Megtett tav: ~35 km
Mikor voltal utoljara libaboros pusztan attol a tenytol, hogy boldog vagy ott ahol vagy? Itt a PCT-n ez eleg gyakran elofordul, legalalabbis velem. Legeloszor akkor, amikor leszalltam a repulorol meg Los Angelesben es a hostel fele tarto buszon ultem. Azota mar rengetegszer, a fontosabb merfoldkoveknel mindig, neha csak ugy teljesen varatlanul. Valahogy a ‘fizettem erte ezert megerdemlem’ pillanatokban ez sosem jon elo. Persze, a penzeert is megdolgozik az ember, de az valahogy megis mas. Itt sosincs az ami a hetkoznapi eletben neha elofordul: tudod, hogy a pillanatot epp elvezned kellene, annyi mindent megtettel azert, hogy ott lehess, ahol, de nem erzel mast, csak uresseget. Valahogy sokkal jobb kuzdeni egy celert honapokig, jobb teljesen varatlanul belefutni egy kulonleges, gyonyoru tajba ahol a kedvenc zened hallgatasa kozben kiraz a hideg es kijonnek a konnyeid ezuttal a boldogsagtol. Itt nincs uresseg, itt valamit mindig erzel. Faradtsag, izgalom, szomorusag, eltokeltseg, kimerultseg, boldogsag, felelem, buszkeseg, aggodalom, orom es meg sorolhatnam. A legjobb, hogy vannak olyan napok amikor ezt mind ateled, nehany ora vagy nehany perc kulonbseggel. Egy atlag napon is az otthoninal sokkal tobb erzelmet el at az ember, de vannak kulonlegesebbek, mint a mai.
Egy kisebb maszas utan a Yakima Rezervatum szelen hegylancok oldalan vegigfuto osvenyben es volgyekben gyonyorkodhettem. Mindig megeri maszni. Ilyenkor jon a mar emlitett libabor.
Ismet a 3 sraccal ebedeltem egy szep tonal, sot, Kati is csatlakozott hozzank. Elfelejtettem mondani, Cascade Locksban mar utolert es talalkoztunk PCT napokon. Mivel elobb indultam azota nem talalkoztunk, de az elmult par napot eleg kenyelmesre fogtam (most mar elvezni szeretnem a turat), osszefutottunk az osvenyen.
Mar nem emlekszem min nevettem, barmelyikuk lehetett, viccesek voltak :).
Ahogy haladtunk a hegyek kozott csak gyultek a felhok, sot, az osveny is tovabb indult felfele. Igy hamarosan beertem a felhokbe: kicsit hidegebb lett es az eso is elkezdett szemerkelni.
Surge-ot nem zavartatta magat az idojaras maitt, ugy dontott szundizik egyet.
Ahogy haladtam felfele megtalaltam Katit, aki ugy dontott satrat ver, majd Gargoyle es Surge is ugy dontott inkabb megall. Egyreszt itt bar voltak felhok rossz ido epp nem volt, ki tudja mi lesz meg feljebb es kesobb, masreszt epp egy nagyon szep szakasz jott volna, abban remenykedtek a sracok, hogy holnapra jobb lesz az ido es lathatjak a tajat. Nem vagyok meteorologus es nem mondom hogy az iKaland tavaszi hegyi meteorologia eloadasa segitett, inkabb csak ugy erzesbol ugy gondoltam, ez nem lesz jobb holnapig, nem hagyok ki semmit, ha tovabb megyek. Illetve mar emlitettem, hogy szeretem a felhoket, orultem, hogy vegre egy kicsit izgi a helyzet. Szel meg mindig nem volt. A tuz miatti lezaras meg par km volt, addig mindenkepp el akartam jutni. HappyFeet is elottem volt, nem gondoltam, hogy utolerem, de volt ra esely, hogy nem leszek egyedul este. Egy kis eso es felhok nem fognak visszatartani a turazastol, ugy dontottem tovabbmegyek.
Ez egy kozepesen okos dontes volt.
Nem kellett hozza fel ora, az osvenyt egy szakaszon mar ho boritotta. Ezzel nem szamoltam, a ho, kod es a kozelgo este komboja nem tul biztato. Amig a PCT-n vagyok, meg GPS-szel tudok korrigalni, ha leterek az osvenyrol. Az osveny azonban hamarosan veget er es nem marad mas mint egy pdf terkep a kerulovel. Itt viszont fontos lenne a helymeghatarozas, nem tudom ki probalkozott ilyesmivel korabban, elarulom: 10m-es latotavolsaggal ez kb lehetetlen. Csak remeltem, hogy nem lesz tul sok dolgom hoval a kesobbiekben.
Jott meg par szakasz, majd az osveny egy hegygerincen haladt vegig (mar ho nelkul), az eddigi legmeredekebb hegyoldallal mindket iranyban. ‘The knife’s edge’, a kes ele, ahogy errefele nevezik. Ilyenkor minden lepesedre koncentralsz. Nincs helye felelemnek, az csak eltereli a figyelmet. Termeszetesen most eloszor a tura soran sikerult elesnem is a nedves koveken. Mikor maskor, mint a felhokben egy meredek hegyoldalon, a kes elen. Eleg szerencses fenekre ules volt, meg sem ereztem mert a taskamra erkeztem es szerencsere az osveny fele, nem pedig a szakadek iranyaba.
A szel is kicsit kezdett feltamadni, ez igy mar kevesbe volt jo a moka. 4 fok volt es a homerom nem szamolt azzal, hogy a paratartalom es a legmozgas miatt ezt huvosebbnek ereztem. Megtalaltam az elso vizszintes, ket oldalrol szelvedett helyet ahol ugy dontottem satrat verek. Mar majdnem felalittottam a satrat teljesen, 2 csat volt hatra a rainfly felrakasabol, amikor a szel iranyt valtott es ugy belekapott a satorba, mint egy vitorlaba. Kitepte a covekeket a helyerol, annak ellenere, hogy kovekkel kitamasztottam mindent. A negy vegtagommal egyszerre negy felszerelesem elfujasat akadalyoztam meg, koztuk a legfontosabbal, a satrammal, de nem volt eleg. A sator tarolo zsakjat felkapta a szel, nehany masodperc alatt eltunt a kodben. Nem volt idom szomorkodni, a szellel eso is jott es ennyi ido mar boven eleg volt ahhoz, hogy ami elol van az elazzon. A kabatom, a meleg ruhaim, a teljes taska esovedo nelkul… Ha nagyon akartam volna fel tudtam volna allitani a satrat, a helyen maradt volna, ha mindent belepakolok – magammal egyutt, de egesz ejjel aggodhattam volna azon mikor torik el a merevites. Marpedig a Big Agnes vevoszolgalatat mar ismerem, valoszinuleg 4 napra lennek a kanadai hatartol mire megoldodna a problemam. Inkabb ugy dontottem tovabb haladok, addig, ameddig kell. Ha kell, egesz ejszaka megyek a kerulon mig el nem erem a foutat (hajlanli 3-4 korul el is erhetnem), onnan mar csak egy stoppolas a civilizacio. Lebontottam a vizes satrat es a jeghideg merevitest, beraktam mindent a mar amugy is vizes taskamba.
A legtobb felszerelesem amugy nagyjabol vizallo csomagolasban van. Nincsenek meno markas vizallo ultrakonnyu zsakjaim, mint sokaknak. Olcso, Walmartos zsakjaim vannak, ezeket mar mutattam korabban. Mar reg kilyukadtak vagy 5 helyen (a ragasztas ota). Ami fontos, kulon be van csomagolva ziplockokba, de mar ezeket sem csereltem kb a Sierra ota, csak ha szetszakadtak (tehat tele vannak lyukakkal). Ott meg fontos volt a szinte teljes vizallosag a folyon atkelesek miatt, de mivel iden uszni sosem kellett, sosem volt teljesen vizallo mindenem. Szerencsere az alvocuccaimat (halozsak + alvoruha) is beleraktam a szemetes zsakba reggel, mert tegnap kiderult: a legujabb hiker boxbol szerzett Sawyer tasakom ereszt es elaztatta a fel taskamat. Persze ez a szemetes zsak is velem van mar szinte a tura eleje ota, van rajta par lyuk. Amig az alvocuccaim szarazok, biztonsagban vagyok, max nem olyan kellemes a turazas. Vizes halozsakkal viszont mar a hipotermiat kockaztatnam ilyen idoben, ahhoz annyira nincs kedvem. Majd meglatjuk mi lesz ha sikerul satorhelyet talalnom.
Mindezek ellenere tovabbra sem voltam rosszkedvu vagy elkeseredett, inkabb eltokelt: igy vagy ugy, de biztonsagos helyen fogok aludni ma. Amint megtalaltam a modszert arra hogyan erezzem ujra a kezeimet es az ujjaimat (teljesen le voltak fagyva), mar nem erdekelt az eso vagy a szel. Csak mentem tovabb. Az esoben turazas legfontosabb szabalya amugy: vizes leszel, fogadd el. Ha ilyen helyzetbe kerultok probaljatok ki, sokkal egyszerubb ez igy, mint kuzdeni az ellen, ami ellen ugy sem tudsz tenni. Egy remenysugaram volt a kerulo terkepet nezegetve: az elagazo utan nem sokkal az ereszkedes utan egy kis volgy. Itt mar nincs app, nincs pontos infom satorhelyekrol, vannak viszont szintvonalak amiket lehet elemezgetni.
Nezzetek, az a kek pont a fenti kepen egy volgy, legalabbis az osveny vonalan. (Az elagazo jel az a pont, ahol a PCT alternate route elvalik a szagatott vonalaktol: a lezart PCT-tol es az eloszor kijelolt, de azota mar kigyulladt elso 61-es kerulo osvenytol)
Nehany km utan elertem a volgyet es meg is talaltam az elso vizszintes helyet ami szelvedett es fel tudom allitani a satramat. Az egesz volgy szelvedett volt – innentol mar nyugodt voltam, csak az eso maradt. Felallitottam a satramat a fuvon (kijelolt satorhely hianyaban), lecsekkoltam az alvocuccaimat – szarazok, maradhatok itt es aludhatok. A nedves ruhaimat meg magamon hagytam vacsi kozben a satorban es probaltam minel tobbet mozogni, hogy megszaradjanak. Hihetetlen mennyire nem haszositjuk a testunk altal termelt hot a normal eletben. Tok jol mukodik.
Este kb orankent felebredtem ellenorizni, hogy nem azik-e be a sator, komolyabb esoben meg nem tudtam tesztelni. Jol birta, vizesnek vizes volt, mert elazott a ket felallitas soran, de nem azott be es nem usztak a cuccaim.
Ez egy izgi nap volt, kicsit hosszu lett a poszt. Igerem, nem lesz minden naprol ilyen reszletes beszamolo.