137. Nap – 08.31. – Snoqualmie

Megtett tav: 32 km

Arra ebredtem, hogy kopog az eso a satramon. Ilyenkor nem vagyok tul motivalt. Az sem segit, hogy ma ‘town day’ van, azaz civilizacioba erek. Varost varni tulzas lenne, azt javasoltak kuldjunk csomagot, mert nem tul jo a valasztek a boltban. Ez annak a jele, hogy ismet a vilag vegen leszek. Mondjuk most is epp ott vagyok, nagy kulonbseg nem lesz. Amugy csomagot sem varok, az elozo allomasra annyi kajat rendeltem, hogy a kovetkezo szakaszt is vegig tudom meg csinalni. Egy kis sajtot azert meg vennek, ugyhogy ha posta nyitvatartas nem is motival, a boltzaras igen. Nagy nehezen ravettem magam az indulasra, nehany perc seta utan kiderult, hogy ez bizony csak kamueso. Irtam mar errol korabban: a tulevelek valahogy esot csinalnak a kodbol. Csak a fak alatt esik, ha epp nem ernek ossze a fak az osveny felett, vagy epp nincsenek fak, akkor nem azunk tovabb. A sivatagban meg meglepeteskent ert, azota, foleg itt Washingtonban, ez mar megszokott. A satorban fekve nem olyan egyszeru megkulonboztetni, persze utolag mar sokkal okosabb az ember: a nagy cseppekbol allo, kopogos eso valoszinuleg csak kamu, az aprobb cseppekbol allo szemerkelo az igazi. Az osveny amugy, most mar szinte biztosan kijelenthetem, ha erdoben halad, akkor az fenyoerdo. A tura elejen vartam meg a lombhullato erdoket, hiaba. Volt 1-1 fa, de a kontinens ezen reszen az erdo tulevelu. Persze, rengeteg fele. Laikuskent mar vagy 10-et meg tudok kulonboztetni az eddig latottak alapjan, de biztos vagyok benne, hogy vagy 2-3-szor ennyi fele van igazabol.

Feladtam a bogyokat nem eszunk elvemet, ‘Into the Wild’ sztori ide vagy oda. Annyi volt ezen a szakaszon, en meg annyira ehes voltam, hogy mar nem erdekelt. Persze, nem ravetettem magam mindenre, elotte megerdeklodtem a korulottem csemetezoket mit esznek es mi alapjan tudjak, hogy az epp eheto. Nem volt mindenki annyira magabiztos, de hat nekik sem lett semmi bajuk. Ennyi epp eleg, ugye?

Blueberry – afonya. Nem olyan mint a nagy bolti, kicsit aprobb szemu, de finom edes.

Huckleberry – kreativan: amerikai afonya. Ebbol volt a legtobb, ez a kedvencem. Kicsit eroteljesebb ize van mint a sima afonyanak. A legnagyobb szemek a legfinomabbak.

Thimbleberry – feher viragu malna. Ahogy a magyar neve alapjan varnank, tenyleg malnahoz hasonlo ize van, amiket eddig talaltam azok kicsit keserubbek es maga a bogyo kicsit szarazabb.

Salmon berry – telviragu diszsszeder. A narancssarga bogyonak meglepo modon leginkabb eretlen narancshoz hasonlito kesernyes ize van.

Jok ezek a bogyok, laktatnak, de sajnos elegge lassitanak. A bogyoszedes ido. Az 1-1 finomabb falatert a kitero az osvenyrol szinten. Egyelore egyiktol sem haltam meg.

Delutan 4 korul ertem el Snoqualmie-t. Beszereztem a sajtomat, majd a benzinkut elotti helyi arus, azutan, hogy kaptam tole egy ingyen sort, felajanlotta, hogy elvisz a szallasomig. Nem volt messze, kb 1 km, de minden merfold felesleges amit nem a PCT-n teszek meg, elfogadtam a fuvart. A szallasom egy ‘ski lodge’ a leiras alapjan hostel stilusban. Ha a vilag osszes penze az enyem lenne, akkor is hostelekben szallnek meg hotelek helyett (nyilvan ott, ahol ez a biztonsagos kategoriaba esik). Volt egy kisebb vitank a ferjemmel, amikor Thaifoldon a naszutunkon is ragaszkodtam egy bangkoki hostelhez, nem penzugyi megfontolasbol. Ha valaki itt arra gondol, hogy ‘de hat ez a naszutad’, az meg tovabbra sem erti, nekem mirol szol az elet. Ilyen ez, rosszul viseli a kis lelkunk a meg nem ertest. (Vegul kiegyeztunk egy hostel 2 fos szobajaban.) Ezeken a helyeken mindig tortenik valami, tele van erdekes emberekkel es a sztorijaikkal. Itt lehet jo tanacsokat kapni a kornyeket illetoen, olyanokat, amiket nem talalsz meg a helyi top10-es utikonyvekben.

Ez a szallas a kozos helyisegek tekinteteben volt hostel, kiemelnem a tarsalgo reszt. Tele volt a sieles es hegymaszas hajnalabol szarmazo felszerelesekkel. Ha tobb idom lett volna, orakig nezegettem volna oket az itt levo turazasrol szolo konyvekkel es ujsagokkal egyutt. Az egyik ujsag a legszebb tavak kozott emlegette a Dorothy Pass-nal levo Dorothy tavat. Hat, megneznem azt az egyszeri turazot aki elore kinezi az ujsagbol a Sierraban ezt a helyet, leszervezi a szabadsagat ev elejen, osszeszedi a felszereleset, autozik par napot, majd turazik meg kettot, hogy feljusson ehhez a tohoz, ahol aztan megeszi a szurke felhot alkoto szunyoghadsereg. Elve.

Egy terjedelmes konyv csak az eszak-nyugati osvenyekrol:

Sajnos sok idom nem volt nezelodesre. Szokasos kor: Furdes, mosas. Mosogep nem volt, kezzel mostam ki azt a par ruhat aminek a legnagyobb szuksege volt ra (ami minden nap rajtam van + fehernemuk). Most mar a levego nedvessegtartalma nagyobb, mint delen, es meleg sincs, nem szardnak olyan gyorsan a ruhak. Max felveszem oket vizesen holnap, a mozgastol majd felmelegszenek es megszaradnak.

Kaptam egy kerdest ezzel kapcsolatban: mennyire zavar, hogy nem lehet barmikor furdeni. A jelenlegi helyzet egy folyamat eredmenye. A tura legeleje eleg szepen ravezet, majd bedob a tru-hiking melyebe. Ha elso nap elered Lake Morenat (32 km), tudsz zuhanyzozni, majd ha masodik nap Mt. Lagunat (meg 35 km), ott is. Nekem az elso sikerult, a masodik megallo csak egy nappal kesobb, tehat a 3. napon. Ket nap meg mindig nem a vilag vege zuhanyzas nelkul, azert mar jol esik az az 5 perc amit 1 dollarert kapsz. Ezutan jott a melyviz, 4 nap a sivatagban, ahol a megszamlalhatatlan, soha el nem mulonak tuno vizholyagok mellett kellett eljutni a 66 km-re levo Warner Springsbe. Itt jottem ra, hogy hiaba probalom tisztan tartani magam nap kozben, eselyem sincs. Hiaba probalom megmosni a kezem minimalis vizzel (a sivatag kozepen, ahol langgyos/meleg viz csak azert van fel naponta- naponta 1x, mert nehany jolelku ember cache-ket tart fent), nem kellenek percek ahhoz, hogy ujra koszos legyek. Poros a ruham, poros a taskam, poros mindenem. Felesleges vizpazarlas a kezmosas. Igy is neha 7 litert cipeltem (ez volt max kapacitasom), csak azert, hogy enni es inni tudjak. Ez utan pedig vodros zuhany var Warner Springsben, ami meglepoen eletem egyik legjobb zuhanyzasa volt. Ilyen korulmenyek kozt, az elso heten hozzaszokik, vagyis leginkabb, beletorodik az ember abba, hogy ez ezzel jar. Kosz es izzadas. Megtanulsz ugy enni, hogy meg veletlenul sem ersz ahhoz kezzel, ami kesobb a szadba kerul (mindent szigoruan zacskon keresztul lehet megfogni), es nem nyulsz az arcodhoz sem a kezeiddel. Ez egeszen addig igy marad, amig fel nem ersz a Sierra Nevadaba, ahol csodanak tunik az, hogy mindenhonnan viz folyik: nem jelolt vizforrasokba botlasz, este lefekves elott pedig meg tudod mosni az arcodat a kezeidet, neha meg delben is. Hiaba volt a leghosszabb, 9 napos szakaszom zuhanyzas nelkul ezen a reszen, sokkal tisztabbnak ereztem magam, mint az eslo hosszabb, harom napos szakasz utan a sivatagban. Ami vegig veled van az az izzadtsag szagu ruhak, mivel nincs valtas. Ez egy ido utan mar nem zavar, ha a termeszetben vagy. Nem is erzed. Egyszer-egyszer megcsap, hogy huuuu, aztan el is felejted. Egeszen addig, amig civilizacio kozelbe nem ersz. Itt hirtelen megint elkezded erezni a sajat szagodat. Az eslo dolgom bocsanatot kerni ha valaki felvesz stoppolas kozben, majd felajanlom, hogy letekerjem-e az ablakot. Meglepo modon ugy tunik ez engem jobban zavar, mint a tiszta embereket korulottem. Gondolom aki itt felvesz egy turazot szamit ra, hogy nehany napig az illeto nem tudott furdeni. Kivetel nelkul mindenkitol azt a reakciot kaptam, hogy ne vicceljek, nem ereznek semmit. Van par turazo (altalaban sracok) akit ereznek, de en nem vagyok koztuk. Teny, talalkoztam en is olyannak aki hetekig nem furdott, pedig volt ra lehetosege (nem szeretem a nemek szerinti altalanositasokat, de ezek is mindig sracok. Eddig minden lany akivel errol beszeltem ugyan ugy kihasznalta az osszes furdesi lehetoseget, mint en). Sot, egy Daddy nevu srac kitalalta Oregon elejen, hogy o mar Kanadaig nem furdik es nem mos ruhat. Legutolso infom szerint o epp off trail, tehat nem turazik, osszeszedett valami bacit. Milyen meglepo. En ugy dontottem, ha mar napkozben eselytelen tisztan maradnom, legalabb az ejszaka tiszta leszek. Tovabbra is van alvoruham (a statisztikak szerint ezt dobjak az emberek leghamarabb hiker boxokba), ezt csak es kizarolag alvasra hasznaltam eddig. Ha nagyon hideg lenne termeszetesen bevetnem plusz egy retegkent, de erre meg nem volt szuksegem. Alvas elott, errol mar irtam, tisztalkodom. Egy nedves torlokendo: arc, kezek, majd labak. 2. kendo honalj es intim reszek, 3. kez ujra + kezfertotlenito. Ez a napi rutinom. Eloben meg nem talalkoztam olyannal aki ezt igy csinalna – a legtobb embernek meg alvo ruhaja sincs, de olvastam mar olyanrol akinek hasonlo volt a rutinja, innen jott az otlet nekem is. Az eredmeny: a halozsakomnak szinte ugyan olyan lud szaga van, mint uj koraban, nem kerekedett felul a thru-hiker szag. Volt olyan srac, aki mar Lake Isabellaban (1000 km kornyeken) ketsegbeesetten mosta a halozsakjat, mert allitasa szerint mar kibirhatatlan volt.

Szoval osszefoglalva: zavar a kosz es a szag, de nem minden pillanatban, amit lehet megteszek, hogy a komfortzonamon belul maradjak. Azert altatni senkit nem akarok, varosba erkezeskor a zuhanyzas elengedhetetlen kriterium a tovabb haladashoz, azonban a prio listan szinte mindig az utolso. Elobb megyek be vasarolni, javitom meg az epp elromlott felszerelesemet es ulok be egy hambira tiszta es jo illatu emberek koze, minthogy zuhanyozzak. Ez ilyen.

Tartozom meg egy vallomassal egy bocsanatkeressel: gondolom mar eszrevettetek, hogy a posztok lelassultak, pedig mar eleg kozel vagyok Kanadahoz. Ennek oka az, hogy mar elertem a hatart, a mikort es a pontos reszleteket nem akarom elore leloni. Probalom befejezni a toretetet, szeretnem ezt gyorsabban, rovidebb posztokkal megtenni.

Mar itthon vagyok es nagyon nehez visszailleszkedni a civilizacioba, azt sem tudom mar, hogy lehet igy elni.

Dehogy.

Nagyon konnyu megszokni a tarsadalom es civilizacio biztositotta kenyelmet, mar kicsit vartam is ra. Csak annyi mindent kell elintezni es megcsinalni igy fel ev kihagyas utan, hogy nincs ra idom.

Dehogy.

Persze, sok mindennel foglalkozom amiket meg ut kozben kitalaltam, de a valos indok az, hogy ha befejezem a blogot akkor a turam vegervenyesen veget er. Ezt viszont nehez elengedni, ezert veszem ra magam nehezen az irasra. Igyekszem, igerem.

136. Nap – 08.30

Megtett tav: 34 km

Ha internet kozelebe jutok az alabbi scenario lep eletbe:

Prio 0: Ertesiteni legalabb 1 embert otthon (altalaban a ferjemet), hogy elek, nincs semmi bajom. O tovabbitja az informaciot a tobbi erdeklodonek. Ha tudom, azt is megirom, mikor varhato a kovetkezo bejelentkezesem.

Prio 1: Lecsekkolom, var-e ram barmilyen veszely a kovetkezo par napban: idojaras/ tuz/fust. Letoltom a kerulo osvenyek terkepeit, ha szukseges.

Prio 2: Megrendelem/ellenorzom a kajarendelesem a kovetkezo szakaszra.

Prio 3: Ha van eppen hianyzo/elromlott felszerelesem, lecsekkolom mikor es hogy tudom ezt orvosolni.

Prio 4: Ellenorzom, hogy befizettem-e minden szamlat, elintezek minden hivatalos otthoni ugyet.

Prio 5: Elnezest kerek mindenkitol akinek nem vagy csak keson valaszoltam: itt jon az, hogy reagalok a megkeresesekre, esetleg nem csak egy iranyu, hanem ket iranyu kommunikaciot folytatok az otthoniakkal. Parhuzamosan azzal, hogy feltoltom a blogra a bejegyzeseket amiket elore megirtam, es hozza rakom a kepeket. Ha gyenge a net, akkor ezek egy elegge fajdalmas folyamatok. Ez sajnos eleg gyakori.

Prio 6: Ha van jo wifi, uj zenet/konyvet toltok a telefonomra. Feltoltom a regi kepeimet, hogy az ujaknak is legyen hely (ez kb feltav ota lehetetlen, annyira nincs jo net).

Prio 7: Nem PCT-vel kapcsolatos hirek a vilagbol. Na erre tenyleg semmi idom nincs.

Azt, hogy hol van internet tobb informacio alapjan probalom elore jelezni. A bejegyzesek vegen levo kepen mar lattatok, tele van kis ikonokkal: hol van megbizhato/nem megbizhato vizforras, satorhelyek, utak, stb. Ha ezekre ramegyek, el tudom olvasni az ott levo kommenteket, ilyet is mutattam mar szunyogokkal, ozekkel es WC-kkel kapcsolatban. Ezek koze van elrejtve az is, ha egy adott ponton, vagy pont kozeleben van-e terero. Nem 100%-ig megbizhato: van, hogy terero van, de internet nincs, es ezt nem reszletezik. Nemzetkozi hivasokat nem tudok intezni (nincs benne a csomagomban), ezzel onmagaban nem megyek semmire. Van, hogy a komment mar tobb eves, azota mar nincs semmi azon a kornyeken. Es van, hogy szimplan csak nem mukodik az, ami masnak igen. Van meg a viz riporthoz hasonloan lefedettseg riport is. Ezert is jo kezdo thru hikerkent a PCT. Ezek az onkentesek altal fenntartott oldalak (en is tudom oket updatelni) rengeteget segitenek a tervezesben: a lefedettseg riport es az app kommentjei alapjan mar eleg jol elore lehet jelezni, hany nap mulva tudok ujra vegigmenni a fenti prio listan. Persze sok ido osszeparositani a kettot. Meg mindig kilometereket hasznalok az appban, a riport merfoldek alapjan listaz. Meg veletlenul sem egyezik meg egy konvertalas utan a ket tav, van par merfold elteres a ketto kozott (ez abbol adodik, amit mar korabban emlitettem: a hivatalos PCT utvonala es valos hossza gyakran valtozik, mivel vannak neha uj szakaszok amik valtoztatnak a tavon). Valamint a riportban szereplo nevek gyakran nem szerepelnek sem az appon, sem az app terkepen, csak a kornyek hivatalos turista terkepein. Elorejelzeshez eleg csak atfutni, ha viszont tenyleg szeretnek netezni is, pontosan ossze kell parositani a kettot. Van, hogy metereken mulik, tudok-e kommunikalni valakivel, vagy meg tudok-e oldani egy problemat.

Pontok, ahol nagyobb valoszinuseggel van internet: hegytetok, hegygerincek. Hosszu hegyoldalakon kanyargo osveny, ha epp azon az oldalon setalok, amelyiken telepules is van a ‘kozelben’ (par napnyi setara) es nem arnyekolnak magasabb hegyek. Varosba erkezesek elotti lefele meno szakaszok. A lakatlan Mojave sivatag, ahol semmi nem allt a terero utjaba. A hegytetok a szep kilatas ellenere amugy nem arrol hiresek, hogy olyan jo ott sok idot eltolteni. A tokeletes idohoz szerencse kell, ha van valami ami nem tokeletes, az ott felerositve ervenyes: hidegebb, esosebb es szelesebb, mint az alacsonyabban levo szakaszok. Volt, hogy a sivatagban egy hegygerincen egy kb 10 m-es szakaszon volt csak internetem, ahol olyan erosen fujt a szel, hogy le kellett guggolnom es egy kidolt faba kapaszkodnom, ha egy helyben akartam maradni. Itt a Prio 0-ig jutottam egy 5 napos szakasz kozepen, olyan aron, hogy teljesen atfagytam es az ujjaimat jo ideig nem tudtam mozgatni utana.

Ma szerencsesebb volt a helyzet, legalabbis delutan mar jobb ido lett. A delelott ilyen volt:

20180830_083659[1]

20180830_105339

20180830_110944[1]

Egy hosszabb lefele tarto szakaszon kb fel km-en keresztul volt egy kis net, az ido is jo volt, de a Prio 0 utan nemsokkal elerkeztem az esti satorhelyem utan levo elso vizforrashoz. (Este amugy az eddigi legkisebb helyen aludtam, a sator jo resze lelogott a sima feluletrol egy kb 10cm-rel lejjebb levo nem egyenes feluletre, igy kb 1 szemelyes satorkent funkcionalt az amugy 2 szemelyes satram. Hiaba probaltam a helyukre rakni a dolgaimat, osszeborultak.) A vizforras egyben a kinezett ebedelo helyem kozeleben volt. Nem volt ez veletlen, igy terveztem a napomat. Nem voltam egyedul, ahogy az a hosszabb viz nelkuli szakaszoknal lenni szokott, masok is ugyan ezt a helyet neztek ki ebedre.  Itt volt Bearcub (Eszak-Kalifornia ota neha-neha osszefutottam vele, egy azsiai lany), Upstream (18 eves lany), Kati, TwoPack es meg 1-2 ember: volt akit latasbol ismertem, volt akit ott lattam eloszor.

20180830_130134

20180830_130137

Par percig egyedul maradtam: mindenki befejezte az ebedet es tovabb indult, kiveve TwoPack aki elment vizert. Gondoltam lecsekkolom van-e meg itt is internetem – bar a kommentek mar nem szolnak rola – es haladok tovabb a listamon ha tudok. 0 bar, a bongeszo megis behozta amit kerestem, Prio 1-ig jutottam: a PCTA oldala szerint megnyitottak a hivatalos osvenyt a kanadai hatarig. Micsoda?? El sem hittem amit olvasok: megis el tudok setalni Kanadaba, csak ugy, mindenfele egyeb aggodas es szervezes nelkul? Pont ugy, ahogy az elmult 4 honapban azt elkepzeltem? Persze, mint mar meseltem, megvolt az ‘A’ es ‘B’ tervem arra, hogy setalok el a hatarig ha az osveny tovabbra is le lesz zarva, ez megis macera: Az ‘A’ terv, a hivatalos kerulo, extra engedelyt igenyel, amit vagy megkapok, vagy nem. Az is lehet, hogy napokat varni kene ra, amire mar nem lesz idom a repjegy miatt. A ‘B’ terv barmilyen autouton elsetalni a hatarig, szinten kivitelezheto, es ha valamire, a PCT-re 100%-ban igaz, hogy az utrol szol nem pedig a celrol, megsem teljesen ugyan az, mint a termeszetben turazni. Tobbszor is elolvastam, es bar minden szot tokeletesen ertettem, a biztonsag kedveert azert ranyomtam egy forditot. Az uzenet igy is ugyan az volt: kerulni tovabbra is kell egy szakaszon, a kanadai hatar nyitva all, a monumenttel egyutt. (Van egy ugyan olyan monument, mint mint ami a mexikoi hataron volt, fent, eszakon. Ez jelenti a tura veget, mar rengeteg embert lattam boldogan, buszken, kimerulten ott pozolni. Rengetegszer elkepzeltem en is, hogy ott allok a turam vegen.) Valoszinuleg az elozo napok esos idojarasa kicsit javitott az eddigi helyzeten. Hihetetlenul boldog es izgatott lettem. Csak egy problemam volt, egyedul voltam, nem tudtam megosztani senkivel ezt az elmenyt. Nem, nem interneten, facebookon, digitalisan. Az nem er semmit. Itt es most, eloben. Valakivel, akinek ez ugyan annyit jelent, mint nekem, mert ugyan ugy 4+ honapja kuzd ezert. Tukon ulve vartam, hogy TwoPack visszaerjen es legalabb egy emberrel tudjak egyutt orulni. Megerte varni, ranezesre TwoPackbol pont ugyan azokat az erzelmeket valtotta ki a hir, mint belolem, bar kicsit mas modjat valasztotta az orulesnek: enekelt, fara maszott es tancolt, egyszerre, majd valtogatva.

20180830_134742

Nemsokara beerkeztek a gyorsabbak azok kozul, akik a tegnapi kis kabint valasztottak alvohelyul: mindenkinek egyesevel lehetett elujsagolni a jo hirt. At akartam adni a lehetoseget az ujaknak, hogy ok mondjak a fejlemenyeket a megerkezoknek, de ok meg introvertaltabbak voltak, mint en. Masokat boldogga lehet tenni a mondanivalommal? Ilyenkor bizony elojon az extrovertalt enem. Nagyon jo volt latni azt az oszinte, nem megjatszott, gyermeki oromot amit ez kivaltott az emberekbol. Volt aki ugralt, tancolt, kurjantott, persze volt, aki csak egy ‘csak viccelsz’ valasszal nem akarta elhinni amit hall. Ritkan latni ilyet, mikor mindenkit ugyan ugy feldob egy hir korulotted. Talan a sport elmenyhez tudnam hasonlitani, mikor nyer a kedvenc csapatod (es korulotted mindenki ugyan annak a csapatnak szurkol), bar ott mindenki egyszerre tudja meg az infot es sokan vagytok egy helyen. Ez egy kicsit csaladiasabb. A hir amugy epp egy oras (itt neha meg a par napos info is uj, olyan ritkan tudjuk lecsekkolni mi folyik a nagyvilagban), ugy tunik az elozo par szaz meter internetet senki nem hasznalta hirek olvasasara, igy mindenki innen tudta meg az infot. Meg ha veletlen is, es semmit nem tettem azert, hogy ez igy legyen, kicsit ugy ereztem, en tettem boldogga oket. Ez egy kivetelesen jo nap, ezen a szakaszon miota elhagytam a sracokat eleg maganyosnak ereztem magam. Eltoltottem itt egy kis idot mielott ravettem volna magam a tovabb indulasra. Vegulis, most nyertem 3 napot, ennyit szamoltam ugyanis a kerulo osveny es az ezzel jaro extrak megtetele miatt.

Boldogan indultam tovabb: teljesen mindegy meddig jutok ma. Nem telt el fel ora, trail magicbe futottam. Not Phil’s Dad koltozott ki a furgonjaval, satorral, szekekkel oda, ahol egy foldut keresztezte az osvenyt.

20180830_151659

Not Phil jo par eve csinalta vegig a PCT-t, es mivel nagyon hasonlitott Phil Collinsra, a tobbi turazo szerette volna ez alapjan elnevezni. O nagyon tiltakozott, hiaba, mivel igy ‘Not Phil’ lett belole. Apukaja pedig evek ota jotekonykodik, most sutott nekunk hotdogot, es volt meg egy csomo finomsag. Itt sem siettem. A hangulat mindig vidam ha sok ember osszejon, trail magiceknel foleg. Meg igy is erezheto volt azonban a megkonnyebbules mindenkin, ezzel egyutt a (dupla) ebedszunetem szinte mar 4 ora hosszura nyult. Sebaj, ma belefer. Megkoszontem Not Phil apukajanak a ‘nyitva a hatar’ unneplo trail magicet, erre mindenki egesz eleteben emlekezni fog. Szerenykedett egy kicsit, hogy ezt o nem igy tervezte, de hat ezzel ma senki sem tervezett. Par orat meg turaztunk, majd TwoPackkel es meg nehany ismerossel satraztam este. Kozos vacsi, beszelgetes. A legtobb emberrel a turam kulonbozo szakaszan mar talalkoztam, kicsit olyan, mintha mindenki mindenkit ismerne mar. Mintha egy nagy csalad lennenk.

Screenshot_20180830-213031

135. Nap – 08.29

Megtett tav: 42 km

Szinten kenyes tema, amire vagy nem mernek rakerdezni az emberek, vagy nem akarnak: hogy lehet wc-re menni az erdoben. Irtam mar tobbszor is kulonbozo wc-krol amikkel ut kozben talalkoztam, de az igazsag az, hogy az esetek 20%-ban tudom csak ezeket hasznalni. Na nem azert, mert olyan rossz allapotuak, hanem mert egyszeruen nincsenek. 5-bol 4-szer marad a termeszet. Hogy lehet az erdoben elintezni mindent? A youtube egesz jol elmagyarazza, amugy meg vannak ra termeszetesen Leave No Trace szabalyok: menj legalabb 60 m tavolsagra az osvenytol, taborhelyektol es vizforrastol, es ass egy 15-20cm mely lyukat. Innentol mindenki fantaziajara bizom a tortenetet, a lenyeg: a wc papirt el kell pakolnod es magaddal kell vinned. Igen, a hasznaltat. Akkor is, ha ‘biologiailag lebomlo’ van rairva. A sivatagban annyira nincs csapadek, hogy nem tud lebomlani, a kisallatok meg kiassak a szamukra tapanyokkal teli emberi hulladekot. Meg mindig jobb, mint a hegymaszoknak, vagy ami pl a Mt. Whitneynel volt. Kepzeljetek csak el, turazol az orok ho birodalmaban (napokig) es minden egyes ember aki arrafele jart, nr. 2-es vegtermeke ott van valahol, mert a lebomlas helyett megfagy. Ezeken a helyeken bizony mindent magaddal kell vinned, van, ahol rangerek ellenorzik, van-e nalad megfelelo mennyisegu. Ehhez kepest a turazas szabalyai kicsit kozelebb vannak a megszokotthoz.

A szukseges kellekek:

  • ultakonnyu aso
  • wc papir/nedves torlokendo
  • kis ziplock a hasznalt wc papirnak
  • biologiailag lebomlo szappan (vizforrasok kozeleben nem szabad hasznalni)
  • viz palackban
  • kezfertotlenito
  • nagy ziplock amibe belemegy minden higieniai felszeles

Van itt is etikett: miutan vegeztel, allits egy botot a tett szinhelyere. Egy jo pelda (sajnos van par ilyen sokkal kozelebb az osvenyhez, mint 60m).

Aki sosem tervezett ilyen turat es amugy is erzekenyebb lelku, az ne olvassa el a kovetekzo a bekezdest.

Legyszi-legyszi, allitsatok oda azt a botot. Bot mindig van. Ha kivetesen nincs, akkor vannak kovek amiket ra lehet pakolni. Meg a vegen elkezd valaki asni ugyan ott es megtalalja amit ott hagytal. Mondanam, hogy ez nem sajat tapasztalat, de sajnos az… En szoltam.

Na szoval, ez az amugy egeszen termeszetes dolog, egesz erdekes helyzeteket teremthet. Emlekeztetoul: szelviharban, esoben, hidegben es meredek hegyoldalakon is csak te vagy es a termeszet. Sajat sztorik helyett inkabb belinkelek egy gyujtemenyt, merthogy ilyen is letezik.

Anonimus Hiker Poop Stories Part 1

Anonimus Hiker Poop Stories Part 2

Az a nehany WC ami letezik, neha jo:

Neha rossz:

Neha pedig egeszen kulonleges. Ez csak 3 oldalrol zart, amerre nezel, nyitott es gyonyorkodhetsz kozben a hegyoldalban.

Ez pedig csak nehany lepes az osvenytol. Meg kellett neznem, hogy ez tenyleg az-e aminek tunik, mivel par lepes hijan pacsit lehetett volna adni az ott ulonek az osvenyrol.

Itt Washingtonban pedig vannak az erdoben random helyeken pottyanos wc-k.

Ha mar egy egyesz posztot szenteltem ennek a temanak, mutatok par kepet is a mai naprol.

Ujabb leegett resz, ahol kerulgetni kellett a kidolt fakat. Mar latszanak az uj elet jelei:

Mt Rainer felett pedig ritka, lentikuláris felho alakult ki.

Keso delutan pedig elertem egy kabinhoz, ahol sokan aludni terveztek, de nekem a 6 ora meg tul korai volt a megallashoz, ezert meg 2 orat turaztam. Kerestem a sracok nevet a registerben, de nem lattam. Ez fura, biztos nem hagytak volna ki egy ilyen allomast. A labnyomaikat mar egy ideje nem lattam, de ezt betudtam annak, hogy legalabb 1 teljes nappal elottem vannak, igy mar nem az oveket latom. Megis mogottem lennenek?

134. Nap – 08.28

Megtett tav: 34 km

Az esti satorhelyem egy szep kis to mellett volt, ahol a naplemente tegnap gyonyoru volt, errol raktam be kepet. A mai reggel pedig teljesen meglepett, parolgott a viz amig keszulodtem, olyan volt, mintha egy film misztikus hangulatkelto jelenetebe csoppentem volna.

Ez a srac pedig az, akivel osszekevernek mikor varosban vagyok. Azt mondta epp nincs hol laknia. Mar vagy masfel eve. Tavasztol oszig kulonbozo helyeken jarja az osvenyeket a kutyajaval es gombakat gyujt (nem csak simat, vicceseket is) es piacokon az arusok mellett a sarokban arulja oket, ebbol el. Telen pedig befogadja a tesoja. Megallas nelkul sorolta melyik noveny eheto azok kozul amik mellett elhaladtunk. Megerositette a mar amugy is eros gyanumat, hogy az itteni es otthoni hajlektalanok kozott eleg nagy a kulonbseg.

Ebednel meg tudtam szaritani mindenemet, 3 nap utan a cipoim is szarazok vegre. Ez az ismeretlen kis allatka pedig ugy dontott megpihen rajtam.

Tobb eloleny is dontott mar ugy, hogy engem valaszt pihenohelyeul. Szallt mar lepke a kezemre es madar a labamra, de ok nem szoktak megvarni mig lefotozom oket. Altalaban ebed kozben tortennek ilyenek, amikor eleg egy fel negyzetmeteres nagyjabol lapos terulet ahova le tudok ulni. Ezeken a helyeken egyertelmuen csak latogato vagyok, az elolenyek kivancsiak ram. Igy maszott ram az egyetlen allat, ami eddig bantott: egy hangya. Nem a pici fajta, tudnak ezek nagyon nagyra noni, foleg a sivatagban es Eszak-Kaliforniaban. Kicsit nagyobb volt ennel es meg a fejevel megegyezo meretu csapragoja is volt. Par perccel ebed utan eros csipest ereztem a felkaromon es gyors levetkozes utan tudtam csak leszedni magamrol a csapragojaval vegig belem kapaszkodo oriashangyat. Nem volt tul kellemes.

Egy hegyet megmaszva el sem hittem amit latok. Mt. Rainer, a kovetkezo vulkan csak ugy hirtelen felbukkant a semmibol. Ha a termeszetben laksz nem szokott csak ugy egy nagy hegy szembejonni. Legutoljara meg a PCT Napok elotti szakaszon lattam messze, nagyon piciben, a fenykepen alig kivehetoen. Azota vagy az ido nem volt jo, vagy az osveny ugy kanyargott hogy nem lattam, igy most meglepeteskent ert.

Sajnos a kep megint nem adja at mennyire monumentalis volt a latvany. Nem csak a legnagyobbnak tunt az osszes kozul amit eddig lattam, tenyleg ez a legnagyobb, 4392 m, egyben Washington allam legmagasabb hegye es a vilag egyik legveszelyesebb vulkanja (a 16 megfigyelt Decade Vulcano egyike).

Ezen kivul osszefutottam TwoPackkel, akit az elozo szakaszon mar lattam parszor, legeloszor meg Eszak-Kaliforniaban talalkoztunk. Akkor meg eselyem sem volt tartani a tempojat, most mar kicsit gyorsabb lettem illetve o is lelassitott, igy tudtunk beszelgetni utkozben. Vagyis, epp musicaleket enekelt nekem (eleg jol), mert epp ilyen kedve volt. Amugy Hawaii-on született es nott fel, a ded nagyanyja eredeti oslakos indian volt. Hawaii egyelore nem szerepel a bakancslistamon, igy nem tudtam konretumrokra rakerdezni, mit hogy erdemes ha valaki eljut arrafele. Kiveve, a Haiku Stairs (Stairway to Heaven) mar korabban szembejott velem az interneten: egy 400 lepcsobol allo gyonyoru hegyeken vezeto lepcso egy masodik vilaghaborus kommunikacios toronyhoz. Sajnos le van zarva, a helyieknek nem tetszik a sok turista arrafele. Azt mondta, ha hajnali 2 korul indulsz, fel tudsz menni, lefele viszont nagy valoszinuseggel varni fognak a rendorok. A kedvuktol fugg, hogy ejnye bejnyevel vagy 2000 USD buntetessel engednek el. Ez igy nem annyira jo moka.

133. Nap – 08.27

Megtett tav: 16 km

Szokasos resupply rendezes, a kovetkezo 280 km-re. Ismet nem kovetem az atlagot, 3+4 napi kaja helyett egyben cipelek 7-et. A kovetkezo megallo Snoqualmie(3.5 nap), aztan  Skykomish/Stevens Pass (4.5 nap). Csak a masodikon lesz csomagom, az elsonel csak azert tervezek megallni, hogy furodjek egyet. Azzal, hogy egyben cipelem 2 szakasz elelmet, kb 40 USD-t sporolok.

White Pass:

Egy 18 eves lany (Upstream) ezzel a pici taskaval turazik. Panaszkodott, hogy most milyen nehez, tele van kajaval. Haha.

A ruhaim ismet tisztak es jo illatuak, a taskam, a cipom es a satram viszont nem szaradt meg, tovabbra is vizesen cipelem oket. Igy a nehez es vizes taska tudataban nem siettem el az indulast, a 30 km helyett csak 16 km-t sikerult megtennem. Raadasul a 3 sractol sem tudtam elkoszonni. Tudtam, hogy hamarosan bucsut kell mondanom nekik, mert visszamennek megcsinalni egy 80 km-es 2 napos szakaszt (Timberline Lodge – Cascade Locks) 3 nap alatt. (Csatlakozik hozzajuk par ismeros, ezert lesznek lassabbak). A pontos tervuket azonban nem ismertem, a kovetkezo Skykomishig tarto reszt meg elvileg ugyan ugy ma kezdtek mint en, szoval ha egyeztettunk volna, akar turazhattam volna tovabb tarsasagban. Hiaba kerdezed ilyenkor a korulotted levoket elhagyott ismerosokrol, a pasik kb a tav fele ota ugyan ugy neznek ki. Itt nem ‘no shave november’ van, itt sokan szandekosan a tura elejetol a vegeig nem borotvalkoznak es nem vagjak le a hajukat. A pasik valahogy a kilokat is sokkal gyorsabban vesztik el mint a nok. Ez azt eredmenyezi, hogy a tav feletol hiaba keres barki ferfi ismerost, a leiras ugyan az: ‘Nem lattad a haveromat? Magas, vekony srac hosszu barna haja es szakalla van, rovidnadragban turazik’. Ez utan altalaban kozos nevetes kovetkezik, mikor mind a kerdezo mind a valaszado raeszmel, hogy ez a pasik 90%-ra igaz.

Mint ez a ket srac aki az AT-n turazott es van egy tok jo notajuk, hallgassatok meg:

Szomoruan tettem meg ezt a par orat. Aki ismerte a sracokat es volt roluk infoja azt mondta, koran reggel indultak, hogy egy 43 km-es szakaszt egyben lenyomjanak a kovetkezo foutig, ahol ismet ismerosok varjak oket. Tehat vagy egy teljes nappal elottem vannak. Ajh…meg az igazi nevuket sem tudom. Ilyen ez a PCT. Nem jelolod be a masikat egybol facebookon, nem kontaktot kersz tole, internetunk sincs az ido nagy reszeben, itt Washingtonban mar tenyleg nincs semmi a megallokat leszamitva. Az osveny egyszeruen nem ilyen. A mostra fokuszalsz es elvezed ahol vagy, akikkel vagy. Ha elvesztesz valakit akivel korabban egyutt voltal, remenykedsz, hogy egyszer meg kesobb osszefuttok. Csak erre a tav vegehez kozeledve egyre kevesebb az eselyed.

132. Nap – 08.26 – White Pass

Megtett tav: ~30 km

Gondolhatjatok mennyi kedvem volt reggel kikelni a halozsakombol: semennyi. Hallottam, ahogy a satramon kopog az eso, ereztem a levegon, hogy felhoben vagyok es barmim logott ki a takaro alol, az bizony nagyon fazott. Hallottam viszont, hogy fent a hegyen egesz este es reggel is suvitett a szel, mig en vigan elvoltam a vedett volgyemben. A tura elejen szinte minden este a halozsakba bujva aludtam el (a fejem is bent volt a takaro alatt), a Sierra utan viszont tul meleg lett. Azt hittem mar megszoktam a szabadban alvast. Most megint huzamosabb idot el tudtam tolteni ugy bent, hogy nem dugtam ki a fejemet, aludni viszont meg mindig tul meleg volt.

Nagy nehezen ravettem magam a felkelesre, az Oregon ota szokasos reggeli forrocsoki sokat segitett. Meg be voltam takarozva, de mar forrt a viz, es par perc mulva mar gozolgo forrocsoki mellett pakolasztam a satorban. Nem siettem, kb 25 km volt hatra a kerulo osvenybol es este 6-ig volt idom, az infom szerint ekkor zart a bolt ahol a kovetkezo szakaszra valo ellatmanyom vart. Mindig van nalam egy csomo tartalek ziplock (mar csak azert is, hogy ne kelljen mindig a varosban ezt keresgelnem elsokent), most nagyon jol jott. Lecsereltem az osszes regi ziplockot ujra, az elektronikai cuccaimat dupla zacsiba rakam, sot, a nagy pufi kabatom is befert az egyikbe. Megragasztottam a szemetes zsakom lyukjait is (sosem gondoltam volna, hogy egyszer szemetes zsakot fogok foltozni).

Keszulodes kozben sokan haladtak el mellettem, akik este a fent alvas mellett dontottek. A beszamoloik alapjan jo dontes volt, hogy tovabb jottem, allitolag hidegebb es szelesebb is volt az ido, mint itt lent.

Nem haladtam gyorsan. Ha mar hideg van, esik es felhoben vagyok, elfaradni azert nem szeretnek – gondoltam. Raadasul ez a kerulo mar nem a PCT, ami lovaknak is keszult, eleg meredek volt nehany helyen. Allitolag ilyen az Appalachain Trail is: Meredek, esos, es fokent erdoben halad. Miert indul el rajta egyaltalan barki? Ott mondjuk vannak ‘shelter’-ek, kulonbozo felszereltsegu de felulrol mindig vedett alvohelyek ahol legalabb este nem azol tovabb.

Eleg jol volt jelolve vegig az osveny:

Tul hideg es esos volt az ido, ebedelni sem volt kedvem, inkabb ugy dontottem eloveszek mindent, ami menet kozben eheto.

A pakolaszas soran legnagyobb meglepetesemre utolert HappyFeet. Utoljara a tegnapi ebednel lattam elindulni, meg beszeltuk is a masik ket sraccal, hogy valoszinuleg elottunk van. Kiderult, hogy eltevedt: rossz iranyba fordult a tonal ahol ebedeltunk es vagy masfel orat turazott rossz osvenyen, mire rajott, hogy nem a PCT-n van. Delutan 4-re visszaert a tohoz. Ejj. Emberek, ha turaztok, hasznaljatok terkepet! O is csak a Kindle-jen tarolja a terkepeit es mivel azt maceras mindig elovenni, ritkan nezi. Nem egy papirterkeppel probalkozo emberen segitettem mar (persze, a papir terkep a legmegbizhatobb, de valahogy mindig ezek az emberek tevednek el legeloszor), ill. hallottam tobb eltevedos sztorit fokent olyanoktol, akik lustak az elagazoknak lecsekkolni, jo iranyba mennek-e. En minden reggel megnezem a terkepet: milyen iranyban kell majd haladnom, milyen alaku is iranyu hegyek vesznek korul, mennyit kell fel es lefele menni. Egyszeri csekk utan nagyjabol memorizalom is, napkozben csak akkor veszem elo a telefont ha nem vagyok biztos magamban. (Vagy ha epp nagyon faradt vagyok es nagyon ‘Ott vagyok-e mar’ hangulatban fel orankent ellenorzom, hogy bizony meg mindig nem vagy ott). Eddig a legtobb amit rossz iranyban mentem kb 20-30 meter volt (ez is max 2x), majd rajottem, hogy itt valami nem jo, nem ez remlik, es egy gyors csekk utan visszatertem a jo osvenyre.

Ezek a nagy nyilak mondjuk sosem vezetnek felre:

Orultem a talalkozonak: egyedul, vizesen, hidegben, varosba erkezes elott lassabban telik az ido. Ugy dontottottunk, ha mar osszefutottunk a maradek nehany orat beszelgetve tesszuk meg, ugy neha csak repulnek az orak. HappyFeet miutan 3 eve vegigcsinalta az AT-t, elment 2 evre Japanba angolt tanitani, ahol vegigment a 88 Temple Tour-on, majd az El Caminon, onnan jott a PCT-re. Jovore a TA-t tervezi Uj-Zelandon. Nem rossz.

Az osveny vegenel ket valasztasunk volt: autouton setalunk kb 1 orat White Passig, vagy elfogadjuk a fuvart ami stoppolas nelkul megallt, hogy elvisz minket a celunking. ‘Continuous footpath’: erre torekszik az, aki a mexikoi hatartol Kanadaig szeretne folytonosan setalni, tehat nem hagy ki szakaszokat, nem stoppol elore. Az elore stoppolas nalam sosem jott szoba, nem azert jottem. Vannak olyanok, akik hoszabb-rovidebb szakaszokat kihagynak. A legextremebb egy 40+-os no volt, akivel mindig csak hostelekben talalkoztam, az osvenyen soha. Mikor rakerdeztem, kiderult, hogy egesz Eszak-Kaliforniat kihagyta. Nincs ezzel gond, csak mondjuk en ezt USA road tripnek nevezem :). Ahogy a mondas tartja, ‘Hike your own hike’, csinald ugy, ahogy neked a legjobb.

Nekem is van egy lyuk a folytonos setamban: meg a legelejen a sivatagban, az elso 300 km-en tuz miatti lezarasnal elore stoppoltam Idyllwildba. Kihagytam azt a 30 km-t, ahol a PCT le volt zarva, nem setaltam vegig az ut mellett. Igy is alig talaltam valakit aki a Paradise Valley Cafe-tol jott velem jovabb (Pirate /Pat es Nap) es nem hagyja ki az egesz 60 km-t ( a tav felet csak azert, mert nincs kedve). Ott meg nem is hallottam olyanrol, aki ezt vegig setalta, nekem eszembe sem jutott egyedul menni, meg annyira az elejen voltam, azt sem tudtam mit csinalok :). Azt a 30 km-t reg behoztam egyeb osvenyeken mikor a PCT-rol fel vagy le tartottam, azota viszont nincs egy lyuk sem a folytonos setamban. Most mar szigoruan tartom magam hozza, ahogy HappyFeet is, igy nem fogadtuk el a fuvart, lesetaltuk az 1 orat az autout mellett. Ez pl egy veszelyes resze volt a turamnak: sokan halnak meg az ut szelen setalva Amerikaban. Kepzeljetek el az oriasi autokat amiket itt hasznalnak, adjatok hozza a nagy tavolsagokat amiket vezetni kell A-bol B-be, az ebbol adodo kis forgalmu, ritkan kanyargo szeles utakat es egy embert, akinek a koncentracios kepessege limitalt. Sok az ilyen baleset.

Epsegben elertuk a celunkat. White Pass egy sikozpont, a csomagom egy benzinkutkent is mukodo boltban volt. A sipalya aljanal rengeteg sator: ezek nem turazok satrai, ez messzirol latszott: az ide kuldott tuzoltok szallasai ezek, akik itt dolgoznak a kozeli erdotuzon. Erdekes ez a termeszet. Itt, hiaba voltam olyan kozel a tuzhoz, hogy mar a PCT is le volt zarva, semmi fust nem volt, mig Oregonban siman turaztam az osvenyen, megis vagni lehetett a fustot.

Este Katinak koszonhetoen, aki meghivott egy szallasra, agyban, melegben aludhattam (Koszonom Kati!). Nem is ertettem par ora negy fal kozott toltott ora utan, hogy tudok minden nap kint aludni ebben a hidegben. 4-en osztoztunk egy pici szoban: ‘room share’, thru-hikerek eleg csakran csinaljak, en most eloszor – mivel egyedul vagyok, nehez magam melle sok embert szerezni (akik 3-4-en haladnak, azoknak a legegyszerubb). A szobat kiadok nem annyira szeretik, valahol kimondottan tiltjak es maximalizaljak a fo/szoba szamot. Itt nem volt vele gond, 4 fovel asszem kimaxoltuk a helyet.

Beszelgetni akkor is lehet, amikor epp nincs internetunk (a tura 90%-a), ilyenkor a csalade es a baratoke a foszerep.

131. Nap – 08.25

Megtett tav: ~35 km

Mikor voltal utoljara libaboros pusztan attol a tenytol, hogy boldog vagy ott ahol vagy? Itt a PCT-n ez eleg gyakran elofordul, legalalabbis velem. Legeloszor akkor, amikor leszalltam a repulorol meg Los Angelesben es a hostel fele tarto buszon ultem. Azota mar rengetegszer, a fontosabb merfoldkoveknel mindig, neha csak ugy teljesen varatlanul. Valahogy a ‘fizettem erte ezert megerdemlem’ pillanatokban ez sosem jon elo. Persze, a penzeert is megdolgozik az ember, de az valahogy megis mas. Itt sosincs az ami a hetkoznapi eletben neha elofordul: tudod, hogy a pillanatot epp elvezned kellene, annyi mindent megtettel azert, hogy ott lehess, ahol, de nem erzel mast, csak uresseget. Valahogy sokkal jobb kuzdeni egy celert honapokig, jobb teljesen varatlanul belefutni egy kulonleges, gyonyoru tajba ahol a kedvenc zened hallgatasa kozben kiraz a hideg es kijonnek a konnyeid ezuttal a boldogsagtol. Itt nincs uresseg, itt valamit mindig erzel. Faradtsag, izgalom, szomorusag, eltokeltseg, kimerultseg, boldogsag, felelem, buszkeseg, aggodalom, orom es meg sorolhatnam. A legjobb, hogy vannak olyan napok amikor ezt mind ateled, nehany ora vagy nehany perc kulonbseggel. Egy atlag napon is az otthoninal sokkal tobb erzelmet el at az ember, de vannak kulonlegesebbek, mint a mai.

Egy kisebb maszas utan a Yakima Rezervatum szelen hegylancok oldalan vegigfuto osvenyben es volgyekben gyonyorkodhettem. Mindig megeri maszni. Ilyenkor jon a mar emlitett libabor.

Ismet a 3 sraccal ebedeltem egy szep tonal, sot, Kati is csatlakozott hozzank. Elfelejtettem mondani, Cascade Locksban mar utolert es talalkoztunk PCT napokon. Mivel elobb indultam azota nem talalkoztunk, de az elmult par napot eleg kenyelmesre fogtam (most mar elvezni szeretnem a turat), osszefutottunk az osvenyen.

Mar nem emlekszem min nevettem, barmelyikuk lehetett, viccesek voltak :).

Ahogy haladtunk a hegyek kozott csak gyultek a felhok, sot, az osveny is tovabb indult felfele. Igy hamarosan beertem a felhokbe: kicsit hidegebb lett es az eso is elkezdett szemerkelni.

Surge-ot nem zavartatta magat az idojaras maitt, ugy dontott szundizik egyet.

Ahogy haladtam felfele megtalaltam Katit, aki ugy dontott satrat ver, majd Gargoyle es Surge is ugy dontott inkabb megall. Egyreszt itt bar voltak felhok rossz ido epp nem volt, ki tudja mi lesz meg feljebb es kesobb, masreszt epp egy nagyon szep szakasz jott volna, abban remenykedtek a sracok, hogy holnapra jobb lesz az ido es lathatjak a tajat. Nem vagyok meteorologus es nem mondom hogy az iKaland tavaszi hegyi meteorologia eloadasa segitett, inkabb csak ugy erzesbol ugy gondoltam, ez nem lesz jobb holnapig, nem hagyok ki semmit, ha tovabb megyek. Illetve mar emlitettem, hogy szeretem a felhoket, orultem, hogy vegre egy kicsit izgi a helyzet. Szel meg mindig nem volt. A tuz miatti lezaras meg par km volt, addig mindenkepp el akartam jutni. HappyFeet is elottem volt, nem gondoltam, hogy utolerem, de volt ra esely, hogy nem leszek egyedul este. Egy kis eso es felhok nem fognak visszatartani a turazastol, ugy dontottem tovabbmegyek.

Ez egy kozepesen okos dontes volt.

Nem kellett hozza fel ora, az osvenyt egy szakaszon mar ho boritotta. Ezzel nem szamoltam, a ho, kod es a kozelgo este komboja nem tul biztato. Amig a PCT-n vagyok, meg GPS-szel tudok korrigalni, ha leterek az osvenyrol. Az osveny azonban hamarosan veget er es nem marad mas mint egy pdf terkep a kerulovel. Itt viszont fontos lenne a helymeghatarozas, nem tudom ki probalkozott ilyesmivel korabban, elarulom: 10m-es latotavolsaggal ez kb lehetetlen. Csak remeltem, hogy nem lesz tul sok dolgom hoval a kesobbiekben.

Jott meg par szakasz, majd az osveny egy hegygerincen haladt vegig (mar ho nelkul), az eddigi legmeredekebb hegyoldallal mindket iranyban. ‘The knife’s edge’, a kes ele, ahogy errefele nevezik. Ilyenkor minden lepesedre koncentralsz. Nincs helye felelemnek, az csak eltereli a figyelmet. Termeszetesen most eloszor a tura soran sikerult elesnem is a nedves koveken. Mikor maskor, mint a felhokben egy meredek hegyoldalon, a kes elen. Eleg szerencses fenekre ules volt, meg sem ereztem mert a taskamra erkeztem es szerencsere az osveny fele, nem pedig a szakadek iranyaba.

A szel is kicsit kezdett feltamadni, ez igy mar kevesbe volt jo a moka. 4 fok volt es a homerom nem szamolt azzal, hogy a paratartalom es a legmozgas miatt ezt huvosebbnek ereztem. Megtalaltam az elso vizszintes, ket oldalrol szelvedett helyet ahol ugy dontottem satrat verek. Mar majdnem felalittottam a satrat teljesen, 2 csat volt hatra a rainfly felrakasabol, amikor a szel iranyt valtott es ugy belekapott a satorba, mint egy vitorlaba. Kitepte a covekeket a helyerol, annak ellenere, hogy kovekkel kitamasztottam mindent. A negy vegtagommal egyszerre negy felszerelesem elfujasat akadalyoztam meg, koztuk a legfontosabbal, a satrammal, de nem volt eleg. A sator tarolo zsakjat felkapta a szel, nehany masodperc alatt eltunt a kodben. Nem volt idom szomorkodni, a szellel eso is jott es ennyi ido mar boven eleg volt ahhoz, hogy ami elol van az elazzon. A kabatom, a meleg ruhaim, a teljes taska esovedo nelkul… Ha nagyon akartam volna fel tudtam volna allitani a satrat, a helyen maradt volna, ha mindent belepakolok – magammal egyutt, de egesz ejjel aggodhattam volna azon mikor torik el a merevites. Marpedig a Big Agnes vevoszolgalatat mar ismerem, valoszinuleg 4 napra lennek a kanadai hatartol mire megoldodna a problemam. Inkabb ugy dontottem tovabb haladok, addig, ameddig kell. Ha kell, egesz ejszaka megyek a kerulon mig el nem erem a foutat (hajlanli 3-4 korul el is erhetnem), onnan mar csak egy stoppolas a civilizacio. Lebontottam a vizes satrat es a jeghideg merevitest, beraktam mindent a mar amugy is vizes taskamba.

A legtobb felszerelesem amugy nagyjabol vizallo csomagolasban van. Nincsenek meno markas vizallo ultrakonnyu zsakjaim, mint sokaknak. Olcso, Walmartos zsakjaim vannak, ezeket mar mutattam korabban. Mar reg kilyukadtak vagy 5 helyen (a ragasztas ota). Ami fontos, kulon be van csomagolva ziplockokba, de mar ezeket sem csereltem kb a Sierra ota, csak ha szetszakadtak (tehat tele vannak lyukakkal). Ott meg fontos volt a szinte teljes vizallosag a folyon atkelesek miatt, de mivel iden uszni sosem kellett, sosem volt teljesen vizallo mindenem. Szerencsere az alvocuccaimat (halozsak + alvoruha) is beleraktam a szemetes zsakba reggel, mert tegnap kiderult: a legujabb hiker boxbol szerzett Sawyer tasakom ereszt es elaztatta a fel taskamat. Persze ez a szemetes zsak is velem van mar szinte a tura eleje ota, van rajta par lyuk. Amig az alvocuccaim szarazok, biztonsagban vagyok, max nem olyan kellemes a turazas. Vizes halozsakkal viszont mar a hipotermiat kockaztatnam ilyen idoben, ahhoz annyira nincs kedvem. Majd meglatjuk mi lesz ha sikerul satorhelyet talalnom.

Mindezek ellenere tovabbra sem voltam rosszkedvu vagy elkeseredett, inkabb eltokelt: igy vagy ugy, de biztonsagos helyen fogok aludni ma. Amint megtalaltam a modszert arra hogyan erezzem ujra a kezeimet es az ujjaimat (teljesen le voltak fagyva), mar nem erdekelt az eso vagy a szel. Csak mentem tovabb. Az esoben turazas legfontosabb szabalya amugy: vizes leszel, fogadd el. Ha ilyen helyzetbe kerultok probaljatok ki, sokkal egyszerubb ez igy, mint kuzdeni az ellen, ami ellen ugy sem tudsz tenni. Egy remenysugaram volt a kerulo terkepet nezegetve: az elagazo utan nem sokkal az ereszkedes utan egy kis volgy. Itt mar nincs app, nincs pontos infom satorhelyekrol, vannak viszont szintvonalak amiket lehet elemezgetni.

Nezzetek, az a kek pont a fenti kepen egy volgy, legalabbis az osveny vonalan. (Az elagazo jel az a pont, ahol a PCT alternate route elvalik a szagatott vonalaktol: a lezart PCT-tol es az eloszor kijelolt, de azota mar kigyulladt elso 61-es kerulo osvenytol)

Nehany km utan elertem a volgyet es meg is talaltam az elso vizszintes helyet ami szelvedett es fel tudom allitani a satramat. Az egesz volgy szelvedett volt – innentol mar nyugodt voltam, csak az eso maradt. Felallitottam a satramat a fuvon (kijelolt satorhely hianyaban), lecsekkoltam az alvocuccaimat – szarazok, maradhatok itt es aludhatok. A nedves ruhaimat meg magamon hagytam vacsi kozben a satorban es probaltam minel tobbet mozogni, hogy megszaradjanak. Hihetetlen mennyire nem haszositjuk a testunk altal termelt hot a normal eletben. Tok jol mukodik.

Este kb orankent felebredtem ellenorizni, hogy nem azik-e be a sator, komolyabb esoben meg nem tudtam tesztelni. Jol birta, vizesnek vizes volt, mert elazott a ket felallitas soran, de nem azott be es nem usztak a cuccaim.

Ez egy izgi nap volt, kicsit hosszu lett a poszt. Igerem, nem lesz minden naprol ilyen reszletes beszamolo.