Megtett tav: 39 km
Reggelre ugy tunt ennyi volt a fust. Ujra lattam az osvenyt hegyoldalakon kanyarogni, egy hegygerincen athaladva pedig keleti iranyba a latohatarnak csak a fold gomb (tudom, geoid) alakja szabott hatart. Ezert masznak az emberek hegyeket, ezert halad ez a nagyszeru osveny a hegyekben. Valahogy jo erzessel tolt el, megnyugtat ha a messze latsz el.
Eees a boldogsagom egeszen delutanig tartott. Egy kis ereszkedes es nyugati szel megtette a hatasat, ujra fustben turaztam.
Majd ujra egy leegett resz kovetkezett, egeszen szurrealis latvany volt, megint egy masik bolygon ereztem magam. Ilyenkor mikor nagy a fust, a nap mar a fak tetejenel vorosen izzik. Marpedig errefele is magas fak vannak. Mar amikor vannak, ugye. A sok levegoben levo reszecske miatt csak a hosszu hullamhosszu feny jut el a felszinre.
Ez egy kicsit boldogabb latvany, a pici uj fak mar nonek.
Tanulsag: ne akarjatok egy rekord donto nap utan egy masikat. ‘Csak’ 39 km-t tudtam haladni. A tura eleji enemtol most kapnek egy pofont, de hat ez ilyen korulmenyek kozott tenyleg csak-nak szamit. Delutan megfajdult a hasam, ugy tunik ez neha elojon. Tenyleg jo, hogy a turazas, a seta, ennyire alap az emberi szervezet szamara. Vegul is, ezert alltunk ket labra. Hegyet maszni pl biztos nem tudnek ilyen allapotban.
PCT kalandok 