Megtett tav: 21 km PCT 34 km kerulo (55 km)
Wilderness Act, 1964-bol:
“A wilderness, in contrast with those areas where man and his own works dominate the landscape, is hereby recognized as an area where the earth and its community of life are untrammeled by man, where man himself is a visitor who does not remain.” – Howard Zahniser
Evezredek ota erintetlen taj. Az egyetlen ami ember epitette az az osveny, semmi mas. Hosszu orakon, neha napokon keresztul. Nincsenek vezetekek, kilatok, menedekhazak, vagy templomtornyok a messzesegben. Ha valaki tudja merre van Europaban a legkozelebbi ilyen, kerem, irja meg, felveszem a bakancslistamra. A par nappal ezelotti oriasi fakrol Gargoyle-nal talaltam par kepet, mivel o tarsasagban halad, van rajta turazo is, igy a meretek jobban latszodnak. Vajon mennyi idosek lehetnek?
Az elso gondolata minden turazonak ugyan az: Hogy fogok itt atmenni a 15 kilos taskammal ? A masodik: Na jo, en meg megoldom, de mit csinal egy lo?
Elerkeztem ahhoz a ponthoz, amikor vegre az gondolhattam “Ma tenyleg elmegyek Kanadaig”. Nam am akarhogy, meg vilagosban szeretnem elerni a monumentet. A nap 19:20 korul megy le, tehat megceloztam egy 7-es erkezest. Ez 4.5-5 km/h-s atlagsebesseggel sikerulhet a hatralevo 55 km-en, ugy, hogy nem allok meg ebedelni. Ebed…reggelizni sem tudtam. Szomjasan es ehesen keltem. Nincs vizem, se inni nem tudtam, sem megenni a hideg zabkasamat. Hoszallingozasban, vacogva pakoltam ossze a cokmokomat. Meg a fejlampam fenyenel indultam, de az ejszakai terkeptanulmanyozasnak koszonhetoen immaron magabiztosan. Egy kilometer sem kellett, elertem az elso vizforrashoz. Energia nelkul nagyon hosszunak tunt. Ha megeszem a kiszamolt kis adagjaimat, akkor is ehes vagyok. Ha pedig nem tudok enni egyszeruen nem mukodik a szervezetem. Energiara van szuksege. Jo sok idobe telt oszegyujteni a szukseges mennyiseget, amit lefagyott ujjakkal szurtem kozvetlenul a reggelis zacsimba. Menet kozben ettem, es ereztem, ahogy minden egyes lenyelt falattal ter vissza az energiam. A motor megkapta a benzint, így mar minden lepes sokkal konnyebb. Es nem is fazok annyira. Eljenek a kaloriak. A hegyteton elertem a kerulo osveny elagazojat. Elso vagyok ma erre. Elvan a gyerek ha jatszik.
Az elso ho. Nem irigylem azokat, akik napokkal vagy akar hetekkel vannak mogottem az ‘ah, mar Washingtonban vagyunk, raerunk’ hozzaallasuk miatt.
A kedvenc kis viragom immaron havasan:
Innentol egy jo hosszu, kb 25 km-es lejto vart ram kilatas nelkul. Egy ilyen turan rengeteg ideje van az embernek gondolkodni. Mar amikor epp nem osztonok altal vezerelve a tulelesre jatszol (azon gondolkozol van-e korulotted olyan medve ami elobb vesz eszre mint te ot, vagy epp kovet-e egy puma, lapul-e tul kozel a bozotban csorgokigyo, vagy csak epp azon aggodsz, hogy nem lesz hol aludnod ejszaka. Vagy csak epp azt szamolgatod farkas ehesen, hogy mennyit ehetsz abbol ami nalad van ha el szeretnel jutni a kovetkezo megalloig). Hihetetlenul megnyugtato az erzes, hogy van egy eleg jol meghatarozott, kezzel foghato celod. Kanada. Ott van az osveny a labad alatt. Latod a kovetkezo hegyet magad elott, a meredek domboldalakon kigyozo csikot. 5 honapon keresztul minden nap ugy kelsz fel, hogy ha egy picit is elorebb leszel, mint tegnap, mar tettel valamit azert, hogy ezt elerd. Rengeteget segit a cel es az ut fizikai megnyilvanulasa. Nincsenek benned ketelyek, hogy jo iranyba haladsz-e, amit teszel az tenyleg a celod fele visz-e. Egy lepes. Aztan meg egy. A kicsi, a lassu, motivialt, a gondolkodos, a pihenos, az is, ami faj, mind-mind elore visz. 150 napon keresztul minden nap atelni ezt, amit a mai rohano vilagban amugy nagyon nehez lenne ugyan igy, hihetetlenul kikapcsol. A varosi elet, vagyis leginkabb a civilizalt elet elegge elvont, es ez sok problemat (ketelyt) tud okozni. Itt minden egyes dontesnek kezzel foghato, lathato eredmenye van. Nem egy sor az exceledben, vagy egy dokumentum a gepeden. Egy lepes: 50-80 cm. Ennyit kell levonni a 4265 km-bol es mar is ennyivel kevesebb van hatra. Mentalis szempontbol boven feler egy pszichologussal egy jo kis tura, aki teheti inkabb egy ilyenre jojjon el (bocsi, ha van pszichologus olvasom :)).
Aki volt mar turazni, vagy esetleg rendszeresen jar, az tudja mennyit er egy nap sajat magaddal. Elrendezodnek a gondolataid, megbeszeled magaddal azt amire nincs idod a mindennapi rohanas alkalmaval es sokszor uj tervekkel es kitisztult fejjel mesz hazafele. Erre mar akar 1-2 nap is kepes. Kepzelhetitek, milyen hatasa van annak, ha erre 5 honapod van. Raadasul ugy, ahogy en csinalom, egyedul.
Hetvegente, szabi alatt otthon is be lehet iktatni hosszabb-rovidebb turakat. Vagy csak egy kis setat, tenyleg csak ajanlani tudom. Aki pedig megteheti, hogy hosszabb utra induljon, menjen. Mindenki meg tudja csinalni. A 6 eves es a 80 eves is. Az is, akinek faj a hata es a laba. A kifogasok csak a fejedben leteznek. (Jo esetben) nincs semmi fizikai akadalya annak, hogy egyik labadat a masik ele tedd. Ahogy azt nemreg egy jo konyvben olvatastam,: “nem kell minden fajdalomnak jelentoseget tulajdonitani”. A mentalis ero segit legyozni a fizikai fajdalmakat, a fizikai aktivitas pedig meggyogyitja a lelket. Edes egyensuly. Ep testben ep lelek, ahogy mondani szokas. Nem kell hozza draga felszereles sem. Egy kenyelmes cipo es idojarasnak megfelelo oltozek. Ha hosszabb utra mesz, egy kis kaja es innivalo egy barmilyen hatizsakba belepakolva. Ennel sokkal egyszerubb nem nagyon lehet az elet.
Peldaul a mar emlitett turabotjaidnak sem kell hiper-szupernek lennie. Egy megfelelo meretu bot is megteszi kezdetnek, amit az ut szelen talalsz. En a legolcsobb Dechatlonos verzival jottem (2500 Ft/db), es pont ugyan ugy ment tonkre mint a tobb tizezres darabok. A fogo reszenel lejott a szivacs es a hegye elkopott. A hegy engem nem igazan zavart, akkor fontos, ha nem self-standing satrad van es a turabot egyben a sator merevitese – ilyen esetben fontos a cserelheto fej. Mivel Europaban ez a fajta sator nem igazan divat, feltetelezem, nem sok ismerosomnek van ilyenre szuksege. Raadasul, ezek a folytonosan allithato draga verziok (nekem osszesen 4 fix allasa van), kepesek osszecsuklani egy-egy gyengebb pillanatukban, es egy csomoan folyton azt nezegettek, hogy sikerult-e egyforma meretre beallitani a ket botot. Turazni olcso es egyszeru. A ‘futni szulettunk’ elmeletet kicsit kiegeszitenem/modositanam. Meseltem mar lovas turazokrol akik szinten vegigcsinaljak ezt a turat. Az elso par honapban a lovasok gyorsabbak voltak nalam, nem csak az atlagos napi sebesseguket tekintve, hanem tobbet is tudtak haladni, mint en. Oregon kozepe ota (2500 + km) viszont a helyzet megfordult. Bar napkozben meg mindig megeloznek, mivel sokkal tobbet tudok menni egy nap, mint a lovak, most mar siman leelozom oket. Ebben mi vagyunk a legjobbak az allatvilagban. Hosszu heteken, honapokon keresztul minden nap menni es menni tovabb. Setalni szulettunk. Es a termesztben, a termeszettel osszhangban elni. Turazni szulettunk.
Ez pedig felhivas keringore. Most komolyan, mukodott mar valaha az, hogy ki van irva, hogy valamit ne csinalj es az emberek nem csinaltak? Nyilvan ezen keltem at.
A hosszu lejto utan egy kisebb, kb 10 km-es emelkedo, mielott visszaertem volna a hivalos osvenyre. Az utolso a PCT-n aztan mar csak lefele van. Sietseg ide vagy oda, ha vannak bogyok a kozelben, nem hagyom ki a nasizasi lehetoseget.
A hatarhoz kozeli resz, mar ujra hozta a lelegzetelallito formajat. Kicsit sajnalom a kihagyott szakaszt, valoszinuleg egy eleg szep hegyoldalakon turazast mulasztottunk el ezzel a volgybe le, majd felmaszassal.
Az osveny ujra elkezdett lejteni. Mar csak 12 km es vege. Talalkoztam 3 turazoval, egyikuket mar tobbszor is lattam az elmult par hetben. Ok epp terveztek a megallojukat. Most komolyan? Hogy lehet 2-3 oraval a cél elott megallni? Ezt mar nem tudtam megerteni. Az utolso 2 oraban szembejott 2 ismeretlen. Ok mar okolpacsival (=turazo kezfogas) gratulaltak. Nem, meg nem vagyok ott, meg nem kell gratulalni, gondoltam. Haladtam tovabb. A szivem mar az utolso emelkedo vege ota gyorsabban ver az indokoltnal. A levegot is inkabb kapkodom, nem az a szabalyozott amit mindig igyekeztem tartani.
Eleg jo erzes ezt latni a telefon kijelzojen:
A vegen a domboldalrol mar lehet latni a fak nelkuli savot, ami a hatart jelzi.
Majd par kanyargos szerpentin, meg nehany nagyon hosszunak tuno lepes es ott var a monument. Az ember nem is tudja milyen eros egeszen addig, amig nincs mas valasztasa, mint erosnek lenni. Mit erez egy ilyen tura vegen az egyszeri turazo? Mit nem? Izgatottsagot, oromot, buszkeseget, megkonnyebbulest, felszabadultsagot de aggodalmat (uristen, mi lesz most?) es szomorusagot is. Korabbi beszamolokat olvasva volt, akinek nem jon a meghatottsag. Nekem jott. Nincs celszalag, nincsenek szurkolok, mint egy versenyen. Nem vart tapsolo turazo csapat sem, mivel eleg keson erkeztem. Van egy fak nelkuli, monumentalis hatart jelzo sav es a szimbolikus PCT moument aminek a testveretol 4265 km-rel es 150 nappal korabban korabban elkoszontem. Egyedul voltam, mint a turam soran szinte vegig. Szerencsere. Igy atelhettem a pillanatot ugy, ahogy szeretettem volna. Egeszen idaig nem volt mas valasztasom, mint menni, menni, ameddig birok. Aztan menni meg egy kicsit. Majd osszeszedni magam es menni meg tovabb. Mindezt miert? Ezert:
Most viszont ahogy a monumentet magam mogott hagytam es alvohelyet kerestem a hatar kozeleben, azon gondolkodtam, hogy talan en vagyok az elso magyar no aki vegigsetalt a PCT-n az USA mexikoi hataratol Kanadaig (ezt sosem fogom megtudni), az alabbi jelenet jutott eszembe:
Es az erzelgosok kedveert egy Carrot Quinn idezet is:
“I remember reading somewhere that there are only two possible prayers: “help me” and “thank you.” “Thank you,” I say to the universe, before I fall asleep.”
Nem is koptatom tovabb a billentyuzetet. Ugy erzem az elmult 3 nap teljesitmenyevel igazi thru hiker lett belolem. Kiderult, hogy en is tudok sokat haladni es gyors is tudok lenni, ha akarok. Koszonom, hogy itt lehettem, koszonom, hogy olvastatok az elmenyeimet.
(Ne aggodjatok, meg lesz 1-2 osszefoglalo poszt a tura utani rovid es hosszabb tavu esemenyekrol, elmenyekrol, tanulsagokrol.)
PCT kalandok 