72. Nap – 06.27

Megtett tav: 29 km

A mai nap nagyjabol esemenytelenul telt, ha nem szamoljuk azt, hogy a motivaciom nem volt az igazi. Raadasul jott egy hosszabb szakasz, kb 10 km amikor nem volt viz es mivel mostanaban a vizforrasokra nem figyelek (az elmult idoszakban talan nehany km sem volt volt viz nelkul – kiveve Sonora passt), pont akkor vettem eszre a vizhianyt, a szakasz elejen, amikor majdnem teljesen elfogyott ami nalam volt. Felfele kellett menni, meredeken es raadasul lenyeltem egy kis Deet-et (ez a szunyogirto, ami Europaban be van tiltva tehat nem tul egeszseges monjduk a szadba rakni). A hogyan hosszu, a lenyeg, hogy volt kb 1 dl vizem es a terkep szerint vart ram vagy 2.5-3 ora nem konnyu seta a kovetkezoig. Eljen a Sierra a jeloletlen vizforrasaival, az olvado ho, 1 ora utan volt egy kis patak ahol ki tudtam mosni a szamat es vegre tudtam inni is.

A nap hatralevo reszere sajnos ranyomta a belyeget a tortenes, nem tudtam gyorsan haladni. Raadasul a nap vegere tervezett emelkedo utan azt irtak az elso satorhely egy to mellett van es eleg szeles is. To = szunyoghadsereg mostanaban, koszi, abbol inkabb nem kerek, inkabb satrat vertem meg az emelkedo elott.

(Emellett a kis vizeses mellett /vizesesen kellett atjonni meg reggel – itt meg volt vizem:) ).

71. Nap – 06.26. – Sonora Pass

Megtett tav: 36 km

Az utolso 3000 felett hago. Meredek, de szerencsere nem sziklas, csak koves szerpentinen kanyargott az osveny. Kulon felhivtuk egymas figyelmet a hago elott: a kovetkezo 16km-es szakaszon nincs viz. Hogy mi?? Nincs viz? Ettol mar teljesen elszoktam, max 1 litert viszek napkozben, most maszhattam meg a hagot 2.5-tel. Volt amugy viz nyilvan, mert most is volt ho ami olvadt, de a saros talajrol ezt nehezen lehetett volna osszegyujteni. A jo a rosszban, hogy ezt a vizhianyt a szunyogok nem birjak, napok ota eloszor le tudtam venni a szunyoghalot. Juhu! A haladas kicsit nehez volt, mert kivetelesen nem fix sziklak voltak, hanem kicsi kavicsok amin konnyen le lehetett csuszni a hegyoldalon.

A sziklas resz alatt latszik ahol megy az osveny:

Az ott egy ember, en is onnan jottem:

Valtozott taj, a hago maga teljesen kietlen volt, majd a tuloldalon zold dombokat, hegyeket lattam.

Az elso hago, amin keresztul megy egy igazi, betonozott ut! Talan Tehachapi ota nem lattam az osvenyt betonutat keresztezni (kesobb utana neztem, a Yosemite Nemzeti Parkban volt egy masik ut amin atsetaltam, de a sok ember miatt erre nem figyeltem). Azert durva, vagy 600 km-en keresztul tudott ugy haladni az osveny, hogy nem mentunk at autouton… (Tehachapi – Yosemite tav).

Ugy gondoltam tul vagyok a nehezen, de tevedtem. A masik oldal megint kicsit sziklas volt, az olvado ho miatt pedig az osveny sok helyen patakka voltozott es sok volt a sar is. Elszoltam magam multkor, ez mar tekintheto rendes sarnak, bar meg mindig nem egy kekturas dagonya. Az elso nehany folt utan remenykedtem, hogy ennyi volt, a sokadik utan beletorodtem, hogy ha kell, ugralva-csuszkalva sotetben megyek el a kinezett satorhelyig, de mindenkepp eljutok oda. Amugy ezeken a kis koveken nagyon jol el lehet csuszni lefele. A cipom talpa mar majdnem sima, majdnem ezer merfold, ~1600 km van bennuk. Meg egyszer sem estem el, de volt mar nehany kortars tancdarabba illo mozdulatom.

Tamas segitsegevel az uj par a kovetkezo megallomnal mar var ram, bar meg nem szakadt szet teljesen a mostani, nagyon csuszik es a legaprobb koveket is erzem, ugy dontottem eljott az ideje a valtasnak. Azt mondtak kb 800 km-t fog kibirni es el tudok vele menni a Sierra labaig. Hat azert en csak atjottem benne a hegyeken :).

70. Nap – 06.25

Megtett tav: 35 km

Reggel atkeltem a Kerrick patakon, itt halt meg tavaly a masik lany. Ahol az osveny keresztezte a patakot eleg melynek tunt, talan csipoig is ert volna, de kicsit feljebb koveken ugralva at lehetett jutni egesz konnyen, iden ez a patak sem volt veszelyes.

Ennyire lettem csak vizes. Vagyis, most mar nem volt veszelyes: az osszes komment ami az atkeleseknel van 2 hettel korabbrol, sokkal magasabb vizallasrol beszel. Jo, hogy nem vagyok sokkal gyorsabb ill. sikerult aprilis kozepere kernem az engedelyem (nem veletlenul ez a legnepszerubb idopont). Egyszerubb es biztonsagosabb igy haladni.

Ezutan vart ram egy nagyobb emelkedo, az utolso nagyobb a mai napon, ahol ismet az osszes onbizalmam elfogyott. Mindenki megelozott. Megint. Nem tudok sziklas reszeken gyorsan haladni, barmennyire is szeretnek. Egy nagyobb tarsasaggal haladtam egyutt az elmult napokban, ugy ertve, hogy nehanyukkal satraztam, napkozben mindig megeloztek, megalltak pihenni/toban furdeni – ekkor visszaeloztem oket – majd megint megeloztek, koran satrat vertek, en pedig sotetedesig megint beertem oket. Ez nem tul motivalo, hiaba ugyan az az 5 ember eloz meg mindig, olyan, mintha en lennek a leglassabb. Haho, emberek, felfele megyunk, itt nem lehet rohanni! De lehet, csak nekem nem megy. Valoszinuleg csaloka amit erzek, mert ennel sokkal tobben vagyunk egy szakaszon, de nem adja meg a motivaciot a naphoz.

A taj cserebe tovabbra is szep.

Elertem ma a Yosemite Nemzeti Park hatarat, ez a masodik ‘szunyog hago’ tetejen volt, a Dorothy hagon. A legegyszerubb, legkonnyebb hago, ha csak a meredekseget nezzuk deli oldalrol. Alig vettem eszre sokszor, hogy felfele megyek.

Cserebe ‘szunyog pokol’, emlegettek masok, de nem torodtem vele, gondolvan az eddigi helyzetnel ugysem lehet sokkal rosszabb. De lehet. A fenti to mellett sotet, embernagysagu felhoben egyszerre zummogve seregekben repultek, ha meg szunyog alakba is rendezodtek volna, akkor mar nem hiszem el amit latok. Belegondoltam, hogy ezt lehet meg kene orokiteni, de nem, biztos nem allok meg. Kiszivnak az osszes veremet azon a par helyen ami meg szabad/ nincs befujva szunyogirtoval. (Igen, az osszeset!) Mar amugy is volt korulottem egy szunyogfelho ami velem volt reggel ota, szerencsere csak egy reszuk csatlakozott a felhomhoz. Az osszes nagyon ijeszto lett volna :).

A nap vege elott elertem az 1000 merfoldet (whohoo!!!). Kicsit korabban vartam, kilometereket nezek ugye es 1600km-nel mar kerestem a kirakott szamokat. Fejben mindig 1.6-tal szamolok. Csak hat a pontos szorzo 1.609, ami ennel a tavnal mar pont +9 km-t jelent, ami legalabb 2 ora. Hosszu az a ket ora ha mar regota varsz egy kis motivaciot :).

Itt is belegondoltam, hogy csak kene valami frappansabb kepet csinalni, legalabb a szunyoghalot levehetnem, de megint csak gyoztek az osztonok, semmi kedvem nem volt ahhoz, hogz egy kep miatt szunyogvacsorava valtozzak. Ez igy hiteles, az elmult nehany napban ugy is igy neztem ki.

Ismet beertem a nagyobb tarsasagot, mar sotetedett mikor satrat vertem a kozelukben. Ok mar mentek aludni, igy minden egyes ember szunyogfelhojet megkaptam, aki bebujt a satraba. Medve videk ide vagy oda, a satramban vacsoraztam. Ezek a szunyogok butak, nagyon butak. Folyton belerepulnek a szamba es az orromba. Most mar annyian voltak, hogy nem tudtam volna enni. (Spoiler alert: ismet nem ettek meg a medvek, minden rendben volt reggel.)

69. Nap – 06.24

Megtett tav: 32 km

Az egy napra juto tav egyre tobb, igy, hogy tegnap csak 28 km-t tudtam haladni.

Optimista voltam, a terkep alapjan mar nem fel napig, csak max nehany oraig tarto emelkedok voltak lefele. Aham. Ugyan olyan sziklas lepcsos emelkedok voltak, mint a Sierra tobbi reszen. Nem baj, majd lefele behozom, gondoltam. Meg rosszabb volt, megint teljesen kimerultem.

A mai hagot sokan ‘szunyog hago’-nak neveztek, nagyon talalo modon. Nem volt magasan, cserebe sok volt a to a kornyeken. Egesz nap szunyoghaloval a fejemen turaztam, hiaba voltam faradt felfele, nem lehetett megallni, mert akkor seregben tamadtak. Vizet szurni sem akartam megallni, inkabb szomjas voltam. Szerencsere ezek nem a megtermett balatoni szunyogok, ha meg is csipnek nem olyan durva, mint otthon. Cserebe rengetegen vannak es a legkisebb rest is megtalaljak rajtad, a vekony ruhan siman atcsipnek (eljen a meleg, de vastag uj ingem!).

Ma lattam vagy 6 szarvast is, nem tul felenkek. Egesz pontosan mule deer-t, tehat oszverszarvasokat lattam, ok elnek errefele.

Latszik, ahogy megerzi a szagomat, elfut.

Ilyen nyomuk van:

Erre mentem:

Innen jottem:

68. Nap – 06.23

Megtett tav: 28 km

5:30-kor csorgott az ebresztom, szokas szerint, ahogy minden nap amikor turazo nap van (neha 4:30). Mivel a kovetkezo kb 240 km-t 7 nap alatt szeretnem megtenni, 34 km-es napokat kell mennem. A szintprofil alapjan konnyebb lesz a terep, de meg midnig a Sierra szakaszban vagyok, ki tudja mi var ram.

A telefonomat ejszakara tolton hagytam (kulso akksin), hogy napkozben ne legyen vele gond. A telefon toltottsege viszont nem valtozott egy ejszaka alatt. Ajaj. 2 kulso akksi, 2 kabel. Egyik variacio sem tolti a telefont, egymast viszont minden variacioban toltik a powerbankokat, tehat a logika szerint a telefonnal van a baj, igaz? Talan. Volt mar jele annak, hogy a tolto resszel nem minden oke, egy kabelt mar le is kellett cserelnem emiatt. A bolt nyitasaig tarto ket es fel orat (amikor is 220V-nal ki tudtam probalni mas toltojevel/teljesen uj kabellel a telot) a lehetosegeim felvazolasaval toltottem. Nem voltam boldog, okostelefon nelkul se elore, se hatra, de meg haza sem tudok menni. Vagyis de, barmelyik iranyba, viszont szinte teljes mertekben az emberek joindulatara, segitokeszsegere vagyok utalva, ami abszolut a komfortzonamon kivul van. Nem azert jottem el ide, hogy masokra raakaszkodva turazzak mert nincs terkepem, vagy kihasznaljam a segitokesz embereket, mert nincs mas lehetosegem. Nem irom le milyen opcioim voltak, mert vegul ez is happy end lett, egy uj kabel mindket kulso akksival toltotte a telefont. Ennyit a logikarol. Az ovtaskam is megadta magat, dobhattam ki azt is :/. Hat tenyleg semmi sem tart orokke?

Mire a helyzet megoldodott, mar fel 10 volt. Az egesz heti tervem veszelybe kerul, ha nem csinalom meg a napi tavot. Raadasul ha csuszok (7 napnyi kajat ha nagyon akarok el tudok osztani 8-ra, ill most tobb opcio is van utkozben ahonnan boltig lehet stoppolni ha nagyon nem mennena tav) lekesem a posta nyitvatartasat szombaton South Lake Tahoe-ban es ulhetek egy- masfel napot arra varva, hogy kinyisson hetfon.

Igy hat folyamatosan szamolgatva a sebessegemet es a hatralevo tavot haladtam elore, nem tul boldogan.

Tuolumne Meadows kozeleben voltak ismeretterjeszto tablak.

Ill egy hely ahol szensavas viz tor fel a foldbol, geologusok nem tudjak megmagyarazni miert. ‘Soda Springs’.

Nem tudtam olyan gyorsan haladni ahogy szerettem volna, 7 napnyi kaja nem konnyu, plusz meg mindig nalam van a bear canister es a microspike csuszasgatlo.

Naplemente elott nem sokkal, a kituzott cel elott letaboroztam egy tonal, ahol talaltam turazokat. Tavak mellett amugy sem a legjobb otlet satrazni, mert altalaban hidegebb van este, reggelre pedig minden nyirkos lesz. Ehhez most meg hozzajottek a szunyogok. Rengetegen voltak, alig tudtam enni ugy, hogy ne nyeljek le nehanyat. Cserebe a kilatas szep volt, es vacsi kozben azt neztuk, hogy a szarvasok kergetoznek a to korul.

67. Nap – 06.22. – Zero – Yosemite Valley

Bar a nemzeti park teruleten voltunk, maga a Yosemite Volgy a hires sziklakkal masfel ora kocsival egy iranyban. Pentek volt, a buszok csak hetvegen jarnak igy nem maradt mas lehetoseg mint a stoppolas. Na jo, ne fogjuk a buszokra, amugy is az ingyenes stoppolast valasztottam volna. Igy lehet erdekes emberekkel talalkozni. 3 fuvarral jutottunk le (Surgeon es Mouse tarsasagaban), egy hegymaszo srac lakassa alakitott furgonjaban (a ‘foldon’ ulve,

egy mernok turazo sraccal, aki a felesegevel mar bejarta a fel vilagot (nem volt idosebb nalam) es epp keszulnek Uj-Zelandra koltozni, ill. egy a parkban dolgozo alkalmazott kocsijaban.

Jo turazo modra vajon hogy neztuk meg a latvanyossagokat? Az ingyenes shuttle buszbol, ami korbevitt a legfontosabb reszeken 20 perc alatt. Az igazat megvallva ez a hely gyonyoru, sokkal tobbet er, mint az a par ora amit eltolthettem itt. Minek jojjek ide, gondoltam tegnap, annyi hegyet, hegylancot lattam az elmult napokban/hetekben, nem tud mar meglepni annyira a termeszet. Tevedtem. Ez a hely egy csoda, mint egy elvarazsolt vilag. Kalifornia felhotlen kek ege teljesen mas volt a sivatagban, a magas Sierraban, es itt, ahol festmeny-szeru hatteret adott a magas sziklatomboknek. Erdemes lenne megnezni melyik nevezetessegre honnan a legjobb a kilatas, felmaszni oda es tobb napot eltolteni a legjobb helyek felkeresesevel. Majd talan egyszer. Most a volgybol neztem meg mindent amit lehetett, mivel jo kepek nem szulettek berakok par kepet a netrol, csak hogy lassatok erdemes ide eljonni. Ja, meg veletlenul se hetvegen gyertek. Ez az egyik, ha nem A leghiresebb nemzeti park az USA-ban, tehat tomegre keszulni kell. Ha nem akartok sok embert latni egy nap alatt gyertek a PCT-re :).

Latkep az El Capitannal:

Yosemite vizeses, as USA 2., a vilag 6. legmagasabb vizesese:

yosemitehikes.com-upper-yosemite-falls-1920x1080

Half Dome:

half-dome-yosemite-valley-visitation

Koran vissza kellett indulnunk meg 5 elott, mert a park belseje fele stoppoltunk, nem hagyhattuk az utolso pillanatra amikor mar senki nem jar felfele. 2 fuvarral egesz konnyen feljutottunk, pont lekestem a grill nyitvatartasat. Kicsit karpotolt egy ujabb trail magic, suti es mandarin formajaban amit egy korabbi PCT turazo hozott. O most azt tervezi, hogy megcsinalja a nagyon-nagyon neheznek szamito ‘ High Sierra Route’ utvonalat.

Itt nincs osveny, csak egy konyv eleg reszletes tajleirassal es terkeppel, hogy mikor merre haladj, keresztul a vadonon. Haladj a to mellett keleti iranyba es megerkezel magas sequoia fak koze, stb. Nem art elegge magas szinten ismerni az angol szokincs egy bizonyos reszet, kulonben nem tudod hogy fakat, koformaciokat vagy epp egy madarat keress egyes helyeken. Ahogy neztem a szoveget nekem meg nem artana szotaraznom mielott elindulnek egy ilyenre :). Regen a PCT-t is sokan konyvvel csinaltak es azota is visszasirjak a ‘regi szep idoket’. Ezt kicsit indokolatlan erzem mert az osvenyt nagyon egyszeru kovetni, nem kell hozza semmilyen konyv. Az mar teljesen mindegy, hogy papir terkeprol, szoveges leirasbol vagy az appom terkeperol olvasom le, hogy az elagazonal melyik egtaj fele kell fordulni. Hol vannak Europaban az ilyen izgi termeszetjaro utvonalak??

66. Nap – 6.21. – Tuolumne Meadows

Megtett tav: 26 km

A nap celja az volt, hogy 5 elott Tuolumne Meadowsba erjek. Akkor zart a posta, marpedig 2 csomagom is volt. Az egyik az uj ingem, a masik 5 napnyi elelem a zerodayresupply-tol.

Gyorsan megmasztam a mai hagot, a teteje a Yosemite Nemzeti Park hatara volt.

Sok turazo jott szembe, elkezdodott a JMT szezon. Talan 3 nappal ezelott lattam az elso turazot, aztan elvetve nehanyat. Ma rengetegen jottek szembe. Meg jo, hogy a vege (eleje) itt van a parkban, nem lesz mar sokaig ‘tomeg’. Nem tartom magam ultraligtnak, de nehanyukhoz kepest az vagyok. Hihetetlen mekkora taskakkal jonnek paran, volt aki 4 liter vizet cipelt (hee??).

Sikeresen megerkeztem a posta-zaras elott. Kep az uj ingemrol (nem aznap keszult, de eddig ez az egyetlen).

Hasonlo mint a regi, ez volt learazva az REI-ban. Az anyaga vastagabb mint a reginek, ez ugye kepen nem latszott, melegben nem lesz annyira jo, de legalabb a szunyogok nem tudnak atcsipni rajta.

A kajat is elrendeztem, meg Mammothban vettem +2 napnyit igy a kovetkezo szakaszra 7 napnyi elelemmel indulok

Ennyi befert a bear canisterbe.

Majd a plusz taroloba mar minden befert. A sargaba meg legalabb ugyan ennyi ferne, ha szeretnem.

Tuolumne Meadows amugy egy kemping a Yosemite Nemzeti Parkban. Ok itt mind sorban allnak csak azert, hogy itt kempingezhessenek.

Csak az autos helyekert van kuzdelem, ha csak satrad van lesz hely. Amugy az egesz nemzeti parkban minden hely tele van, ezt tablakon hirdetik.

Meg jo, hogy tegnap elott zuhanyoztam. Rossz info van az app-ban, se zuhanyzo, se mosas, se terero/wifi. Pedig azt hittem innen majd tudok irni mindenkinek :(.

Valoszinuleg holnap maradok egy zerora, azt mondjak, ha mar itt vagyok nem szabad kihagyni a Yosemite Valleyt.

65. Nap – 06.20

Megtett tav: 31 km

Ujra talalkoztam Surgeonnal es Mouseszal. Elottem voltak, de mivel Mammothban eltoltottek egy napot utolertem oket. Juhu :).

A Sierra hatralevo reszen mar nem leszek olyan magasan, tul vagyok a nagy hagokon is. Szep-szep ez a magas Sierra Nevada, de azert egy kodos oszi Gerecsevel/Vertessel nehez versenyezni (meg mindig ez a kedvencem).

Azert mara is jutott szep kilatas:

Majd elhaladtam a Thousand Island Lake mellett, azaz az Ezersziget to mellett. Tenyleg jo sok szigete volt ennek a kis tavacskanak. Az ontet nem innen kapta a nevet, hanem egy hasonlo nevu Kanadaban levo torol.

A mai hago az elozoekhez kepest leginkabb csak egy dombnak tunt, ho is alig volt. A kornyeken azert meg akadt, ezert volt egy kis sar, ahogy mindenhol, ahol ho es viz van. Leginkabb csak sarocska, epp, hogy befolyik a cipo oldalan. Semmi ez a kekturas dagonyakhoz kepest, amikor a foldutakon eso utan atmegy par traktor meg terepjaro es a labszarad kozepeig el lehet sullyedni ha nem figyelsz. Egesz eddig nem talalkoztam rendes sarral (nem mintha hianyozna :)).

64. Nap – 06.19. Mammoth Lakes

Megtett tav: 9 km

Rovid reggeli tura utan megerkeztem Reds Meadowba. Ez az osvenytol par szaz meter, van egy kis bolt, lehet zuhanyozni es vannak fahazak amiket ki lehet berelni. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy zuhanyozzak-e, hisz 2 napja zuhanyoztam es 2 nap mulva megint fogok. Gyozott a tisztasag maniam (ha-ha :)), befizettem egy 5 perces menetre. Sokan jonnek ide turazni Mammoth Lakesbol, ami egy udulokozpont. Mammothba kb fel orankent jart a busz, ahonnan meg 2 masik busszal jutottam el a bevasarlo kozpontba (a varoson beluli tomegkozlekedes ingyenes). A legtobb turazo eltolt a varosban legalabb egy napot, en csak vasaroltam aztan mentem is vissza Reds Meadowba, hogy masnap onnan indulhassak tovabb. Most voltam VVR-ban es nemsokara Tuolumne Meadowsba erek, nem akarok mindenhol egy teljes napot ulni.

Mammoth Lakes ahogy irtam udolokozpont. Sikozpont, most, juniusban is mentek fel lecekkel sielok (ha olyan a ho amin en setaltam akkor ezt inkabb kihagynam), azokat a palyakat pedig amiken nincs ho, a mountain bike-osok hasznaljak. Nem csak a hardcore arcok, minden korosztalyt, mindket nem kepviseloit lattam felfele menni.

Sielok:

A siterkep nyari verzioja mountain bike terkep.

A bicikliket fel lehetett rakni a felvonora specko kiegeszitokon.

Visszaterve Reds Meadowba az egyik turazo az alabbi videokat mutatta. Azota felkerultek facebookra, mivel a csoport zart, feltoltottem oket ide. Igy nez ki eloben ahogy Maci Laci probalja lenyulni a turazok ‘kosarat’.

A szine senkit ne tevesszen meg, o egy fekete medve. Igen, ugy tunik tudjak mi az a bear canister es mit tarolunk benne. A felvetelek az Evoulution Lake-nel keszultek, en is jartam ott, a Muir Pass utani tavak egyike. A maci ehesen tavozott, de vagy 25 percig a csavo satra korul olalkodott. O meg nyugodtan ult a satraban, es videozott… Allitolag probalta kiabalassal elijeszteni, ahogy azt ilyenkor javasoljak, de nem volt sikeres. Ezert cipeljuk ezt a nehez muanyag tarolot es ezert veszodok minden este az extra kajam fellogatasaval.

Este a satram felallitasa kozben jottem ra, hogy reggel elvesztettem – vagyis ott hagytam az elozo satorhelyen – a sator javito muanyag csovet. Ezzel a kis kutyuvel lehetett felallitani a torott satramat. Mivel nem a rutin resze, a ‘majd mindjart elrakom’-bol elfelejtettem lett :(. Ez most nagyon faj. Nyilvan nem fogok visszasetalni erte… Volt 5 percem a bolt zarasaig, gyorsan visszafutottam de termeszetesen ilyet nem arultak. Legalabb egy REI-ra lett volna szuksegem, ott tuti van ilyen. Ketsegbeesetten magyaraztam az eladonak mire is van szuksegem, csodak csodajara kihozott egy szinte teljesen ugyan olyan parameterekkel rendelkezo rez csovet a hatso reszrol, mint amire szuksegem van. Nehez (sok gramm), de a satramat fel tudom vele allitani. Volt meg 2 opcio a fejemben, ha esetleg ez valamiert nem mukodne meg mindig tovabb tudok haladni. Az egyik a cowboy camping. A masik, hogy csak a belso halos reszt hasznalom, megpedig ugy, hogy 2 fa koze kotelet kotok es a halo legmagasabb pontjat hozzaerositem a kotelhez. Igy lenne egy piramis- szeru halom. Lattam mar hasonlo megoldast, de annak a halonak pont ez volt a rendeltetes szeru hasznalata. Eso eseten sajnos egyik sem megoldas, jo ido eseten mindketto szoba johet.

Majd most kiderul milyen a Big Agnes (satram markaja) vevoszolgalata. Az REI-jal 100%-ig meg vagyok elegedve, a BA-sel egyaltalan nem. Feladtam a hibabejelentot es irtam meg egy e-mailt, mindkettore automatikus valasz jott csak. 4 napig semmi. Most mar rajuk irtam facebookon is, remelem tortenik valami…

63. Nap – 06.18

Megtett tav: 36km +2 km off trail

Mara is jutott egy kisebb hago, a Silver pass. Uj strategiam van, a reggeli folyon atkeleseknel nem cserelek cipot, delre, vagy legrosszabb esetben ebed idoben ugy is megszarad. Hideg, de hatekony. Ma volt vagy 3 atkelo, csomo idot megsporoltam es tudtam haladni. A hago eleg lapos volt, ha nem jelolik csak dombnak nezem.

Volt egy kis ho es osvenykereses, kis sziklakon maszkalas, max 1km.

Vegre lehetett haladni, bar meg mindig kicsit sziklas volt az osveny.

Elertem a 900. merfoldet. 800-as nem volt kirakva, gondolom mindenki a magas Sierraval kuzdott ahelyett, hogy a merfoldeket nezegette volna.

62. Nap – 06.17 – VVR

Megtett tav: 9 km +2 off trail

Par ora tura maradt az allomasig, ami hosszu ido ota eloszor a civilizaciot jelentette. Egy to masik oldalan volt a resort, vezetett ide tobb turautvonal ill. lehetett valasztani a fizetos ferry-nek nevezett kis motoros hajot is. Mivel hianyzik a hajozas es amugy is szeretek vizen lenni (no meg pont eleg annyi turazas amit minden nap megteszek), a hajot valasztottam.

A resort maga leginkabb az otthoni kempingekhez hasonlitott, ide menekulnek az emberek a civilizacio elol. Nekem pedig ez A civilizacio. Sok resupply hely ilyen amugy, ami masoknak a vilag vege, nekem egy ‘bevasarlokozpont’.

Az indulasra varva ill. a tavon volt terero, de nem volt sok idom. A resortban nem volt semmi, igy ugy dontottem furdes es a ruhaim kezzel torteno kimosasa utan, hogy a delutani hajoval visszajovok a to tuloldalara es ugyeket intezek. A hiker boxbol szereztem par kajat, a sivatag ota eloszor trail magickel is talalkoztam. Az egyik turazo szulei (hasonlo koru lany, mint en) jottek tamogatni a lanyukat, es hoztak sort, gyumolcsoket es sutit a turazoknak. Azt hittem ez a trail magic ilyen sivatagi dolog, ott szeretik a turazokat es viszonylag konnyen elerheto helyeket keresztez az osveny. Tevedtem:).

Ha mar hiker box: meg a bishopi hostelben talaltam kesztyuket nap ellen ill. vastag kesztyuket hideg idore. Valaki azt gondolta, hogy itt mar nem kell felni a naptol. Nekem sikerult 1100km sivatag utan eloszor a Forester passon leegnem, nem szamoltam a hoval. A Pinchot pass utani meleg pedig sok sivatagi napot lekorozott, hiaba a magassag, igy nagyon jol jottek ezen a szakaszon. A meleg kesztyukre is szukseg volt, mert bar van alakesztyum es egy kicsit vastagabb masodik reteg, a legkonnyubb es legolcsobb verziot vettem meg a Dechatlonban. Nem volt veszes eddig sem az a kb fel ora amig reggel bemelegedtem es mar nem faztak a kezeim, de az uj szerzemenyekkel mar ennyit sem kell varnom.

Delutan elkoszontem Pirate-tol, aki ugy dontott meg marad, es satrat vertem a to tuloldalan.

Ujabb felszereles adta meg magat, eltort a satram.

Majd most kiderul mennyire is jo ez a hires amerikai ugyfelszolgalat.

Az REI-jal teljesen elegedett vagyok, vasarnap este 8-9 kozott eloben chateltem tobb alkalmazottal is, 1) hogy a rendelt ingemet azzal az egyetlen modszerrel szallitsak amit az a posta elfogad ami az utvonalon van, 2) hogy tudjuk megoldani a taskam torott csatjanak ugyet. Ingyen kuldenek helyette uj csatokat (5$ lenne a boltban+ szallitas), csak a cimet kellett megadnom. Teny, nem a leggyorsabb modon de kuldik.

A sator (Big Agnes) nem volt ilyen egyszeru, egy formot kellett kitolteni ami utan egy automatikus e-mailt kaptam, hogy majd jelentkeznek. Ez igy lassu lesz, alig van netem. Szerencsere a sator tartozeka egy fem cso, pont az ilyen esetekre, ezzel fel tudom allitani, viszont ha meg egy helyen eltorik, akkor ennyi volt.

61. Nap – 06.16

Megtett tav: 36 km

Tul vagyok az utolso magas hagon, mar csak kisebbek (3300m es alattiak) vannak. Most mar elmondhatom, hogy 3500m felett nem volt biztositasom, pont az izgi reszeken. Az mar a biztositok szerint nem sima turazas kategoria (nem is ertem miert), nagysagrendekkel lett volna dragabb.

Kihagytam egy resupply helyet, a ‘Muir Trail Ranch’ nevu allomast, mert csak az 85$, hogy atvedd a csomagod. Oszverekkel hozzak fel ide az ellatmanyt es csak vodrokben lehet kuldeni. Ez tenyleg a vilag vege:). Termeszetesen van olyan ceg, aki osszeallitja a csomagod es vodorbe rakja. Azert vannak ennyire elszallva az arak, mert a JMT-seknek ez egy fontos megallo. Ami meg a kozelben van, Vermilion Valley Resorts (VVR), ahova most tartok szinten szigoru kovetelmenyeket allit a csomagfogadassal kapcsolatban es nekik is fizetni kell az atvetert (ide sem kuldtem semmit). Elegge monopol helyzetben vannak itt, a hegyek kozott.

A mai hago (Selden pass) az elozoekhez kepest mar nem volt emlitesre melto, ho is alig volt.

Azt olvastam az egyik megallonal, hogy lesz egy kis terero, de sajnos nem volt. Ez elegge ranyomta a belyeget a napomra, nem a kozossegi media hianya miatt. Hireket sem olvasok nagyon, pedig nem artana. Tobb, mint egy honap utan vettem csak eszre, hogy miota kijottem a forint a dollarhoz kepest csak gyengult. Ez elegge fajt, mivel az egesz budget tervezesem 265-os dollarral szamolt, de mar elkonyveltem a veszteseget. Ma mar meg kellett volna erkeznem VVR-ba ahonnak haza tudok irni, de a sajat rossz tervezesem miatt most aggodni fognak ertem. Pedig semmi bajom. Ezen kivul az ingem a szakasz elejen elszakadt, mar 6 napja szakadt ingben turazok, a kb 1 cm-es lyukbol mar tenyer nagysagu lett a vallamnal. A taskam csatja is eltort.

Ezek nem oldjak meg magukat, szuksegem van internetre. Vegre megfeleloek voltak a talajviszonyok, lehetett haladni. Egy masik komment szerint egy kicsit tavolabb lesz terero, ugy voltam vele, hogy addig nem allok meg amig ezt a pontot meg nem talalom.

Meglett, igy happy end-del vegzodott a mai szakasz, de mar ment le a nap mikor satrat allitottam.

60. Nap – 06.15 – Muir Pass

Megtett tav: 28 km

Az utolso magas hago. Tudtuk, hogy ezen van a legtobb ho. Ez van legeszakabbra, lapos, es nem deli-eszaki, hanem keleti-eszaki fekvese van.

Ahogy haladtam reggel felfele, az osveny ugy kanyargott, hogy olyan voltam mint a kis herceg. Tobbszor tudtam napfelkeltet nezni, vagy 6-7-szer. (Igen, tudom, hogy o naplementet nezett es 43-szor.)

Egy jeges folyon atkelessel folytattam a napot, a labaim konkretan fajtak a hidegtol mar a masodik lepesnel, de nem volt mit tenni, mint atmenni a tuloldalra. Ilyen hosszu ideig tarto 30 lepesem mar regen volt :).

A havas resz mar a csucs elott kb 5km-el elkezdodott, ami nagyon nem volt jo jel. Uj kepessegre is szert tettem, a csuszasgatloban taskaval koveken ugralast tokelyre fejlesztettem. Naivan probaltam magam szarazon tartani, nem tudva, hogy mi is var ram a tuloldalon. Node a felfele menetel sem volt kutya. A hoban ugye nincs osveny, labnyomok vannak amiket erdemes kovetni (ha nem indulnak tobb fele), mert igy konnyebb, biztonsagosabb es gyorsabb haladni.

Tobbszor haladtak a labnyomok olyan helyen, ahol a ho alatt folyo volt. Nem kis bokaig ero patak, legjobb esetben is combkozepig ero gyors folyo.

Mindig, mikor hallottam, hogy folyik alattam a viz, csak remeltem, hogy nem szakad be pont alattam.

Azert csak felertem.

Lefele gyonyoru volt a taj.

A sok hobol egy ido utan kevesebb lett, ugy gondoltam most mar jo dontes a kevesebb labnyomot es az osvenyt kovetni. Tevedtem. Ismet tobb meteres ho kovetkezett, most mar eleg keson es alacsonyan voltam ahhoz, hogy ez mind meg legyen olvadva. A labnyomok eltuntek, minden lepesnel combtoig sullyedtem. Ilyenkor nem marad mas, mint a partra vetett hal modszer. Felfekudtem a hora, probaltam minel nagyobb feluletre tamaszkodni. A labszaraimon, a felfektetett botjaimom, negykezlab, sikertelenul, megint elsullyedtem. Kohalomtol hohalomig kusztam a hoban, itt mar mindenhol viz volt. Nem csak ho formajaban, a ho alatt egesz hegyoldalon folytak a patakok. Ott voltam, ahol a folyok szuletnek. Minden lepessel legalabb bokaig ero olvadt jegbe erkeztem. ‘Postholing hell’-nek neveztek sokan ezt a reszt, mivel nem serultem meg, egeszen elveztem. Terdig elaztam:

Szerintem jo moka volt. Hol maradna az izgi resz ha nem lenne semmi ho?

3 korul sikerult ebedelni ekkor ertem el a ho veget, eljenek a terepfutok, egy ora alatt majdnem teljesen megszaradtak. Nincs az a bakancs ami itt szarazon maradt volna, vagy ha van is, nem akarnek benne lenni minden nap 14 orat.

A nap vegere maradt egy veszelyesnek mondott atkeles, iden konnyu volt. Volt egy alternativ utvonal ahol szinte semmi sodras nem volt, en ezt valasztottam. Egy cseh srac (az elso kelet- europai akivel talalkoztam) beprobalkozott a PCT-n levo atkelessel, eloszor rossz helyen. Mellkasig elsullyedt, majd elsodorta a viz.

Szerencsere sikerult kievickelnie a a sodrasbol, mert kb 2 kanyar mulva egy eleg durva vizeses lett volna a sorsa, ezert is szamit ez a folyo veszelyesnek. Kb 10 meterrel elobbre csak terdig ert a viz, siman atjott. Osszehasonlitaskepp tavaly volt akinek itt usznia kellett. Ne aggodjatok, az idei konnyu es biztonsagos ev.

59. Nap – 06.14. – Mother pass

Megtett tav: 29 km

Kivancsian vartam milyen lesz ez a hago, mert az appban ilyen kommentek voltak. ( Angolul tudok elonyben.)

Tul nagyok voltak az elvarasaim, semmi extra nem volt. Sima szerpentin, oke, sziklakkal, de hat barmennyi szikla mellett eljottunk mar.

Kilatas fentrol:

Lefele eloszor tudtam 100%-ban ugy hasznalni a csuszasgatlot ahogy ki lettek talalva. Kozel satraztunk, hamar felertunk, a ho meg teljesen fagyott volt. A kevesbe meredek szakaszokon, ahol amugy sima cipoben/bakancsban lecsuszna az ember, konnyeden lehetett setalni. Eleg kiraly erzes volt a jeges fagyott havon setalas szuperkepessege.

Innen vart rank 16 km alatt 1200m folyamatos ereszkedes. Arany lepcsosornak nevezik ezt a reszt. Gyonyoru helyen, egy folyovolgyben meredek sziklafalak mellett sokszor vizesesek kozvetlen kozeleben kanyarog az osveny, ami leginkabb sziklakbol es sziklakbol kialakitott lepcsokbol all. A combjaim a vegere elegge kikeszultek, nem irigylem a JMT turazokat akik mindezt felfele teszik meg.

Ezutan az osveny vegre felfele haladt ( wohoo!), nem meredeken es meg sziklas sem volt. Gondoltam majd most behozom a lemaradast. Vagy 2 km-en keresztul 15 meterenkent patakba utkoztem, ami megint lelassitott. Egyik sem volt veszelyes, de pont annyira voltak nagyok, hogy mar el kellett gondolkodni, hogy is a legegyszerubb atkelni. Otthon barmelyiknek nagyon orultem volna, mert szeretem az ilyen kihivasokat, de tudva, hogy 1-2 napnyi kaja hatranyban vagyok ill. nem fogok megerkezni akkorra amikor igertem magam, nem tudtam teljesen elvezni az egyensulyozasokat es ugralasokat. Elkezdtem beosztani a hatralevo kajat, igy most kicsit folyamatosan ehes vagyok. Nem nagyon, mert ugye tegnap-tegnap elott nem voltam nagyon ehes, meg pont nem terelte el teljesen a figyelmemet.

A cel az volt, hogy minel kozelebb erjunk a kovetkezo hagohoz, nem sikerult elmenni a havas resz aljaig, megalltunk korabban. Ennek holnap meglesz a bojtje.

(Emellett a kokupac mellett satraztunk:)).

58. Nap – 06.13. – Pinchot Pass

Megtett tav: 21 km

A gyomrom nem lett teljesen jol, de nem lehet mast tenni mint haladni, igy mentem tovabb. Ha egy helyben maradok azzal csak rontok a helyzeten.

Rajottem amugy ut kozben, hogy mik ezek a pass-ok. Persze, akar meg is nezhettem volna indulas elott, de az tul egyszeru lett volna, es az is lehet, hogy jobban feltem volna. Ezek bizony hagok. Mar tul vagyok egy 4000m-es es egy 3700m-es hagon, hatra van meg 2 3700-as es tobb kisebb (de 3000 feletti).

Mara a 3. magas hago a cel, ha jok vagyunk a kovetkezo is meg lehet, ez a ketto kozel van egymashoz.

Indulas utan nem sokkal egy patak mellett megtalaltam Pirate-et, a keze es laba csupa ver volt es epp kapkodva probalta elallitani a verzest, keves sikerrel.

Kiderult, hogy elesett es eleg csunyan felsertette a kezet es a terdet, az egyik ujjan kb 2mm mely vagas volt. Gyorsan eloturtam a zsebembol a ‘majd egyszer valamire jo lesz’ koteldarabot es rakotottem egy zsepit a legjobban verzore, a tobbi mar egyszerubb volt. A sebfertotlenito es tapaszok nyilvan a taska aljan voltak, de gyorsan kiturtam es ellattunk minden sebet. Az elsosegely felszerelesemet eddig a vizholyagok apolasan kivul szerencsere *kop-kop* csak masok segitesere hasznaltam. Amugy nem igazan tudom mit csinalnek ha valakinek komoly baja lenne korulottem. Talan megvarnam az eslo arra jarot akinek van Garminja (olyan GPS jelado amivel lehet uzenni is a kulvilagnak, akkor is, ha nincs semmi telefon halozat – mas, kulon fizetos halozatot hasznal), es rajta keresztul segitseget hivnek. Szerencsere eleg sok embernek van es mindig jol lathato konnyen hozzaferheto helyen, hogy ok is konnyen segitseget tudjanak hivni ha gond van.

A hago fele vezeto ut most is havas volt, igy nagyon lassan haladtunk, cserebe gyonyoru voros hegyek mellett haladtunk el.

A teton talalkoztunk egy mormotaval, amik amugy eleg gyakoriak errefele.

Ezen a kepen pl 3 is van.

Hatarozottan jobbam tetszenek, mint a csorgokigyok, amiktol zsigerileg kiraz a hideg. Cuki szoros emlos, ugralva fut. A kajat mondjuk tole is felteni kell, allitolag egesz zsakokat tudnak lenyulni (nem am mint az eger ami csak pici lyukat rag).

A nap tobbi reszen rengeteg volt a folyon atkeles. Atkeltunk azon a folyon is, ahol tavaly meghalt az egyik lany, iden nem volt kulonosebben nehez. Teny, az eddigi legmagasabb volt a vizallas (combkozepig ert), de volt ma egy olyan ami sokkal nehezebb volt pedig csak terdig ert a viz. Ha anya nem olvasna a blogot, azt is mondanam, hogy egy kicsit veszelyes is volt, de mivel tudom, hogy olvassa ezert csak annyit mondok, hogy sima liba volt.

Vagy 7-8szor cseretlem cipot, az utolsonal amire sem az app alapjan sem a magassag alapjan nem szamitottam (minel feljebb vagyunk annal kisebbek a patakok), mar karomkodva dobtam el a botjaimat. Meg szeremcse, hogy itt senki nem ert magyarul :). Vagy a cipocsere, vagy reggel fagyott cipo es zokni. Itt mar hideg van este, igy ma inkabb cserelgettem a cipomet.

5-kor ertunk a hago aljahoz, ami korai a megallashoz, de ahhoz mar keso, hogy tovabb induljunk – a tuloldalon az olvadt ho miatt nagyon lassu lett volna a haladas. Raadasul nem sokkal az ereszkedes utan ujabb folyok (patakok) vartak rank, semmi kedvem nem sotetedeskor, hidegben atkelni rajtuk.

Igy koran, meg boven vilagosban, a nap meg nagyon magasan volt, satrat vertunk. Az eddigi legszebb satrazohely:

El is huztam a sator egyik oldalan az esovedot egesz estere, hogy lassam a hegyeket. Nem erdekelt, hogy ez az eddigi legmagasabb satrazasom (3500m) es valoszinuleg igy meg hidegebb lesz, megerte.

(Hideg volt amugy, minden megfagyott amin nedvesseg volt, de szokas szerint nem faztam.)

Mivel a fahatar felett voltunk az extra kajat, ami nem fert be a bear canisterbe, nem tudtuk fellogatni. Elvileg ilyen extra nem is lehetne, de lehetetlen beleferni ennyi napra. Mormota biztosan probaltam ejszakara kint hagyni mindent aminek szaga volt:

A mai megtett tavval mar biztos, 5 nap alatt ez nem lesz meg. Kicsit jol is jott a gyomrom emelygese, nem voltam annyira ehes. Legalabb marad kesobbre is. Ha viszont a tovabbiakban is csak ennyit tudunk haladni, eleg sulyosan ehezni fogok, 2 napnyi hianyom lesz. Arrol nem is beszelve, hogy azt igertem 5 nap mulva jelentkezek, gondolom aggodnanak otthon ha ezt nem tennem. Mar pedig nem tudok szolni, terero errefele nulla. 😦

57. Nap – 06.12 – Glen Pass

Megtett tav: 22 km

Mondatak, illetve olvastam, hogy a Sierran atlagosan kevesebb km-t tudnak haladni a turazok. Mikor kerdeztem miert, nem kaptam egyertelmu valaszt. A magassag? Ahhoz talan hozza lehet szokni egy ido utan. A nagy hegyek? De hat rengeteg ember olyan gyorsan halad felfele is, mintha eszre sem venne, hogy epp emelkedon van (nem, ez nem en vagyok). Amikor epp nem varosban voltam vagy az arra vezeto osvenyeken turaztam, egesz jol hoztam a kilometereket. Igy ezt a szakaszt ugy terveztem, napi kb 28 km-t haladok es 5 nap alatt a kovetkezo bevasarlo helyen leszek.

Ma rajottem miert nem lehet haladni. Persze, egy kicsit betett az akklimatizalodasnak, hogy megint lementem a sivatagba, ereztem felfele menet, hogy majdnem kezdhetem elorol. Megsem emiatt nem tudtunk haladni. A hegy tuloldalan eleg sok ho volt, fel is vettem a csuszasgatlot.

Nem lehet mast tenni ilyenkor, mint kovetni a labnyomokat. A ho meg viszonylag kemeny volt, de mar nem jeges, uj iranyba csak csakannyal biztonsagos haladni, ennek semmi ertelme. A labnyomok viszont megszunnek, ugye, ha nincs ho, ilyenkor el kell jutni a kovetkezo reszig ahol utat latunk. A ketto kozott neha mar-mar hegymaszassa alakult amit csinaltunk.

Ez lassu. Nagyon. Egy ido utan nem art megtalalni az osvenyt, ez szinten sok idot vesz el. Gondoltam majd lefele behozom az elvesztett idot, hat tevedtem. Annyira sziklas- koves volt az ereszkedes, hogy alig tudtam haladni.

Volt jo resze is a honak, a hocsuszda.

Ezt a Forester Passon lehetett volna kimaxolni, de oda tul keson ertunk, a vizes ho nem tokeletes es a csuszda vegetol szenvedos postholinggal tudtunk volna visszajutni az osvenyhez, ezert ott kihagytuk. Ian viszont nem, itt a videja:

Ehhez hozza jon meg a sok folyon atkeles, jo esetben at lehet ugralni/ egyensulyozni a viz felett, mert a cipocsere is sok idot elvesz.

Igy mara mindossze 22 km jutott, ami kicsit veszelybe sodorja, hogy lesz-e eleg kajam a szakaszra. Most tenyleg a vadonban vagyok, az osvenyek amik civilizacio fele visznek napokra vannak egymastol es kb teljes napba telik lejutni egy utig ahonnan tovabbi stoppolassal lehet varosba jutni. Nincs mas lehetosegem, 5 napi kajaval kell megoldanom ezt a szakaszt.

Este kicsit elkezdett emelyegni a gyomrom, remelem semmi komolyabb nem lesz belole.

Mai latkep:

56. Nap – 06.11

Megtett tav: 1 km + 12km off trail

A nap celja az volt, hogy visszajussunk az osvenyre.

Igy utaztunk a kicsit tobb, mint egy oras uton:

A kovetkezo pass, amit ha nem reggel csinalunk meg, ismet postholinggal tudunk lassan haladni, csak par kilometerre volt attol a helytol, ahol visszajottunk az osvenyre. Semmi kedvem nem volt vizes cipovel es nadraggal inditani a szakaszt, igy 1 km utan satrat vertunk.

Sikerult 2 nap alatt kemeny 1 km-t megtennunk. Erre nem vagyok buszke, de ahogy neztem nem nagyon lesz tobb ilyen hosszu kitero varos miatt. Ha messze lesz a varos, akkor ut kozeleben halad az osveny, ahol mar lehet stoppolni.

55. nap – 06.10. – Bishop – Zero

A nap kivetelesen pihenessel telt. Nem voltam biztos benne, hogy maradni akarok a masodik estere is, de Pirate csak hetfon tudta atvenni a csomagjat, ha elindultam volna, egy nappal elotte lettem volna. Szeretek egyedul haladni, ugy is mindig talalkozok emberekkel, de a Sierraban biztonsagosabb fix tarsasagban, igy ugy dontottem megvarom. A labam is orult, a kohoges is elmult, a ho is tovabb olvadt es most eloszor lattam a blogot szamitogeprol, volt a hostelben egy kozos gep. A sivatagban is le voltam maradva a bejegyzesekkel, szinte mindig belealudtam az irasba (jollakottan, viszonylag tisztan, kimerulten, iszonyu konnyu elaludni a meleg halozsakban). Hajnali 1-4 kozott viszont fel tudtam kelni es le tudtam irni mi tortent. Miota feljotttunk 3000 fole, annyira almos voltam, hogy ezt sajnos nem tudtam megcsinalni, sok nappal le voltam maradva, de ezt is be tudtan hozni. Van par poszt az elmult napokrol sok linkkel, az a konnyu geprol irasnak koszonheto :).

54. nap – 06.09.

Megtett tav: 7 km+ 12 off trail

A tegnapi postholingnak es river crossingnak ket eredmenye volt: az egyik, izomlaz. Eloszor a tura soran. Gondolom mar minden izmomat elvesztettem ami nem a turazashoz kell. Masreszt, nem fagyott, de jeg hideg cipot kellett huznom. Termeszetesen este nem szaradt meg. Kicsit elkezdtem kohogni is. Egyik sem erdekelt, az izomlaz csak jot jelent, amugy meg nehany oran belul megint lent leszek a sivatagban. Rezignaltan haladtam at a reggeli folyon a cipomben, nem is gondolkodtam azon, hogy atcserejlem.

7 km utan elertunk az elagazohoz, es egy eleg hosszu, 12km-es szakaszt kellett megtenni ahhoz, hogy a parkolohoz erjunk ahonnan fuvart tudtunk szerezni Bishopba. Ez a Sierra keleti reszen a legnagyobb varos. A kiero sajnos nagyon sok idot vesz el, de enelkul nem igazan lehet megcsinalni a szakaszt, az en tempomban legalabbis.

Cserebe a taj gyonyoru volt.

Bishopban a hostelben szalltam meg, ami tele volt turazokkal.

53. Nap – 06.08. – Forester Pass

Megtett tav: 28 km + 2 off trail

Mint emlitettem, most mar midenhol van viz. Ez ket dologgal jar egyutt: szunyogok es ‘river crossing’. A masodik veszelyes is lehet, ez a folyon atkeles. A havas hegyekben mikor olvad a ho nincsenek hidak, mashogy kell megoldani az atkelest. A PCT alapvetoen nem veszelyes, mint lattatok nagyon sok ebmer es szolgaltatas segiti a turazokat. Tavaly azonban megis meghalt 2 lany, folyon atkeles kozben. A PTCA hivatalos tajekoztatot is kiadott a temaban. Iden teljesen mas a helyzet, a tavalyi ev a ‘tuz es jeg’ eve volt, extrem sok hoval es ezzel egyutt arado folyokkal. Iden itt a deli reszen az atlag hoszint 30%-a volt csak, de a teljes atlag is 50% korul van. Ettol fuggetlenul nem jo egyedul haladni, igy Pirate gyakrabban megvar. Neha alacsony a vizszint es koveken at lehet ugralni, neha vannak fak amiken at lehet maszni. Neha nincs mas valasztas, mint az, hogy bele kell gazolni es atkelni. Itt is megvannak a technikak. A combkozepig ero viz mar lehet veszelyes, a terdig ero meg biztonsagos. A sodrasiranyra atlosan kell allni, a taska derekovet ki kell csatolni, ha elesnel ne huzzon le a viz ala. Eros sodrasu folyokon egymasba kapaszkodva, tobben erdemes atkelni, a folyok vizszintje reggel kisebb, mert ejszaka visszafagy a ho, delutan nagyobb mert a nap megolvasztja a fenti havat.

Itt az elejen meg kis bemelegito atkelesek vannak, de nem art a gyakorlas. Taskaval teljesen mas koveken ugralni es reggel a viz neha meg ra van fagyva a faagakra. Leelenoriztem az osszes atkelest a Forester Passig, ameddig el terveztunk ma jutni. Lelkesen vettem at a rozsaszin tescos csoda cipoket amiket tengeri cipokent arultak, mar kinottem, nem kenyelmes, de nagyon konnyuek igy vegigcipeltem oket a sivatagon, hogy vegre hasznalhassam oket. 4 folyo is volt, kettonel nem volt ugralos opcio, bele kellett menni a jeghideg vizbe.

Del korul mar kozel voltunk a Forester Passhoz, amirol igazabol nem tudtam, hogy micsoda, de a tura elejetol mindenki arrol beszel, hogy ez a legveszelyesebb atkelo. Ez a hivatalos osveny legmagasabb pontja, 4000m.

Megalltunk ebedelni, mielott nagyon kozel ertunk volna. Mar a fahatar felett voltunk, mindenhol csak kovek es nehany helyen ho volt. A szel egyre hangosabblett es fel ora alatt a semmibol ez a felho alakult ki. (Spoiler alert: semmi nem lett belole, elindult a felho mas hegyek fele.)

Kicsit elkezdtem aggodni. A terv az volt, hogy hiaba ertunk ide koran, a hegy aljanal satrazunk es reggel olyan koran megyunk at amennyire csak lehet, mert a megfagyott havon konnyen lehet haladni microspike-kal. Nem tudtuk mennyi ho van a hegy eszaki oldalon, de valoszinuleg sokkal tobb, mint a delin, ahol voltunk.

A legutolso ‘Pass’ csak egy osveny volt lefele a hegyrol. Mikor beertunk egy volgybe es mindenhol szemben hegyek voltak, mar gyanitottam, hogy itt majd at kell menni valamelyiken.

A zold nyil a pont ahol atertunk a gerinc masik oldalara, a paca jeloli a reszt ahol az osveny kanyargott. Innen nem ijeszto, a hegy labatol nezve egeszen az volt. Majdnem fuggoleges sziklas hegyoldal, egy reszen hoval, amiben a labnyomok lentrol is latszottak. a fagyott ho itelokepessegem szerint legalabb fixen oda van tapadva, a megolvadt ho viszont barmikor megindulhat. Ugye? Hat pedig, nincs mas valasztas, nincs kedvem 3800m magasan minden vedelem nelkul viharban lenni, a sator nem segit. Vart ram egy veszelyesnek itelt nem sok, 30m havas resz, es a tuloldalon valoszinuleg ‘postholing’, amirol mindjart irok. De inkabb ezeket valasztom, mint a vihart es a felelmeim tovabbra sem iranyithatnak, igy mentem tovabb. Egyszer elmentem pisilni, Pirate elkerult. Mit nekem 3800m es oxigenhiany, 15 kilos taska, ugy suhantam elore mint amikor a Gellert hegyrol lefele szoktam futni. Csodas dolog ez az adrenalin. A hegy labanal az osveny sokszor eltunt a hoban, negykezlab masztunk fel a sziklatombokon, amikrol csak remeltem, hogy eleg stabilak. A motivacio is megvolt, korabban lattam Roostert es Horsiet, ok is ma mentek at itt nehany oraval elottem. Egy lo ma megcsinalta, akkor nekem is menni fog.

Szerencsere eleg stabilan at lehetett haladni a havas reszen, a kilatas amugy gyunyoru volt mindentol fuggetlenul lent is es fent is.

A tuloldalon, mint sejtettem, postholing vart rank. Nem tudom van-e magyar megfeleloje ennek a szonak, azt nevezik igy amikor a ho megolvad es amikor lepsz belesullyedsz a hoba. A ho lehet nagyon mely (tobb meter) es lehet barmi alatta: meg tobb ho, sziklak, vagy epp egy patak. A vizes hotol amugy is elazik mindened, igy mar vizes voltam, de nem orultem, mikor patakba leptem. Hiaba cserelgettem delelott a cipomet. Volt, hogy a cipo benne maradt a lyukban, ugy kellett kiasnom.

Mennyire lehet lesullyedni? Ennyire:

Napi fun:

Mivel tudtam, hogy nemsokara varosba erek igy minden erofeszites ellenere elveztem, jo moka volt. Lassan haladtunk, az osveny sem volt meg sok helyen (a hotol nem latszik, a labnyomok meg veletlenul sem visznek jo iranyba) es ujabb river crossing is vart rank, ahol mar siman cipoben setaltam at, ugy is csurom vizes volt mindenem.

Az alvo cuccaim a taskaban szarazok voltak, igy este hideg volt (itt a Sierrakban a satorban szokott 0 fok lenni reggelenre, ergo kint boven fagypont alatt van a homerseklet), de a sator es a halozsak ismet melegen tartott.