Megtett tav: 31 km + 17.3 km off trail = ~48 km
Atlagos nap: eves, turazas, eves, turazas, eves, alvas. Masnap ugyan ez. Az idopontok es idotartamok valtoztak, attol fugg melyik szakaszon voltam epp, de a forgatokonyv minden nap ez volt. A sivatagban meg 6-7 kozott keltem, es korabban megalltam. Az elmult hetekben az ebresztom 4:30-kor csorgott, utana hajnalban irtam egy kicsit a blogot (lefekves elott ez sajnos mindig elalvasba fulladt, volt hogy egy szo kozepen), 5:30-kor jon a nap legnehezebb resze: ki kell kelni a jo meleg halozsakbol es el kell kezdenem keszulodni a hidegben, 6:30 korul indulas. A reggeli hideg zabkasa elfogyasztasa alatt meg egyszer atnezem az aznapi szakaszat, vizforrasokat, emelkedoket, tavokat, a terkepet (memorizalom, amit elozo este reszletesen atneztem). Csak hogy tudjam, mi var ram es ne kelljen folyton terkepet nezegetnem. Indulas utan fel oraval mar mindig ehes szoktam lenni, de kb 9-ig vagy 10-ig ki kell birnom. Ekkor megeszem a magok egy reszet, majd kicsit kesobb egy Cliff Bart. Delben 1 oras ebedszunet, par ora mulva a magok masik fele es ha voltam olyan ugyes akkor a Cliff Barbol meg volt egy kis maradekom delutanra. A vizszuresek szamat a Sierra ota probalom minimalizalni, nagyon sok idot el tud venni. Taska le, palackok elo, szures, majd minden vissza. Ha a korulmenyek engedik, 2-szer allok meg maximum. Delben, majd lefekves elott. Az, hogy ez epp hogy sikerul, a szakasz donti el. A deli azert optimalis, mert akkor nem kell ebedhez cipelni a vizet, az estinel pedig a vacsihoz is szurok, es masnap reggelre es delelottre is. Osszessegeben igy sokszor van nalam 3-3.5 fel liter, ami kicsit tobb, mint az indokolt, de legalabb idot sporolok. Este megallaskor jogazom par percet. Feltav utan jottem ra, hogy nehany napudvozlet ugy megnyugtatja a szervezetemet, mintha 2-3 oraval kevesebbet turaztam volna. Furcsa dolgokra kepes ez a joga, erre mar otthon is rajottem. Nem veletlenul hianyzik nagyon. Neha meg egy kis erosites is belefer, nehany fekvo es hasizom gyakorlat. Ezen jo par turazo meglepodik – mindenki tudja, hogy hasznos lenne, csak senki nem veszi ra magat, hogy 40+ km-ek utan meg plusz kaloriat egessen. Csak vesztem a kilokat, de a vekony izmok nelkul nem szep. Valoszinuleg szelmalom harcot vivok, de probalkozni azert lehet. Ezutan satorallitas, kozben felrakom a vizet foni a vacsihoz, es mire mindent elrendezek, kipakolok, felfujom a matracomat, mar kesz is a meleg rizs/teszta. Vacsi kozben atnezem a holnapi szakaszt, alaposan, kommentekkel, tavokkal, iranyokkal. Ezutan tisztalkodom, majd atoltozom es bebujok a meleg halozsakba. Innentol masodperek kerdese, es mar alszom is.
Ma is hajnalban keltem, 4:00-kor csorgott az ebresztom. Ez mar nem egy atlagos nap. Meg a nepfelkelte elott indulni akartam, nehogy valaki megtalalja a tilosban felallitott satramat. Nem tudtam kialudni magam a tegnapi kesoi fekves miatt, de most mar nem szamit. Valami megvaltozott bennem. Mar Stevens Pass (elozo megallom) utani elso nap ereztem, hogy mashogy allok a turahoz, mint addig. Nagyon kozel vagyok Kanadahoz, mar szinte erzem az illatat. Mar nem akarom elvezni a termeszetben toltott idot. Mar nem akarok este tarsalogni lefekves elott senkivel, mindig sotetedesig turazok. Meg a sivatagban, a legelejen az elso honapban volt par olyan motivalt pillanatom, amikor ugy ereztem ‘Ma elmegyek Kanadaig!’ illetve ‘Meg sem allok Kanadaig!’. Persze ezek csak a flow es tulhevultseg pillanatnyi (par oras) erzesei voltak. Tisztaban vagyok a fizika alapveto ut/sebesseg/ido kepletevel, es arra mire vagyok kepes. A nap mindig lement, eljott az ejszaka es en minden este lefekudtem aludni. Sosem a ‘ma’ volt az, amikor elerem Kanadat. Most viszont minden mas lett. Elindultam az utolso tervezett megallomtol. A PCT-ig meg 17.3 km van hatra. Ilyen messze van Stehekin az osvenytol. Senki nincs rajtam kivul, aki ezt a tavot lesetalna. Persze, aki ugyes volt, elozo nap felsetalt az osvenyig,a shuttle busszal lement Stehekenig, ma reggel felszallt a buszra es ugy ment fel vissza az osvenyig. Ez a gyors emberek kivaltsaga, akik tudtak a menetrendhez igazitani az erkezesuket, illetve azoke, akit nem erdekel mennyi penzt koltenek. Draga ez a shuttle jarat. Egy ut 8$. Nekem marad a seta. Na meg amugy is. Alig van hatra 130+ km. Tenyleg ez a 17 szamitana ~4100 megtett km utan? Nem hiszem. Nekem legalabbis biztosan nem. Most mar minden egyes lepesnek orulok, ami meg hatra van. Akkor is, hacsak egy kavicsos uton setalok felfele kulonosebb kilatas nelkul, nem a PCT-n.
Ugy tunik az idehozott autokat el mar nem viszik, akkor sem, ha mar nem toltik be a funkciojukat.
Tehat hatra van meg 130 km PCT, a tuz miatti kerulo osveny osszesen ehhez ad 6.3-at es meg 17.3 mig felerek az osvenyig. ~154 km. Ez mar csak egy kicsit tobb, mint egy Kinizsi 100. Ennel hosszabb tavokat futnak(!) le emberek egy huzamban. Jo, nincs ott a hatukon a 15-20 kg-os taska, de akkor is. Ott van a hazai pelda, a mar emlitett Kor (152 km). Emlékeztek, még Mt. Whitneynel irtam a Lowest to Highest (link: L2H) turautvonalrol, ami az USA legalacsonyabb pontjatol (Death Walley, Badwater) indul es a kontinentalis USA legmagasabb pontjanal er veget. Na ugyan ezt, bar kicsit mas utvonalon szinten lefutjak emberek, (Badwater verseny) 217 km. Vagy a Spartathlon (246 km). Az elobbin tavaly Lubics Szilvi 4. lett, a masodikat haromszor megnyerte. Jo, kerdezhetnetek, hogy jovok en ahhoz, hogy Lubics Szilvivel egy blogposztbam emlegessem magamat? Hat motivacio szinten, bizony, ilyenkor ezek a teljesitmenyek (is) adnak erot. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy most tenyleg meg sem allok Kanadaig.
Reggel meg betertem a peksegbe, az allabbi ellatmannyal indultam utnak:
Az uton felfele haladva megelozott a mar emlitett shuttle jarat, tele turazokkal. Sokan voltak, nem lattam kik, csak tippjeim voltak. Ugy szamoltam kb 2 oraval leszek csak mogottuk, akar be is erhetem oket meg ma. Meg sem alltam ebedelni, beosztottam a peksegen szerzett finomsagokat. Mint mondtam, ez mar nem egy atlagos nap. Nem a megszokott etelek, nem a megszokott idoben = hasfajas. Sebaj, a turazas majd segit. Mindig, mindenen segit.
Sajnos errefele eszakon az osszes huckleberry leerett. Nincs mit nasizni :(.
Mai szinek es egy kis hid amin at lehetett kelni a koveken ugralas helyett.
Volt egy minimum tav is amit teljesitenem kellett ma. 28 km-en keresztul a satrazas engedelykoteles lett volna a PCT-n, mivel a North Cascades Nemzeti Parkban nem lehet csak ugy barhol satrat verni. Ilyet szandekosan nem kertem, megadva magamnak a motivaciot a korai kelesre es a gyors haladasra. Sotetedes hataran ertem el az engedelykoteles szakasz veget, ekkorra mar eleredt az eso. A nevehez huen esos Rainy Pass kozeleben fejlampaval szurtem vizet az esoben, hidegben, a kezeim ismet lefagytak. Mondanam, hogy hianyzott az erzes, de nem igazan. Nagy tervek ide vagy oda, a megallast fontolgattam.
Par hettel ezelottig, mikor a tuz miatt lezartak a hatart, a PCT itt veget ert. Egy trail angel kihozott ode egy mini-monumentet azokank, akik nem tudnak elsetalni a hatarig. Cuki.
Egyetlen turazoval talalkoztam ma delutan, akit meg soha eletemben nem lattam. Egy azsiai ficko fekudt az osveny kozepen, aggodtam is, mikor meglattam, mi tortent vele. Aludtam mar en is centikre az osvenytol, de az osveny kozepen meg soha, es masoktol is azt hallottam, max ejszaka csinaltak ilyet, mert nem volt egy sik terulet ahol fel tudtak volna allitani a satrukat. Most azert volt par laposabb resz, nem egy meredek hegygerincen vagy hegyoldalon haladtunk. Kiderult, hogy csak almos volt egy aludt egyet. Tudnak furak lenni ezek az azsiaiak. Rajta kivul egy arva lelket nem lattam, pedig az a busz ami megelozott reggel, tele volt. Ennyire gyors lett volna mindenki? Meg sotetedes utan sem lattam egy satrat sem, pedig nagyon szerettem volna nem egyedul aludni. Rainy Passnal athaladtam a betonuton, az utolson, amit keresztez az osveny a hatar elott. Volt aki meg itt tervezett egy megallot, az elso no aki anno egyedul vegigment a PCT-n erre lakik es szivesen latja a megpihenni vagyokat. Nekem mar nagyobb pihenes nem igazan jart a fejemben, de igy estere egeszen kimerultem es mint emlitettem, mar elegge hideg is lett. Nem akarom ugy befejezni a turat, hogy elmegy tole a kedvem. A keresztezodesen atkelve bizonytalanul kerestem az osvenyt. A szeles, lebetonozott ut masik oldalan a fejlampa szuk fenyalagutjaval csak tippem volt, merre kellene tovabb haladnom. Talatam egy trail regisztert, de nem voltak benne ismeros nevek. Illetve egy osvenyt is talaltam, de PCT jelzes nelkul. Ki tudja, lehet van masik osveny is. Jobb lenne latni a kornyeket reggel, vilagosban. Talaltam egy satrat – ismeretlen, de juhu, nem vagyok egyedul!- , es egy lapos helyet a sajatomnak, igy ugy dontottem megallok.
Satorallotas kozben mindenem elazott, de hat mint emlitettem, innen mar nincs ami megallitana. Jol esett a meleg vacsi, kozben, mint mindig, atneztem a holnapi szakaszt. Holnap akar meglehet. Ha nagyon akarnam, 24 oran belul be lehetne fejezni a PCT-t. Jo, az nem holnap, hanem reggelhez kepest 24 ora, de majdnem ugyan az. Van par erv ellene, leginkabb az, hogy nem szeretnek eltevedni az utolso kerulo osvenyen, de ezt majd csak ott tudom eldonteni, ha mar latom a helyszint. Hallgattam az eso kopogasat a satram falan. Kimerulten, de megis izgatottan merultem alomba, szokas szerint pillanatokkal azutan, hogy vizszintesbe helyeztem magam es betakaroztam a halozsakomba.
PCT kalandok 