Megtett tav: 60 km + 1.6 off trail
Kihasznalva az osveny talan leglaposabb szakaszat, ugy dontottem ma addig megyek ameddig tudok, kihasznalom az osszes napfenyes orat is – es meg tobbet. 5.20-kor, meg sotetben indultam es 21.40-kor, mar boven sotetben alltam meg.
Emlekeztek az egyik Sierra-beli napra, amikor az egyik hago – Mother pass- delutan 5-kor megallitott 21 km utan, cserebe eleg szep helyen satraztam? (Ez a kep a Facebookol oldal cover fotoja is.) Ezt a tavot ma ugy hivtam: reggeli. Delelott 10-re tul voltam 20 km-en, delben 30-on. A korabbi edzesek: neha 7 liter vizzel turazas a meleg sivatagban, a Sierra oxigen-hianyos hegyei, majd a reggeltol-estig turazas Eszak-Kaliforniaban megtettek a hatasukat. Ilyen egyszeru terkepen siman megyek egesz nap, jo tempoban.
Nem hagytam ki azonban a szakasz egyetlen off trail latvanyossagat, a Little Crater Lake-et. Ez egy kicsi, de mely to, hihetetlenul kek vizzel. Az itt levo toresvonal menten alakult ki, a viz az alsobb retegekbol tort fel.
Athaladtam egy indian rezervatumon is, itt semmi latvanyossag nem volt, csak az erdo.
Ja igen, a jeti/ big foot is errefele el allitolag (innentol eszakra barhol osszefuthatok vele :)).
Kerdeztem meg az elejen a sok ‘regen itt elo indianok’ sztori utan, hogy elnek-e meg errefele. A, dehogy- mondta akivel epp beszelgettem, ez tul szep kornyek. A rezervatumok altalaban olyan helyeken vannak amik senkinek sem kellenek.
Kaptam egy olyan kerdest is, ami ma este egy kicsit aktualis volt, hogy nem felek-e (ugy altalaban).
Eloszor is, szogezzunk le valamit: szerintem Budapesten elni, a nyolckerben lakni es minden nap a 3-as metroval munkaba jarni sokkal veszelyesebb, mint a PCT-n turazni. Marpedig Pesten ez az eletem, megsem koszon el otthon minden masodik ember ugy, hogy vigyazzak magamra.
(Persze az emberi itelokepesseg nem racionalis, nem mindig a legveszelyesebb dolgoktol felunk.) Masodszor, a felelem egy osztonos erzes ami a tulelest segitette, segiti, termeszetes, hogy ismeretlen helyzetekben felunk, fuggetlenul attol, hogy tenylegesen veszelyes-e a helyzet. A gondolkodo emberi let elonyei koze tartozik tobbek kozott, hogy felul tudunk kerekedni az osztonos erzelmeinken (jo esetben :)).
A tura elejen mas valaszt adtam volna, mint most: feltem a bokrok kozott lapulo csirgokigyoktol, az esti egyedul satrazastol. Nehany perc lassu haladas utan azonban rajottem, ha a felelmeim altal vezerelve olyan tempoban haladok amit biztonsagosnak erzek, sehova sem fogok jutni. Illetve, mire olyan helyzetbe kerultem, hogy egyedul satrazzak, mar reg megszoktam a gondolatot, ma ez mar rutin. Nem felek a kigyotol es estenkent sem. Figyelem hova lepek, ha zajt hallok este megnezem mi a forrasa.
Ejszakai turazasra nem sokszor volt szuksegem, de pl ma igen. A reggeli meg sotetben indulasokkal mar nincs gond, tudva, hogy ennel mar csak vilagosabb lesz, sokat segit. Este ennek viszont pont az ellenkezoje tortenik, igy nem marad mas, mint az erzelem felulirasa. Nezzuk: semmilyen termeszet feletti dologban nem hiszek, ezektol felni sem tudok. Ez viszonylag egyszeru. Lehetnenek emberek a kozelben, talan ez az egyetlen valodi veszelyforras, de a masnak artani akaro emberek nem szoktak random turazokra tamadni, legalabbis nem jonnek ilyen messzire. Orakat kene autozni nehany budos turazoert, egyszerubb a surubben lakott varosszeleken probalkozni. Marad a 3. kategoria, az allatok, ami az elozovel ellentetben leginkabb csak a fejemben letezik, mint veszely. Az osszes errefele elo allat fel az embertol. Mindegyiknel azt javasoljak probald meg elijeszteni ha talalkozol vele. Kiveve a grizzly, ott tettesd magad halottnak (ergo: eselyed sincs), ok itt mar azonban nem elnek – majd eszakon elkezdek izgulni, lehet nem tisztelik a kanadai hatart (Kanadaban meg elnek). Egy ejszakaba nyulo turazasnal ez meg egy kicsit keves, foleg, hogy ilyenkor beugranak a sztorik amiket mastol hallottal: a fenylo szempar tobb, mint fel oraig kovett 2 turazot este, amikor hivtak a 911-et. Eloszor helikoptert akartak kuldeni – nem ez az elso eset, amit hallottam, amikor a 911 kicsit tulreagalta a helyzetet es helikoptert akart kuldeni amikor csak tanacs kellett. Nagy nehezen lebeszeltek oket a helikopterrol es kapcsolatak egy rangert, aki elmondta: el tudjak ijeszteni a pumat, csak vilagitsanak a szemebe a legerosebb fennyel, es legyenek minel hangosabbak, botokat emeljek a fejukfole es ussek ossze oket, igy a puma azt fogja hinni, hogy nagyon nagyok. A muvelet sikeres volt, nem lattak tobbet a szempart. Ezt amugy Wallett, egy nemetorszagi Bosch-ban dolgozo srac meselte, par napja talalkoztam vele. Ott van a statisztika, allat meg sosem olt meg senkit a PCT-n, egesz Amerikaban evente 3-6 ember hal meg kigyok, medvek, pumak miatt (kulon-kulon, de meg igy is kicsi a szam). A szamok a barataim, persze, lehetek az az egy, de nagyon kicsi ra az esely. Meg amugy is. Rengetegen turaznak ejszaka, 24 orat egyhuzamban, megsem tortenik soha semmi. A gondolatmenet mukodik, neha el is felejtettem, hogy epp ejszaka turazom. Ehhez is hozza lehet szokni.
Ilyenkor mar elojonnek az allatok, amiket nappal nem latsz, volt par pok is ami elottem akart atlendulni a masik oldalra, hogy halot fonjon.
Akivel aznap talalkoztam, es lehagyott, mind kb 50+ merfoldet ment ( en ~38-at). Nem baj, ugy erzem a sajat skalamon kimaxoltam a napot, 60 merfold helyett 60 km, az is valami. Ujra van eselyem a holnapi reggelire Timberline Lodge-ban, sot, PCT napokra is oda tudok erni.
A kinezett satorhelyen persze hely mar nem volt, nem akartam az osveny kozepen satrat allitani, igy egy kozeli parkoloban a betonon aludtam. Kihasznalva, most eloszor, hogy self-standing satram van, azaz nem kell covek/turabot ahhoz, hogy alljon. Jotanacs: a PCT-n erre nincs szukseg, nyugodtan el lehet indulni barmilyen satorral. Ha nagyon akartam volna meg tudtam volna oldani az alvast foldon is.
PCT kalandok 