Megtett tav: 23 km
Reggel ugy dontottem reggelizek rendesen, nem sietek, igy eleg keson indultam. Stoppal mentem vissza az osvenyhez, sajnos vagy a kocsiba beszallaskor, vagy a kocsiban elhagytam az uloparnamat. Alapbol tudnam nelkulozni, de most ez volt a legpraktikusabb eszkoz a hatam megvedesere a taskaval szemben. Ez van, igy megyek tovabb…
Kiderult, hogy a tegnapi taskatakaritaskor elhagytam a takarom egy fontos reszet is, ami egy helyben tartja, nem engedi mozogni a matracon. Hideg esteken nagyon sokat szamit. Ezt is meg kellett oldanom. Kitalaltam egy megoldast ami kb 60%-ban megoldja a problemat, de ehhez ismerni kell a quilt reszeit es mukodeset, ugyhogy inkabb nem megyek bele a reszletekbe. Hosszu tavon be kell szereznem az elhagyott alkatreszt, par hetig tudok igy aludni.
A labam tovabbra is faj, de mukodik, par lepes /par szaz meter utan bemelegszik es tudok rendesen menni.
5 napnyi elelemmel kicsit letorten vagtam neki a majdnem 1000 m-es maszasnak Mt. Baden Powellre. Hogy nez ki egy ilyen utvonal amerikai modra? Igy:
Kevesbe izgi, cserebe nincs nagy meredekseg. Nagyon sok volt a hetvegi turazo (milyen jo illata van azoknak az embereknek akik minden nap furdenek…), paran erdeklodtek is afelol honnan jottem. Felertem a csucsra, ahonnan allitolag szep idoben latni egesz Los Angelest es az oceant.
A masik iranyban ismet a sivatag.
Ez a fa a felirat szerint kb 1500 eves.
Szoval LA helyett ismet a felhoket lattam.
Estere utolertem a tobbieket es egyutt satraztunk.
Kaptam en is trail nevet: Rocky, mint a boxolo, mert sosem adom fel. Bar szerintem ez mindenkire igaz aki itt turazik velem, elkezdtek igy hivni az emberek, ugyhogy mostantol Rocky vagyok.
PCT kalandok 