147. Nap – 09.10. – Stehekin. Ja, es a medve.

Megtett tav: ~33 km kerulo osveny

Szokas szerint a napfelkeltevel indultam, tehat meg sotetben pakoltam ossze. Huvos volt a reggel. Ejszaka esett egy kis eso, de nagyobb vihar nem volt, mire elindultam, mar tiszta volt az eg. Ugy dontottem nem veszem fel a fantasztikus Frogg Toggs esoruhamat, mivel mar elegge szet van szakadva. Az elmult napok konstans esoben turazasa kicsit megviselte. Mar az is csoda, hogy ez a 15 dolcsis Amazonos szerzemenyem eddig kibirta a turat. Raadasul ha esetleg felmelegszik egy kicsit az ido, fel ora mulva allhatok meg levenni. Ehhez semmi kedvem. Rossz dontes volt. Minden osvenyre belogo novenyzet csurom vizes volt. Marpedig a nem PCT osvenyek arrol is hiresek (nyilvan a nagyvarosokhoz kozeli nepszeru hetvegi fel napos utvonalak kivetelek), hogy a termeszet jobban visszavette a teruletet, neha ugy kell magad atverekedni a novenyek kozt. Pillanatok alatt csurom vizes lettem.

Egy volgyben haladtam felfele, ket oldalt hegyek, elol a megmaszasra varo hegygerinc. Egy ido utan elertem a fak hatarat es vegre csak terd alatt folytatodott a hideg vizes aztatas. Meg kicsit feljebb mar csak sziklak lesznek, semmi novenyzet. Mar epp elkezdtem volna magamat sajnaltatni a hideg, a viz es a maszas miatt, mikor hirtelen hangos zugasra lettem figyelmes. Jobb oldalt a hegy tetejerol elindultak a kovek lefele oriasi robajjal es porral. Leginkabb egy lavinara hasonlitott, csak epp sziklakbol. Szikla-lavina. Par pillanat alatt felmertem, hogy ez szerencsere mogottem van es ha el is erik a gurulo sziklak az osvenyt, akkor sem engem talalnanak el. Tatott szajjal figyeltem es hallgattam. Sosem lattam meg ilyet. Oszinten szolva, ezzel eddig nem szamoltam mint veszelyforras. Mostanaig. Jobban megfigyelve a tajat nem ez volt errefele az elso, nehany szikla-folyas eleg kozel is van az osvenyhez. Nem is tudom mit csinalnek, ha pont felettem indulna meg egy ilyen. A taska nelkuli futas lefele eleg eselytelen probalkozas lenne. Meg Kalifornia vegen belefutottam nehany favagoba, pont akkor dontottek ki egy fat, mikor elhaladtam mellettuk. Az is hihetetlen hanghatassal es porral jart, ereztem a legaramlatot ami megcsapott, nehany kis faag es egy csomo por meg nekem is csapodott, amik a kidolt es a kidolt fa altal eltort fakrol tortek le. Persze, a sok film miatt ilyenkor hajlamos azt gondolni az ember, hogy o majd el tud futni, ki tudja kerulni az ilyen hirtelen jott veszelyforrasokat. El kell hogy keseritsek mindenkit, ezek bizony sokkal gyorsabban tortennek annal, mint hogy emberi reflexekkel le lehessen reaglni oket. Nem, akkor sem lehet, ha nagyon jok a reflexeid. Ez puszta szerencse. Ha meg epp el is ugranal egy kidolo fa elol, megsebesitenenek a letort agak amik szanaszet szorodnak. Szoval, belegondolva a kiszolgaltatottsagomba kicsit megszaporaztam a lepteimet.

El is ertem a hegygerincet, ahonnan jol lathato volt: a kovetkezo volgy vegen, ahova tartok, Stehekin kornyeken, epp esik.

Szuper. Egy meglepoen meredek lefele utan ujra bekerultem a novenyek koze. Ennyire meredek talan csak a Sierra volt eddig, koncentralnom is kellett, hogy ket labon maradjak. Szoval a novenyek…ujra csurom vizesre aztattak, de annyira, mint eddig soha. Az egesz nadragom elazott, a felsoim is. Minden bizonnyal en voltam erre az elso ma, senki nem itatta meg fel ezeket a nagy cseppeket, ram vart mind. Komolyan elkezdtem felni, hogy egy felfazast kockaztatok, bar a kockaztatas nem igazan jo fogalom. Most nem tudtam mashogy donteni, ami mas kovetkezmenyekkel jart volna. Nem volt mas valasztasom, mint tovabb haladni. Tudom, ez is midig igy van, de amikor komoly a tet mindig eszembe jut. Masik ruham nem volt, ilyen korulmenyek kozt nem segitene az egy reteg mar sok helyen elszakadt esonadragom. A megfazas meg oke, az nem szokott annyira ledonteni a labamrol, de sajnos otthon a felfazas eleg gyakori betegsegem, foleg nyaron a legkondik miatt. Hideg es eso ida vagy oda, szerencsere a turat eddig megusztam. Ha felfazok hat felfazok, majd aggodok a kovetkezmenyek miatt akkor, ha mar megortent a baj. Kicsit kesobb az esofelhok kozelebb jottek hozzam es elkezdtem felulrol is azni. A kezeim teljesen atfagytak, ugy dontottem -most eloszor a tura folyaman – hogy elrakom a botjaimat.

Apropo turabotok. Tudom, a magyarorszagi turazo kozosseg ezt meg nem nagyon erti, otthon folyton jonnek a kerdesek, hogy “Es, tenyleg hasznal?”. Itt egy kicsit mas a kultura, a legultralightabb turazoknak is van legalabb egy. Egy kezemen meg tudom szamolni hany thru-hikert lattam botok nelkul. Varjatok csak, mig otthon meglattok a hiker boxbol szerzett hiper-szuper ultrakonnyu napernyommel turazni. Kivancsi leszek, hogy neznek ram majd a Keken a borsodi kis falvakban, mikor ‘sibotokkal’ es esernyovel setalok, mikor sut a nap. Haha.

A Big4-on kivul (hatizsak, sator, matrac, halozsak) szinte minden megkerdojelezheto, hogy van-e ra szukseg egy ilyen turan. Sok ultralight ugye meg is kerdojelez mindent, de a turabotok tekinteteben az egyetertes szinte egyhangu. Kell. A botok nem csak egyensulyozni segitenek, leveszik a terheles egy reszet is a labadrol, ill egy csomo mindenre jok meg (link). Olvassatok el, nem akarom leforditani a cikket. Egyes tanulmanyok szerint gyorsabb is leszel tole (link), bar ezzel vitatkoznek, a kenyelmes atlag sebessegedet lehet megnoveli, de van az az eroltetett menet, ahol mar hatrany. Minden elonye ellenere, ha esik az eso, lefagynak a kezeim, igy raerositettem oket a taskamra. Igy felvaltva tudtam melegiteni az atfagyott ujjaimat a ruhaim alatt hasamnal. Ezt a modszert meg a Knife’s Edge-n fejlesztettem ki, mikor a feltamado szel miatt uj satorhely utan kellett neznem, elazva, atfagyva. Ahogy haladtam lefele a volgyben, a folyo menten, az egyre duzzadt. Az utolso atkelesnel mar egy jelentosebb patakon atkeles kovetkezett. Meg sem neztem, van-e opciom szarazon atkelni. Mar ugy is annyira vizes vagyok, mintha usztam volna. Ha lett is volna egy kidolt fa, az ilyenkor vizesen sokkal veszelyesebb, mint belegazolni a folyoba. Nem csereltem cipot, nem turtem fel a nadragom szarat. Felesleges lett volna. Nosztalgiaval gondoltam vissza a Sierra-beli aggodos elso atkelesekre. Most mar nem hat meg egy ilyen kisebb patak. Volt ennel sokkal rosszabb. Combkozepig elsullyedtem, majd konstataltam, hogy ez bizony szinten egyszerubb lenne botokkal. A sodras eros volt es a kovek is csusztak a meder aljan. 3 ponton tamaszkodni sokkal biztonsagosabb, mint ketton (ilyenkor ugye a ket botot ossze kett fogni, mintha egy lenne). Mindegy, a folyo kozepen mar keso volt meggondolni magam, igy lassan, de biztosan atkeltem a masik partra.

Mint kiderult azas szempontjabol ez volt a napom legrosszabb resze. Az eso elallt, nem volt tobb folyon atkeles, es talalkoztam szembe jovokkel is, akik elottem mar felitattak a viz nagy reszet a novenyekrol, igy lassan, de biztosan elkezdtem szaradni. 3 ora turazas kellett, de mindenem csontszaraz lett. A nadragom es a cipom is, a zoknimmal egyutt. Nem tudok betelni ezzel a testho dologgal. Nagyon kiraly. Kora delutan, mar boven a megszokott ebed idom utan ugy dontottem mar mozognak annyira az ujjaim, hogy tudjak enni. Elovettem mindent, ami menet kozben eheto (barmi, amit nem kell fozni, pl a tonhal konzerv kanallal is ilyen). Epp vegeztem, mikor azt vettem eszre, hogy egy medve fut lefele a hegyoldalrol, pont felem. Igen, egy igazi medve, nem egy nagyobb mormota. A szivem elkezdett hevesen dobogni, masodperc toredeke alatt eszembe jutott, hol tartom a kesemet. A taskam bal oldali pantjan log egy karabineren, hogy jobb kezzel a leheto leggyorsabban elerjem, ha szuksegem lenne ra. Kb ugyan ennyi ido alatt felmertem azt is, hogy erre most (meg?) nincs szuksegem. Helyette beugrott a szukseges scenario: biztonsagos tavolsagban levo medve (kb 15m), ami nem vesz eszre teged: Elso pont: Hivd fel magadra a figyelmet. Rakiabaltam, majd mozdulatlanul vartam a hatasat. A kettes pontra (tunj nagynak es meg hangosabbnak, emeld fel a botjaidat, mutasd neki a taskad) mar nem volt szuksegem. A botjaim amugy is, mint emlitettem, a tura soran eloszor, a taskamra voltak erositve. A maci leult, elforditotta a fejet, majd ugy dontott visszamaszik a hegyoldalra. Mondanam, hogy veszelyes helyzet volt, de nem volt az. Szerintem epp jatek kozben zavartam meg, olyan mokasan futott lefele. Sajnos kepem nincs, nem tartozik a tuleles elso pontjai koze egy jo selfie, de higyjetek nekem. A maci ott volt:

Egeszen feldobta a napomat. Az elso igazi medvem amit eloben latok termeszetes elohelyen. Vegre. A tokeletes medve: igazi fekete, meg veletlenul sem barna szinu, hogy elbizonytalanodjak a fajtajat illetoen. Nem volt nagyon nagy, inkabb olyan erett tinedzsernek mondanam (1.3- 1.5m hosszu, szoval az is lehet, hogy csak nosteny volt), raadasul a kiabalasom utan egybol menekulore fogta a dolgot. Pont ilyen medvet szerettem volna latni.

Par perc mulva, meg az elmeny friss hatasa alatt voltam, utolert TwoPack. Woho! Ismet megoszthatom az oromomet vele, bar most inkabb kicsit irigykedo reakciot kaptam, mivel o sem latott meg sosem medvet, csak szeretett volna. Jol lattam a labnyomok alapjan, hogy nincs elottem. Egy ismerose meghivta egy esti szallason alvasra Holden Villageben, igy modositotta a tervet es inkabb ott maradt. Ma pedig siet az altalam is celnak tartott peksegbe Stehekinbe, igy csak par percet beszelgettunk. A stehekini peksegre mar Carrot Quinn konyve (link) ota kivancsi voltam, mert eleg jokat irt rola. Illetve, a Sobo-k mar Oregon kozepe ota emlegettek nekem, hogy ezt nem lehet kihagyni, igy a kivancsisagom meg jobban nott. Ez lett hivatalosan is a legregebb ota emlegetett hely, ahol enni lehet. Az eddigi amerikai ‘peksegek’ amikkel talalkoztam (bar nem igazan voltak errefele a vilag vegen, sokkal konnyebb hamburgeres helyet talalni), maximum egy otthoni kavezonak mentek el. Par suti, azok sem tul extrak, semmi sos.

A kerulo vegen elertem a bekotoutat, ahol bar jar valami fele hivatalos busz, nem ertem el a napi parszori menetrend szerinti jaratot, igy maradt a sietos seta.

Nem volt rossz, sot, nagyon jo volt amit kaptam, bar egy otthoni peksegtol azert messze volt. Barmelyik altalam ismert europai nemzet atlagos peksegeben tobb mindent talaltam volna ami tetszik, bar ehhez hozza tartozik, hogy inkabb a sos dolgokat szeretem, mint az edeseket.

Jollakottan indultam tovabb. Siettem a postara, pont oda is ertem zaras elott. 2 csomag vart a dobozhalmok kozott. Az eslo hely, ahol elektronikus nyilvantartas volt es a postas ctrl+F-fel pillanatok alatt megtalalta a csomagjaimat. Vegre nem volt gond a 3 nevembol, es abbol, hogy a Simon reszet nezik mindig a keresztnevemnek. Ez mar itt kerem szepen a jovo. Szukseg is van egy excelre ennyi doboz kozott.

Egyikben a resupply, masikban a Sierra utan feleslegesnek itelt cuccaim. Ekkor voltam a legnagyobb melypontomon, es mielott komolyan elgondolkodtam volna a feladason, inkabb megszabadultam par cucctol es szereztem egy uj cipot. Na meg nyilvanossa tettem a blogot. Mukodott a recept, itt vagyok kb 160 km-rel a vege elott. Utolag is koszonom mindenkinek a biztatast.

Utolso resupply rendezes.

Tudtam mosni, vegre mosogeppel es nem kezzel. Mondjuk most mar siman kibirtam volna a vegeig enelkul is. Az itteni hiker boxot pedig csak a postas segitsegevel sikerult megtalalnom, az egyik teljesen atlagosnak kinezo bear box volt az. Beszereztem egy pici dobozos bort a jovobeni unnepleshez. Meglepo modon fel voltak keszulve, volt kicsi pezsgo, kicsi sor, es kicsi bor is. Az meg nem erdekel, hogy az emberek altalaban pezsgovel szoktak unnepelni, en a bort szeretem :).

Stehekin: hegyekkel korulvett, toparton fekvo kis telepules.

Hasonloan Holden Villagehez, ide sem lehet autoval eljutni. Az opciok: hajon a Chelan tavon keresztul, turazva a hegyeken at es hidroplannal, ami le tud szalni a vizen. Van vagy 30 km-nyi beton, ut es nehany autot is lattam (allitolag hajoval hoztak ide oket), de pl nem kell hivatalos rendszam rajuk, mert ugy sem kozlekedhetnek az allami utakon (nincs kozvetlen kapcsolat az orszagutakkal).

A gyerekek biciklivel jarnak iskolaba.

Na jo, ez a regi suli, az uj ott van a fak mogott.

Az idojarasrol a helyi rangernel erdeklodtem, aki egy kinyomtatott lapot vett elo. Kb 2-3 napra innen Hart’s Passnal fent este mar ho varhato. Ajaj.

Termeszetesen itt mar semmi terero, sot, fizetos a wifi is, max 250 MB, es a vilag leglassabb kapcsolata jar erte. Nagy nehezen mindossze 1 uzenetet tudtam elkuldeni, amiben csak annyi allt, jol vagyok es kb hany nap a hatar. Amiket nekem kuldtek csak hianyosan kaptam meg. Az eg aldja a facebookot, aki kulon lefejlesztette a messenger alkalmazast, nem kell a fb app-ban uzengetni, az ugyanis ilyen lassu netnel nem tolt be. Mire mindennel vegeztem, megszereztem a satrazashoz szukseges engedelyt, (nem lehet am csak ugy barhol satrat verni, engedely kell + ki van jelolve thru-hikereknek az egyik kemping egyik resze), mar besotetedett.

Fejlampaval kerestem az ismeretlen kempingben a kozos satorhelyet, sikertelenul. Gondoltam majd megjegyzem a tabor terkepet es odatalalok, nem csinaltam rola fenykepet. Ez valoszinleg nappal sikerult is volna, de fejlampaval kudarcot vallottam. A kemping egy teljesen ures reszen felallitottam a satramat, egyedul, de volt kozel par epulet, ahol volt egy kis mozgas. Most kivetelesen emberek miatt aggodhattam este, kinezem az itteni rendszerbol, hogy ha rossz helyen satrazom akkor az ejszaka kozepen elkuldenek mashova. Aki nem tudja belekepzelni magat: nem lenne annyira jo moka a felallitott satrat, felfujt matracot, kipakolt cuccokat ujra visszarakni a taskaba, feloltonzni a halozsak nelkuli lethez es ujra felallitani mindent mashol. Ismet csak remenykedtem a nyugodt ejszakaban.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.