145. Nap – 09.08

Megtett tav: 42 km

Talaltam egy kiskanalat es egy fejlampat a satram mellett. Nem irigylem azt, akinek ez most hianyzik. A fejlampa bar rendesen elazott, mukodik.

Nem folyt patak a satram alatt, de az eso reggel is esett, igy mindent vizesen pakoltam el. Este a ruhaim sem szaradtak meg teljesen, mivel teljesen el voltak azva amikor megalltam. Pakolaszas es vacsi kozben mar nem termelt annyi hot a szervezetem.

Ma nem is az eso aztatott tovabb, hanem a novenyek. Az osveny tovabbra is nagyreszt erdoben halad, de ha epp nincsenek fak felettem, ember magassagu novenyzet meg van, ami belelog az utamba.

Derektol lefele ilyenkor csurom vizesre azok, a cipom is jobban elazott, mint egy folyon atkelesnel. Ott miutan kijovok a vizbol, kifolyik belole a viz. Most folyamatos utanpotlast kap a novenyekrol, oldalrol es felulrol. A viz jeghideg, mar az elso 10 lepes utan ugy erzem magam, mintha folyekony jegben slattyognek. Sebaj, hatra van meg 45-50 ezer masik mara, jobb ebbe beletorodni. Amin nem tudok valtoztatni, inkabb megprobalom elvezni. Vegulis, lehetne ez sokkal rosszabb is. Most mar nincs az az idojarasi korulmeny, ami megallitana. Na jo, biztos van, csak nagyon kicsi ra az esely.

A levego paratartalma is nagyon magas, igy meg akkor sem tud megszaradni a mozgastol ami rajtam van, ha epp nem vagyok novenyek kozott. Az osvenyen setalni nem veszelyes, de vannak kidolt fak amiket kerulgetni kell. Az egyikhez eleg meredeken kellett maszni fel es le is (emlekezteto: egy 15-18 kg-os taska tovabbra is a hatamon van). Ezeken nem lehet sietni, mert tul nagy a kockazat, most mar igazan nem szeretnek leserulni. Egy srac akit meg sosem lattam kb elrohant mellettem korabban, majd ezutan a fa utan megtalaltam egy vizforrasnal, ahol elmeselte, hogy elesett, azt hitte nem fog tudni felallni es hogy lehet eltort a keze. Segitseget nem akart hivni, azt sem szerette volna ha egyutt turazunk tovabb es a fajdalom csillapitot sem fogadta el. Felfele menet ujra elrohant mellettem. Remelem epsegben eler a kovetkezo pontig, ahol van civilizacio.

Egy ponton a lefele kanyargo szerpentinen az osveny lathatoan el volt terelve lefele a saros szakadek iranyaba. Furcsa volt, altalaban az ellenkezoje szokott torenni: faagakkal zarjak el a  hegyoldalt, hogy ne akard levagni a kanyarokat. Kivancsi termeszet vagyok, megneztem mi lehet az oka. Hat az, hogy az osveny be volt szakadva.

Remeltem, hogy ebed idore leerek az elottem levo volgybe, ahol talan mar nincs olyan hideg es nagy eso, igy meg tudok allni enni. Eddig ezzel egyszer sem volt gond, mindig ugy jottek ki a nagyon hideg es esos szakaszok, hogy pont varosba erkeztem mire nagyon elkezdtem volna fazni. Tobbszor is ugy dontottem, inkabb nem allok meg enni, mert attol csak rosszabb lesz a helyzet. Most meg 2-3 nap amig a kovetkezo megallomhoz erek, igy a nem eves nem opcio. Hiaba voltam atfagyva, nem vart par ora mulva a meleg lakas, radiator, vagy szaraz ruhak. Marad az optimista hozzaallas es a rajtunk kivul allo tenyek elfogadasa. Ez van. Hideg es eso. Nehany fa alatt talaltam egy olyan pontot ahol csak kicsit esett ram az eso, lefagyott kezekkel probaltam elkesziteni az ebedemet. Egy meleg leves ilyenkor eletet ment, bar teny, alig mozgo ujjakkal kicsit nehezze valik minden amit ezert meg kell tenni. Ilyenkor nem nyilnak a csatok es a zipzart sem tudod rendesen lehuzni a ruhadon. Az 5 ujj max kettokent funkcional: van egy alig mozgo huvelykujjad es a tobbi, ami alkalmatlan barmilyen finommotoros funkcio betoltesere. Eroltettem a mozgasukat, bar nehany esetben kicsit feltem, hogy eltorom az ujjaimat. A rossz mozdulatokbol eredo fajdalmakat sem ereztem, fogalmam sem volt a taskabol ki/be pakolasnal epp merre hajlanak. Nagyon nem irigylem azokat, akik stovelessek, tehat nincs gazuk es gazrozsajuk ilyen idoben. Nem er annyit az a par megsporolt gramm. Fajdalmasan sok ido telt el addig amig elkeszult a kis ramen levesem, de minden porcikamat atmelegitette. A nap fenypontja volt az a par perc, amig szurcsolgettem. Amig a levesem/foetelem elkeszul, meg szoktam enni az ebedre szant feherje forrasaimat: beef jerky, tonhal es sajt. Erre most nem volt eselyem, mivel nem tudtam kibontani a csomagolasokat. A leves utanra maradt minden, ami azzal jart, hogy mire teljesen befejeztem az evest ujra kihult a testem. Nem tudott eleg hot termelni egy helyben ulve, vizes ruhakkal. Nagy nehezen, megint alig mozgo kezzel osszepakoltam mindent es alig vartam, hogy mehessek felfele a kovetkezo hegyre. 20 perc. Ennyi kell kicsit eroltett menetben es nem fogok fazni. Mar sokszor lemertem. Ha nem lesznek novenyek es felho akar meg el is kezdhetek megszaradni, bar ebben nem remenykedtem. Sajnos par perc utan meg kellett allnom vizet szurni, mert ebednel elfogyott az utolso csepp innivalom is. Most nem tudtam vizforrashoz igazitani a megallot, inkabb szaraz helyet neztem. Ami azt jelentette, hogy a nalam levo osszes vizet elhasznaltam, inni sem tudtam az eves utan. (Szandekosan tartogattam az esetleges vizforras nelkuli ebedre fel litert delelott). Ujabb macera kovetkezett, ami a megszokottnal sokkal tobb idot vett el: taska le, vizszuro elo, es mehetnek az amugy is lefagyott ujjaim a jeges patakba. Ennel mar ugy sem tudok kevesebbet erezni veluk. A vizszureshez erot is kellene kifejteni a tenyereddel, hogy atnyomd a vizet a szuron, ezt most probaltam kreativ testhelyzetekkel megoladni, nagyjabol sikeresen. Lassan, de biztosan. Folyadekpotlas ide vagy oda, kicsit szomjas is voltam, semmi kedvem nem volt atfagyva inni a hideg vizbol. Minden egyes kortytol csak meg jobban faztam. Inkabb visszaszenvedtem mindent a helyere es haladtam tovabb. A hangulat legalabb Jurassic Park szeru volt.

Talalkoztam a lengyel sracokkal, mindketten rovidnadragban ultek es ebedeltek. Rossz volt rajuk nezni, latszolag is at foltak fagyva es panaszkodtak is errol. Lesz holnap/holnap utan egy kerulo erdotuz miatt, ahol van ket opcio: az egyik, hogy vegig setalod az egeszet, a masik, hogy hajora szallsz, ami elvisz a kovetkezo varoskaba, igy es megsporolsz egy fel napot. Egyelore meg mindig a setat tervezem – majd meglatjuk hogy alakul az idojaras addig. Ok mar feladtak ezt a tervuket, a hajo erkezehez igazitjak a sebesseguket.

Mindenkinek a fantaziajara bizom, hogy elkepzelje, hogy lehet ilyenkor elintezni az alapveto biologiai szuksegleteket. A problema ott kezdodik, hogy ha pisilned kell, nem tudod kigombolni a nadragodat majd lehuzni a cipzart. Elobb utobb persze sikerul, csak ez is egy kihivas a nap soran.

Egy szakaszon kesobb kicsit felszakadozott a felhozet, igy lattam a korulottem levo hegyeket.

Az erdotuzet es a fustjet is, amit ki fogok kerulni. A kep majdnem kozepen latszik a fustolgo hegyoldal.

Nem annyira kozel mint tegnap, de ma is lattam mormotat. Akkorat, hogy eloszor azt hittem egy kisebb medve fut felem. Nem is vett eszre, igy egy ideig figyeltem, ahogy falatozik a bogyokbol. Neki is teljesen kek volt a szaja.

Mivel nem akartam napot veszteni, haladnom kellett a tavot illetoen. Sajnos sok extra ido elment azzal, hogy lassan tudtam csak barmit megoldani. Le lehetett volna vagni a PCT egy reszet egy folyon atkelessel (ezt volt regen a PCT), de allitolag ez az eletveszelyes kategoriaba esett, uj helyen jeloltek ki az osvenyt.

Masreszt sokan elegge komolyan veszik ezt a ‘ne vagd le az osveny’ dolgot.

(Homemade Wanderlust Dixie kommentje)

Nem vagtam le semmit, vegig setaltam az uj, hivatalos osvenyen oriasi fak kozott. Ki erti ezt? Utoljara Kaliforniaban lattam ekkora (es meg sokkal nagyobb) fakat. Jo lenne tudni mitol fugg epp melyik fajta milyen korulmenyek kozt szeret ennyire megnoni. Ezen kivul egeszen Oregonban ereztem magam, mivel par km-en keresztuk amig a folyo melett haladtam, az osveny teljesen sik volt.

Fejlampaval kerestem a satorhelyemet. A folyon, hol egy korabbi ponton a nem hivatalos PCT-n at lehetett volna kelni, itt volt egy hosszu hid. A hid alatt pedig egy sziget, ahova be lehetett ugralni koveken. Mivel mar teljesen sotetben ertem ide, fejlampaval, kicsit bizonytalan voltam, hogy a jo helyen probalkozom-e az atkelessel, de sikeresen atjutottam es talaltam egy sima feluletet a satramnak. Mivel tegnap este, ma reggel es szinte egesz nap esett, a sator csurom vizes volt. Probaltam ugy belepakolni, hogy a tobbi cuccomat ne aztassa el, az alvo ruhakat es halozsakot csak a legvegen vettem elo, mikor a matracon ulve mar nagyjabol szarazon tudtam oket tartani. Nem voltak mar teljesen szarazok, kicsit nedves mindenem, de valoszinuleg meg igy is eleg melegen fog tartani ejszaka. Azt csak remelem, hogy holnap jobb ido lesz, mert meg egy ilyen nap utan nem vagyok biztos benne, hogy ez ugyan igy lenne.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.