Megtett tav: 16 km
Szokasos resupply rendezes, a kovetkezo 280 km-re. Ismet nem kovetem az atlagot, 3+4 napi kaja helyett egyben cipelek 7-et. A kovetkezo megallo Snoqualmie(3.5 nap), aztan Skykomish/Stevens Pass (4.5 nap). Csak a masodikon lesz csomagom, az elsonel csak azert tervezek megallni, hogy furodjek egyet. Azzal, hogy egyben cipelem 2 szakasz elelmet, kb 40 USD-t sporolok.
White Pass:
Egy 18 eves lany (Upstream) ezzel a pici taskaval turazik. Panaszkodott, hogy most milyen nehez, tele van kajaval. Haha.
A ruhaim ismet tisztak es jo illatuak, a taskam, a cipom es a satram viszont nem szaradt meg, tovabbra is vizesen cipelem oket. Igy a nehez es vizes taska tudataban nem siettem el az indulast, a 30 km helyett csak 16 km-t sikerult megtennem. Raadasul a 3 sractol sem tudtam elkoszonni. Tudtam, hogy hamarosan bucsut kell mondanom nekik, mert visszamennek megcsinalni egy 80 km-es 2 napos szakaszt (Timberline Lodge – Cascade Locks) 3 nap alatt. (Csatlakozik hozzajuk par ismeros, ezert lesznek lassabbak). A pontos tervuket azonban nem ismertem, a kovetkezo Skykomishig tarto reszt meg elvileg ugyan ugy ma kezdtek mint en, szoval ha egyeztettunk volna, akar turazhattam volna tovabb tarsasagban. Hiaba kerdezed ilyenkor a korulotted levoket elhagyott ismerosokrol, a pasik kb a tav fele ota ugyan ugy neznek ki. Itt nem ‘no shave november’ van, itt sokan szandekosan a tura elejetol a vegeig nem borotvalkoznak es nem vagjak le a hajukat. A pasik valahogy a kilokat is sokkal gyorsabban vesztik el mint a nok. Ez azt eredmenyezi, hogy a tav feletol hiaba keres barki ferfi ismerost, a leiras ugyan az: ‘Nem lattad a haveromat? Magas, vekony srac hosszu barna haja es szakalla van, rovidnadragban turazik’. Ez utan altalaban kozos nevetes kovetkezik, mikor mind a kerdezo mind a valaszado raeszmel, hogy ez a pasik 90%-ra igaz.
Mint ez a ket srac aki az AT-n turazott es van egy tok jo notajuk, hallgassatok meg:
Szomoruan tettem meg ezt a par orat. Aki ismerte a sracokat es volt roluk infoja azt mondta, koran reggel indultak, hogy egy 43 km-es szakaszt egyben lenyomjanak a kovetkezo foutig, ahol ismet ismerosok varjak oket. Tehat vagy egy teljes nappal elottem vannak. Ajh…meg az igazi nevuket sem tudom. Ilyen ez a PCT. Nem jelolod be a masikat egybol facebookon, nem kontaktot kersz tole, internetunk sincs az ido nagy reszeben, itt Washingtonban mar tenyleg nincs semmi a megallokat leszamitva. Az osveny egyszeruen nem ilyen. A mostra fokuszalsz es elvezed ahol vagy, akikkel vagy. Ha elvesztesz valakit akivel korabban egyutt voltal, remenykedsz, hogy egyszer meg kesobb osszefuttok. Csak erre a tav vegehez kozeledve egyre kevesebb az eselyed.
PCT kalandok 