Megtett tav: 24 km off trail

Az elozo poszt vegen latszik, Mt. Whintey osvenye kekkek, tehat off trail, nem resze a PCT-nek. Tobb okbol sem lehet kihagyni. Azt mondjak most vagyok a legjobb formamban eletemben, bar a tegnapi nap utan ugy erzem most vagyok a legrosszabban. Ezen kivul ha nem a PCT-rol PCT engedellyen csinalom (nyugat felol), akkor a masik utvonal a keleti osveny Whitney Portal, a hegylanc Lone Pine feloli oldalarol. Ehhez kulon engedely kell, allitolag lotto szeruen sorsoljak. Vagy kapsz vagy nem, es ha kapsz is az idopont lehet nem a legmegfelelobb. Ha nem nyugdijas amerikai vagy akinek barmennyi ideje van, nem sok eselyed van.

Sokan hajnali 1:30-kor indultak, hogy fentrol nezzek meg a napfelkeltet. Beszeltem tobb emberrel, aki alapbol gyors, annak sikerult, de valaki igy is lekeste. Pl. Mouse and Thumb kb olyan atlag tempot tud mint en, hiaba keltek koran es satraztak sokkal kozelebb a csucshoz, lekestek. Mi hajnali 4-kor indultunk meg sotetben, utkozbeni napfelkelte volt a terv, igy is szep volt. ‘Slackpaking’ stilusban, tehat csak az volt a taskaban amire napkozben szukseg lehet, a sator es a tobb napi kaja lent maradt.

A magassag miatti oxigenhiany sajnos olyan hatassal volt ram amire nem szamitottam. 3400- 4000m kozott extrem lassu lettem es alig haladtam. 4000m korul a levego oxigenszintje kb 57%-a normalisnak, a 6 kategoria kozul ez mar a 4.-be esik. Ilyen hosszan ilyen lassan meg sosem haladtam a turan. Adott pontot megkerdojekeztem, most eloszor miota kint vagyok, hogy egyaltalan meg tudom-e csinalni. Nem tudtam koncentralni, fokuszalni, beszelni sem volt kedvem/erom es ezek egyiket sem tudtam iranyitani. Pirot szerencsere egy ido utan eszrevette es a sajat tempojaban sokkal gyorsabban haladt felfele. 70 evesen mar hetedszer massza meg a hegyet, most nem motivalt, hogy utolerjem. Visszafordulni sem volt erom, lefele a fel meteres sziklas ‘lepcsok’ amiken fel kellett maszni egyaltalan nem tuntek vonzonak, igy nem maradt mas mint maskor: csak elore. Utkozben reggeliztem, gondoltam majd attol megjon az erom, mint mindig, de az emesztes miatt meg kevesbe tudtam koncentralni es haladni. Furcsa dolog ez az oxigenhiany. Eddig is csodaltam a magashegyi maszokat, most hozza jon az, hogy szimplan nem ertem hogy csinaljak. Sokkal magasabban sokkal extremebb idojarasi korulmenyek kozott sokkal tobb sullyal sokkal nagyobb erot kell kifejteniuk felfele. Peter Habelernek volt egy eloadasa Pesten mielott kijottem, aki most 75 evesen meg mindig maszik. O volt a az elso aki oxigenpalack nelkul maszta meg az Everestet ’78-ban. Minden ultralight felszsereles es gps nelkul. Ha jol emlekszem harom honapot toltott az alaptaborban, hogy akklimatizalodjon. Az Everest tetejen az oxigentszint kb 30%-a a normalisnak.

Lehetett volna amugy sokkal rosszabb, sokan hanyingerrel kuzdenek es rosszul lesznek, vissza kell menniuk a volgybe. En csak szimplan lassu voltam. 4000-4400 kozott mar mindenki olyan volt, mint egy lassitot felvetel, nem tuntem ki a tobbiek kozul. Itt mar tobb havas-jeges resz volt, de azon kivul, hogy tobb erot kellett kifejteni kulonosebben veszelyes nem volt.

Felerni viszont annal jobb erzes volt, ennyi kuzdes utan. Itt mar nem ereztem az oxigenhianyt, elveztem a kilatast. 360 fokban a Sierra hegylanc egeszet lehetett latni eszaki, deli es nyugati iranyban, valamint a keleti iranyban ismet az Owens Valleyt es szemben az Inyo Mountainst es a Death Valleyt. Hihetlenul gyonyoru volt. A kontintentalis USA legmagasabb pontja, 4421 m.

Minden kepbe beletrollkodtam, sorry. Ugy sem lattok mostanaban sokat. Ott a zaszlo is, amit kaptam.

Eddig az osveny valahogy ugy kanyargott, hogy nem lattam hol is vagyok igazan. Hiaba haladtam felele, mivel minden magas volt korulottem nem ereztem magasnak. Par napja meg a novenyzet is sivatagi volt. Most mar nem kerdes, ez mar boven a Sierra Nevada

Lefele talalkoztam csaladdal: egy anyuka 3 gyerekkel, kb 8, 10 es 15 evesek lehettek. a legkisebb is szenvedve, de hatarozottan haladt felfele. Ennyit a teljesitmenyemrol. Egy 8 eves is megcsinalja.

Az eredeti terv szerint tovabbmentunk volna, hogy a legkozelebbi nagy kihivast, a Forester Passt minel hamarabb letudjuk a nap elejen, de annyira leszivott minket a nap, hogy megbeszeltuk: lefekszunk aludni es hajnalban indulunk tovabb. Elveztem az oxigennel teli 3200m levegojet.

Megtett tav: 26 km +2 off trail

Este az elso igazi Sierra-beli tonal aludtunk, egesz szep volt a napfelkelte.

A cel az volt, hogz minel kozelebb jussunk Mt. Whitneyhez, ami a kovetkezo nap celja. Pat is megkapta vegre a trail nevet: elhagyta a szemuvege egyik lencsejet, igy o mostantol Pirate, vagyis kaloz.

10.000 lab (3048 m) felett a legtobb reszen a Sierraban tilos tuzet gyujtani, az elmelet az, hogy a fa veszhelyzet esetere kell.

Sok szabaly van meg ezen kivul, nagyon sok to mellett egyaltalan nem lehet kempingezni, de tul kozel sehol sem engedik. Alapbol a turazashos kell ugye engedely, a PCT-n 500 merfold felett, ezen kivul ha Kaliforniaban szeretnek tuzet gyujtani vagy csak a kis gazfozomet hasznlni ahhoz is engedely kell. Sok parkoloban lattam mar, hogy nem lehet csak ugy megallni, ‘recreation pass ‘kell az autoknak. A nap vegen az osveny osszert a JMT-vel (John Muir Trail). Ez is a Sierran megy keresztul, de rovidebb (338 km), sok helyen a PCT-vel egyutt halad. Allitolag nehezebb engedelyt szerezni ra, mint a PCT-re. (Az vajon milyen?? Osszehasonlitaskepp a PCT-re olyan jo engedelyt szerezni, mint a BME-n felvenni a Gyogy- es strandfurdok szabvalt, amivel ingyen lehet furdokbe menni Budapesten. Aki nem tudj milyen: a meghirdetett idopontban ott kell ulni a gepnel 2 megnyitott bongeszovel es egy telefonnal, bekeszitve a tobb logint ha mar veletlenul kijelentkezett volna, es F5-ot nyomogatni masodpercenkent.)

Sajnos nem sikerult annyira kozel erni Whitneyhez amennyire szerettem volna. Betett az akklimatizalodasnak az, hogy eltoltettem egy kis idot 1000 meter kornyeken lent a volgyben. Tegnap nem ereztem semmit egy kis nehez legzesen kivul, de nem is mentunk sokat. Ma semmi energiam nem volt, hiaba tudtam, hogy a szukseges kaloriat megettem. 3100-3500 m kozott voltam egesz nap, a nap vegen 1km-es szakaszon haromszor kellett megallnom pihenni. Teny, eddig a leghosszabb es legmeredekebb szakaszok voltak mind felfele, mind lefele. Ez mar hasonlit a Kektura nehany reszehez :).

Az elagazo utan elmentunk az elso nagyobb kempinghelyig es ott aludtunk.

Mostantol nincs hivatalos viz riport, mindenhol van viz. Hozza kell szoknom, hogy nem viztol vizig turazunk es nem kell folyton szamolgatnom mennyit kell magammal vinnem. A taska emiatt konnyebb, de a bear canister es microspikes sulya miatt olyan, mintha folyamatosan lenne nalam plusz masfel liter viz.

Megtett tav: 9 km + 4 km off trail

Lone Pine meg arrol is hires, hogy a itt es a kornyeken forgattak rengeteg filmet. Az Alabama Hills sok regi western forgatasi helyszine volt, de pl a Django egyes reszeit is itt vettek fel.

Mivel a 4 csomagbol aminek meg kellett volna erkeznie a posta eloszor csak kettot talalt, maradtunk masnapig es kihasznaltuk az idot a filmmuzeum meglatogatasara. (Mint kiderult, minden a postan volt mar amikor megerkeztem, csak benak voltak…)

Nem csak westerneket ihletett meg a kornyek, a Tremors – ahova lepek szorny terem c. sci/fi klasszikust is itt forgattak, de a Gladiator es Iron Man jelenetek helyszine is volt a sivatag, hatterben a Sierra hegyeivel.

Meg a Meki is western stilusu:

A csomagok megjottek: Bear Canister, Microspikes, 5 napi kaja egy cegtol akik hosszu tavu turazoknak szallitanak elelmet, es egy magyar zaszlo amit Tamas rendelt nekem ide (koszi ismet:)).

A zaszlorol majd lesz kep ha lesz jo hatter hozza :).

A visszafele stoppolas most eloszor nehez volt, eloszor egy par elvitt minket egy kicsit kozelebb a celunkhoz, de mikor kiszalltunk a kocsibol egy kicsit megijedtem: negyed ora autoutra voltunk a legkozelebbi varostol a sivatag kozepen, az egyetlen arnyek egy kozlekedesi tabla volt. Autot nagyon sokaig nem lattunk (nagyon kihaltak tudnak lenni ezek az amerikai utak), de a masodik kocsi amit lattunk (kb fel ora alatt) megallt, megfordult, hogy felvigyen minket a hegyre. Ismet egy kutyas ferfi, 80 eves, a vilag legboldogabb kutyajaval:

Sotetedesig meg tudtunk menni par km-t, de sokra sajnos mar nem maradt idonk.

Megtett tav: 12 km + 4 km off trail

Mivel se internet sem terero nincs, a turazok kreativ modon probalnak uzengetni egymasnak, ki merre jar. Itt pl a homokba irta Max, hogy lement az osvenyrol jobbra. Nehezen eszreveheto.

Sokan kovekbol, fadarabokbol rakjak ki a merfoldet es a nevuket, vagy csak a nevuket es egy nyilat. Vannak neha cetlik is, ezt ugye mindenki el tudja olvasni.

Kaptam en is egyet, Pat uzent, hogy a 3 lehetoseg kozul ezt az osvenyt valasztotta Lone Pineba.

Het kozben voltunk, nem volt nagy forgalom a parkoloban ahol az osveny veget ert. Egyetlen kocsi volt aminek a tulajdonosa is ott volt, levitt minket a hegyrol. Egy Jeep hatso ulesek nelkuli reszen osztoztunk egy kutyaval. Eleg rendesek ezek a kutyas pasik, ez mar a sokadik kutyas fuvarom. Az ut lefele gyonyoru volt. Fent a hegyekben nem latom hol vagyok. Egy kis kilatas volt a volgyre tegnap, de nem adta at hol is vagyok igazabol. Mivel kocsiban ultem, nem tudtam jo kepeket csinalni, de a google a baratom, meg tudjatok nezni milyen volt a kilatas lefele. Horseshoe Meadows road, CA. Kilatas az Owens Valleyre, a szemben levo Inyo Mountainsra es a Death Valleyre.

Volt itt regen egy Owens Lake is, de miutan a Los Angeles Department of Water and Power (LADWP) felvasarolta a kornyek osszes teruletet ahol folyok, patakok vannak, hogy az Aquaducton keresztul elszallitsa a vizet LA-be, a to az XX. szazad eslo feleben kiszaradt, itt jol latszik.

A Death Valley pedig a fold egyik legmelegebb helye (legmelegebb mert homerseklet 56.7°C). Itt talalhato az USA legalacsonyabb pontja is. Van egy turautvonal, a Lowest to Highest (L2H): tengerszint alatti 85m-rol egeszen a kontinentalis USA legmagasabb ponjaig megy, Mt Whitney 4421m.

A volgyben mindket oldalra gyonyoru volt a kilatas. Hihetetlen ez a videk. Lent sivatag, nyugaton a Sierra Nevada hegyseg (ahonnan jottem), a keleten pedig a mar emlitett hegylancok: Inyo es Deadth Valley.

Valamiert meglepodtem mikor leertunk, hogy milyen meleg lett. Ki hitte volna, meleg a sivatag ezen resze is… 40 fok. Kicsit megviselt az elozo napok 3000m koruli 0-20 fokja utan. (Hadd menjek vissza!)

Megtett tav: 30 km

‘Hi, how are you?’ – szol az udvarias angol koszones, amit az elsok kozott tanul meg mindenki. Otthon neha csak idohuzasnak erzem, foleg munka kozben, ha csak gyorsan meg akarok kerdezni valamit (persze, jo dolpg a small talk, de na…). Itt a turan ez hatvanyozottan ertelmet nyert. A sivatagban a melegben volt aki rosszul lett, esetleg elfogyott a vize/elelme. Mar a koszonesnel kiderul, ha tenyleg gond van.

Ma talalkoztam egy turazoval aki az osveny szelen fekudt, es lathatoan nem volt jol. Bar nem mondta eloszor, haromszor kellett rakerdeznem, hogy biztos jol van-e, utana bevallotta, hogy igazabol nincs jol. Gondoltam a magassag, megiscsak 3000m korul vagyunk, itt mar elojohetnek problemak. Kiderult, hogy nincs vizszuroje es valoszinuleg elkapott valami fertozest. – ??? Hogy lehet kijonni a vadonba vizszuro nelkul? Aki azt hiszi van az a tiszta viz amit nem kell szurni nezze meg a Lappfoldi Odusszeia 3 c. finn vigjatekot, amit amugy is ajanlok. Van benne egy jelenet egy ’tiszta’ hegyi patakbol ivasrol, garantaltan elmegy a kedved a szuretlen vizektol. Pont egy patak kozeleben voltunk, megszurtem neki az osszes vizkapacitasat, adtam neki B6 vitamint hanyas ellen es felajanlottam, hogy masszuk meg az elottunk levo hegyet abban a tempoban, ahogy neki kenyelmes.

Orult neki es tenyleg nagyon lassan, nagyon sokszor megallva feljutottunk a tetore. Adtam neki meg gyomornyugtato teat, szinte az osszes vizemet (magamnal hagytam nehany decit, hogy epp el tudjak jutni a kovetkezoig) majd az altala megirt, szuleinek szolo uzenettel  – amiben az allt, hogy kesve er a kovetkezo allomasra – elindultam a 20km-re levo pont fele, ahol allitolag volt egy kis terero. Aggodtam, hogy ott hagyhatom-e, de azt mondta most mar jol lesz. Az osveny innentol lefele haladt, elelme meg boven volt eleg es a kovetkezo patak is csak 10 km-re volt, inkabb vigyem az uzenetet a szuleinek, hogy ne aggodjanak.

Fentrol amugy a tavolban mar latszottak a Sierra hegyei (kepen sajnos kevesbe kiveheto).

Mar ment le a nap mikor eljutottam a pontra ahol volt terero. Ra lehetett latni az Owens valleyre es szemben a Death Valleyre is.

Megtett tav: 27 km

A labam egeszen meghalalta az elmult nehany nap konnyu 30 alatti tavjait, a taska sem volt nehez igy most csak kicsit faj es csak neha. Ez igy egesz konnyu.

Osszefutottam ma egy Nemo nevu sraccal, ezzel a jatek taskaval nyomja vegig Kanadaig. Nem hiszem el, ha nem latom. Van benne felfujhato matrac, quilt, bear canister es meg fozni is tud. (Sok ultralight turazo nem tud, mert nincs mivel). Es aki azt hiszi nem tudja ezzel vegigcsinalni: Tavaly az AT-t (Appalachian Trail) mar megcsinalta. Ott a rekordja 100km volt egy nap, itt meg ‘csak’ 80. Azt hiszem nem egy ligaban jatszunk.

Osszehasonlitaskepp ez enyem mellette. Nem keves idobe telt a megtervezese annak, hogy egyaltalan beferjek egy 60-65 literes taskaba…

Talalkoztam ma az osvenyt karbantartokkal is. Lovakkal jottek fel ide, hogy egy tenyleg rossz allapotban levo leegett szakaszon dolgozzanak.

Este pedig megtanultam medvebiztosan fellogatni a fara a kajas taskamat. Bear canisterem meg nincs, de medvek mar elnek erre. Amugy ezek a fekete medvek (amik lehetnek barnak es szurkek is) nem igazan veszelyesek, de a kajadat elviszik. Ha egy medve raszokik az emberi kajara, az is lehet, hogy kilovik. Mar csak a medvek erdekeben is nem art messze tartani toluk mindent aminek szaga van.

Nem olyan egyszeru am, sok minden kell hozza:

• Egy megfelelo magas, lehetoleg sima feluleto, eros aggal rendelkezo fa, aminek a kozeleben nincs tobb ag. (Ezt neha nehez talalni.)
• 10-15m kotel
• 1 Karabiner
• Egy ko ami segit atdobni a kotelet az agon
• Egy faag ami megakad a karabinerben

Ezen kivul nem art ismerni kb 2 alap csomot, hogy konnyebben menjen minden. Tobbfele modszer van, en a ‘ PCT modszer’-t tanultam meg. Az eredmeny: eleg magas, eleg messze van fentrol es oldalrol is.

Nem olyan egyszeru am. Felhuzni is nehez es reggel a megfeszult csomot oldani sem konnyu. A dobasnal siman ratekeredhet a kotel a fara, akkor ennyi volt.

Megtett tav: 28 km

Koran keltem mert szerettem volna hamar Kennedy Meadowsba erni. A tavot amit az elozo ket napban 5 korul abszolvaltam, ma 1-re megtettem volna, ha nem talalkozom az elso folyoval ami a sivatag veget jelentette.

Nem tudtam ellenallni, ki tudja mikor lesz legkozelebb sivatagi meleg es folyo egy helyen, furodtem egyet. Igy egy oraval kesobb ertem el a celomat.

A hires Kennedy Meadows. Annyi embert lattam mar itt allni kepeken es most en is itt vagyok.

Talan a legfontosabb merfoldko a PCT turazok eleteben. 700 merfold (~1100 km) a sivatagon keresztul, a ‘Sierra kapuja’. A tura kezdeten ezt tuztem ki celul, ha idaig eljutok, boldog leszek, akkor is ha nem akarom folytatni. Most boldog es vagyok es folytatni is akarom, megyek tovabb.

Van amugy egy nagyon kedves szokas, a bolthoz erkezoket az ott levok megtapsoljak. Ez egesz jol esik, mivel mindenki nagyon varja, hogy megerkezzen ide, a semmi kozepere. Terero az elmult 2 napban nem volt ( es a kovetkezo 2-ben sem lesz). Az egyetlen bolt kinalata alapjan az itt elok onfenntartoak, fokent csak turazoknak szant kajak vannak. A fenti kepen latszik, ‘POP 200’ (population), a tabla keszulesenek idejen kb 200-an lakhattak itt. A google 2010-es adata szerint most mar csak 28-an. En is boldogan tapsoltam mindenkinek, aki megerkezett. Talalkoztam nagyon reg nem latott emberekkel. Surgeont es a lanyokat Hiker Heaven ota nem lattam, Max&Iris 2 nappal elottem jartak ees ki erkezett meg utanam par oraval? Ian! 🙂

A Sierra reszre ide utazik a felesege, akivel valoszinuleg lassabban fognak haladni, de jo volt ujra latni.

Felvettem a csomagomat amit meg aprilis kozepen Scout&Frodotol kuldtem magamnak. Akkor ugy gondoltam 5 napnyi elelemmel, na mar most a jelenlegi etvagyam mellett ez alig 3. Szerencsere nem is tervezek sokkal tovabb menni, a kovetkezo megallo Independence 7-8-9 napnyira lenne, a hohelyzet miatt nem lehet jol tervezni igy inkabb a biztos utat valasztom. Lone Pine, kb 3 nap, ahova a csomagokat rendeltem.

Egesz jo az itteni hiker box amugy. Kiegeszitettem az ellatmany nehany itt talalt extraval (igy mar tuti eleg lesz), talaltam egy vekony konnyu szeldzsekit, amit elraktam hatha nagyon hideg lesz. Megtalaltam a Wrightwoodban elvesztett uloparnamat is, valaki gondolom megtalalta, hasznalta es megunta. Mar van helyettesitoje, igy nem hoztam el. El is felejtettem meselni: meg Lake Isabellaban talaltam egy ‘sleeping bag linert’, halozsakba rakhato plusz 1 reteg hideg idore. Marka es anyag alapjan legalabb 100$ egy ilyen, pont a Sierra elott, nyilvan elraktam.

Amugy epp itt vagyok a sarga vonalnal. Elindulok felfele es nem is jovok le 2000 ala egesz sokaig.

Megtett tav: 26 km

Mivel mindenki akivel egyutt indultam tegnap tovabb jutott, mint en, ma egyedul voltam. Este pedig koran felvertem a satram mert nem akartam a nagy szelben a kovetkezo leegett – tehat minden vedelem nelkuli – teruleten satrazni nagy szelben. Nem kell amugy sem sietnem egyreszt a ho miatt, masreszt Junius 4 elott nincs ertelme Lone Pineba ernem (a kovetkezo nagyobb varos), mivel akkor erkezik meg a rendelt ‘microspike’ es a ‘ bear canister’. Mivel sosem gondoltam, hogy eljutok idaig, vagy tenyleg lesz kedvem tovabb menni ezekkel otthon nem foglalkoztam. Lake Isabellabol rendeltem meg mindent tegnap elott.

A Microspike egy turacipore szerelheto fem “karom”. Azert kell, hogy ne csusszak le a jeges/fagyott havon. Az sem volt biztos, hogy ilyen kelleni fog, de latva a most fent levo emberek kepeit, mindenki egyet ert abban, hogy enelkul nem lehet elindulni.

A Bear canister kotelezo eleme a Sierraban valo turazasnak. Ugy kotelezo, hogy konkretan szabalyozzak. Van tobb modja is annak, hogyan ne egye meg a medve a kajad, de itt csak ez az egy megengedett. (Ursack, szagallo taska, vagy a zsak fellogatasa fara).

Sokan rendeltek meg csakanyt is. Az REI-ban epp el

fogyott amit rendeltem volna, igy most ott van a rendelt telelek kozott, de ha nem jonne meg hetfoig, torlom a rendelest. Ott helyben Lone Pineban meg mindig be tudnek szerezni egyet, ha tenyleg szukseg lenne ra.

Megtett tav: 27 km

Koran reggel indultunk Lake Isabellatol vissza az osvenyhez, 5:20-kor jott a busz, 3:45-kor kellett kelnunk, hogy elerjuk. Aludtam vagy 3 es fel orat. Naptonta 3x jar, de csak 3 nap a heten (hetfo, szerda, pentek). Reszben azert is maradtunk tegnap, mert ez volt a konnyebbik modja a visszajutasnak. Mas utas nem volt rajtunk kivul, nem ertem kik hasznaljak itt a buszokat, tenyleg mindenkinek van legalabb 1 autoja.

Igy legalabb koran kiertunk az osvenyre es meg a meleg elott felertunk a kovetkezo hegy tetejere.

Kicsi a vilag, szoktak mondani, azt hittem csak Magyarorszag az. Az idei facebook csoportban 1 masik magyar volt, illetve meg egy Magyarorszagon elo amerikai akirol csak azert tudok, mert tavaly novemberben ram irt, hogy tud-e barmiben segiteni. Csak ugy, mivel latta, hogy magyar vagyok. Mivel akkor meg egyaltalan nem tudtam, hogy iden vegul elindulok, nem mentunk bele a beszelgetesbe, de jol esett a felajanlas. Ezen kivul meg Cajon Passnal meselte egy srac, hogy a csoportjaban van egy amerikai, aki Magyarorszagon el, 2 nappal elottunk van. Ma pedig, amikor ugy dontottem csatlakozok egy idegenhez ebedre egy fa alatt az arnyekban szep kilatas mellett, az idegen elkezdett magyarul szamolni, koszonni, es ketszer is el kellett ismetelnie, hogy Kecskemeten lakik, mert nem akartam elhinni. Hamar kiderult, hogy az aki anno ramirt, a Magyarorszagon elo amerikai es o egy es ugyan az a szemely, Bill:

San Diegobol koltozott Kecskemetre, egy lany miatt. Valamit tudhat az a lany:). Nem sok esely volt arra, hogy talalkozzunk, megis osszefutottunk. Kicsi a vilag.

Talalkoztam ma az egyetlen lovas turassal is, aki a mexikoi hatartol Kanadaig vegig tervez menni:

Rooster is Horsie

1 evvel ezelott olcson vette a vad musztangot, o torte be es most az ido 90%-ban lohaton turazik a PCT-n. Eddig azt hittem ilyen csak papiron van (mar irtam rola, hogy az engedelyre jelentkezesnel ki kellett valasztanom, hogy lovas turazo vagyok vagy gyalog megyek), de kiderult, hogy tenyleg van olyan aki lohaton teszi meg ezt a tavot. Hihetetlen. Azert van nehany olyan hely ahol ugy gondoltam nem lehet atjutni loval (oriasi kidolt fak, sziklas reszek), ok megis megcsinaljak. Roosternek amugy nincs is satra, minden nap cowboy campingel, csak egy ponyvaja van eso esetere.

Amugy ugy tunik lehet 3 ora alvassal barmennyi zh-t megirni, zarovizsgazni es megvedeni 3 diplomat, 30+ km-t gyalogolni viszont nem lehet. Vagy csak oregszem. Menet kozben tobbszor kiesett a kezembol a bot, majdnem le a szakadekba, mar azon gondolkodtam vajon lehet-e turazas kozben aludni (a valasz: majdnem), ugyhogy ugy dontottem koran megallok egy hegy labanal es holnapra hagyom a megmaszasat.

Ugy terveztuk ma tovabb indulunk, de a netes infok alapjan nincs sok ertelme sietni. Akik eddig 35- 40 km-t tettek meg egy nap, most 15-20-at vagy kevesebbet tudnak haladni a nagy ho miatt. Sokan varnak Kennedy Meadowsban vagy meg eszakabbra, es aki uton van, az is inkabb lejon az osvenyrol es var.

Igy most maradt idom megjavitani a satramat, a tarolo zsakjaimat, az oramat.

Igy most lett egy igazi zerom, amit nem folyamatos rohangalassal toltottem, talan eszrevettetek a sok blog bejegyzest, az is ennek koszonheto:).

Megtett tav: 13 km

A sator ep maradt ( juhu!), a kajas taskat kiragtak ( 😦 ). Tudom, fel kellett volna logatnom es fara, most mar keso. Szagallo taskan es elvileg 2 szagallo ziplock zacsin ragta keresztul magat egy eger, hogy eljusson a reggelimig. Csak egyet ragott meg szerencsere, minden mas erintetlen maradt.

Az este kidobott zacsi is porul jart, ezt nem sajnalom igazan, mar amugy is szemet volt.

Az egyik sracnak tegnap (egy masik satorhelyen) a muanyag edenyet ragtak meg. Mosogatni nem tudunk (hivatalosan semmilyen vegyszert nem szabad hasznalunk, szappant sem, erre kulon felhivja a figyelmet a PCT Organization), csak vizzel obliteni lehet. A sivatagban jo esetben csak torolgetunk, gondolom kaja szaga volt az edenyenek. Konkretan megettek egy reszet a talnak, egesz viccesen nezett ki.

Pattel egyutt indultunk a mai rovid tavunkra, csak a foutig szerettunk volna eljutni ahonnan stoppal terveztunk eljutni Lake Isabellaba. Egy turazo pont vegzett a reggeli kutyasetaltatassal, de ellenkezo iranyban lakott. Latta, hogy stoppolok es felajanlotta hogy elvisz minket. Kb 40 km egy iranyba, csak miattunk tett egy masfel oras kiterot, es csak utana tudott haza indulni. Otthon ki vinne el csak ugy spontan ugy, hogy meg utba sem esik? Nem fogadta el a felajanlott penzt benzinre.

Egy kempingben szalltunk meg, volt zuhanyzo, mosogep, lehetett telefont tolteni, mas nem is kell. Innentol semmi izgi nem tortent, csak a szokasos: vasarlas a kovetkezo nehany napra es ezek rendezgetese.

Megtett tav: 35 km

A nap nem indult jobban mint ahogy a tegnapi befejezodott, sot. Felhoben ebredtem, ami azt jelenti, hogy nem csak hideg volt, de ha fenyofak alatt voltam, olyan volt, mintha esne az eso. Valamiert a fenyok osszegyujtik a nedvesseget es lecsopog a tuleveleikrol a viz. A satram persze fenyo alatt volt igy csurom viz lett reggelre. Kesobb kicsit jobb ido lett, kiertunk a felhok kozul.

A ma delelotti vizforras utan hivatalosan 60 km-en keresztul nem volt viz. Ez nagyon sok, nincs is annyi kapacitasom (palack es hely teren), hogy ekkora tavra betarazzak vizzel. A mindenki altal nagyon veszelyesnek tartott ‘cache’-el terveztem, de hiaba veszelyes, mindenki ezzel tervezett. Nem tudtunk/akartunk 10+ liter vizet magunkkal vinni igy a sivatagi resz vege fele. Mar irtam ezekrol a trail angelek altal karban tartott helyekrol, ahova muanyag palackokban vizet visznek. Vannak megbizhatoak, amik kozel vannak varoshoz vagy jo a terero a kornyeken. Ez most nem ilyen volt. Ez azért veszelyes, mert ha elfogy a viz, csak keson tudjak kommentelni (facebook csoportokban) az arra jarok. Errefele pedig nem nagyon volt terero, a legutolso komment 5 napos, azaz nagyon regi. Cache-k kozott itt kb 20 km volt, tehat gondban vagyok ha az egyik, netalan mindketto epp kifogyott.

Szerencsenk volt, mivel szombaton jartunk ott és pont aznap toltottek fel a palackokat.

Elhaladtam nehany tehen mellett (az egyik egeszen addig kovetett, amig ki nem kapcsoltam a Die Toten Hosen-t, amit epp hangosan hallgattam – biztos szereti a nemet rockot), majd az 1000 km-t jelzo felirat mellett. Mar csak kicsit kell menni, es megvan a Kektura tav. Eleg hosszu az a Kek…

A labam sajnos tovabbra sem akart engedelmeskedni, a nap masodik feleben nagyon lassu voltam. Egyesevem szamoltam a kilometereket a kinezett foldutig, ahol allitolag voltak satorhelyek, bar egy kicsit szeles kornyek. Akkor kezdtem el megijedni, mikor a szel nem hogy nem allt el, egyre erosodott ahogy kozeledtem a cel fele, es amikor megerkeztem, senkit nem lattam. Legalabb 4-5 embernek kellett volna itt lennie, akikkel napkozben megbeszeltuk, hogy ez lesz a cel este. Mivel a labam miatt eleg lassu voltam utolsokent erkeztem, mar kozel volt a naplemente. Semmi erom nem volt tovabbmenni, megprobaltam felallitani a satrat egy bokor moge. Ugy tunt sikerul, aztan egy nagyobb poff ugy kapta fel a satrat, hogy utana kellett rohannom. Nagyon puha homokos volt a talaj, eselytelen volt satrat allitani. Ilyenkor amit tehet az ember, hogy cowboy campingel. Igy nevezik azt, amikor a szabad eg alatt alszol minden egyeb nelkul (sator/fuggoagy/stb).

Ehhez nagyon nem volt kedvem, mert ilyenkor tenlyeg mindennek ki vagy szolgaltatva: pokok, skorpiok, hangyak, kigyok, hogy csak azokat emlitsem amik tudnak artani, de meg egy csomo minden rad tud maszni ami csak szimplan kellemetlen. Ezektol tenyleg megved a sator, mig pl egy medvevel vagy pumaval szemben csak a biztonsag erzete van meg, a sator semmit nem er. Ki akartam probalni egyszer, de nem itt es nem most. A kimerultsegtol, a fajdalomtol, a cowboy camping gondolatatol, es attol tenytol hogy hiaba terveztem behozni magam a blog lemaradassal megint csak egyre tobbet nem tudok megirni, a konnyeimmel kuszkodve paktam ossze a satrat, raktam mindent vissza a helyere es vettem elo a fejlampamat. Sajnos a fejlampam nem a legjobb, valamiert (gondolom penzugyi megfontolasbol) anno nem figyeltem a lumenre. Egy ejszakai turara vettem amire el sem mentunk, de nem ruhaztam be ujra. Ha nem konkretan az osveny mellett van a satorhely eselytelen lesz eszrevennem. Marpedig a kovetkezo nehany hely (3-at jelzett az app) teljes sotetedes elott mar minden bizonnyal foglalt, csak en 5 emberrol tudok aki innen tovabb indult.

Nem volt mit tenni, tovabb indultam. Voltam mar maskor is siras hataron, de ugy voltam vele, hogy csak ertekes sokat es vizet vesztenek, amiket nem tudom mikor tudok potolni igy nem engedtem meg magamnak. Most volt nalam viz es sokfele kaja is, igy nem volt gond. Valoszuleg ilyen helyzetben kellett volna arra jutnom, hogy haza akarok menni a kenyelmes agyba a tegla lakasba, de nem, ez meg keves. Igazabol ezert (is) jottem, hogy kicsit kikeruljek a komfort zonambol.

Talaltam egy helyet egy joshua tree alatt nem sokkal az elso jelzett satorhely elott, nem is fert el rendesen a sator, de azert megprobaltam. Szelvedettebb volt a volgy, de meg puhabb a homok. Az elso fuvallat felkapta a satrat. Itt mar tudtam, hogy nincs mas valasztasom: cowboy camping.

Ha ezt a kepet a Blaha aluljaroba raknank be, egeszen mas lenne a tarsadalmi megiteles, azt hiszem. Nade kikerek magamnak mindenfele parhuzamot, nekem vannak turabotjaim!

Barmennyire odzkodtam a szabad eg alatt alvastol, meglepoen jo volt. Van valami megnyugtato erzes abban, hogy ki vagy szolgaltatva a termeszetnek. Talan az, hogy igy teljesen a reszeve valsz, ezt az erzest pedig az atlag ember mar nagyon regen elfelejtette, talan sosem erezte.

Megtett tav: 31 Km

Arra ebredtem, hogy bontja a szel a satramat. Eloszor egy coveket tepett ki a helyerol, majd meg egyet. Nem terveztem meg felkelni, de ha a szel igy dontott akkor elindulok. Ha mar ugy is ki kell menni a hidegbe, egyszerubb elindulni. Szerencsere most nem hajlitgatta s merevitest, mert konstans egy iranybol fujt – a jo iranybol, ahonnan a sator legjobban birja a szelet (szandekosan igy allitottam fel este).

Igy nezett ki a mai vizforras, fincsinek tunik ugye? Teljesen jo volt.

Mondtak egy kis lehulest, de nem gondoltam volna hogy ilyen komoly lesz. Nem tudtam annyira gyorsan setalni, hogy felmelegedjek. Turaztam otthon hoban, nulla fok koruli hidegben, nem volt gond. Most annyira faztam hogy modositottam a tervemet, egesz koran mar 5 elott a kovetkezo vizforrasnal satrat vertem.

600. merfold

Megtett tav: 26 km

A kovetkezo szakasz a Sierra hegyseg (847 km), majd Kennedy Meadowstol kezdodik az izgi resz. Igy fog kinezni:

Azt mondjak a tura elso honapja meg csak bemelegites. Kicsit igy erzem en is, most kezd rutinna valni a varosba erkezeskor szukseges teendok elintezese, bar a labam meg mindig ellenkezik, a testem tobbi resze mar egesz jol alkalmazkodott a folyamatos setahoz.

Ma egesz nap kuzdottem, minha mindket labam meg lenne dagadva kicsit. Pont lepes iranyban nehezen hajlanak, ez felfele menet (volt persze ilyen) nem tul praktikus. A keves km pedig annak koszonheto, hogy nem sokkal del elott jutottam vissza az osvenyre. A tobbiek mondtak, hogy menjek el egy adott cimre egy trail angelhez, aki majd szerez nekem fuvart (kb 15-20 perces utrol van szo). Ugy voltam vele, hogy az csak plusz seta, inkabb megprobalok stoppolni. Ha nem jon ossze, majd elmegyek segitsegert. Meg ki sem ertem a repterrol az egyik arra jaro ex hangar tulajdonos (mint kiderult most adta el) felajanlotta, hogy kivisz az osvenyhez. Penzt nem fogadott el, hiaba ajanlottam fel. Egy cuki golden retriever volt a kocsiban meg, aki minden aron az olembe akart ulni.

Amugy meg mindig sivatagban vagyok:

Estefele ugy dontottem megallok a vizforras elotti satorhelyen (ami minden bizonnyal mar tele van), eloszor az ut soran egyedul satrazok. Nem jott ossze, mar sotet volt, hallottam bentrol, hogy valaki epp mellettem veri fel a satrat.

Megoldodott a tegnapi rejtely. Azert nem talaltam a zuhanyzot, mert wc-nek nez ki.

Belulrol viszont zuhanyzo, egesz vicces fajta. Egy gomb volt, on vagy off. Vagy tetszik az erosseg es a homerseklet, vagy nem. Nekem tetszett, a fiuk panaszkodtak.

A wc-ben o volt a tarsam. Felismeri valaki? (Megoldas lent.)

Hiaba hivjak zeronak, sosem pihenesrol szolnak ezek a napok. Egy boltban nem lehet megtalalni mindent, legalabb 2-3-ba be kell mennem mindig. A kozel itteni mertekben sajnos mindig 10-20 perc setat jelent. A boltok, amik kozel vannak egymashoz messze vannak a szallastol (szerencsere most is konnyu volt stoppolni a ketto kozott). Ja igen, a ‘szallas’. Egy 12.000 fos kisvaros reptere, magan gepeknek. A hangarokban nem csak a repuloknek van helye, itt van a lakokocsi, a hajo, a csonak es helikoptert is lattam az egyikben.

Tehachapival er veget hivatalosan a Del-Kalifornia resz, innen kezdodik a Sierra szakasz. Tul vagyok 900 km-en, tehat egy El Caminot mar lesetaltam. Egy ideig keves lesz a viz, de majd megkezdem a folyatos emelkedest.

Az eddig megtett szakasz (kulon mar szerintem lattatok mindketto kepet). Egeszen pontosan 911 km.

(Megoldas: fekete ozvegy. Ram nem veszelyes, csak a gyerekekre, idosekre, es terhes nokre. Persze nem lenne kellemes, ha megcsipne.)

Megtett tav: 40 km

Tegnap elfelejtettem berakni: Megtettuk az utvonal 20%-at :). Jo ez, alapvetoen merfoldeket unneplunk, de en nezek km-t is, illetve szazalekot is mindig jeleznek az osvenyen. Konnyu erezni a haladast.

Delelott egy hegymaszassal kezdtunk, ereztem felfele, hogy nincs sok energiam. A tegnap szerzett vizholyagokkal is meggyult a bajom, de nem csak ez volt a gond. Utkozben jottem ra, hogy az allamnal az egyik oldalon a nyirokcsomom meg van dagadva. Pont azon az oldalon, ahonnan az eros szel fujt, ezek szerint mar keson oltoztem at a hidegebb idohoz. Felszenvedtem magam, majd szerencsere a delutan masodik feleben mar csak lefele kellett menni.

Pozolos horned lizard, ujra. Olyan mint egy kicsi dino, ugye?

Ismet szeleromu telep mellett haladtunk, de olyan nagy mellett amit meg sosem lattam.

Kozel akartam lenni a segitsegthez (ha szukseg lenne ra). Tehachapiba tartottam, ahova ketfelekepp lehet eljutni: ket autout keresztezte az osvenyt az elso egy kisebb kevesbe forgalmas ut, a masodik egy nagy Highway. Allitolag a masodiknal konnyebb stoppolni es a kovetkezo szakaszon is kevesebb vizet kell vinni ha onnan indulok tovabb. Ugy terveztem (meg mielott elkezdtem volna rosszul erezni magam), hogy valahol a ketto kozott satrazok, masnap reggel nehany kilometer utan megerkezek a varosba, elintezek mindent, aztan indulok tovabb. Mit lehet tenni kicsit betegen es gyengen lefele menet? Futni. Persze, nem gyorsan, de be akartam hozni amit a reggeli lassu haladassal elvesztettem. Keso delutan elertem az elso elagazohoz, egy kis energiam meg volt, hogy tovabbmenjek. Csak par km-t. A terkep nem mutatott satorhelyet, de hat mindig van. Ugye? Hat most, hogy eloszor probaltam meg tovabbmenni kinezett satorhely nelkul, nem volt. Ami eleg lapos volt es valamennyire szelvedett egy bokor mogott, mind tele volt tehenkakival (mert ugye szeleromu telepen haladtam at – tehat konstans fujt a szel – amin teheneket is tartottak). Vajon az itteni teheneknek is fontos a maganszfera, vagy valaki osszegyujti es ide hozza oket? ( 🙂 ) Annyira azert meg sem vagyok rosszul, hogy tehenszarban satrazzak, igy tovabb mentem. Mar kezdett sotetedni es meg mindig semmit nem talaltam, naplemente utan ertem el a forgalmasabb utat. Majdnem teljesen sotet volt, de ugy dontottem megprobalok stoppolni, max 5 percig. Ha nem szimpatikus aki megall max nem szallok be. Ha nem vesz fel senki felverem a satrat valahol az ut mellett, de ennyi rohanas utan szerettem volna zuhanyozni egyet. Szerencsem volt, par perc utan egy idosebb hazaspar felvett es nemcsak a repter bejarataig vittek el, aminek a parkjaban satrazhattunk, hanem konkretan bekisertek a repterre, vegigsetaltak velem a hangarok mellett (jo 5 perces seta volt a bejarattol), mert biztosak akartak lenni abban, hogy a sotetben megtalalom a helyemet. Kerestem az igert zuhanyzot, de nem lattam sehol, csak egy toitoit. Akkor ma sem zuhanyzom :/.

Kicsit betegen megtettem 40 km-t. Azt javasoltak, vegyek be egy Advilt, segiteni fog. Itt az ibuprofent (Advil hatoanyaga) egeszen megteveszto modon I vitaminnak nevezik, van, aki minden nap bevesz egyet. En eddig egyszer sem vettem be, mert szeretnem erezni mit okozok a testreszeimnek es nem szeretnem tuleroltetni oket. Ma kivetelt tettem es remeltem hogy ezzel a labamban levo fajdalmat sem fogom erezni, ugy alhatok el, hogy nem faj semmim. Nem jott be, az Advil ultra nem mulasztotta el a fajdalmat, cserebe a nyirokcsomom masnapra helyre jott.

Megtett tav: 39 km

Este egy bolt melletti teruleten aludtunk ahol volt zuhanyzo, wc, es a boltban lehetett enni is. Eleg jo adagokat adtak:

Ez az osvenytol kb 10 percre volt kocsival, de ingyen hoztak es vittek minket egy adott szam felhivasa utan. Cserebe reggel alkalmazkodnunk kellett, meg kellett varni a fuvart. Sokan hajnalban indulnak vagy ejszaka teszik meg ezt a tavot. Szokatlan modon teljesen sik, hosszu egyenesekkel, arnyek nelkul.

Ilyen soha nincs az appon, mindig fel vagy le van. Kivancsian vartam milyen lesz, mondtak egy kis lehulest is igy nem kellett annyira tartani a hosegtol. Be is jott, napon volt 35 fok de folyamatosan fujt a szel, igy kb tizzel kevesebbnek erzodott.

Az elso 15 km elrepult, elveztem a vegtelenbe tarto egyenes latvanyat, azt, hogy sikon haladtam. Elhaladtam az Aquaduct mellett, ami Los Angelesbe viszi a vizet a Sierra hegysegbol pusztan a gravitacio segitsegevel.

Ha ez (es a tobbi aquaduct) nincs, LA nem nott volna soha akkorara, mint ma. Tobb to kiszaradt a hegyekben mert a varosnak szuksege van a vizre.

Elhaladtam eleg sok joshua tree mellett, sot mar joshua tree erdonek is neveznem az egyik teruletet, bar szerintem ilyen nem letezik. (Ennek kivetelesen megtalaltam a magyar nevet, eleg vicces: jozsue palmaliliom).

Aztan ut kozben kezdtem atertekelni ezt a sivatag dolgot. Az Aquaduct egy ido utan fedett lett, a betonon tudtam setalni. A monoton sikon haladas kemeny talajon is fajdalmas lett.

Hosszu, hosszu, hosszu egyenesek. Azt hiszed latod a veget, ugye? Na, az nagyon messze van. Orakba telik odaerni, es a kanyar utan jon a masik vegtelen egyenes. A szeles uton elvesztettem a sebesseg erzetemet, hiaba alltam be egy tempora mivel nem volt mihez viszonyitani folyamatosan lelassultam. A szeles ut a kigyoveszelyt is csokkentette, nem kellett annyira ebernek lenni. Ez az ingerszegeny kornyezet egy ido utan eleg nagy kihivas lett. Szereztem 2 uj oriasi vizholyagot a talpamra. Mar epp kezdtek hianyozni. Nem en vagyok az egyetlen akit megviselt az egyenesen haladas, mindenki panaszkodott valami miatt. Vozholyagok, vadli, sipcsont, nem ehhez vagyunk szokva.

A 70′-es evekben Robin Davidson (27 eves no) 2700 km-t tett meg 4 tevevel es egy kutyaval az ausztral sivatagon keresztul. Hat, minden elismeresem. (Konyv, film es egy szam is szuletett a temarol ha valakit erdekel.)

Delutan beertem az elottem levoket illetve Pat is utolert, igy nehany oran keresztul egyutt haladtunk, hogy ne unatkozzunk. Szeleromu telepen haladtunk egy ideig, oriasi gepek mellett.

Az esti orakban megerkeztem a dombok koze (vegre emelkedo!), a szel egyre erosodott, elegge kellett kuzdeni es sok energiat elvett. Szerencsere a satorhely amit kineztunk szelvedett volt, igy legalabb az ejszaka nyugodt volt.

Megtett tav: 32 km

Delelott elertuk az 500. merfoldet.

A kovetkezo allomas ismet egy vizforras volt. Megerkeztunk, mondtak a tobbiek, hogy nagyon jo a minosege, igy megittam a maradek vizem nagy reszet. Ugyan olyan vizgyujto volt, mint tegnap, csak most oldalrol fertunk hozza a vizhez, egy botra erositett felbe vagott flakonnal mertuk, mert eleg melyen volt.

A legelejen gyanus volt, hogy egy fura fadarab uszik a vizben, majd alaposabban megnezve arra jutottam, hogy ez egy doglott kigyo. De hat mindenki azt irta, hogy ez jo viz, es csak ma itt volt elottunk vagy 10 ember, senki nem vette volna eszre? Megosztottam a ketelyemet azzal a par emberrel aki epp ott volt, de nem hittek nekem, sot, meg sem neztek. Az egyik srac leallt velem vitatkozni, aztan csak megnezte, majd megnezte fejlampaval, de csak akkor hitte el mikor megmozgatta a vizet es a kigyotest elkezdett rangatozni. Ekkor mar mindenki hitt nekem. Ejj, meg ma is csak akkor hisz el sok ember valamit, ha egy ferfi allitja…

Nem a legjobb minoseg, de sztem meg ezen is latszik a kigyo hasan a minta, sot, meg a feje alakja is kiveheto.

Az alabbi gondolatmenet jatszodott le a fejemben:

Na akkor mi legyen… maradt 1 liter jo vizem. Mi a rosszabb a szervezetemnek? Ha a maradek 20 km-t itt a Mojave sivatag szelen 1 liter vizzel teszem meg, vagy ha doglott (merges) kigyos vizet iszom? Csak egyfelekepp tudom meg, megyek ameddig tudok 1 literrel, aztan iszom a tobbibol. Na jo, de mi van ha merges kigyo volt, mi tortenik a mereggel? Hatasos meg? Kioldodik mikozben a kigyo teste felpuffad majd elkezd bomlani? Persze, nagy veszely nincs, ha regota ott van a kigyo es tenyleg van mereg a vizben olyan mennyisegben, hogy artalmas, mar reg megirta volna valaki, hogy rosszul lettek. Ha viszont nemreg kerult oda, a folyamat meg nem kezdotott el, azert nem lesz gond.

‘The trail will provide’ mondjak errefele, ami annyit tesz, hogy majd megoldodik, ne aggodj. Tolem eddig inkabb elvett, de lehet, hogy pont azzal ad, hogy elvesz, mert megtanit kezelni a komfortzonamon kivuli helyzeteket.

Trail will provide1: Volt egy kis net, igy ra tudtam google-n keresni a temara, de mivel a google nem voltna baratom, telefonos segitseget kertem. Szerencsere pont jol jott ki az idoeltolodas, Tamas meg ebren volt es problalt informaciot szerezni, de nem jart sok sikerrel, egymasnak ellentmondo dolgokat talalt. Persze, ha baci van a vizben forraljuk 5 percig, ezt mindenki tudja. No de mi lesz a kigyomereggel? Egyik info szerint feherje, igy lebomlik. A masik szerint 20-bol 19 ot perc forralas utan is hatasos…

Trail will provide2: epp a beszelgetes kozepen voltam, mikor szembejott egy turazo es gyumolcsot adott nekunk. Szolo, narancs, alma. Ezekben mar annyi folyadek van, hogy felig meg vagyok mentve. Aztan mellekesen megjegyezte, hogy a foutnal all a kocsija epp kirakott vagy 40 liter vizet. Es a problema tenyleg megoldodott, nem kellett doglott (merges) kigyos vizet innom.

A nap hatralevo resze is tartogatott meg izgalmakat, o keresztezte az utunkat:

Na merges, vagy nem merges?
https://goo.gl/images/RDCYnW

(Szerintem nem az.)

Aztan athaladtunk a Csendes-oceani es Eszak-amerikai-lemez talalkozasan, a Szent Andrason.

Vagyok annyira szerencses, hogy ezt Pattel, a 70 eves bacsival tettem meg akivel az elmult napokban egyutt haladtam. Emlitettem mar, hogy geologus volt nyugdij elott?

A nap vegere leertunk a dombokrol a Mojave sivatagba. Holnap nagy falat var ram, at is kell kelni rajra.

Atvettem az osveny mellett Hiker Townban a quiltem hianyzo darabjat amit Tamas ide rendelt nekem ( koszonom!), igy most mar ujra teljes a felszerelesem, nincsenek hianyzo/elromlott darabok.

Ez egy erdekes hely, allitolag regi hollywoodi diszletek es regi hollywoodi emberek uzemeltetik. Nem itt alszom, mert pont mikor lejottem az osvenyrol felajanlottak, hogy elvisznek egy kicsit tavolabbi helyre. Kicsit sajnalom, egesz jol nez ki.

Megtett tav: 32 km

Kozos reggeli, igazi amerikai palacsinta.

Reggel stoppolas elott gondoltam benezek az egyetlen boltba, csak korulnezni. A boltban szinten nezelodo holgy felajanlotta, hogy kivisz az osvenyhez. Ez ismet konnyen ment. Mivel Casa da Lunaban eleg sokan voltunk, ma az osvenyen is a szokasosnal tobb embert lattam.

Estere a legtobben elertuk a kovetkezo vizforrast, ami egyben egy kijelolt kemping terulet is. A vizet egy tarozobol szereztuk, negykezlab kellett a fem teto alatt kimerni a palackokba a vizet.