Megtett tav: 35 km
Reggel atkeltem a Kerrick patakon, itt halt meg tavaly a masik lany. Ahol az osveny keresztezte a patakot eleg melynek tunt, talan csipoig is ert volna, de kicsit feljebb koveken ugralva at lehetett jutni egesz konnyen, iden ez a patak sem volt veszelyes.
Ennyire lettem csak vizes. Vagyis, most mar nem volt veszelyes: az osszes komment ami az atkeleseknel van 2 hettel korabbrol, sokkal magasabb vizallasrol beszel. Jo, hogy nem vagyok sokkal gyorsabb ill. sikerult aprilis kozepere kernem az engedelyem (nem veletlenul ez a legnepszerubb idopont). Egyszerubb es biztonsagosabb igy haladni.
Ezutan vart ram egy nagyobb emelkedo, az utolso nagyobb a mai napon, ahol ismet az osszes onbizalmam elfogyott. Mindenki megelozott. Megint. Nem tudok sziklas reszeken gyorsan haladni, barmennyire is szeretnek. Egy nagyobb tarsasaggal haladtam egyutt az elmult napokban, ugy ertve, hogy nehanyukkal satraztam, napkozben mindig megeloztek, megalltak pihenni/toban furdeni – ekkor visszaeloztem oket – majd megint megeloztek, koran satrat vertek, en pedig sotetedesig megint beertem oket. Ez nem tul motivalo, hiaba ugyan az az 5 ember eloz meg mindig, olyan, mintha en lennek a leglassabb. Haho, emberek, felfele megyunk, itt nem lehet rohanni! De lehet, csak nekem nem megy. Valoszinuleg csaloka amit erzek, mert ennel sokkal tobben vagyunk egy szakaszon, de nem adja meg a motivaciot a naphoz.
A taj cserebe tovabbra is szep.
Elertem ma a Yosemite Nemzeti Park hatarat, ez a masodik ‘szunyog hago’ tetejen volt, a Dorothy hagon. A legegyszerubb, legkonnyebb hago, ha csak a meredekseget nezzuk deli oldalrol. Alig vettem eszre sokszor, hogy felfele megyek.
Cserebe ‘szunyog pokol’, emlegettek masok, de nem torodtem vele, gondolvan az eddigi helyzetnel ugysem lehet sokkal rosszabb. De lehet. A fenti to mellett sotet, embernagysagu felhoben egyszerre zummogve seregekben repultek, ha meg szunyog alakba is rendezodtek volna, akkor mar nem hiszem el amit latok. Belegondoltam, hogy ezt lehet meg kene orokiteni, de nem, biztos nem allok meg. Kiszivnak az osszes veremet azon a par helyen ami meg szabad/ nincs befujva szunyogirtoval. (Igen, az osszeset!) Mar amugy is volt korulottem egy szunyogfelho ami velem volt reggel ota, szerencsere csak egy reszuk csatlakozott a felhomhoz. Az osszes nagyon ijeszto lett volna :).
A nap vege elott elertem az 1000 merfoldet (whohoo!!!). Kicsit korabban vartam, kilometereket nezek ugye es 1600km-nel mar kerestem a kirakott szamokat. Fejben mindig 1.6-tal szamolok. Csak hat a pontos szorzo 1.609, ami ennel a tavnal mar pont +9 km-t jelent, ami legalabb 2 ora. Hosszu az a ket ora ha mar regota varsz egy kis motivaciot :).
Itt is belegondoltam, hogy csak kene valami frappansabb kepet csinalni, legalabb a szunyoghalot levehetnem, de megint csak gyoztek az osztonok, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogz egy kep miatt szunyogvacsorava valtozzak. Ez igy hiteles, az elmult nehany napban ugy is igy neztem ki.
Ismet beertem a nagyobb tarsasagot, mar sotetedett mikor satrat vertem a kozelukben. Ok mar mentek aludni, igy minden egyes ember szunyogfelhojet megkaptam, aki bebujt a satraba. Medve videk ide vagy oda, a satramban vacsoraztam. Ezek a szunyogok butak, nagyon butak. Folyton belerepulnek a szamba es az orromba. Most mar annyian voltak, hogy nem tudtam volna enni. (Spoiler alert: ismet nem ettek meg a medvek, minden rendben volt reggel.)
PCT kalandok 