napi tav tekinteteben, mert holnap fel akarom venni a csomagomat a postan. Ez azt jelenti, hogy minel hamarabb el kell ernem Stevens Passhoz, ahonnan el kell stoppolnom a 26 km-re levo Skykomishba, meghozza fel 4 elott.

Jo dontes volt tegnap, hogy nem a hegyteton satraztam. Egy 3 fos nemet csalad (apa, fia, nagybacsi) ugy dontott fent egy tonal, szep kilatassal akar aludni. 7 korul korul haladtam el mellettuk (ez ugye sokaknak mar a nap veget jelenti), azzal a cellal, hogy en bizony lejjebb fekvo helyet szeretnek magamnak, akkor is, ha besotetedik. Ma panaszkodtak, hogy attol tartottak, hovihar lesz. Ossze is dolt a satruk este, tobbszor fel kellett kelniuk, hogy ujra felallitsak.

Reggeli felhok:

A taj tovabbra is hihetetlenul gyonyoru. Most mar kajam is alig van, szinte csak ugy repulok felfele a hosszu maszasok alkalmaval, olyan konnyunek erzem a taskam.

Erre a chipmunkra raferne egy kis turazas, ennyire kover peldannyal meg nem talalkoztam.

Ez az allat pedig szamomra ismeretlen, ketto volt belole es kergetoztek egeszen addig, meg eszre nem vettek.

Itt pedig epp el vagyok tevedve, bar a kep keszitesenek pillanataban meg nem tudtam, hogy nem a PCT-n vagyok. Annyira feldobott a kanyargo osveny es mogotte a hegy latvanya, es az, hogy pont arra jart 2 turazo akiket meg lehetett kerni egy kep keszitesere, hogy nem vettem eszre egy elagazot. Mikor elertem a kepen lathato tavat, akkor ugrott be, hogy a reggeli terkepellenorzes soran ugy lattam, a to elott, az abbol kifolyo folyon kell atkelnem. Max 50m-t haladtam rossz iranyba, hogy aztan visszamenjek es a megfelelo helyen atkeljek a kis patakon.

Este boven sotetedesig turaztam, a mar emlitett holnapi tervek miatt. Velem egy iranyban halado turazot sem nagyon lattam reggel ota, az osszes hetvegi turazo szembe jott, igy szinte vegig egyedul voltam. Sokkal jobb satrat allitani vilagosban, erre mar reg rajottem. Nem is a sotetseggel jaro felelem a rossz, mar reg nem felek attol, hogy valami csak ugy ram tamad. Az allatok egyszeruen nem csinalnak ilyet, a sok nem realisztikus modon ijesztegeo film miatt tart mindenki ettol. Sotetben maganyosnak lenni viszont sokkal rosszabb, mint vilagosban. Ki erti ezt?

Tavolban a Glacier Peak:

Megtett tav: 34 km

Ha valaki megkerdezi, mi a legnehezebb a PCT-ben, a valaszom egyertelmu: a csalad es a baratok hianya. Persze, eltem mar kulfoldon, de civilizacioban es minden nap ott volt a lehetoseg a kommunikaciora. Ez most egy kicsit mas. Masodik helyre kerult az elengedes. Bucsut mondani olyan embereknek, akivel egyutt haladtal par szaz vagy akar ezer kilometeren keresztul, olyanoknak, aki a hasonlok kozt is hasonlobb, nehez. Az sem segit, hogy nincs mindig lehetoseg a bucsura. Persze, olvastam korabban, hogy ez az egyik legnehezebb resze a turnak, de ugy voltam vele, hogy mivel egyedul megyek, engem ez majd nem erint. Tevedtem. Pont azert, mert nagyreszt egyedul haladok es ritkan talalkozom emberekkel, konnyebben megkedvelem azt, akivel valamilyen szinten rendszeres kapcsolatba kerulok. Ha valaki Oregon kozepen teszi fel a kerdest, ott ez meg nem is letezett, meg tul messze volt a vege.

Hatrebb sorolta a dobogon a ‘Soha ne add fel’ pontot. Ez a fentiekkel ellentetben egyben jo is – ezert is lett csak a 3., de sosem mondta senki, hogy nem lehet valamit elvezni, ami nehez. (Kicsit olyan ez, mint ahogy Papp Tunde Kor teljesito leirta: az este kozeledtevel meg elvezte is a kodot es az esot. – Az aktualitasa miatt hoztam epp ezt a peldat.)

Ebben a pontban sok minden benne van: az, hogy ki vagyok teve az idojaras mindenfele viszontagsaganak (hideg, meleg, ho, eso, szel, kod, jegeso,…), az, hogy egy atlag napon a letfenntarto osztonok motivalnak: ehseg, szomjusag, biztonsagerzet, faradtsag es az, hogy mindegy ezek milyen kombinaciojaval kell epp megkuzdeni, nem szamit: nincs mas opcio, mint menni, elore. (Nyilvan van mas opcio, errol mar irtam, ez ugye egy dontes. Ha el akarom erni a celomat, akkor csak az elore ez egyetlen ut.) Persze, 1-2 extrem korulmeny felulirja a sorrendet, pl. barmelyik idojarasi korulmeny eros szellel kombinalva, olyankor tenyleg csak az van a fejedben, hogy ezt most tul kell elni. De pont azert vagyok az USA-ban, az idojaras ablakon belul, hogy az eletveszelyes(nek tuno) helyzetek szamat minimalizaljam.

Csak a lista vegere kerul a fizikai fajdalmak elviselese. Fajnak a talpaim, az achillesem, hosszu felfelek es lefelek kozben az egesz labaim, a derekamat es a csipocsontjaimat veresre dorzsoli taska, a bal lapockam mogotti izom pedig mar jo husszu ideje egy jo nagy csomo, ami iszonyatosan tud fajni, mindegy epp milyen nehez a taskam. Ezeket elviselni meges egyszerubb.

Este pl a felerosodo szel neha – neha elfeledtette velem, hogy egyedul erzem magam, a satram vegul epsegben meguszta. A reggeli keszulodes ismet nem volt gyors, cserebe teljes napfelkelteben volt reszem, vegigneztem, ahogy a Mt. Rainer felhomalybol rozsaszinne, majd feherre valtozik.

Szerencsesek ezek a Seattleben elok. 1 ora autozassal elerik Snoqualmie Passt, ahonnan pont ki tudnak jonni ide egy hosszuhetvegen vagy a teljes 3 napos szakaszra Stevens Passig (a kovetkezo allomasom), vagy masfel napot befele, majd masfel napot visszafele turaznak ezen a gyonyoru tajon. Kicsit olyan hangulata volt a napnak, mint ha a Sierraban lennek megint. Hegygerincre fel, majd le a volgybe, ahol par ezer meter magas hegyek vesznek korul, majd a kovetkezo hegyre fel – jo par oran keresztul, aztan ismet le, a masik oldalon.

Spectacle lake – ez is benne volt a legszebb tavak gyujtemenyben az ujsagban, amit tegnap elott olvastam. Na ezt mar tenyleg ajanlom, hihetetlen latvany a to es az ide vezeto ut is.

Egy hetvegi turazo rosszul lett a volgyben, amikor elhaladtam mellette mar 2 ranger ott volt vele, igy ram nem volt szukseg. A kovetkezo emelkedo felenel jartam, mikor lattam, hogy jon a helikopter erte.

Mire megmasztam a hegyet mar ment le a nap, de nem akartam fent megallni. A satorhely valasztasnal most mar szempont, hogy csak akkor maradok fent hegygerinc kozeleben, ha tokeletes az ido. Most nem az, gyulekeznek a felhok es a szel is erosodik, lejjebb kell mennem ha nyugodt ejszakat szeretnek. A volgybe nem ertem le, de felut kozeleben talaltam egy nagyjabol viszszintes feluletet, meg egy kis kilatasom is volt.

Napkozben amugy eleg sok turazoval talalkoztam, sokan kihasznaltak a lehetoseget, amit irtam a hosszuhetvegevel kapcsolatban. Az egyik nem thru-hiker turazo be is szolt, hogy milyen nagy a taskam, ilyennel nem szoktak az emberetk a PCT-n turazni. Kikerem magamnak. Most mar epp alig van benne kaja, epp az egyik legkisebb valojaban latta a taskat.

Nem szamit azonban a sok ismeretlen ilyenkor, mikor az ember maganyosnak erzi magat. Hogy ismet egy klasszikust idezzek:

‘Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember. – Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.’ (Antoine de Saint-Exupéry)

Megtett tav: 16 km

Az indulás mindig nehez, ezt mar sokszor emlitettem. Most kulonosen, bent meleg van, kint pedig hideg es megint gyulekeznek a felhok. Raadasul szinte mindenki akit ismerek, ugy dontott marad meg egy napot. Bar az idotervem megengedne, egyaltalan nem erzem fizikailag, hogy pihennem kellene, kenyelmes tempoban haladtam az elozo szakaszon. A belso hang hajt tovabb, Kanada egyre kozelebb van.

A hazbol kilepve meglepodve tapasztaltam, hogy megsincs annyira hideg es valoszinuleg eso sem lesz a kovetkezo par oraban. Az osveny fele kozeledve ismeros sziluetteket lattam elottem haladni. Ismeros szinu taskak, kabatok es turazo stilusok. Gargoyle, HappyFeet és Surge! Micsoda? Ez hogy lehet? Legalabb egy nappal elottem kellene lenniuk, ami azt jelenti, hogy mar reg vissza kellett volna menniuk a Cascade Locks elotti szakaszra, amit kihagytak. Megis jonnek tovabb meg egy szakaszt, ahogy azt valamelyik turazo tudni velte? Epp mikor eszrevettek es majdnem beertem oket, elkanyarodtak a kozeli parkolo iranyaba. Utanuk mentem, ok pedig bevartak. Ugy tunt nagyon orulnek nekem, en is orultem nekik, es egymas szavaba vagva kerdeztuk a masik felet, mi tortent eddig, mi a terv a kovetkezo napokban. Nagyon hamar raeszmeltunk, hogy a nagy talalkozasbol nagy bucsuzas lesz. Kiderult, hogy vegig mogottem voltak, meghozza csak nehany oraval. Igaz, White Pass utani elso napon sokat haladtak, de utana egy napot nem a PCT-n turaztak, igy azota tenyleg csak nehany km volt koztunk (kb 5-8). Ott voltak a ‘Not Phil’s Dad’ trail magicnel, talan egy ora kulonbseg sem volt koztunk, azt mondtak, ugy szamoltak ott, vagy masnap reggel utolernek. Not Phil’s Dad elmeselte nekik, hogy volt egy Rocky nevu magyar lany, aki megtalalta a hirt arrol, hogy megnyitottak az osveny hatar elotti szakaszat es ‘trail opening celebration’-nek nevezte a trail magicjet. Igy ha kozvetve is, de ok is tolem tudtak meg, hogy mehetunk vegig minden macera nelkul. Ez egy picit feldobta a kedvemet, amit amugy nagyon letort az aktualis szituacio. Ok most, a parkolobol indultak vissza Oregon vegere, en pedig epp keszultem megmaszni az elottunk levo szakasz elso hegyet. Nem szeretek bucsuzkodni. Azt sem szeretem, ha nem lehet elbucsuzni, egyszer mar beletorodtem abba, hogy nem latom oket soha tobbet. Most johet egy masodik kor. Szuper. A legrosszabb, hogy lattam, ok is ugyan olyan szomoruak voltak, mint en. Gyors kontaktcsere es egy kozos kep keszitese utan mar uton is voltam felfele.

Ok jobbra, en balra haldtam tovabb. Fel kanyarral kesobb mar csak ugy potyogtak a konnyeim. Eddig senkitol sem kellett vegleg elbucsuznom. Egyszerre egy valami tud nagyon fajni, vagy ketto kozepesen, ezt mar megtapasztaltam az eddigi 138 nap alatt. A tobbi midig eltorpul. Most is csak egy valami faj, de az nagyon es ennek semmi koze a fizikai letezeshez. Nem erdekeltek a kovek, amik a talpamat nyomtak. Azt sem tudom, voltak-e. Az sem erdekelt, hogy egy tobb, mint 10 km-es emelkedo volt elottem. Nem csak a sracokat sirattam, hanem mindenkit, akit magam mogott hagytam. Senkitol nem koszontem el eddig, pedig valoszinuleg nem fogom oket tobbet latni. A lanyok kozul talan mar csak Surgeon van az osenyen, o is jo par nappal mogottem. Ugyan igy Ian a Rokak es TwoPack is. Pirate-tol sem koszontem el es legutoljara nem is voltam kedves vele, mert epp blogiras kozben ert utol, nem voltam tul kommunikativ. Elvesztettem Walletet is, aki mar joval elottem van valahol, ugyan ugy mint Max&Iris. Es meg nagyon sokan masok, akikkel kapcsolatban meg elt a remeny, hogy talan egyszer osszefutunk. Most mar a repulom indulasaig van 16 napom, a turat ennel hamarabb szeretnem befejezni, akit magam mogott hagytam, valoszinuleg mar nem fog beerni.

Persze, minden tele volt dayhikerekkel. Hetfon Labour Day lesz, a munka unnepe, az iskolakezdes elotti utolso hosszuhetvege. Ugy ereztem magam felfele, mint egy lazac, aki arral szemben uszik. Most nem volt kedvem a ‘Mexikotol jottel, gyalog? – Wow.’ beszelgetesekhez. Erdekes, gondolom messzirol latszott, hogy nem vagyok jol, senki nem kerdezte meg mosolyogva, hogy ‘Hey, how are you?’ (Erre ugye egy mosoly, ‘jol’ es visszakerdezes szokott lenni a valasz). Most nem. Nem mintha vagytam volna ra, minden non-verbalis eszkozzel probaltam kifejezni, hogy semmi kedvem ehhez.

Eljottem a vilag masik felere kihivast keresni, szep tajakat latni es a termeszetben elni, erre a vegen emberek hianyoznak a legjobban. Ki gondolta volna. Turazni otthon is lehet, szep tajak Magyarorszagon is vannak, hogy egy volt munkatarsamat idezzem: “a blogodat olvasván azt hiszem el kell engednem a ,,borsodnál nincs szebb” elvet”. Innen uzenem, Borsod gyonyoru! Ez a tarsasag viszont csak itt es most van. Sajnos a thru-hiking szubkultura nem letezik Magyarorszagon, sot, egesz Europaban sem. Ez van. Majd egyszer eljutok oda, ahova el kell, amikor barmilyen indok miatt el kell engedned valakit: orulok, hogy megismerhettem oket.

Az elso vizforrasnal osszetorve ultem le. Ugy terveztem, majd felfele az emelkedo elejen megnezem mi var ram a hatralevo reszben rovid es hosszu tavon. Ilyenkor mindig lecsekkolom, hogy terv szerint haladok-e (melyik nap erem el a resupply pontokat, Kanadat, ill. mennyi idom van eljutni Vancouverbe), bar igazabol teljesen feleslegesen. Mar reg a fejemben van az egesz, orara lebontva, kulonbozo scenariokkal. Az aznapi terveket viszont mindig elozo este es reggel rakom ossze. Hol van vizforras, hol tudok ebedelni es hol alszom. Nagyjabol. Ezt most keresztbe huzta a hirtelen jott bucsuzas, azt sem tudom, hogy lesz vizem a nap hatralevo reszeben. Akartam ebedelni is, azt is elfelejtettem, pedig tudjatok milyen ehes vagyok folyamatosan. Szomorusag ide vagy oda, ez mar veszelyes is lehet itt kint, ossze kellett szednem magam. Ettem, majd megneztem mire van meg eselyem. Mivel az osveny eleg meredek hegyoldalakon kanyarog ezen a reszen, tul sok valasztasi lehetosegem nem volt, el kellett jutnom arra a pontra, ahol vannak vizszintes feluletek satraknak.

A taj gyonyoru volt, megkockaztatom, hogy ez eddigi egyik legszebb reszhez ertem.

Vegigmentem a Kendall Katwalkon is, ami hires ezen a szakaszon. Par nappal utanam sajnos leesett es meghalt itt egy turazo. (Annyira azert nem volt szuk az osveny, eleg figyelmetlennek kell lenni ahhoz, hogy itt leessen valaki).

2400 merfold, 3862 km.

A legjobb, mikor ilyen meredek hegyoldalakon latni hogy kanyarog az osveny. Latom a ma delutanomat (bal oldali nyil) es a holnap delelotti tervemet is (jobb oldali nyil). Ez eleg jo erzes.

A ket hegy kozotti sik reszhez erve mar nem volt tul sok valasztasi lehetosem satorallitasra, de talaltam eleg lapos sziklat, ahol ismet kihasznaltam a satram ‘self-standing’ voltat, tehat, hogy covekek nelkul is megall. Ugy dontottem szuksem van a termeszet gyogyito ereje, a kilatasra, ami a satorhelyhez jart (a Mt. Rainerre). Ezt ismet a kozepesen okos dontesek koze sorolom. A satorallitas utan vettem eszre, hogy van par felho amibol meg eso is lehet, is vegul fel kellett raknom a rainfly-t es a sator minden rogzito pontjat nagy kovekhez erositettem. Meg igy is vegig aggodhattam eszaka, hogy a pont rossz iranybol fujo szel mikor tori el a mereviteseket (eso szerencsere nem volt).

Megtett tav: 32 km

Arra ebredtem, hogy kopog az eso a satramon. Ilyenkor nem vagyok tul motivalt. Az sem segit, hogy ma ‘town day’ van, azaz civilizacioba erek. Varost varni tulzas lenne, azt javasoltak kuldjunk csomagot, mert nem tul jo a valasztek a boltban. Ez annak a jele, hogy ismet a vilag vegen leszek. Mondjuk most is epp ott vagyok, nagy kulonbseg nem lesz. Amugy csomagot sem varok, az elozo allomasra annyi kajat rendeltem, hogy a kovetkezo szakaszt is vegig tudom meg csinalni. Egy kis sajtot azert meg vennek, ugyhogy ha posta nyitvatartas nem is motival, a boltzaras igen. Nagy nehezen ravettem magam az indulasra, nehany perc seta utan kiderult, hogy ez bizony csak kamueso. Irtam mar errol korabban: a tulevelek valahogy esot csinalnak a kodbol. Csak a fak alatt esik, ha epp nem ernek ossze a fak az osveny felett, vagy epp nincsenek fak, akkor nem azunk tovabb. A sivatagban meg meglepeteskent ert, azota, foleg itt Washingtonban, ez mar megszokott. A satorban fekve nem olyan egyszeru megkulonboztetni, persze utolag mar sokkal okosabb az ember: a nagy cseppekbol allo, kopogos eso valoszinuleg csak kamu, az aprobb cseppekbol allo szemerkelo az igazi. Az osveny amugy, most mar szinte biztosan kijelenthetem, ha erdoben halad, akkor az fenyoerdo. A tura elejen vartam meg a lombhullato erdoket, hiaba. Volt 1-1 fa, de a kontinens ezen reszen az erdo tulevelu. Persze, rengeteg fele. Laikuskent mar vagy 10-et meg tudok kulonboztetni az eddig latottak alapjan, de biztos vagyok benne, hogy vagy 2-3-szor ennyi fele van igazabol.

Feladtam a bogyokat nem eszunk elvemet, ‘Into the Wild’ sztori ide vagy oda. Annyi volt ezen a szakaszon, en meg annyira ehes voltam, hogy mar nem erdekelt. Persze, nem ravetettem magam mindenre, elotte megerdeklodtem a korulottem csemetezoket mit esznek es mi alapjan tudjak, hogy az epp eheto. Nem volt mindenki annyira magabiztos, de hat nekik sem lett semmi bajuk. Ennyi epp eleg, ugye?

Blueberry – afonya. Nem olyan mint a nagy bolti, kicsit aprobb szemu, de finom edes.

Huckleberry – kreativan: amerikai afonya. Ebbol volt a legtobb, ez a kedvencem. Kicsit eroteljesebb ize van mint a sima afonyanak. A legnagyobb szemek a legfinomabbak.

Thimbleberry – feher viragu malna. Ahogy a magyar neve alapjan varnank, tenyleg malnahoz hasonlo ize van, amiket eddig talaltam azok kicsit keserubbek es maga a bogyo kicsit szarazabb.

Salmon berry – telviragu diszsszeder. A narancssarga bogyonak meglepo modon leginkabb eretlen narancshoz hasonlito kesernyes ize van.

Jok ezek a bogyok, laktatnak, de sajnos elegge lassitanak. A bogyoszedes ido. Az 1-1 finomabb falatert a kitero az osvenyrol szinten. Egyelore egyiktol sem haltam meg.

Delutan 4 korul ertem el Snoqualmie-t. Beszereztem a sajtomat, majd a benzinkut elotti helyi arus, azutan, hogy kaptam tole egy ingyen sort, felajanlotta, hogy elvisz a szallasomig. Nem volt messze, kb 1 km, de minden merfold felesleges amit nem a PCT-n teszek meg, elfogadtam a fuvart. A szallasom egy ‘ski lodge’ a leiras alapjan hostel stilusban. Ha a vilag osszes penze az enyem lenne, akkor is hostelekben szallnek meg hotelek helyett (nyilvan ott, ahol ez a biztonsagos kategoriaba esik). Volt egy kisebb vitank a ferjemmel, amikor Thaifoldon a naszutunkon is ragaszkodtam egy bangkoki hostelhez, nem penzugyi megfontolasbol. Ha valaki itt arra gondol, hogy ‘de hat ez a naszutad’, az meg tovabbra sem erti, nekem mirol szol az elet. Ilyen ez, rosszul viseli a kis lelkunk a meg nem ertest. (Vegul kiegyeztunk egy hostel 2 fos szobajaban.) Ezeken a helyeken mindig tortenik valami, tele van erdekes emberekkel es a sztorijaikkal. Itt lehet jo tanacsokat kapni a kornyeket illetoen, olyanokat, amiket nem talalsz meg a helyi top10-es utikonyvekben.

Ez a szallas a kozos helyisegek tekinteteben volt hostel, kiemelnem a tarsalgo reszt. Tele volt a sieles es hegymaszas hajnalabol szarmazo felszerelesekkel. Ha tobb idom lett volna, orakig nezegettem volna oket az itt levo turazasrol szolo konyvekkel es ujsagokkal egyutt. Az egyik ujsag a legszebb tavak kozott emlegette a Dorothy Pass-nal levo Dorothy tavat. Hat, megneznem azt az egyszeri turazot aki elore kinezi az ujsagbol a Sierraban ezt a helyet, leszervezi a szabadsagat ev elejen, osszeszedi a felszereleset, autozik par napot, majd turazik meg kettot, hogy feljusson ehhez a tohoz, ahol aztan megeszi a szurke felhot alkoto szunyoghadsereg. Elve.

Egy terjedelmes konyv csak az eszak-nyugati osvenyekrol:

Sajnos sok idom nem volt nezelodesre. Szokasos kor: Furdes, mosas. Mosogep nem volt, kezzel mostam ki azt a par ruhat aminek a legnagyobb szuksege volt ra (ami minden nap rajtam van + fehernemuk). Most mar a levego nedvessegtartalma nagyobb, mint delen, es meleg sincs, nem szardnak olyan gyorsan a ruhak. Max felveszem oket vizesen holnap, a mozgastol majd felmelegszenek es megszaradnak.

Kaptam egy kerdest ezzel kapcsolatban: mennyire zavar, hogy nem lehet barmikor furdeni. A jelenlegi helyzet egy folyamat eredmenye. A tura legeleje eleg szepen ravezet, majd bedob a tru-hiking melyebe. Ha elso nap elered Lake Morenat (32 km), tudsz zuhanyzozni, majd ha masodik nap Mt. Lagunat (meg 35 km), ott is. Nekem az elso sikerult, a masodik megallo csak egy nappal kesobb, tehat a 3. napon. Ket nap meg mindig nem a vilag vege zuhanyzas nelkul, azert mar jol esik az az 5 perc amit 1 dollarert kapsz. Ezutan jott a melyviz, 4 nap a sivatagban, ahol a megszamlalhatatlan, soha el nem mulonak tuno vizholyagok mellett kellett eljutni a 66 km-re levo Warner Springsbe. Itt jottem ra, hogy hiaba probalom tisztan tartani magam nap kozben, eselyem sincs. Hiaba probalom megmosni a kezem minimalis vizzel (a sivatag kozepen, ahol langgyos/meleg viz csak azert van fel naponta- naponta 1x, mert nehany jolelku ember cache-ket tart fent), nem kellenek percek ahhoz, hogy ujra koszos legyek. Poros a ruham, poros a taskam, poros mindenem. Felesleges vizpazarlas a kezmosas. Igy is neha 7 litert cipeltem (ez volt max kapacitasom), csak azert, hogy enni es inni tudjak. Ez utan pedig vodros zuhany var Warner Springsben, ami meglepoen eletem egyik legjobb zuhanyzasa volt. Ilyen korulmenyek kozt, az elso heten hozzaszokik, vagyis leginkabb, beletorodik az ember abba, hogy ez ezzel jar. Kosz es izzadas. Megtanulsz ugy enni, hogy meg veletlenul sem ersz ahhoz kezzel, ami kesobb a szadba kerul (mindent szigoruan zacskon keresztul lehet megfogni), es nem nyulsz az arcodhoz sem a kezeiddel. Ez egeszen addig igy marad, amig fel nem ersz a Sierra Nevadaba, ahol csodanak tunik az, hogy mindenhonnan viz folyik: nem jelolt vizforrasokba botlasz, este lefekves elott pedig meg tudod mosni az arcodat a kezeidet, neha meg delben is. Hiaba volt a leghosszabb, 9 napos szakaszom zuhanyzas nelkul ezen a reszen, sokkal tisztabbnak ereztem magam, mint az eslo hosszabb, harom napos szakasz utan a sivatagban. Ami vegig veled van az az izzadtsag szagu ruhak, mivel nincs valtas. Ez egy ido utan mar nem zavar, ha a termeszetben vagy. Nem is erzed. Egyszer-egyszer megcsap, hogy huuuu, aztan el is felejted. Egeszen addig, amig civilizacio kozelbe nem ersz. Itt hirtelen megint elkezded erezni a sajat szagodat. Az eslo dolgom bocsanatot kerni ha valaki felvesz stoppolas kozben, majd felajanlom, hogy letekerjem-e az ablakot. Meglepo modon ugy tunik ez engem jobban zavar, mint a tiszta embereket korulottem. Gondolom aki itt felvesz egy turazot szamit ra, hogy nehany napig az illeto nem tudott furdeni. Kivetel nelkul mindenkitol azt a reakciot kaptam, hogy ne vicceljek, nem ereznek semmit. Van par turazo (altalaban sracok) akit ereznek, de en nem vagyok koztuk. Teny, talalkoztam en is olyannak aki hetekig nem furdott, pedig volt ra lehetosege (nem szeretem a nemek szerinti altalanositasokat, de ezek is mindig sracok. Eddig minden lany akivel errol beszeltem ugyan ugy kihasznalta az osszes furdesi lehetoseget, mint en). Sot, egy Daddy nevu srac kitalalta Oregon elejen, hogy o mar Kanadaig nem furdik es nem mos ruhat. Legutolso infom szerint o epp off trail, tehat nem turazik, osszeszedett valami bacit. Milyen meglepo. En ugy dontottem, ha mar napkozben eselytelen tisztan maradnom, legalabb az ejszaka tiszta leszek. Tovabbra is van alvoruham (a statisztikak szerint ezt dobjak az emberek leghamarabb hiker boxokba), ezt csak es kizarolag alvasra hasznaltam eddig. Ha nagyon hideg lenne termeszetesen bevetnem plusz egy retegkent, de erre meg nem volt szuksegem. Alvas elott, errol mar irtam, tisztalkodom. Egy nedves torlokendo: arc, kezek, majd labak. 2. kendo honalj es intim reszek, 3. kez ujra + kezfertotlenito. Ez a napi rutinom. Eloben meg nem talalkoztam olyannal aki ezt igy csinalna – a legtobb embernek meg alvo ruhaja sincs, de olvastam mar olyanrol akinek hasonlo volt a rutinja, innen jott az otlet nekem is. Az eredmeny: a halozsakomnak szinte ugyan olyan lud szaga van, mint uj koraban, nem kerekedett felul a thru-hiker szag. Volt olyan srac, aki mar Lake Isabellaban (1000 km kornyeken) ketsegbeesetten mosta a halozsakjat, mert allitasa szerint mar kibirhatatlan volt.

Szoval osszefoglalva: zavar a kosz es a szag, de nem minden pillanatban, amit lehet megteszek, hogy a komfortzonamon belul maradjak. Azert altatni senkit nem akarok, varosba erkezeskor a zuhanyzas elengedhetetlen kriterium a tovabb haladashoz, azonban a prio listan szinte mindig az utolso. Elobb megyek be vasarolni, javitom meg az epp elromlott felszerelesemet es ulok be egy hambira tiszta es jo illatu emberek koze, minthogy zuhanyozzak. Ez ilyen.

Tartozom meg egy vallomassal egy bocsanatkeressel: gondolom mar eszrevettetek, hogy a posztok lelassultak, pedig mar eleg kozel vagyok Kanadahoz. Ennek oka az, hogy mar elertem a hatart, a mikort es a pontos reszleteket nem akarom elore leloni. Probalom befejezni a toretetet, szeretnem ezt gyorsabban, rovidebb posztokkal megtenni.

Mar itthon vagyok es nagyon nehez visszailleszkedni a civilizacioba, azt sem tudom mar, hogy lehet igy elni.

Dehogy.

Nagyon konnyu megszokni a tarsadalom es civilizacio biztositotta kenyelmet, mar kicsit vartam is ra. Csak annyi mindent kell elintezni es megcsinalni igy fel ev kihagyas utan, hogy nincs ra idom.

Dehogy.

Persze, sok mindennel foglalkozom amiket meg ut kozben kitalaltam, de a valos indok az, hogy ha befejezem a blogot akkor a turam vegervenyesen veget er. Ezt viszont nehez elengedni, ezert veszem ra magam nehezen az irasra. Igyekszem, igerem.

Megtett tav: 34 km

Ha internet kozelebe jutok az alabbi scenario lep eletbe:

Prio 0: Ertesiteni legalabb 1 embert otthon (altalaban a ferjemet), hogy elek, nincs semmi bajom. O tovabbitja az informaciot a tobbi erdeklodonek. Ha tudom, azt is megirom, mikor varhato a kovetkezo bejelentkezesem.

Prio 1: Lecsekkolom, var-e ram barmilyen veszely a kovetkezo par napban: idojaras/ tuz/fust. Letoltom a kerulo osvenyek terkepeit, ha szukseges.

Prio 2: Megrendelem/ellenorzom a kajarendelesem a kovetkezo szakaszra.

Prio 3: Ha van eppen hianyzo/elromlott felszerelesem, lecsekkolom mikor es hogy tudom ezt orvosolni.

Prio 4: Ellenorzom, hogy befizettem-e minden szamlat, elintezek minden hivatalos otthoni ugyet.

Prio 5: Elnezest kerek mindenkitol akinek nem vagy csak keson valaszoltam: itt jon az, hogy reagalok a megkeresesekre, esetleg nem csak egy iranyu, hanem ket iranyu kommunikaciot folytatok az otthoniakkal. Parhuzamosan azzal, hogy feltoltom a blogra a bejegyzeseket amiket elore megirtam, es hozza rakom a kepeket. Ha gyenge a net, akkor ezek egy elegge fajdalmas folyamatok. Ez sajnos eleg gyakori.

Prio 6: Ha van jo wifi, uj zenet/konyvet toltok a telefonomra. Feltoltom a regi kepeimet, hogy az ujaknak is legyen hely (ez kb feltav ota lehetetlen, annyira nincs jo net).

Prio 7: Nem PCT-vel kapcsolatos hirek a vilagbol. Na erre tenyleg semmi idom nincs.

Azt, hogy hol van internet tobb informacio alapjan probalom elore jelezni. A bejegyzesek vegen levo kepen mar lattatok, tele van kis ikonokkal: hol van megbizhato/nem megbizhato vizforras, satorhelyek, utak, stb. Ha ezekre ramegyek, el tudom olvasni az ott levo kommenteket, ilyet is mutattam mar szunyogokkal, ozekkel es WC-kkel kapcsolatban. Ezek koze van elrejtve az is, ha egy adott ponton, vagy pont kozeleben van-e terero. Nem 100%-ig megbizhato: van, hogy terero van, de internet nincs, es ezt nem reszletezik. Nemzetkozi hivasokat nem tudok intezni (nincs benne a csomagomban), ezzel onmagaban nem megyek semmire. Van, hogy a komment mar tobb eves, azota mar nincs semmi azon a kornyeken. Es van, hogy szimplan csak nem mukodik az, ami masnak igen. Van meg a viz riporthoz hasonloan lefedettseg riport is. Ezert is jo kezdo thru hikerkent a PCT. Ezek az onkentesek altal fenntartott oldalak (en is tudom oket updatelni) rengeteget segitenek a tervezesben: a lefedettseg riport es az app kommentjei alapjan mar eleg jol elore lehet jelezni, hany nap mulva tudok ujra vegigmenni a fenti prio listan. Persze sok ido osszeparositani a kettot. Meg mindig kilometereket hasznalok az appban, a riport merfoldek alapjan listaz. Meg veletlenul sem egyezik meg egy konvertalas utan a ket tav, van par merfold elteres a ketto kozott (ez abbol adodik, amit mar korabban emlitettem: a hivatalos PCT utvonala es valos hossza gyakran valtozik, mivel vannak neha uj szakaszok amik valtoztatnak a tavon). Valamint a riportban szereplo nevek gyakran nem szerepelnek sem az appon, sem az app terkepen, csak a kornyek hivatalos turista terkepein. Elorejelzeshez eleg csak atfutni, ha viszont tenyleg szeretnek netezni is, pontosan ossze kell parositani a kettot. Van, hogy metereken mulik, tudok-e kommunikalni valakivel, vagy meg tudok-e oldani egy problemat.

Pontok, ahol nagyobb valoszinuseggel van internet: hegytetok, hegygerincek. Hosszu hegyoldalakon kanyargo osveny, ha epp azon az oldalon setalok, amelyiken telepules is van a ‘kozelben’ (par napnyi setara) es nem arnyekolnak magasabb hegyek. Varosba erkezesek elotti lefele meno szakaszok. A lakatlan Mojave sivatag, ahol semmi nem allt a terero utjaba. A hegytetok a szep kilatas ellenere amugy nem arrol hiresek, hogy olyan jo ott sok idot eltolteni. A tokeletes idohoz szerencse kell, ha van valami ami nem tokeletes, az ott felerositve ervenyes: hidegebb, esosebb es szelesebb, mint az alacsonyabban levo szakaszok. Volt, hogy a sivatagban egy hegygerincen egy kb 10 m-es szakaszon volt csak internetem, ahol olyan erosen fujt a szel, hogy le kellett guggolnom es egy kidolt faba kapaszkodnom, ha egy helyben akartam maradni. Itt a Prio 0-ig jutottam egy 5 napos szakasz kozepen, olyan aron, hogy teljesen atfagytam es az ujjaimat jo ideig nem tudtam mozgatni utana.

Ma szerencsesebb volt a helyzet, legalabbis delutan mar jobb ido lett. A delelott ilyen volt:

Egy hosszabb lefele tarto szakaszon kb fel km-en keresztul volt egy kis net, az ido is jo volt, de a Prio 0 utan nemsokkal elerkeztem az esti satorhelyem utan levo elso vizforrashoz. (Este amugy az eddigi legkisebb helyen aludtam, a sator jo resze lelogott a sima feluletrol egy kb 10cm-rel lejjebb levo nem egyenes feluletre, igy kb 1 szemelyes satorkent funkcionalt az amugy 2 szemelyes satram. Hiaba probaltam a helyukre rakni a dolgaimat, osszeborultak.) A vizforras egyben a kinezett ebedelo helyem kozeleben volt. Nem volt ez veletlen, igy terveztem a napomat. Nem voltam egyedul, ahogy az a hosszabb viz nelkuli szakaszoknal lenni szokott, masok is ugyan ezt a helyet neztek ki ebedre.  Itt volt Bearcub (Eszak-Kalifornia ota neha-neha osszefutottam vele, egy azsiai lany), Upstream (18 eves lany), Kati, TwoPack es meg 1-2 ember: volt akit latasbol ismertem, volt akit ott lattam eloszor.

Par percig egyedul maradtam: mindenki befejezte az ebedet es tovabb indult, kiveve TwoPack aki elment vizert. Gondoltam lecsekkolom van-e meg itt is internetem – bar a kommentek mar nem szolnak rola – es haladok tovabb a listamon ha tudok. 0 bar, a bongeszo megis behozta amit kerestem, Prio 1-ig jutottam: a PCTA oldala szerint megnyitottak a hivatalos osvenyt a kanadai hatarig. Micsoda?? El sem hittem amit olvasok: megis el tudok setalni Kanadaba, csak ugy, mindenfele egyeb aggodas es szervezes nelkul? Pont ugy, ahogy az elmult 4 honapban azt elkepzeltem? Persze, mint mar meseltem, megvolt az ‘A’ es ‘B’ tervem arra, hogy setalok el a hatarig ha az osveny tovabbra is le lesz zarva, ez megis macera: Az ‘A’ terv, a hivatalos kerulo, extra engedelyt igenyel, amit vagy megkapok, vagy nem. Az is lehet, hogy napokat varni kene ra, amire mar nem lesz idom a repjegy miatt. A ‘B’ terv barmilyen autouton elsetalni a hatarig, szinten kivitelezheto, es ha valamire, a PCT-re 100%-ban igaz, hogy az utrol szol nem pedig a celrol, megsem teljesen ugyan az, mint a termeszetben turazni. Tobbszor is elolvastam, es bar minden szot tokeletesen ertettem, a biztonsag kedveert azert ranyomtam egy forditot. Az uzenet igy is ugyan az volt: kerulni tovabbra is kell egy szakaszon, a kanadai hatar nyitva all, a monumenttel egyutt. (Van egy ugyan olyan monument, mint mint ami a mexikoi hataron volt, fent, eszakon. Ez jelenti a tura veget, mar rengeteg embert lattam boldogan, buszken, kimerulten ott pozolni. Rengetegszer elkepzeltem en is, hogy ott allok a turam vegen.) Valoszinuleg az elozo napok esos idojarasa kicsit javitott az eddigi helyzeten. Hihetetlenul boldog es izgatott lettem. Csak egy problemam volt, egyedul voltam, nem tudtam megosztani senkivel ezt az elmenyt. Nem, nem interneten, facebookon, digitalisan. Az nem er semmit. Itt es most, eloben. Valakivel, akinek ez ugyan annyit jelent, mint nekem, mert ugyan ugy 4+ honapja kuzd ezert. Tukon ulve vartam, hogy TwoPack visszaerjen es legalabb egy emberrel tudjak egyutt orulni. Megerte varni, ranezesre TwoPackbol pont ugyan azokat az erzelmeket valtotta ki a hir, mint belolem, bar kicsit mas modjat valasztotta az orulesnek: enekelt, fara maszott es tancolt, egyszerre, majd valtogatva.

Nemsokara beerkeztek a gyorsabbak azok kozul, akik a tegnapi kis kabint valasztottak alvohelyul: mindenkinek egyesevel lehetett elujsagolni a jo hirt. At akartam adni a lehetoseget az ujaknak, hogy ok mondjak a fejlemenyeket a megerkezoknek, de ok meg introvertaltabbak voltak, mint en. Masokat boldogga lehet tenni a mondanivalommal? Ilyenkor bizony elojon az extrovertalt enem. Nagyon jo volt latni azt az oszinte, nem megjatszott, gyermeki oromot amit ez kivaltott az emberekbol. Volt aki ugralt, tancolt, kurjantott, persze volt, aki csak egy ‘csak viccelsz’ valasszal nem akarta elhinni amit hall. Ritkan latni ilyet, mikor mindenkit ugyan ugy feldob egy hir korulotted. Talan a sport elmenyhez tudnam hasonlitani, mikor nyer a kedvenc csapatod (es korulotted mindenki ugyan annak a csapatnak szurkol), bar ott mindenki egyszerre tudja meg az infot es sokan vagytok egy helyen. Ez egy kicsit csaladiasabb. A hir amugy epp egy oras (itt neha meg a par napos info is uj, olyan ritkan tudjuk lecsekkolni mi folyik a nagyvilagban), ugy tunik az elozo par szaz meter internetet senki nem hasznalta hirek olvasasara, igy mindenki innen tudta meg az infot. Meg ha veletlen is, es semmit nem tettem azert, hogy ez igy legyen, kicsit ugy ereztem, en tettem boldogga oket. Ez egy kivetelesen jo nap, ezen a szakaszon miota elhagytam a sracokat eleg maganyosnak ereztem magam. Eltoltottem itt egy kis idot mielott ravettem volna magam a tovabb indulasra. Vegulis, most nyertem 3 napot, ennyit szamoltam ugyanis a kerulo osveny es az ezzel jaro extrak megtetele miatt.

Boldogan indultam tovabb: teljesen mindegy meddig jutok ma. Nem telt el fel ora, trail magicbe futottam. Not Phil’s Dad koltozott ki a furgonjaval, satorral, szekekkel oda, ahol egy foldut keresztezte az osvenyt.

Not Phil jo par eve csinalta vegig a PCT-t, es mivel nagyon hasonlitott Phil Collinsra, a tobbi turazo szerette volna ez alapjan elnevezni. O nagyon tiltakozott, hiaba, mivel igy ‘Not Phil’ lett belole. Apukaja pedig evek ota jotekonykodik, most sutott nekunk hotdogot, es volt meg egy csomo finomsag. Itt sem siettem. A hangulat mindig vidam ha sok ember osszejon, trail magiceknel foleg. Meg igy is erezheto volt azonban a megkonnyebbules mindenkin, ezzel egyutt a (dupla) ebedszunetem szinte mar 4 ora hosszura nyult. Sebaj, ma belefer. Megkoszontem Not Phil apukajanak a ‘nyitva a hatar’ unneplo trail magicet, erre mindenki egesz eleteben emlekezni fog. Szerenykedett egy kicsit, hogy ezt o nem igy tervezte, de hat ezzel ma senki sem tervezett. Par orat meg turaztunk, majd TwoPackkel es meg nehany ismerossel satraztam este. Kozos vacsi, beszelgetes. A legtobb emberrel a turam kulonbozo szakaszan mar talalkoztam, kicsit olyan, mintha mindenki mindenkit ismerne mar. Mintha egy nagy csalad lennenk.

Megtett tav: 42 km

Szinten kenyes tema, amire vagy nem mernek rakerdezni az emberek, vagy nem akarnak: hogy lehet wc-re menni az erdoben. Irtam mar tobbszor is kulonbozo wc-krol amikkel ut kozben talalkoztam, de az igazsag az, hogy az esetek 20%-ban tudom csak ezeket hasznalni. Na nem azert, mert olyan rossz allapotuak, hanem mert egyszeruen nincsenek. 5-bol 4-szer marad a termeszet. Hogy lehet az erdoben elintezni mindent? A youtube egesz jol elmagyarazza, amugy meg vannak ra termeszetesen Leave No Trace szabalyok: menj legalabb 60 m tavolsagra az osvenytol, taborhelyektol es vizforrastol, es ass egy 15-20cm mely lyukat. Innentol mindenki fantaziajara bizom a tortenetet, a lenyeg: a wc papirt el kell pakolnod es magaddal kell vinned. Igen, a hasznaltat. Akkor is, ha ‘biologiailag lebomlo’ van rairva. A sivatagban annyira nincs csapadek, hogy nem tud lebomlani, a kisallatok meg kiassak a szamukra tapanyokkal teli emberi hulladekot. Meg mindig jobb, mint a hegymaszoknak, vagy ami pl a Mt. Whitneynel volt. Kepzeljetek csak el, turazol az orok ho birodalmaban (napokig) es minden egyes ember aki arrafele jart, nr. 2-es vegtermeke ott van valahol, mert a lebomlas helyett megfagy. Ezeken a helyeken bizony mindent magaddal kell vinned, van, ahol rangerek ellenorzik, van-e nalad megfelelo mennyisegu. Ehhez kepest a turazas szabalyai kicsit kozelebb vannak a megszokotthoz.

A szukseges kellekek:

• ultakonnyu aso
• wc papir/nedves torlokendo
• kis ziplock a hasznalt wc papirnak
• biologiailag lebomlo szappan (vizforrasok kozeleben nem szabad hasznalni)
• viz palackban
• kezfertotlenito
• nagy ziplock amibe belemegy minden higieniai felszeles

Van itt is etikett: miutan vegeztel, allits egy botot a tett szinhelyere. Egy jo pelda (sajnos van par ilyen sokkal kozelebb az osvenyhez, mint 60m).

Aki sosem tervezett ilyen turat es amugy is erzekenyebb lelku, az ne olvassa el a kovetekzo a bekezdest.

Legyszi-legyszi, allitsatok oda azt a botot. Bot mindig van. Ha kivetesen nincs, akkor vannak kovek amiket ra lehet pakolni. Meg a vegen elkezd valaki asni ugyan ott es megtalalja amit ott hagytal. Mondanam, hogy ez nem sajat tapasztalat, de sajnos az… En szoltam.

Na szoval, ez az amugy egeszen termeszetes dolog, egesz erdekes helyzeteket teremthet. Emlekeztetoul: szelviharban, esoben, hidegben es meredek hegyoldalakon is csak te vagy es a termeszet. Sajat sztorik helyett inkabb belinkelek egy gyujtemenyt, merthogy ilyen is letezik.

Anonimus Hiker Poop Stories Part 1

Anonimus Hiker Poop Stories Part 2

Az a nehany WC ami letezik, neha jo:

Neha rossz:

Neha pedig egeszen kulonleges. Ez csak 3 oldalrol zart, amerre nezel, nyitott es gyonyorkodhetsz kozben a hegyoldalban.

Ez pedig csak nehany lepes az osvenytol. Meg kellett neznem, hogy ez tenyleg az-e aminek tunik, mivel par lepes hijan pacsit lehetett volna adni az ott ulonek az osvenyrol.

Itt Washingtonban pedig vannak az erdoben random helyeken pottyanos wc-k.

Ha mar egy egyesz posztot szenteltem ennek a temanak, mutatok par kepet is a mai naprol.

Ujabb leegett resz, ahol kerulgetni kellett a kidolt fakat. Mar latszanak az uj elet jelei:

Mt Rainer felett pedig ritka, lentikuláris felho alakult ki.

Keso delutan pedig elertem egy kabinhoz, ahol sokan aludni terveztek, de nekem a 6 ora meg tul korai volt a megallashoz, ezert meg 2 orat turaztam. Kerestem a sracok nevet a registerben, de nem lattam. Ez fura, biztos nem hagytak volna ki egy ilyen allomast. A labnyomaikat mar egy ideje nem lattam, de ezt betudtam annak, hogy legalabb 1 teljes nappal elottem vannak, igy mar nem az oveket latom. Megis mogottem lennenek?

Megtett tav: 34 km

Az esti satorhelyem egy szep kis to mellett volt, ahol a naplemente tegnap gyonyoru volt, errol raktam be kepet. A mai reggel pedig teljesen meglepett, parolgott a viz amig keszulodtem, olyan volt, mintha egy film misztikus hangulatkelto jelenetebe csoppentem volna.

Ez a srac pedig az, akivel osszekevernek mikor varosban vagyok. Azt mondta epp nincs hol laknia. Mar vagy masfel eve. Tavasztol oszig kulonbozo helyeken jarja az osvenyeket a kutyajaval es gombakat gyujt (nem csak simat, vicceseket is) es piacokon az arusok mellett a sarokban arulja oket, ebbol el. Telen pedig befogadja a tesoja. Megallas nelkul sorolta melyik noveny eheto azok kozul amik mellett elhaladtunk. Megerositette a mar amugy is eros gyanumat, hogy az itteni es otthoni hajlektalanok kozott eleg nagy a kulonbseg.

Ebednel meg tudtam szaritani mindenemet, 3 nap utan a cipoim is szarazok vegre. Ez az ismeretlen kis allatka pedig ugy dontott megpihen rajtam.

Tobb eloleny is dontott mar ugy, hogy engem valaszt pihenohelyeul. Szallt mar lepke a kezemre es madar a labamra, de ok nem szoktak megvarni mig lefotozom oket. Altalaban ebed kozben tortennek ilyenek, amikor eleg egy fel negyzetmeteres nagyjabol lapos terulet ahova le tudok ulni. Ezeken a helyeken egyertelmuen csak latogato vagyok, az elolenyek kivancsiak ram. Igy maszott ram az egyetlen allat, ami eddig bantott: egy hangya. Nem a pici fajta, tudnak ezek nagyon nagyra noni, foleg a sivatagban es Eszak-Kaliforniaban. Kicsit nagyobb volt ennel es meg a fejevel megegyezo meretu csapragoja is volt. Par perccel ebed utan eros csipest ereztem a felkaromon es gyors levetkozes utan tudtam csak leszedni magamrol a csapragojaval vegig belem kapaszkodo oriashangyat. Nem volt tul kellemes.

Egy hegyet megmaszva el sem hittem amit latok. Mt. Rainer, a kovetkezo vulkan csak ugy hirtelen felbukkant a semmibol. Ha a termeszetben laksz nem szokott csak ugy egy nagy hegy szembejonni. Legutoljara meg a PCT Napok elotti szakaszon lattam messze, nagyon piciben, a fenykepen alig kivehetoen. Azota vagy az ido nem volt jo, vagy az osveny ugy kanyargott hogy nem lattam, igy most meglepeteskent ert.

Sajnos a kep megint nem adja at mennyire monumentalis volt a latvany. Nem csak a legnagyobbnak tunt az osszes kozul amit eddig lattam, tenyleg ez a legnagyobb, 4392 m, egyben Washington allam legmagasabb hegye es a vilag egyik legveszelyesebb vulkanja (a 16 megfigyelt Decade Vulcano egyike).

Ezen kivul osszefutottam TwoPackkel, akit az elozo szakaszon mar lattam parszor, legeloszor meg Eszak-Kaliforniaban talalkoztunk. Akkor meg eselyem sem volt tartani a tempojat, most mar kicsit gyorsabb lettem illetve o is lelassitott, igy tudtunk beszelgetni utkozben. Vagyis, epp musicaleket enekelt nekem (eleg jol), mert epp ilyen kedve volt. Amugy Hawaii-on született es nott fel, a ded nagyanyja eredeti oslakos indian volt. Hawaii egyelore nem szerepel a bakancslistamon, igy nem tudtam konretumrokra rakerdezni, mit hogy erdemes ha valaki eljut arrafele. Kiveve, a Haiku Stairs (Stairway to Heaven) mar korabban szembejott velem az interneten: egy 400 lepcsobol allo gyonyoru hegyeken vezeto lepcso egy masodik vilaghaborus kommunikacios toronyhoz. Sajnos le van zarva, a helyieknek nem tetszik a sok turista arrafele. Azt mondta, ha hajnali 2 korul indulsz, fel tudsz menni, lefele viszont nagy valoszinuseggel varni fognak a rendorok. A kedvuktol fugg, hogy ejnye bejnyevel vagy 2000 USD buntetessel engednek el. Ez igy nem annyira jo moka.

Megtett tav: 16 km

Szokasos resupply rendezes, a kovetkezo 280 km-re. Ismet nem kovetem az atlagot, 3+4 napi kaja helyett egyben cipelek 7-et. A kovetkezo megallo Snoqualmie(3.5 nap), aztan  Skykomish/Stevens Pass (4.5 nap). Csak a masodikon lesz csomagom, az elsonel csak azert tervezek megallni, hogy furodjek egyet. Azzal, hogy egyben cipelem 2 szakasz elelmet, kb 40 USD-t sporolok.

White Pass:

Egy 18 eves lany (Upstream) ezzel a pici taskaval turazik. Panaszkodott, hogy most milyen nehez, tele van kajaval. Haha.

A ruhaim ismet tisztak es jo illatuak, a taskam, a cipom es a satram viszont nem szaradt meg, tovabbra is vizesen cipelem oket. Igy a nehez es vizes taska tudataban nem siettem el az indulast, a 30 km helyett csak 16 km-t sikerult megtennem. Raadasul a 3 sractol sem tudtam elkoszonni. Tudtam, hogy hamarosan bucsut kell mondanom nekik, mert visszamennek megcsinalni egy 80 km-es 2 napos szakaszt (Timberline Lodge – Cascade Locks) 3 nap alatt. (Csatlakozik hozzajuk par ismeros, ezert lesznek lassabbak). A pontos tervuket azonban nem ismertem, a kovetkezo Skykomishig tarto reszt meg elvileg ugyan ugy ma kezdtek mint en, szoval ha egyeztettunk volna, akar turazhattam volna tovabb tarsasagban. Hiaba kerdezed ilyenkor a korulotted levoket elhagyott ismerosokrol, a pasik kb a tav fele ota ugyan ugy neznek ki. Itt nem ‘no shave november’ van, itt sokan szandekosan a tura elejetol a vegeig nem borotvalkoznak es nem vagjak le a hajukat. A pasik valahogy a kilokat is sokkal gyorsabban vesztik el mint a nok. Ez azt eredmenyezi, hogy a tav feletol hiaba keres barki ferfi ismerost, a leiras ugyan az: ‘Nem lattad a haveromat? Magas, vekony srac hosszu barna haja es szakalla van, rovidnadragban turazik’. Ez utan altalaban kozos nevetes kovetkezik, mikor mind a kerdezo mind a valaszado raeszmel, hogy ez a pasik 90%-ra igaz.

Mint ez a ket srac aki az AT-n turazott es van egy tok jo notajuk, hallgassatok meg:

Szomoruan tettem meg ezt a par orat. Aki ismerte a sracokat es volt roluk infoja azt mondta, koran reggel indultak, hogy egy 43 km-es szakaszt egyben lenyomjanak a kovetkezo foutig, ahol ismet ismerosok varjak oket. Tehat vagy egy teljes nappal elottem vannak. Ajh…meg az igazi nevuket sem tudom. Ilyen ez a PCT. Nem jelolod be a masikat egybol facebookon, nem kontaktot kersz tole, internetunk sincs az ido nagy reszeben, itt Washingtonban mar tenyleg nincs semmi a megallokat leszamitva. Az osveny egyszeruen nem ilyen. A mostra fokuszalsz es elvezed ahol vagy, akikkel vagy. Ha elvesztesz valakit akivel korabban egyutt voltal, remenykedsz, hogy egyszer meg kesobb osszefuttok. Csak erre a tav vegehez kozeledve egyre kevesebb az eselyed.

Megtett tav: ~30 km

Gondolhatjatok mennyi kedvem volt reggel kikelni a halozsakombol: semennyi. Hallottam, ahogy a satramon kopog az eso, ereztem a levegon, hogy felhoben vagyok es barmim logott ki a takaro alol, az bizony nagyon fazott. Hallottam viszont, hogy fent a hegyen egesz este es reggel is suvitett a szel, mig en vigan elvoltam a vedett volgyemben. A tura elejen szinte minden este a halozsakba bujva aludtam el (a fejem is bent volt a takaro alatt), a Sierra utan viszont tul meleg lett. Azt hittem mar megszoktam a szabadban alvast. Most megint huzamosabb idot el tudtam tolteni ugy bent, hogy nem dugtam ki a fejemet, aludni viszont meg mindig tul meleg volt.

Nagy nehezen ravettem magam a felkelesre, az Oregon ota szokasos reggeli forrocsoki sokat segitett. Meg be voltam takarozva, de mar forrt a viz, es par perc mulva mar gozolgo forrocsoki mellett pakolasztam a satorban. Nem siettem, kb 25 km volt hatra a kerulo osvenybol es este 6-ig volt idom, az infom szerint ekkor zart a bolt ahol a kovetkezo szakaszra valo ellatmanyom vart. Mindig van nalam egy csomo tartalek ziplock (mar csak azert is, hogy ne kelljen mindig a varosban ezt keresgelnem elsokent), most nagyon jol jott. Lecsereltem az osszes regi ziplockot ujra, az elektronikai cuccaimat dupla zacsiba rakam, sot, a nagy pufi kabatom is befert az egyikbe. Megragasztottam a szemetes zsakom lyukjait is (sosem gondoltam volna, hogy egyszer szemetes zsakot fogok foltozni).

Keszulodes kozben sokan haladtak el mellettem, akik este a fent alvas mellett dontottek. A beszamoloik alapjan jo dontes volt, hogy tovabb jottem, allitolag hidegebb es szelesebb is volt az ido, mint itt lent.

Nem haladtam gyorsan. Ha mar hideg van, esik es felhoben vagyok, elfaradni azert nem szeretnek – gondoltam. Raadasul ez a kerulo mar nem a PCT, ami lovaknak is keszult, eleg meredek volt nehany helyen. Allitolag ilyen az Appalachain Trail is: Meredek, esos, es fokent erdoben halad. Miert indul el rajta egyaltalan barki? Ott mondjuk vannak ‘shelter’-ek, kulonbozo felszereltsegu de felulrol mindig vedett alvohelyek ahol legalabb este nem azol tovabb.

Eleg jol volt jelolve vegig az osveny:

Tul hideg es esos volt az ido, ebedelni sem volt kedvem, inkabb ugy dontottem eloveszek mindent, ami menet kozben eheto.

A pakolaszas soran legnagyobb meglepetesemre utolert HappyFeet. Utoljara a tegnapi ebednel lattam elindulni, meg beszeltuk is a masik ket sraccal, hogy valoszinuleg elottunk van. Kiderult, hogy eltevedt: rossz iranyba fordult a tonal ahol ebedeltunk es vagy masfel orat turazott rossz osvenyen, mire rajott, hogy nem a PCT-n van. Delutan 4-re visszaert a tohoz. Ejj. Emberek, ha turaztok, hasznaljatok terkepet! O is csak a Kindle-jen tarolja a terkepeit es mivel azt maceras mindig elovenni, ritkan nezi. Nem egy papirterkeppel probalkozo emberen segitettem mar (persze, a papir terkep a legmegbizhatobb, de valahogy mindig ezek az emberek tevednek el legeloszor), ill. hallottam tobb eltevedos sztorit fokent olyanoktol, akik lustak az elagazoknak lecsekkolni, jo iranyba mennek-e. En minden reggel megnezem a terkepet: milyen iranyban kell majd haladnom, milyen alaku is iranyu hegyek vesznek korul, mennyit kell fel es lefele menni. Egyszeri csekk utan nagyjabol memorizalom is, napkozben csak akkor veszem elo a telefont ha nem vagyok biztos magamban. (Vagy ha epp nagyon faradt vagyok es nagyon ‘Ott vagyok-e mar’ hangulatban fel orankent ellenorzom, hogy bizony meg mindig nem vagy ott). Eddig a legtobb amit rossz iranyban mentem kb 20-30 meter volt (ez is max 2x), majd rajottem, hogy itt valami nem jo, nem ez remlik, es egy gyors csekk utan visszatertem a jo osvenyre.

Ezek a nagy nyilak mondjuk sosem vezetnek felre:

Orultem a talalkozonak: egyedul, vizesen, hidegben, varosba erkezes elott lassabban telik az ido. Ugy dontottottunk, ha mar osszefutottunk a maradek nehany orat beszelgetve tesszuk meg, ugy neha csak repulnek az orak. HappyFeet miutan 3 eve vegigcsinalta az AT-t, elment 2 evre Japanba angolt tanitani, ahol vegigment a 88 Temple Tour-on, majd az El Caminon, onnan jott a PCT-re. Jovore a TA-t tervezi Uj-Zelandon. Nem rossz.

Az osveny vegenel ket valasztasunk volt: autouton setalunk kb 1 orat White Passig, vagy elfogadjuk a fuvart ami stoppolas nelkul megallt, hogy elvisz minket a celunking. ‘Continuous footpath’: erre torekszik az, aki a mexikoi hatartol Kanadaig szeretne folytonosan setalni, tehat nem hagy ki szakaszokat, nem stoppol elore. Az elore stoppolas nalam sosem jott szoba, nem azert jottem. Vannak olyanok, akik hoszabb-rovidebb szakaszokat kihagynak. A legextremebb egy 40+-os no volt, akivel mindig csak hostelekben talalkoztam, az osvenyen soha. Mikor rakerdeztem, kiderult, hogy egesz Eszak-Kaliforniat kihagyta. Nincs ezzel gond, csak mondjuk en ezt USA road tripnek nevezem :). Ahogy a mondas tartja, ‘Hike your own hike’, csinald ugy, ahogy neked a legjobb.

Nekem is van egy lyuk a folytonos setamban: meg a legelejen a sivatagban, az elso 300 km-en tuz miatti lezarasnal elore stoppoltam Idyllwildba. Kihagytam azt a 30 km-t, ahol a PCT le volt zarva, nem setaltam vegig az ut mellett. Igy is alig talaltam valakit aki a Paradise Valley Cafe-tol jott velem jovabb (Pirate /Pat es Nap) es nem hagyja ki az egesz 60 km-t ( a tav felet csak azert, mert nincs kedve). Ott meg nem is hallottam olyanrol, aki ezt vegig setalta, nekem eszembe sem jutott egyedul menni, meg annyira az elejen voltam, azt sem tudtam mit csinalok :). Azt a 30 km-t reg behoztam egyeb osvenyeken mikor a PCT-rol fel vagy le tartottam, azota viszont nincs egy lyuk sem a folytonos setamban. Most mar szigoruan tartom magam hozza, ahogy HappyFeet is, igy nem fogadtuk el a fuvart, lesetaltuk az 1 orat az autout mellett. Ez pl egy veszelyes resze volt a turamnak: sokan halnak meg az ut szelen setalva Amerikaban. Kepzeljetek el az oriasi autokat amiket itt hasznalnak, adjatok hozza a nagy tavolsagokat amiket vezetni kell A-bol B-be, az ebbol adodo kis forgalmu, ritkan kanyargo szeles utakat es egy embert, akinek a koncentracios kepessege limitalt. Sok az ilyen baleset.

Epsegben elertuk a celunkat. White Pass egy sikozpont, a csomagom egy benzinkutkent is mukodo boltban volt. A sipalya aljanal rengeteg sator: ezek nem turazok satrai, ez messzirol latszott: az ide kuldott tuzoltok szallasai ezek, akik itt dolgoznak a kozeli erdotuzon. Erdekes ez a termeszet. Itt, hiaba voltam olyan kozel a tuzhoz, hogy mar a PCT is le volt zarva, semmi fust nem volt, mig Oregonban siman turaztam az osvenyen, megis vagni lehetett a fustot.

Este Katinak koszonhetoen, aki meghivott egy szallasra, agyban, melegben aludhattam (Koszonom Kati!). Nem is ertettem par ora negy fal kozott toltott ora utan, hogy tudok minden nap kint aludni ebben a hidegben. 4-en osztoztunk egy pici szoban: ‘room share’, thru-hikerek eleg csakran csinaljak, en most eloszor – mivel egyedul vagyok, nehez magam melle sok embert szerezni (akik 3-4-en haladnak, azoknak a legegyszerubb). A szobat kiadok nem annyira szeretik, valahol kimondottan tiltjak es maximalizaljak a fo/szoba szamot. Itt nem volt vele gond, 4 fovel asszem kimaxoltuk a helyet.

Beszelgetni akkor is lehet, amikor epp nincs internetunk (a tura 90%-a), ilyenkor a csalade es a baratoke a foszerep.