Megtett tav: 23 km
Sietseg ide vagy oda, tul sok volt a finom bogyo utkozben. Kicsit vissza kene fognom magam, valamit a maciknak is hagyni kene, ok is ezeket eszik. Ha medve lennek, tuti ezen a kornyeken nasiznek folyton.
Stevens Passhoz kozeledve athaladtam a helyi siliftek alatt. Ez a 3. megallo Washingtonban, a 3. sikozpont is egyben.
Az utolso lejton lefele mar volt egy kis terero. Az utolso, innen eszakra nem lesz semmi, meg a legutolso megallomban, Stehekinben sem (csak egy nagyon gyenge wifi). Ilyenkor folyamatosan pittyeg es rezeg a telefonom, no nem azert mert olyan fontos ember vagyok es mindenki engem keres, hanem mert a kedves barataim folyton szetspammelik az osszes beszelgetest, minimalis informacio tartalommal. A sok uzenet kozott volt egy meglepetes is. Gretchenek irtak, a hazasparpar, akinek a fia is turazik (TwoCan) es a Rokak egyik tagja. Legeloszor ugye Eszak-Kaliforniaban talalkoztam veluk, aztan egyszer Oregonban. Mivel a Rokak epp most voltak ott, ahol en 3 napja, Snoqualmieben, feljottek hozzajuk (6-7 ora autout az otthonuktol). Majd meg feljebb autoztak ide, Stevens Passhoz (meg ropke 2 ora), csak azert, hogy itt hagyjanak nekem egy csomagot a sikozpont portajan. Hihetetlen. Ha valaki megkerdezi, mi volt a legnagyobb meglepetes a tura soran, a valaszom egyertelmu. Teljesen idegen emberek kedvessege, tamogatasa. A sok trail angel, trail magic, a fuvarok, amik kozul senki nem fogadja el a felajanlott benzinpenzt, neha szallas es tisztalkodasi lehetosegek. Tenyleg nem ertem. (Talan az van mogotte, hogy itt sosem volt szocializmus, az itt elok sosem allam bacsitol vartak a megmentest. Itt mindenki magara van utalva, ezaltal egymast is jobban segitik. Az onkenteskedesnek is nagyobb hagyomanya van itt az USA-ban, mint otthon).
A csomag:
Ez a kedvesseg visszaadta az emberekbe vetett hitemet, bar igazabol ez mar a 0. napon, Scout&Frodonal megtortent. Azota a PCT nem hagyja elveszni, sot, mindig csak radob egy lapattal.
Nem maradt mas hatra, mint eljutni a 26 km-re fekvo Skykomishba, a postara. Csatlakozott hozzam egy Mango nevu vekony lany, rovidnadragban, hosszu, szoke hajjal, mar tisztan. Ezaz – gondoltam (es mondtam is neki), allj csak elore, neked tuti megallnak majd. En a koszos, kinyult ruhaimban valoszinuleg nem vagyok tul meggyozo. Meg igy sem volt egyszeru stoppolni, vagy 20 percbe is beletelt, mire kaptunk egy fuvart. Atvettem a csomagom, a ‘varosban’ (nepesseg: 216 fo) mi mast ettem volna, mint egy hambit (nem volt mas), ittam hozza egy huckleberry shaket, aztan visszastoppoltam a sikozponthoz. Az odafele fuvarom arrol meselt hogy szokott kokainozni, a visszafele pedig legalabb 3 formaban kinalgatta a marihuanat. Ez van, orultem, hogy fuvart kaptam.
Nehanyan a masik iranyban es kicsit messzebb levo Leavenworth-be vettek az iranyt. Erdekessege, hogy a varoskat bajor mintara csinaltak, nezzetek meg a kepeket, tenyleg olyan, mintha Nemetorszagban lenne. Ez most kevesbe motivalt, voltam mar parszor Munchenben, Kanadaig viszont meg sosem setaltam el.
Ismet egy ski lodge volt a szallasom, itt mar volt egy ‘host’ is, aki csinalt nekunk vacsit. Ez mar teljesen hostel hangulatu volt. Kozos vacsi, majd kozos mosogatas. Mar mindenkit ismertem korabbrol:
Balrol jobbra: Extatic (hires arrol, hogy oltonyben turazik, persze a nadrag szarat es a zako ujjait levagta. Upstreammel, a 18 eves lannyal turazott sokat, a Sierraban szinte minden nap talalkoztam veluk), Mango, Splash (nezzetek meg a kepeit: Link. Ilyen az amikor valakinek van egy jo fenykepezoje es tudja is hasznalni.), Debra Uj-Zelandrol (vele eloszor Scout&Frodonal(!) talalkozam), egy srac akinek mar nem emlekszem a nevere pedig mar parszor lattam, es a jobb szelen BearCub.
Kimostam a ruhaimat kezzel, a pinceben le volt valasztva egy helyiseg, ahol ventillatorok es futotest volt kihelyezve, hogy hamar megszaradjon minden. A resupply rendezesre mar nem maradt idom, majd holnap.
PCT kalandok 