132. Nap – 08.26 – White Pass

Megtett tav: ~30 km

Gondolhatjatok mennyi kedvem volt reggel kikelni a halozsakombol: semennyi. Hallottam, ahogy a satramon kopog az eso, ereztem a levegon, hogy felhoben vagyok es barmim logott ki a takaro alol, az bizony nagyon fazott. Hallottam viszont, hogy fent a hegyen egesz este es reggel is suvitett a szel, mig en vigan elvoltam a vedett volgyemben. A tura elejen szinte minden este a halozsakba bujva aludtam el (a fejem is bent volt a takaro alatt), a Sierra utan viszont tul meleg lett. Azt hittem mar megszoktam a szabadban alvast. Most megint huzamosabb idot el tudtam tolteni ugy bent, hogy nem dugtam ki a fejemet, aludni viszont meg mindig tul meleg volt.

Nagy nehezen ravettem magam a felkelesre, az Oregon ota szokasos reggeli forrocsoki sokat segitett. Meg be voltam takarozva, de mar forrt a viz, es par perc mulva mar gozolgo forrocsoki mellett pakolasztam a satorban. Nem siettem, kb 25 km volt hatra a kerulo osvenybol es este 6-ig volt idom, az infom szerint ekkor zart a bolt ahol a kovetkezo szakaszra valo ellatmanyom vart. Mindig van nalam egy csomo tartalek ziplock (mar csak azert is, hogy ne kelljen mindig a varosban ezt keresgelnem elsokent), most nagyon jol jott. Lecsereltem az osszes regi ziplockot ujra, az elektronikai cuccaimat dupla zacsiba rakam, sot, a nagy pufi kabatom is befert az egyikbe. Megragasztottam a szemetes zsakom lyukjait is (sosem gondoltam volna, hogy egyszer szemetes zsakot fogok foltozni).

Keszulodes kozben sokan haladtak el mellettem, akik este a fent alvas mellett dontottek. A beszamoloik alapjan jo dontes volt, hogy tovabb jottem, allitolag hidegebb es szelesebb is volt az ido, mint itt lent.

Nem haladtam gyorsan. Ha mar hideg van, esik es felhoben vagyok, elfaradni azert nem szeretnek – gondoltam. Raadasul ez a kerulo mar nem a PCT, ami lovaknak is keszult, eleg meredek volt nehany helyen. Allitolag ilyen az Appalachain Trail is: Meredek, esos, es fokent erdoben halad. Miert indul el rajta egyaltalan barki? Ott mondjuk vannak ‘shelter’-ek, kulonbozo felszereltsegu de felulrol mindig vedett alvohelyek ahol legalabb este nem azol tovabb.

Eleg jol volt jelolve vegig az osveny:

Tul hideg es esos volt az ido, ebedelni sem volt kedvem, inkabb ugy dontottem eloveszek mindent, ami menet kozben eheto.

A pakolaszas soran legnagyobb meglepetesemre utolert HappyFeet. Utoljara a tegnapi ebednel lattam elindulni, meg beszeltuk is a masik ket sraccal, hogy valoszinuleg elottunk van. Kiderult, hogy eltevedt: rossz iranyba fordult a tonal ahol ebedeltunk es vagy masfel orat turazott rossz osvenyen, mire rajott, hogy nem a PCT-n van. Delutan 4-re visszaert a tohoz. Ejj. Emberek, ha turaztok, hasznaljatok terkepet! O is csak a Kindle-jen tarolja a terkepeit es mivel azt maceras mindig elovenni, ritkan nezi. Nem egy papirterkeppel probalkozo emberen segitettem mar (persze, a papir terkep a legmegbizhatobb, de valahogy mindig ezek az emberek tevednek el legeloszor), ill. hallottam tobb eltevedos sztorit fokent olyanoktol, akik lustak az elagazoknak lecsekkolni, jo iranyba mennek-e. En minden reggel megnezem a terkepet: milyen iranyban kell majd haladnom, milyen alaku is iranyu hegyek vesznek korul, mennyit kell fel es lefele menni. Egyszeri csekk utan nagyjabol memorizalom is, napkozben csak akkor veszem elo a telefont ha nem vagyok biztos magamban. (Vagy ha epp nagyon faradt vagyok es nagyon ‘Ott vagyok-e mar’ hangulatban fel orankent ellenorzom, hogy bizony meg mindig nem vagy ott). Eddig a legtobb amit rossz iranyban mentem kb 20-30 meter volt (ez is max 2x), majd rajottem, hogy itt valami nem jo, nem ez remlik, es egy gyors csekk utan visszatertem a jo osvenyre.

Ezek a nagy nyilak mondjuk sosem vezetnek felre:

Orultem a talalkozonak: egyedul, vizesen, hidegben, varosba erkezes elott lassabban telik az ido. Ugy dontottottunk, ha mar osszefutottunk a maradek nehany orat beszelgetve tesszuk meg, ugy neha csak repulnek az orak. HappyFeet miutan 3 eve vegigcsinalta az AT-t, elment 2 evre Japanba angolt tanitani, ahol vegigment a 88 Temple Tour-on, majd az El Caminon, onnan jott a PCT-re. Jovore a TA-t tervezi Uj-Zelandon. Nem rossz.

Az osveny vegenel ket valasztasunk volt: autouton setalunk kb 1 orat White Passig, vagy elfogadjuk a fuvart ami stoppolas nelkul megallt, hogy elvisz minket a celunking. ‘Continuous footpath’: erre torekszik az, aki a mexikoi hatartol Kanadaig szeretne folytonosan setalni, tehat nem hagy ki szakaszokat, nem stoppol elore. Az elore stoppolas nalam sosem jott szoba, nem azert jottem. Vannak olyanok, akik hoszabb-rovidebb szakaszokat kihagynak. A legextremebb egy 40+-os no volt, akivel mindig csak hostelekben talalkoztam, az osvenyen soha. Mikor rakerdeztem, kiderult, hogy egesz Eszak-Kaliforniat kihagyta. Nincs ezzel gond, csak mondjuk en ezt USA road tripnek nevezem :). Ahogy a mondas tartja, ‘Hike your own hike’, csinald ugy, ahogy neked a legjobb.

Nekem is van egy lyuk a folytonos setamban: meg a legelejen a sivatagban, az elso 300 km-en tuz miatti lezarasnal elore stoppoltam Idyllwildba. Kihagytam azt a 30 km-t, ahol a PCT le volt zarva, nem setaltam vegig az ut mellett. Igy is alig talaltam valakit aki a Paradise Valley Cafe-tol jott velem jovabb (Pirate /Pat es Nap) es nem hagyja ki az egesz 60 km-t ( a tav felet csak azert, mert nincs kedve). Ott meg nem is hallottam olyanrol, aki ezt vegig setalta, nekem eszembe sem jutott egyedul menni, meg annyira az elejen voltam, azt sem tudtam mit csinalok :). Azt a 30 km-t reg behoztam egyeb osvenyeken mikor a PCT-rol fel vagy le tartottam, azota viszont nincs egy lyuk sem a folytonos setamban. Most mar szigoruan tartom magam hozza, ahogy HappyFeet is, igy nem fogadtuk el a fuvart, lesetaltuk az 1 orat az autout mellett. Ez pl egy veszelyes resze volt a turamnak: sokan halnak meg az ut szelen setalva Amerikaban. Kepzeljetek el az oriasi autokat amiket itt hasznalnak, adjatok hozza a nagy tavolsagokat amiket vezetni kell A-bol B-be, az ebbol adodo kis forgalmu, ritkan kanyargo szeles utakat es egy embert, akinek a koncentracios kepessege limitalt. Sok az ilyen baleset.

Epsegben elertuk a celunkat. White Pass egy sikozpont, a csomagom egy benzinkutkent is mukodo boltban volt. A sipalya aljanal rengeteg sator: ezek nem turazok satrai, ez messzirol latszott: az ide kuldott tuzoltok szallasai ezek, akik itt dolgoznak a kozeli erdotuzon. Erdekes ez a termeszet. Itt, hiaba voltam olyan kozel a tuzhoz, hogy mar a PCT is le volt zarva, semmi fust nem volt, mig Oregonban siman turaztam az osvenyen, megis vagni lehetett a fustot.

Este Katinak koszonhetoen, aki meghivott egy szallasra, agyban, melegben aludhattam (Koszonom Kati!). Nem is ertettem par ora negy fal kozott toltott ora utan, hogy tudok minden nap kint aludni ebben a hidegben. 4-en osztoztunk egy pici szoban: ‘room share’, thru-hikerek eleg csakran csinaljak, en most eloszor – mivel egyedul vagyok, nehez magam melle sok embert szerezni (akik 3-4-en haladnak, azoknak a legegyszerubb). A szobat kiadok nem annyira szeretik, valahol kimondottan tiltjak es maximalizaljak a fo/szoba szamot. Itt nem volt vele gond, 4 fovel asszem kimaxoltuk a helyet.

Beszelgetni akkor is lehet, amikor epp nincs internetunk (a tura 90%-a), ilyenkor a csalade es a baratoke a foszerep.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.