Megtett tav: 34 km
Az esti satorhelyem egy szep kis to mellett volt, ahol a naplemente tegnap gyonyoru volt, errol raktam be kepet. A mai reggel pedig teljesen meglepett, parolgott a viz amig keszulodtem, olyan volt, mintha egy film misztikus hangulatkelto jelenetebe csoppentem volna.
Ez a srac pedig az, akivel osszekevernek mikor varosban vagyok. Azt mondta epp nincs hol laknia. Mar vagy masfel eve. Tavasztol oszig kulonbozo helyeken jarja az osvenyeket a kutyajaval es gombakat gyujt (nem csak simat, vicceseket is) es piacokon az arusok mellett a sarokban arulja oket, ebbol el. Telen pedig befogadja a tesoja. Megallas nelkul sorolta melyik noveny eheto azok kozul amik mellett elhaladtunk. Megerositette a mar amugy is eros gyanumat, hogy az itteni es otthoni hajlektalanok kozott eleg nagy a kulonbseg.
Ebednel meg tudtam szaritani mindenemet, 3 nap utan a cipoim is szarazok vegre. Ez az ismeretlen kis allatka pedig ugy dontott megpihen rajtam.
Tobb eloleny is dontott mar ugy, hogy engem valaszt pihenohelyeul. Szallt mar lepke a kezemre es madar a labamra, de ok nem szoktak megvarni mig lefotozom oket. Altalaban ebed kozben tortennek ilyenek, amikor eleg egy fel negyzetmeteres nagyjabol lapos terulet ahova le tudok ulni. Ezeken a helyeken egyertelmuen csak latogato vagyok, az elolenyek kivancsiak ram. Igy maszott ram az egyetlen allat, ami eddig bantott: egy hangya. Nem a pici fajta, tudnak ezek nagyon nagyra noni, foleg a sivatagban es Eszak-Kaliforniaban. Kicsit nagyobb volt ennel es meg a fejevel megegyezo meretu csapragoja is volt. Par perccel ebed utan eros csipest ereztem a felkaromon es gyors levetkozes utan tudtam csak leszedni magamrol a csapragojaval vegig belem kapaszkodo oriashangyat. Nem volt tul kellemes.
Egy hegyet megmaszva el sem hittem amit latok. Mt. Rainer, a kovetkezo vulkan csak ugy hirtelen felbukkant a semmibol. Ha a termeszetben laksz nem szokott csak ugy egy nagy hegy szembejonni. Legutoljara meg a PCT Napok elotti szakaszon lattam messze, nagyon piciben, a fenykepen alig kivehetoen. Azota vagy az ido nem volt jo, vagy az osveny ugy kanyargott hogy nem lattam, igy most meglepeteskent ert.
Sajnos a kep megint nem adja at mennyire monumentalis volt a latvany. Nem csak a legnagyobbnak tunt az osszes kozul amit eddig lattam, tenyleg ez a legnagyobb, 4392 m, egyben Washington allam legmagasabb hegye es a vilag egyik legveszelyesebb vulkanja (a 16 megfigyelt Decade Vulcano egyike).
Ezen kivul osszefutottam TwoPackkel, akit az elozo szakaszon mar lattam parszor, legeloszor meg Eszak-Kaliforniaban talalkoztunk. Akkor meg eselyem sem volt tartani a tempojat, most mar kicsit gyorsabb lettem illetve o is lelassitott, igy tudtunk beszelgetni utkozben. Vagyis, epp musicaleket enekelt nekem (eleg jol), mert epp ilyen kedve volt. Amugy Hawaii-on született es nott fel, a ded nagyanyja eredeti oslakos indian volt. Hawaii egyelore nem szerepel a bakancslistamon, igy nem tudtam konretumrokra rakerdezni, mit hogy erdemes ha valaki eljut arrafele. Kiveve, a Haiku Stairs (Stairway to Heaven) mar korabban szembejott velem az interneten: egy 400 lepcsobol allo gyonyoru hegyeken vezeto lepcso egy masodik vilaghaborus kommunikacios toronyhoz. Sajnos le van zarva, a helyieknek nem tetszik a sok turista arrafele. Azt mondta, ha hajnali 2 korul indulsz, fel tudsz menni, lefele viszont nagy valoszinuseggel varni fognak a rendorok. A kedvuktol fugg, hogy ejnye bejnyevel vagy 2000 USD buntetessel engednek el. Ez igy nem annyira jo moka.
PCT kalandok 